Népsport, 1984. szeptember (40. évfolyam, 212-237. szám)
1984-09-15 / 224. szám
XL. 224. ♦ 1984. szeptember 15 Az FTC jegén edzenek az újpestiek • Jégkorong Gyors körkérdés: lesz-e hoki Újpesten? Hólya István, az Ú. Dózsa elnöke: — Mi a megszüntetés mellett szavaztunk, de a végső döntés az OTSH elnökéé. Kelemen László, a jégkorong-szakosztály vezetője: — Bízom benne, hogy megfontolt, felelőssségteljes döntést hoznak az illetékesek. És akkor lesz! Studniczky Ferenc, az MJSZ főtitkára: — Nem tudom, hogy lesz-e Újpesten továbbra is hoki. De hogy a csapat — és így a magyar jégkorong is — megmarad, az biztos! Kovács Csaba, az Ú. Dózsa csapatkapitánya: — Bármi történjék is, együtt maradunk. Mindenesetre, mi mindent megpróbálunk ... Segesváry József, a Megyeri úti pálya nyugdíjas igazgatója: — Megértem, hogy az utódom nem nyilatkozik, hogy mennyibe kerülne a a jégstadion rekonstrukciója és kihúzna-e még felújításnélkül? néhány évet. E Ehhez mi nem értünk. De nem mindig hallgathatunk csak az érzelmeinkre. ★ Csak az utolsó telefon sikertelen. Ancsin Jánosnét nem találom a munkahelyén. Betegszabadságon van. Az az Ancsin mama(mindkét fia válogatott újpesti jégkorongozó), aki életében ha háromszor hiányzott a munkahelyéről. Először, miután a szakosztályt lelkesen támogató szülők kori bulit rendeztek közösen a fiatalokkal, s nő létére ő volt a teljes szerelésbe öltözött kapus. Másodszor, amikor az emlékezetes budapesti C-csoportos VB-n szabályosan belebetegedett a nagy izgalomba. És most harmadszor. Akkor mégiscsak komoly az ügy! Akkor — még ha végül életben marad is a szakosztály — komoly sebet ejtett a szíveken ez a hercehurca. Úgy látszik, a feszültséget még az újpesti hokis szülők Buda István államtitkárhoz intézett panaszkodó petíciója sem vezette le. Kis túlzással: ha Ancsin mama beteg — haldoklik a magyar hoki. ■k — Minden ponton támadunk, védekezünk, nem törődünk bele a döntésbe — magyaráz szokatlan vehemenciával az a Kovács Csaba, akiről köztudott volt, hogy nem a hokiból, csak a hokinak él. — Nekem a pályaigazgató eskü alatt vallotta, hogy egy-két évet kisebb javításokkal még kibír a jégstadion. De ha nem, akkor költözzünk be a Budapest Sportcsarnokba.— Ez korábban is szerepelt a tervek között, de már a bérleti díj leszurkolása is megoldhatatlan feladatot jelentett... — Megbeszéltük a fiúkkal. Ha kell, mi magunk, saját zsebből összedobjuk a kétszázötvenezer forint beugrót. De akkor a nyereség is legyen a miénk, ha sikerül telt házat vonzani. — Gebin Hokiklub, Magyarország? — Ha nem megy másképp, nekünk, magunknak kell mecénást keresnünk. * Kevesen ismerik a megszüntetési javaslatig vezető út hiteles történetét. Az 1983—84-es jégkorongidény vége felé már kezdett apadozni az V. Dózsa kasszája. Itt fogtak egy kicsit a költségvetésen, ott fogtak egy kicsit, a hokisokat meg majdnem megfojtották. Amikor már szinte filléres, alapvető gondjaik voltak, anyagi segítséget kértek a klub elnökétől, Ő meg a sporthivataltól és a bázisszervtől. Nem kapott. Ezek után döntött a lilafehérek elnöksége — nyilván nem repesve — a megszüntetés mellett, mivel más bevételi mód fel sem merült. Azóta csak kölcsönjégen edzenek az újpestiek. Az, FTC-nek biztosított helyen és időben, amíg a zöld-fehérek külföldön