Népsport, 1984. szeptember (40. évfolyam, 212-237. szám)
1984-09-01 / 212. szám
XL. 212. ♦ 1984. szeptember 1 Labdarúgás ) ÚJPESTI VAGY Egyenletes szerepléssel kilépni a nemzetközi porondra Szombaton délután „becsengetnek” a labdarúgó NB I-ben is. A hosszú felkészülési időszak után most már „felelniük” kell a játékosoknak. Mindabból, amit az elmúlt hónapokban tanultak, gyakoroltak. Számot kell adniok arról, mennyit, s hogyan dolgoztak a nyáron, hogyan használták ki az erőgyűjtés szakaszát. A szakemberek már az utolsó simításokat is elvégezték, s várakozásteljesen ülnek le a kispadra. Milyen gondolatok között várja a rajtot, mire taksálja együttesét egyik patinás klubunk, az Újpesti Dózsa vezető edzője, Temesvári Miklós? Erről beszélgettünk a nyitány előtt. Minden az edzői elképzelések szerint alakult a lila-fehéreknél, rendezettek a sorok a bajnoki év kezdetén, avagy nem gondtalanul várja a kezdést jelző sípszót? — Bár jól indult a munka, az NSZK-ban ideális körülmények között edzettünk és a belgiumi napjaink is hasznosan teltek, aztán itthon is minden a terveknek megfelelően folyt, voltak jócskán gondjaink is. Menet közben kivált a sorból egyik húzóemberünk, Kisznyér, ezzel nagyon fontos fogaskerék hiányzik az együttes gépezetéből. Turőcsik háromhetes kiesése is nyomot hagyott teljesítményén. Ott volt még Kardos távozása is, tehát nem ment minden simán. Mikor állhat újból csatasorba Kisznyér? — Még nem tudjuk, de nagyon bízom abban, hogy mielőbb rendbejön, s a csapat rendelkezésére áll. A Kardos ügy végül is rendeződött, a válogatott játékos visszatért a Megyeri útra, tehát vele számolhat. — De nem velünk készült, súlyfelesleg is van rajta, fogalmam sincs arról, milyen az edzettségi állapota, egyáltalán milyen formában van. Annak mindenképpen örülök, hogy nálunk maradt, remélem, zökkenőmentes lesz a viszszaállása az edzésmunkába, a csapatba. " A látszat arra enged következtetni, hogy erősödött az Újpesti Dózsa. Törőcsik nem szerződött külföldre, több, válogatottat is megjárt futballista igazolt a klubhoz, mi több, nem egy fiatal tehetséget is megszerzett az egyesület. Így már-már a bőség zavarával küszködhet, s törheti a fejét azon, kit hagyjon ki rajtoló együtteséből. — Leigazoltuk Kerekest és Ebedlit, a két rutinos, jóképességű labdarúgót. Előbbi műtét után van, egyelőre még egyéni edzésterv alapján készül. Ha teljesen felgyógyul, s ismét játékba lendül, minden bizonnyal gólokkal fizet a bizalomért. Várom ezt az időt, s számítok a csatárra. Ebedli szinte a nyitányra érkezett, neki is idő kell, míg beilleszkedik. Mindenesetre szorgalmas, úgy tűnik, bizonyítani akar. Valóban sok jól csengő név van Újpesten, de a jól csengő nevekből nem mindig lehet igazán ütőképes együttest összeállítani. Mi a legfontosabb edzői teendő? — Megtalálni a különféle adottságokkal rendelkező futballisták legideálisabb arányát. Mert ahogyan öt szervező játékossal aligha üdvözülhet egy társaság, ugyanúgy csak „darálókkal” sem boldogulhat. Ha a középpályán csak technikás játékosok dirigálnak, aligha kerülhetnénk el, hogy átszaladjon rajtunk az ellenfél. De a támadósorban sem megy el három cselezgető, finomkodó ember, oda is kell a lendületes, erőszakos, gyors támadó. — Ez utóbbival