Népsport, 1984. szeptember (40. évfolyam, 212-237. szám)

1984-09-15 / 224. szám

XL. 224. ♦ 1984. szeptember 15 Az FTC jegén edzenek az újpestiek • Jégkorong Gyors körkérdés: lesz-e hoki Újpesten? Hólya István, az Ú. Dó­zsa elnöke: — Mi a megszüntetés mellett szavaztunk, de a végső döntés az OTSH el­nökéé. Kelemen László, a jégko­rong-szakosztály vezetője: — Bízom benne, hogy megfontolt, felelőssségteljes döntést hoznak az illetéke­sek. És akkor­ lesz! Studniczky Ferenc, az MJSZ főtitkára: — Nem tudom, hogy lesz-e Újpesten továbbra is hoki. De hogy a csapat — és így a magyar jégkorong is — megmarad, az biztos! Kovács Csaba, az Ú. Dó­zsa csapatkapitánya: — Bármi történjék is, együtt maradunk. Minden­esetre, mi mindent megpró­bálunk ... Segesváry József, a Me­gyeri úti pálya nyugdíjas igazgatója: — Megértem, hogy az utódom nem nyilatkozik, hogy mennyibe kerülne a a jégstadion rekonstrukció­ja és kihúzna-e még felújí­tás­­nélkül? néhány évet. E Ehhez mi nem értünk. De nem mindig hallgathatunk csak az érzelmeinkre. ★ Csak az utolsó telefon si­kertelen. Ancsin Jánosnét nem találom a munkahe­lyén. Betegszabadságon van. Az az Ancsin mama­­(mindkét fia válogatott új­pesti jégkorongozó), aki életében ha háromszor hiányzott a munkahelyéről. Először, miután a szakosz­tályt lelkesen támogató szülők kori­ bulit rendeztek közösen a fiatalokkal, s nő létére ő volt a teljes szere­lésbe öltözött kapus. Má­sodszor, amikor az emléke­zetes bu­dapesti C-csoportos VB-n szabályosan belebete­gedett a nagy izgalomba. És most harmadszor. Akkor mégiscsak komoly az ügy! Akkor — még ha végül életben marad is a szakosztály — komoly sebet ejtett a szíveken ez a her­cehurca. Úgy látszik, a fe­szültséget még az újpesti hokis szülők Buda István államtitkárhoz intézett pa­naszkodó petíciója sem ve­zette le. Kis túlzással: ha Ancsin mama beteg — haldoklik a magyar hoki. ■k — Minden ponton táma­dunk, védekezünk, nem tö­rődünk bele a döntésbe — magyaráz szokatlan vehe­menciával az a Kovács Csaba, akiről köztudott volt, hogy nem a hokiból, csak a hokinak él. — Ne­kem a pályaigazgató eskü alatt vallotta, hogy egy-két évet kisebb javításokkal még kibír a jégstadion. De ha nem, akkor költözzünk be a Budapest Sportcsar­nokba.­­— Ez korábban is szere­pelt a tervek között, de már a bérleti díj leszurko­­lása is megoldhatatlan fel­adatot jelentett... — Megbeszéltük a fiúk­kal. Ha kell, mi magunk, saját zsebből összedobjuk a kétszázötvenezer forint be­ugrót. De akkor a nyereség is legyen a miénk, ha si­kerül telt házat vonzani. — Gebin Hokiklub, Ma­gyarország? — Ha nem megy más­képp, nekünk, magunknak kell mecénást keresnünk. * Kevesen ismerik a meg­szüntetési javaslatig vezető út hiteles történetét. Az 1983—84-es jégko­rongidény vége felé már kezdett apadozni az V. Dó­zsa kasszája. Itt fogtak egy kicsit a költségvetésen, ott fogtak egy kicsit, a hokiso­kat meg majdnem megfoj­tották. Amikor már szinte filléres, alapvető gondjaik voltak, anyagi segítséget kértek a klub elnökétől, Ő meg a sporthivataltól és a bázisszervtől. Nem kapott. Ezek után döntött a lila­fehérek elnöksége — nyil­ván nem repesve — a meg­szüntetés mellett, mivel más bevételi mód fel sem merült. Azóta csak kölcsönjégen edzenek az újpestiek. Az, FTC-nek biztosított helyen és időben, amíg a zöld-fe­hérek külföldön