edzőtáboroznak. A válogatott keret edzésén, amíg a vezető edző megteheti, hogy szinte minden újpestit beválogat, csak hogy valahogy valahol jégre léphessenek. Közben összeült a szakosztály válságtanácsa, s Szeles Dezső edző és társai magánszámításai szerint az életben maradáshoz, a minimumhoz (bírói és nevezési díjak, szerelés) 340 ezer forintra lenne szükség. Ismerve e költséges sportág anyagi igényeit, bátran hozzátehetjük : mindössze ... ★ — Ha holnap összedűlne az Üllői úti stadion, megszüntetnék a Fradi fociszakosztályát?! — kérdez vissza Kelemen László, s még nem tudom eldönteni, a feszült várakozástól, vagy a rezignált beletörődéstől vált-e ilyen szokatlanul színtelenné a hangja. — Furcsán hangzik, de ritka szerencsés sportág a miénk létesítmények dolgában. Hisz mutassanak nekem még egy sportágat, ahol jóval több a pályák száma (13 — A szerk.) az országban, mint a szakosztályoké! — Ez tehát azt jelenti, hogy jobb híján felejtsük el az újpesti pályát, a Dózsahoki tovább él valahol másutt? — Nem! A felnőtt csapatot még csak-csak elköltöztethetjük, de az ifiket, a serdülőket, az úttörőket nem. És a környező kerületek, egész Észak-Budapest, sőt szomszédos falvak korcsolyázni vágyó fiatalsága?! — De ha a pálya egyszerűen nem tud megfelelni az igényeknek ? — A sólé valóban kilyukaszthatja a csöveket olykor-olykor. De a szövetség hivatalosan közölte, hogy a javítási munkák idejére rendelkezésünkre bocsátja a Kisstadiont. — A felújított Kisstadiont ... — Erről van szó! Kellően átgondolt, felelős vezetők határoztak úgy, hogy a kisstadionra költenek. Gondolom, jóval többet, mint amennyi nekünk kellene. Ha beruháznak, akkor aligha akarják megszüntetni a sportágat! Ki is merné vállalni annak az ódiumát, hogy körülbelül félezer ember — játékosok, edzők, gyúrók, pályamunkások és így tovább —, aki eddig a hokiból élt, az egyik pillanatról a másikra az utcára kerülne?! — Akkor valahol valaki nagyot hibázott, hogy mégis erre az útra taszította ezt az ügyet... — Gondolja, hogy a klub el akarná veszíteni a labdarúgás utáni legnagyobb tömegvonzást jelentő szakosztályát?! Minek hozott volna akkor ide maga az elnök két évre szovjet edzőt?! Kényszerhelyzetben vagyunk. De nem pánikban! A keddi játékosértekezleten megbeszéltük a fiúkkal, hogy ne kacsingassanak se a Debreceni Dózsa, se másfelé. Maradjanak együtt, készüljenek, ez a dolguk. Nem kell bűnbakot keresni. S nyugodjanak meg, hogy nem személyi torzsalkodások, ellentétek alapján születik majd meg a végső döntés! — Mégis az ön hasonlatát hangoztatják úton-útfélen, hogy olyanok, mint a partra vetett hal, amelyet vagy agyon kell ütni, vagy sürgősen visszadobni a vízbe ... Mi lesz a megoldás? — Csak magánvéleményem lehet, mivel nem látok bele sem az OTSH bukszájába, sem a lehetőségeibe. De érzésem szerint az arany középútra fogják terelni az ügyünket. f ★ Hogy most milyen a hangja? Beletörődő. De egyben bizakodó: nem is lesz olyan rossz „beletörődni” a majd utolsó szóként elhangzó döntésbe... Komlósi Gábor Pumát láttak Kőbányán Hát tessék kérem, csak tessék ! Lehet, lehet ! Lehet beljebb fáradni, nézelődni, választani! Megnyílt a vásár, itt mindenki megtalálhatja a kedvére valót, csak tessék türelmesen keresni. .. Külföldi és hazai cégek szebbnél szebb portékái