is rendelkezik az Ü. Dózsa? — Úgy fest, Schróth személyében vérbeli vonalszélsőt találtunk, aki valóban fut. — Mi van Törőcsikkel? — Megsínylette a sérülés miatti kihagyást. Nem ment neki a válogatottban sem, emiatt aztán jócskán megcsappant az önbizalma. Ha ismét összeszedi magát erőben, tartásban, akkor újból erőssége lesz a Dózsának. · Mit vár az új bajnoki évtől? — Egyenletesebb teljesítést, mint az elmúlt bajnokságban, s azt, hogy az Újpesti Dózsa ott végezzen az élbolyban, s ismét megnyíljon előtte a nemzetközi szereplés lehetősége. Temesvári Miklós NÉPSPORT 3 A REND ÉS A FEGYELEM MEGSZILÁRDÍTÁSÁÉRT A versenykiírás változásai Új bajnokság kezdődik szombaton a magyar labdarúgás élvonalában. Nemcsak azért lesz új az 1984—85-ös idény, mert a dolgok rendje szerint ismét elkezdődik a sportág történetének soron következő mérkőzéssorozata, hanem azért is, mert meglehetősen viharos események után folytatódik a pontvadászat az NB I-ben. Az MLSZ — érthetően — nagyobb gondot kíván fordítani a rend és a fegyelem megszilárdítására, ezért az új versenykiírásban bizonyos változtatásokat vezetett be. Világjelenség, hogy nemzetközi szinten elszaporodott a rendbontás a labdarúgópályákon, s az utóbbi esztendőkben hazánkban is sajnálatosan gyarapodott a sportpályákra nem illő jelenségek száma. Az MLSZ fegyelmi bizottságának megvoltak ugyan az eszközei a büntetésre , pályabetiltás, mérkőzések zárt kapuk mögötti lejátszása, a találkozók semleges pályára utasítása —, mindezek azonban nem csökkentették radikálisan a rendbontások számát. Az MLSZ elnöksége ezért — igazodva a nemzetközi szövetségek gyakorlatához — újabb rendszabályokat vezetett be, s az 1984—85-ös versenykiírást az alábbiakkal egészítette ki. Bajnoki vagy kupamérkőzéseken rendbontások esetén: a mérkőzés félbeszakadását okozó eset (bedobott tárgy eltalálja a játékvezetőt, partjelzőt vagy játékost) az egyéb intézkedések mellett 50—100 ezer forint büntetéssel jár. O valamilyen tárgy bedobása a játéktérre (üveg, kő, ki nem nyílt pénztárgépszalag stb.) 10—50 ezer forint büntetést jelent. A mérkőzés végén a pályáról történő levonulást zavaró rendbontás 10—50 ezer forint büntetést von maga után. Az összeget az MLSZ egységszámlájára kell befizetni. Sajnálatos módon igen sok gyenge színvonalú mérkőzést játszottak a legutóbbi idényben labdarúgásunk élvonalában. A nem kívánatos jelenség megszüntetése érdekében az MLSZ elnöksége pénzbüntetéssel fogja sújtani a klubokat, ha a mérkőzés színvonala alatta marad a minimális követelményeknek. Ha a mérkőzés hivatalos ellenőre és játékvezető-ellenőre vagy játékvezetője jelentésében beszámol a megengedhetetlenül alacsony színvonalú játékról, akkor az MLSZ versenybizottsága a fegyelmi bizottság közreműködésével 500 ezer forintig terjedő pénzbüntetést szab ki a vétkes egyesületre. Újdonság még, hogy az ilyen ügyekben négy napon belül döntést kell hozni a büntetés mértékéről, s az összeget — a fellebbezési idő lejárta után — azonnal be kell fizetni. A büntetésekből befolyt összeget az utánpótlás-nevelés fejlesztésére fordítják. A versenykiírás kiegészítése — több meglehetősen „vitatható” sérülés bejelentése miatt.