edzőtábo­roznak. A válogatott keret edzésén, amíg a vezető edző megteheti, hogy szinte min­den újpestit beválogat, csak hogy valahogy­ valahol jég­re léphessenek. Közben összeült a szak­osztály válságtanácsa, s Sze­les Dezső edző és társai magánszámításai szerint az életben maradáshoz, a mi­nimumhoz (bírói és nevezé­si díjak, szerelés) 340 ezer forintra lenne szükség. Is­merve e költséges sportág anyagi igényeit, bátran hoz­zátehetjük : mindössze ... ★ — Ha holnap összedűlne az Üllői úti stadion, meg­szüntetnék a Fradi foci­­szakosztályát?! — kérdez vissza Kelemen László, s még nem tudom eldönteni, a feszült várakozástól, vagy a rezignált beletörődéstől vált-e ilyen szokatlanul színtelenné a hangja. — Furcsán hangzik, de ritka szerencsés sportág a­ miénk létesítmények dolgában. Hisz mutassanak nekem még egy sportágat, ahol jó­val több a pályák száma (13 — A szerk.) az országban, mint a szakosztályoké! — Ez tehát azt jelenti, hogy jobb híján felejtsük el az újpesti pályát, a Dózsa­­hoki tovább él valahol má­sutt? — Nem! A felnőtt csapa­tot még csak-csak elköltöz­tethetjük, de az ifiket, a serdülőket, az úttörőket nem. És a környező kerüle­tek, egész Észak-Budapest, sőt szomszédos falvak kor­csolyázni vágyó fiatalsága?! — De ha a pálya egysze­rűen nem tud megfelelni az igényeknek ? — A sólé valóban kilyu­kaszthatja a csöveket oly­kor-olykor. De a szövetség hivatalosan közölte, hogy a javítási munkák idejére rendelkezésünkre bocsátja a Kisstadiont. — A felújított Kissta­diont ... — Erről van szó! Kellően átgondolt, felelős vezetők határoztak úgy, hogy a kis­stadionra költenek. Gondo­lom, jóval többet, mint amennyi nekün­k kellene. Ha beruháznak, akkor alig­ha akarják megszüntetni a sportágat! Ki is merné vál­lalni annak az ódiumát, hogy körülbelül félezer em­ber — játékosok, edzők, gyúrók, pályamunkások és így tovább —, aki eddig a hokiból élt, az egyik pil­lanatról a másikra az utcá­ra kerülne?! — Akkor valahol valaki nagyot hibázott, hogy mégis erre az útra taszította ezt az ügyet... — Gondolja, hogy a klub el akarná veszíteni a labda­rúgás utáni legnagyobb tö­megvonzást jelentő szakosz­tályát?! Minek hozott volna akkor id­e maga az elnök két évre szovjet edzőt?! Kényszerhelyzetben va­gyunk. De nem pánikban! A keddi játékosértekezleten megbeszéltük a fiúkkal, hogy ne kacsingassanak se a Debreceni Dózsa, se másfe­lé. Maradjanak együtt, ké­szüljenek, ez a dolguk. Nem kell bűnbakot keresni. S nyugodjanak meg, hogy nem személyi torzsalkodá­sok, ellentétek alapján szü­letik majd meg a végső döntés! — Mégis az ön hasonla­tát hangoztatják úton-útfé­­len, hogy olyanok, mint a partra vetett hal, amelyet vagy agyon kell ütni, vagy sürgősen visszadobni a víz­be ... Mi lesz a megoldás? — Csak magánvélemé­nyem lehet, mivel nem lá­tok bele sem az OTSH buk­szájába, sem a lehetőségei­be. De érzésem szerint az arany középútra fogják te­relni az ügyünket. f ★ Hogy most milyen a hangja? Beletörődő. De egyben bi­zakodó: nem is lesz olyan rossz „beletörődni” a majd utolsó szóként elhangzó döntésbe... Komlósi Gábor Pumát láttak Kőbányán Hát tessék kérem, csak tessék ! Lehet, lehet ! Lehet beljebb fáradni, nézelődni, választani! Megnyílt a vá­sár, itt mindenki megtalál­hatja a kedvére valót, csak tessék türelmesen keresni. .. Külföldi és hazai cégek szebbnél szebb portékái