közül válogathatnak ! Tessék, áld még nem látta, mától megtekintheti a Vásárt! A Budapesti Nemzetközi Vásár főbejáratánál persze csak az emlékezetben hangzik fel a kikiáltó szövege. A valóságban a modern világítótestekre szerelt hangszórók igazítanak útba: mit hol talál meg az érdeklődő, illetve hova érdemes benézni, ha csak kíváncsiskodásra is. ★ A megnyitás után alig egy perccel máris kollégával találkozom. Elmondja, hogy ő mire kíváncsi. Elmondom: én szörföt keresek. Azt mondja erre: ne keressek! Ő itt volt a megnyitó sajtótájékoztatón, ahol azt mondták, hogy az idén nincs szörf. „Nem emlékszem még pontosan, de olyasmit mondtak, hogy nem gazdaságos a gyártása, ezért nem nagyon akad rá vállalkozó. Őszintén szólva nem nagyon figyeltem, engem nem érint ez a téma.” Engem érdekelnek — gondoltam, nem is sejtve, hogy a feltételes mód milyen hamar módosul. Öt perccel később, már a Skála pavilonja előtt, három gyönyörű szörföt csodálhatok, és az előzetes információ után csodálkozhatok. — Igen, én is úgy tudom, hogy az idei vásáron nincs másnak szörfje, csak nekünk — mondja Szabó Géza, a SKÁLABAU üzemegység-vezetője. — Ezt, a Divízió II- be homogenizált szörföt mi gyártjuk, illetve a vitorlát a Budaflax Stabi üzeme készíti. A tiszta fehér, piros-fehér és zöld-fehér színű vitorlázat szépen ragyog a szeptemberi napsütésben. Szabó Géza folytatja az ismertetést: —■ Újdonság ezen a gyártmányon, hogy homorú a szörf alja. Ezzel katamaránszerű hatást igyekeztünk elérni, javítva a hajó siklótulajdonságát. Huszonnégyezer forint az ára, és mondjuk, ha ma megrendeli, körülbelül egy hónap múlva átveheti. — Itt a helyszínen is megrendelhető? — Igen, tessék elolvasni az ismertető táblát! Hogy sok vagy kevés az egy hónapos átfutás? Azt hiszem, elfogadható ... — Olcsóbbat nem tudnék venni sehol? — Nem hinném! A Tornádó típus harminckétezer forint, tehát lényegesen több, mint a miénk. Talán ALFA típust tudna még szerezni, amelyet a Ramovill hozat be külföldről, de az is többe kerül. Szörfügyben ezek szerint mégsem „ég a ház”. Nem kifejezetten olcsó mulatság ugyan, de a nagy érdeklődés azt mutatja, hogy aki rabjául esett ennek a szép szenvedélynek, áldozni is hajlandó rá. S hozzá kell még tenni: a tavaly tavalyelőtti ára ennek a típusnak kétezer forinttal több volt. ★ Puma-kirakat a TSZKER- nél. A sportcikkek egyik „fejedelme” és a magyar termelőszövetkezetek értékesítő, beszerző és szolgáltató közös vállalata. Különös házasság! — Nem nagyon — siet a magyarázattal segítségemre Odor Ernő, a vállalat •Pest- Komárom megyei központjának főosztályvezetője. — A frigy tulajdonképpen a TSZKER országos közfrontjának határmenti, szombathelyi árucsereirodája révén jött létre. — Hogyan és miért? — Ezek a Puma-cikkek, mint említettem, határmenti árucserével kerülnek az országba. Főként olyan hazai mezőgazdasági cikkeket adunk értük, amelyeket nem nagyon tudnánk gazdaságosan exportálni. Ilyenformán ez az akció nekünk devizakiváltást is jelent. És ez még akkor is fontos szempont, ha nemcsillagászati összegű üzletekről van szó! — Nem túl drágák ,ezek, a holmik? — kérdezném, de mellettünk éppen arról beszélnek, hogy valamivel olcsóbban is tudja adni a TSZKER a Puma-árukat, mint a sportbolt. Ez az „olcsóbb” azonban így sem filléreket jelent. íme egy kis ízelítő: Tiriac California felnőtt sportcipő — ezerháromszázötven forint. Férfi pulóver — ezerszáz forint. Jopper gyermek sportcipő — háromszázhetven forint. Van ezenkívül sporttáska, női nadrág és pulóver — hasonló „árfekvésben”, tehát meglehetősen drágán. Amint Odor Ernő a búcsúzáskor elmondja, kéréssél azért így is van. A márkát a világon mindenütt meg kell fizetni. És a Puma — ugyebár — márka.