— leszögezi azt is, hogy a válogatott keretekbe meghívott játékos sérülése esetén is köteles megjelenni a csapat számára meghirdetett találkozó helyén és időpontjában. A sérülés természetéről a válogatott keretorvosa az OTSZ bevonásával mond véleményt. Ugyancsak világjelenség a durvaság nagymértékű elterjedése a labdarúgópályákon. Hazánkban is egyre több hasonló, a játék folyamatosságát, s a játékosok testi épségét veszélyeztető jelenség tapasztalható az utóbbi években. Az MLSZ elnökségének elvi állásfoglalása feladatként határozta meg a durvaság elleni fokozott fellépést. A játékvezetők az új bajnokságban határozottabban figyelmeztetik a magukról megfeledkező labdarúgókat, s a durvaságért kiállított játékosok a fegyelmi tárgyalásokon az eddigieknél súlyosabb felelősségrevonásra, keményebb büntetésre számíthatnak. Nem árt tudni, hogy a sárga lapokat a játékosok magukkal viszik, tehát „személyi jellegűek”, s a következő idényben sem veszítik hatályukat. Ugyancsak megszívlelendő a labdarúgók és edzők számára, hogy a büntetések összegét a jutalmazási keretből vonják le. Volt némi zavar az elmúlt idény végén a helyezések és a bajnoki sorrend kialakulása ügyében is. A versenykiírás most egyértelműen leszögezi, hogy — miként az elmúlt idényben is — pontegyenlőség esetén a végelszámolásnál az egymás elleni eredmény dönt, s ha ez is egyezik, akkor szelektál a gólkülönbség, majd pedig a több adott gól. CSEPELI VACSORAM ire az öreg hazajött a gyárból, már terített asztal várta. Tegnap még szokás szerint a konyhában evett, ma meg az asszony ezzel fogadta: — Jóska, a szobában terítettem, végre együtt vacsorázunk hárman! — Józsi hazajött? — Igen, fürdik, három nap szabadságot kapott a parancsnokától! A jól megtermett srác a haját dörgölve a törölközővel jött ki a fürdőszobából, mosolyogva megcsókolta az apját: — Szia, irtó rendes a százados, mondta, ha jól sikerül a gyakorlat kapunk szabit. Persze, nem egyszerre mindenki, a laktanya nem maradhat üresen, igaz? Józsi, mondta, maga pénteken „télakolhat”, tudom, hogy a bevonulás előtt meccsre járt az apjával, hát szombaton menjenek. Meséltem neki, tudod, hogy te játszottál, meg őrült nagy szurkoló vagy. Nem mondom — fésülte le koromfekete haját —, zrikálódott velem a balhé miatt, mert hogy csepeli vagyok, de mondtam, az is maradok. Ami volt, elmúlt, mindenki megkapta a magáét, punktum. Holnap hánykor indulunk a pályára? Az öreg szó nélkül bement a fürdőszobába, kezet mosni, de nyitva hagyta az ajtót és a szeme sarkából figyelte a fiát. Viszszament és leült az asztalhoz. Az asszony hozta a tálat. A kedvencük, tyúkhúsleves, gőzölgött benne, az illata ingerelte őket, hirtelen még éhesebbek lettek. — Szóval, mikor indulunk, Fater? — Én nem megyek meccsre — mondta lakonikusan a családfő. — Nem? Aztán miért? — Még kérdezed? Mindenki tudja, mi történt. Nem blamálom magam. Tőlem agyonüthetik őket. — A csepelieket? — Azokat. — Szép. Te nem akarod lezárni ezt a bundamókát, ugye? — Mókának nevezed! — az öreg kezében megállt a kanál. — Ez a legnagyobb disznóság volt, érted! Még hogy kimenjek a meccsükre. A fradisták ujjal mutogatnának rám. Hogy nem sül le a bőr a képükről azoknak a linkeknek ... — Ejnye, fater, nem védi őket senki, meg is kapták a magukét, de örökké nem lehet ezen rágódni! Az asszony türelmetlen