közül válogathatnak ! Tessék, áld még nem látta, mától megte­kintheti a Vásárt! A Budapesti Nemzetközi Vásár főbejáratánál persze csak­ az emlékezetben hang­zik fel a kikiáltó szövege. A valóságban a modern világí­tótestekre szerelt hangszórók igazítanak útba: mit hol talál meg az érdeklődő, illetve ho­va érdemes benézni, ha csak kíváncsiskodásra is. ★ A megnyitás után alig egy perccel máris kollégával ta­­­­lál­kozom. Elmondja, hogy ő mire kíváncsi. Elmondom: én szörföt keresek. Azt mondja erre: ne keressek! Ő itt volt a megnyitó sajtótájékoztatón, ahol azt mondták, hogy az idén nincs szörf. „Nem em­lékszem még pontosan, de olyasmit m­ondtak, hogy nem gazdaságos a gyártása, ezért nem nagyon akad rá vállal­kozó. Őszintén szólva nem nagyon figyeltem, engem nem érint ez a téma.” Engem érdekelnek — gon­doltam, nem is sejtve, hogy a feltételes mód milyen ha­mar módosul. Öt perccel ké­sőbb, már a Skála pavilonja előtt, három gyönyörű ször­föt csodálhatok, és az előze­tes információ után­­ cso­dálkozhatok. — Igen, én is úgy tudom, hogy az idei vásáron nincs másnak szörfje, csak nekünk — mondja Szabó Géza, a SKÁLABAU üzemegység-ve­zetője. — Ezt, a Divízió II- be homogenizált szörföt mi gyártjuk, illetve a vitorlát a Budaflax S­tabi üzeme készí­ti. A tiszta fehér, piros-fehér és zöld-fehér színű vitorlázat szépen ragyog a szeptemberi napsütésben. Szabó Géza folytatja az ismertetést: —■ Újdonság ezen a gyárt­mányon, hogy homorú a szörf alja. Ezzel katamaránszerű hatást igyekeztünk elérni, ja­vítva a hajó siklótulajdonsá­gát. Huszonnégyezer forint az ára, és mondjuk, ha ma meg­rendeli, körülbelül egy hó­nap múlva átveheti. — Itt a helyszínen is meg­rendelhető? — Igen, tessék elolvasni az ismertető táblát! Hogy sok vagy kevés az egy hónapos átfutás? Azt hiszem, elfo­gadható ... — Olcsóbbat nem tudnék venni sehol? — Nem hinném! A Torná­dó típus harminckétezer fo­rint, tehát lényegesen t­öbb, mint a miénk. Talán ALFA típust tudna még szerezni, amelyet a Ramovill hozat be külföldről, de az is többe ke­rül. Szörfügyben ezek szerint mégsem „ég a ház”. Nem ki­fejezetten olcsó mulatság ugyan, de­ a nagy érdeklődés azt mutatja, hogy aki rabjá­ul esett ennek a szép szen­vedélynek, áldozni is hajlan­dó rá. S hozzá kell még ten­ni: a tavaly­ tavalyelőtti ára ennek a típusnak kétezer fo­rinttal több volt. ★ Puma-kirakat a TSZKER- nél. A sportcikkek egyik „feje­delme” és a magyar terme­lőszövetkezetek értékesítő, beszerző és szolgáltató közös vállalata. Különös házasság! — Nem nagyon — siet a ma­gyarázattal segítségemre Odor Ernő, a vállalat •Pest- Komáro­m megyei központjá­nak főosztályvezetője. — A frigy tulajdonképpen a TSZKER országos közfrontjá­­nak határmenti, szombathe­lyi árucsereirodája révén jött létre. — Hogyan és miért? — Ezek a Puma-cikkek, mint említettem, határmenti árucserével kerülnek az or­szágba. Főként olyan hazai mezőgazdasági cikkeket adunk értük, amelyeket nem na­gyon tudnánk gazdaságosan exportálni. Ilyenformán ez az akció nekünk devizakivál­tást is jelent. És ez még ak­kor is fontos szempont, ha nem­­csillagászati összegű üz­letekről van szó! — Nem túl drágák ,ezek, a holmik? — kérdezném, de mellettünk éppen arról be­szélnek, hogy valamivel ol­­­csóbban is tudja adni a TSZKER a Puma-árukat, min­t­ a sportbolt. Ez az „ol­csóbb” azonban így sem fil­léreket jelent. íme egy kis ízelítő: Tiriac California fel­nőtt sportcipő — ezerhárom­­százötven forint. Férfi puló­ver — ezerszáz forint. Jopper gyermek sportcipő — há­romszázhetven forint. Van ezenkívül sporttáska, női nadrág­­ és pulóver — hason­ló „árfekvésben”, tehát meg­lehetősen drágán. Amint Odor Ernő a búcsú­záskor elmondja, kéréssél azért így is van. A márkát a világon mindenütt meg kell fizetni. És a Puma — ugye­bár — márka.