★ Nemcsak Puma van a világon ! örömmel üdvözölhetjük az idei vásárdíjas termékek között például a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár sport- és szabadidő-ruházatát. Méltán nyerte el a kollekció a zsűri tetszését. Modernek, szépek ezek a holmik, és természetesen hozzáférhetőbb az áruk, mint a világmárkás rokoné. Aztán itt vannak „Tisza cipőék”! Kiállított cipőik több mint fele sport- és szabadidő célt szolgál. Nem humazáron és dicséretes színvonalon. És sok mindenkit lehetne még az említett két magyar gyártó cég mellé sorolni. Egyáltalán: azt mondják, nem baj, ha a sportos divat továbbra is tartja magát. A magyar ipar lépést tud tartani. Hogy ez így van, azt igazolja a mostani BNV is. Ám a sportszerek kínálatában jó lenne már utánaeredni az élenjáróknak. Dobozy László A szörf a SKALABAU új terméke. A BNV-n helyszíni megrendelést is felvesznek, s egy hónapon belül már bárki „lovagolhat” (Koppány György felvétele) NÉPSPORT 5 Baranyi a meglepetés . [ Sportlövészet ORSZÁGOS BAJNOKSÁG, második nap. Két helyszín, négy versenyszám. Kettő a Marczibányi téren, kettő Mátyásföldön. Az előbbi helyszínen a pisztolyszámok, az utóbbin légfegyveresek. Nem mondhatni, hogy esemény nélkül, gondtalanul kezdődik a nap a Marczibányi téren. A férfi szabadpisztolyosok nyolckor kezdenek, de a háromtagú Bp. Honvéd-csapatból egyelőre csak Németh László van jelen. Az óra pedig már háromnegyed nyolcat mutat. Utóbb derül ki, hogy a mikrobusz valamilyen ok miatt nem állt elő, ígya csapat másik két tagja, Nagy és Mészáros taxival próbálja elérni a „rajtot”.Nem sikerül, fél kilenc is van már, mire pisztoly van a kezükben. Ekkor még nem tudják — legfeljebb sejtik —, hogy a csapatarany nem lesz az övék. (Németh szerencséje, hogy az előző napon a Marczibányi téren edzett, különben délben nem az ő nyakába akasztották volna a bajnoki aranyat. De erről kicsit később ...) Valamennyi esélyes ott van a mezőnyben. Németh Lászlórólmár esett szó, indul a csütörtöki légpisztolyos bajnok Karácsony, a szintén esélyes Horváth és Szabó, sőt,, a rutinos Mucza és Seres is. Az idő kedvez a lövőknek, kiemelkedő eredményt mégsem vár senki. Az „elvárás” valahogy nem illik a szabadpisztolyosokhoz. Németh esélyeshez méltón kezd: 96-ot lő tízből. A többiek a közelébe sem kerülnek. Aztán a Honvéd fiatalja is visszaesik, de 90 alatt egyszer sem lő. A többiek ingadoznak, jó sorozatokat rossz követ. Németh a végére ismét megrázza magát, 97-tel zár és vita sem lehet, hogy ő nyeri a bajnokságot. — A nyáron kihagytam három hetet, ezalatt visszaestem. Augusztus eleje óta fokozatosan jövök föl, ma végre éreztem a fegyvert. ENNYIT MOND, nem többet. Az aranyérem viszont az övé, mi több, egy különérj is. Kisgyörgy Lajos özvegye, a sportlövők kedvelt „Gyuri nénije” évről évre serleget ajánl fel annak a fiatal versenyzőnek, aki