lett. — Egyetek már, jó?! Egyetek! Zöldséget, húst tett a tányérjukba. Gusztusosan gőzölgött az étel, de nem sokat figyeltek rá. — Nem érdekelnek — mondta az apa —, nem érdekelnek és kész! — Attandez — szólt a fiú —, ugye így szoktad mondani, attandez, ha megállsz egy témánál. Remélem, nem gondoltad komolyan. Tíz évig fociztál, harminc éve meg drukkolsz nekik, erre most ugye, megyek horgászni meccs helyett... — Amit mondtam, megmondtam. Nincs ott helyem. Eddig köztük éreztem magam, de ennek vége. Anya, add ide a sót, légy szíves! — Ide figyelj, Fater — ment fel a pumpa a srácnál —, nem lesz így jó, érted. A vétkesek megkapták a büntetésüket, a többiek meg, játszanak, oké? Meggyengült a Csepel? Meggyengült. Még nagyobb szüksége van a biztatásra! — Ujjongjon, aki ott lesz, én nem vagyok kíváncsi a csapatra. Elment a kedvem az egésztől. Nem beszéltem világosan? Azért jöttél haza, hogy felidegesítse . — Az ég szerelmére — ütött az asztalra a fiú —, pont a nyugdíj előtt zavarodtál meg? — Szájonkaplak, te! Most már az asszony is begurult: — Mi az istenen vitatkoztok, te mész meccsre, ő nem megy. Legalább itthon marad mázolni az ajtókat, mióta ígéri. Egyetek már, mert kihűl az étel, melegíthetem újra! A fiú izgott-mozgott a helyén, nem volt ereje nyugodtan lakmározni. — Nem akarlak megbántani, Fater, de gondolj csak a múltra. Velem is megszerettetted ezt a sportágat. Jó, játékos nem lettem, de nézni imádom. Meghaltál érte mindig. Erre most csalódnom kell? Mi a francnak fordítsz hátat?Bundáztak. Na és? Elítéli őket minden józan ember, de nem állhat le a bajnokság! Az olaszoknál akkora botrány volt, hogy belesántultak. Rossiékat a pokolba küldték, erre később világbajnokságot nyertek! Ha a balhé idején megölték volna a labdarúgást... Nézd, a katonaságnál is ez volt a téma. De legyen már vége. Az isten áldjon meg, ne légy ilyen makacs. A csapatnak most van rád igazán szüksége! Ha kiderül a közértben, hogy lopnak, és lecserélik az alkalmazottakat, nem mész be vásárolni? — Rossz hasonlat! A fiú érezte, hogy jól gyúrja az öreget. Sínen van, menni fog a dolog. Előbb-utóbb enged az apja. — Csepeli gyár van, igaz? A csepeli pálya a miénk? A csapat kiáll? Mit akarsz még? Menjünk ki a meccsre, az egész különben nem változott! — A, a te szöveged ... — Fater, ha mindenki lógva hagyná őket, csak az ellenfél járna jól! Láttál már csapatot szurkolók nélkül? Hogyan állnának talpra? A futball olyan nekünk, mint a kenyér. Nem halnánk nélküle éhen, de miért nélkülözzük? Emlékszel? Mikor kis srác voltam, a térdedre ültettél és meséltél a nagyokról. Azt hiszem, azt mondtad, ez a játék olyan szép, mint a szerelem. Soha nem elég belőle. Ezt mondtad, vagy nem? — Hát... — Hánykor indulunk, öreg? Az asszony megint felkapta a fejét. Már kifejezetten idegesen szólt rájuk. — Ezért főztem? Egyetek, mert rátok borítom az egészet vagy odaadom a szomszédnak. Mit a szomszédnak, kiviszem holnap a pályára a játékosoknak! Hirtelen egymásra nézték hárman. — Te hülye kölyök, te — mondta az öreg —, három napja újságot sem olvasok, erre hazajössz prédikálni! — közelebb hajolt, a szeme kitágult a kíváncsiságtól, a hangja letompult, mintha berekedt volna — Józsi... mondd az új összeállítást... Hámori Tibor