★ Nemcsak Puma van a vi­lágon ! örömmel üdvözölhetjük az idei vásárdíjas termékek kö­zött például a Mosonmagyar­óvári Kötöttárugyár sport- és szabadidő-ruházatát. Méltán nyerte el a kollekció a­ zsűri tetszését. Modernek, szépek ezek a holmik, és természe­tesen hozzáférhetőbb az áruk, mint a világmárkás rokoné. Aztán itt vannak „Tisza ci­pőék”! Kiállított cipőik több mint fele sport- és szabadidő célt szolgál. Nem humazáron és dicséretes színvonalon. És sok mindenkit lehetne még az említett két magyar gyár­tó cég mellé sorolni. Egyáltalán: azt mondják, nem baj, ha a sportos divat továbbra is tartja magát. A magyar ipar lépést tud tarta­ni. Hogy ez így van, azt iga­zolja a mostani BNV is. Ám a sportszerek kínálatá­ban jó lenne már utánaered­­ni az élenjáróknak. Dobozy László A szörf a SKALABAU új terméke. A BNV-n helyszíni meg­rendelést is felvesznek, s egy hónapon belül már bárki „lovagolhat” (Koppány György felvétele) NÉPSPORT 5 Baranyi a meglepetés . [ Sportlövészet ORSZÁGOS BAJNOKSÁG, második nap. Két helyszín, négy versenyszám. Kettő a Marczibányi téren, kettő Má­tyásföldön. Az előbbi hely­színen a pisztolyszámok, az utóbbin légfegyveresek. Nem mondhatni, hogy ese­mény nélkül, gondtalanul kezdődik a nap a Marczibá­­nyi téren. A férfi szabad­­pisztolyosok nyolckor kezde­nek, de a háromtagú Bp. Honvéd-csapatból egyelőre csak Németh László van je­len. Az óra pedig már há­romnegyed nyolcat mutat. Utóbb derül ki, hogy a mik­robusz valamilyen ok miatt nem állt elő, így­­a csapat másik két tagja, Nagy és Mészáros taxival próbálja el­érni a „rajtot”.­Nem sikerül, fél kilenc is van már, mire pisztoly van a kezükben. Ek­kor még nem tudják — leg­feljebb sejtik —, hogy­­ a csapatarany nem lesz az övék. (Németh szerencséje, hogy az előző napon a Marczibányi téren edzett, különben dél­ben nem az ő nyakába akasztották volna a bajnoki aranyat. De erről kicsit ké­sőbb .­..) Valamennyi esélyes ott van a mezőnyben. Németh Lász­lóról­­már esett szó, indul a csütörtöki légpiszto­lyos baj­nok Karácsony, a szintén esélyes Horváth és Szabó, sőt,, a rutinos Mucza és­ Se­res is. Az idő kedvez a lö­vőknek, kiemelkedő ered­ményt mégsem vár senki. Az „elvárás” valahogy nem il­lik a szabadpisztolyosokhoz. Németh esélyeshez méltón kezd: 96-ot lő tízből. A töb­biek a közelébe sem kerül­nek. Aztán a Honvéd fiatal­ja is visszaesik, de 90 alatt egyszer sem lő. A többiek ingadoznak, jó sorozatokat rossz követ. Németh a végé­re ismét megrázza magát, 97-tel zár és vita sem lehet, hogy ő nyeri a bajnokságot. — A nyáron kihagytam há­rom hetet, ezalatt visszaes­tem. Augusztus eleje óta fo­kozatosan jövök föl, ma vég­re éreztem a fegyvert. ENNYIT MOND, nem töb­bet. Az aranyérem viszont az övé, mi több, egy különérj is. Kisgyörgy Lajos özvegye, a sportlövők kedvelt „Gyuri nénije” évről év­re serleget ajánl fel annak a fiatal ver­senyzőnek, aki a