a legkiemelkedőbben szerepel a szabadilletőleg a gyorstüzelő pisztolyban. Nos, a szabadpisztolyosok közül Németh Lászlót tartotta méltónak az elismerésre. Némi meglepetést jelent, hogy Leaps nem tudott az első hat közé kerülni, csapatban viszont aranyérmet vehetett át. Női standard pisztolyban a várakozásnak megfelelően a kitűnő formában levő Kotrocza Lászlóné nyerte a bajnoki aranyat. Eredménye kitűnő 590 kör. Némi meglepetés ahonvédos Kuti második helye, míg a harmadik helyre a világbajnok Balogh Pálma került. Egyértelműen váratlan, hogy Morczné nincs az első hat között. BOMBAMEGLEPETÉS született a férfi légpuskában. Az esélyesek — Kotroczó J., Záhonyi, Török — előtt Baranyi József végzett az élen és a második helyre is viszonylag esélytelen sportlövő került, Zelenyász személyében. Az ötödik helyen végzett Kotroczó József csapataranyéremmelvigasztalódott. Női légpuskában újabb meglepetés született: a pécsi Herrné győzött Petró előtt, aki pedig a múlt hét végén 392 körrel nyert Pozsonyban. A légpuska-specialista Hunyadiné csak hatodik lett, míg Fórián ezúttal halványabb formábanlőtt, 374- gyel zárt. Herrné mögött öt MHSZ KSK-s versenyző végzett. A tanítvány tisztelgése Néhány hét telt el csupán azóta, hogy eltávozott körünkből Pap Tibor lövészedző. A Bp. ,Honvéd pisztolyosainak hozzáértő, lelkes és rokonszenves mestere egy sor fiatalt nevelt nagyszerű versenyzővé. Közéjük tartozik Németh László is, alá egyik kedvencének számított. Nos, a fiatal pisztolyos a maga módján tisztelgett elhunyt edzője emléke előtt: bajnokságot nyert. És külön kérte: amennyiben lehetséges, két név szerepeljen az övé mellett. Miklós Györgyé, jelenlegi edzőjéé és Pap Tiboré. Kérését készséggel teljesítettük. Szabad pisztoly. Bajnok: Németh László (Bpi Honvéd, edző: Pap Tibor és Miklós György) 565 kiír, 2. Karácsony (Győri Dózsa) 558, 3. Mucza (II. Dózsa) 558, 4. Tóth (MHSZ Eger) 554, 5. Horváth (MHSZ KSK) 554, 8. Szabó L. (MHSZ Kiskunsági Erdész) 553. Csapatban bajnok: V. Dózsa (Simon Gábor, Mucza László, Seres Rudolf, edző: Kelemen Lajos) 1657, 2. Bp. Honvéd 1650, 3. MHSZ KLK A 1643. Női standard pisztoly, 30+ 30. Bajnok: Kotroczó Lászlóné (MHSZ Központi LK, edző: Szaniszló József) 590, 2. Kuti (Bp. Honvéd) 585, 3. Balogh (MHSZ KLK) 583, 4. Perencz (II. Dózsa) 582, 5. Borbély (MHSZ Nagykanizsai Bútor) 576, 6. Kisrákói (MHSZ Kőbánya LK) 575. Csapatban bajnok: MHSZ Központi LK (Kotroczó Lászlóné, Balogh Pálma, Horváth Zsófia, edző: Szaniszló József) 1745, 2. Bp. Honvéd 1729, 3. V. Dózsa 1716. Légpuska. Férfiak. Bajnok: Baranyi József (MHSZ Központi LK, edző: Dorcsák Lajos) 576/41, 2. Zelenyak (MHSZ FÉG) 576/36, 3. Török (MHSZ KLK) 575, 4. Gergely (MHSZ KLK) 573, 5. Kotroczó J. (MHSZ KLK) 572, 6. Záhonyi (Bp. Honvéd) 571. Csapatban bajnok: MHSZ Központi I KA (Kotroczó József, Gergely József, Tóth József, edző: Dorcsák Lajos) 1712, 2. MHSZ KLK B 1710, 3. Bp. Honvéd 1703. Nők. Bajnok: Herrné Kiss Éva (MHSZ Pécs, edző: Sebők Ferenc) 386, 2. Petró (MHSZ KLK) 384, 3. Szász (MHSZ KLK) 383/24, 4. Tóth (MHSZ KLK) 383/23, 5. Fehrentheil (MHSZ KLK) 332, 6. Hunyadiné (MHSZ KLK) 378. Csapatban bajnok: MHSZ Központi LKA (Hunyadi Lászlóné, Petró Sára, Szász Ágnes, edző: Kuti Gusztáv) 1145, 2. V. Dózsa 1120, 3. MHSZ FÉG1117