legkiemel­kedőbben szerepel a szabad­­illetőleg a gyorstüzelő pisz­tolyban. Nos, a szabadpiszto­­lyosok közül Németh Lászlót tartotta méltónak az elisme­résre. Némi meglepetést jelent, hogy Leaps nem tudott az első hat közé kerülni, csapatban viszont aranyérmet vehetett át. Női standard pisztolyban a várakozásnak megfelelően a kitűnő formában levő Kot­­rocza Lászlóné nyerte a baj­noki aranyat. Eredménye ki­tűnő 590 kör. Némi meglepe­tés a­­honvédos Kuti máso­dik helye, míg a harmadik helyre a világbajnok Balogh Pálma került. Egyértelműen váratlan, hogy Morczné nincs az első hat között. BOMBAMEGLEPETÉS szü­letett a férfi légpuskában. Az esélyesek — Kotroczó J., Záhonyi, Török — előtt Ba­ranyi József végzett az élen és a második helyre is vi­szonylag esélytelen sportlövő került, Zelenyász személyé­ben. Az ötödik helyen vég­zett Kotroczó József csapat­­aranyéremmel­­vigasztalódott. Női légpuskában újabb meglepetés született: a pécsi Herrné győzött Petró előtt, aki pedig a múlt hét végén 392 körrel nyert Pozsonyban. A légpuska-specialista H­u­­nyadiné csak hatodik lett, míg Fórián ezúttal halvá­nyabb formában­­lőtt, 374- gyel zárt. Herrné mögött öt MHSZ KSK-s versenyző végzett. A tanítvány tisztelgése Néhány hét telt el csu­pán azóta, hogy eltávozott körünkből Pap Tibor lö­­vészedző. A Bp. ,Honvéd pisztolyosainak hozzáértő, lelkes és rokonszenves mestere egy sor fiatalt nevelt nagyszerű verseny­zővé. Közéjük tartozik Németh László is, alá egyik kedvencének szá­mított. Nos, a fiatal pisz­­tolyos a maga módján tisztelgett elhunyt edzője emléke előtt: bajnokságot nyert. És külön kérte: amennyiben lehetséges, két­­ név szerepeljen az övé mellett. Miklós Györgyé, jelenlegi edző­jéé és Pap Tiboré. Kéré­sét készséggel­ teljesítet­tük. Szabad pisztoly. Bajnok: Németh László (Bpi Honvéd, edző: Pap Tibor és Miklós György) 565 kiír, 2. Kará­csony (Győri Dózsa) 558, 3. Mucza (II. Dózsa) 558, 4. Tóth (MHSZ Eger) 554, 5. Horváth (MHSZ KSK) 554, 8. Szabó L. (MHSZ Kiskun­sági Erdész) 553. Csapatban bajnok: V. Dózsa (Simon Gá­bor, Mucza László, Seres Ru­dolf, edző: Kelemen Lajos) 1657, 2. Bp. Honvéd 1650, 3. MHSZ KLK A 1643. Női standard pisztoly, 30+ 30. Bajnok: Kotroczó László­né (MHSZ Központi LK, ed­ző: Szaniszló József) 590, 2. Kuti (Bp. Honvéd) 585, 3. Balogh (MHSZ KLK) 583, 4. Peren­cz (II. Dózsa) 582, 5. Borbély (MHSZ Nagykanizsai Bútor) 576, 6. Kisrákói (MHSZ Kőbánya LK) 575. Csapatban bajnok: MHSZ Központi LK (Kotroczó Lászlóné, Balogh Pálma, Horváth Zsófia, edző: Szaniszló József) 1745, 2. Bp. Honvéd 1729, 3. V. Dózsa 1716. Légpuska. Férfiak. Bajnok: Baranyi József (MHSZ Köz­ponti LK, edző: Dorcsák La­jos) 576/41, 2. Zelenyak (MHSZ FÉG) 576/36, 3. Török (MHSZ KLK) 575, 4. Gergely (MHSZ KLK) 573, 5. Kotro­czó J. (MHSZ KLK) 572, 6. Záhonyi (Bp. Honvéd) 571. Csapatban bajnok: MHSZ Központi I­ K­A (Kotroczó József, Gergely József, Tóth József, edző: Dorcsák Lajos) 1712, 2. MHSZ KLK B 1710, 3. Bp. Honvéd 1703. Nők. Bajnok: Herrné Kiss Éva (MHSZ Pécs, edző: Se­bők Ferenc) 386, 2. Petró (MHSZ KLK) 384, 3. Szász (MHSZ KLK) 383/24, 4. Tóth (MHSZ KLK) 383/23, 5. Fehrentheil (MHSZ KLK) 332, 6. Hunyadiné (MHSZ KLK) 378. Csapatban bajnok: MHSZ Központi LK­A (Hu­nyadi Lászlóné, Petró Sára, Szász Ágnes, edző: Kuti Gusztáv) 1145, 2. V. Dózsa 1120, 3. MHSZ FÉG­­1117

Next