Népsport, 1984. október (40. évfolyam, 238-263. szám)

1984-10-01 / 238. szám

XL. 238. ♦ 1984. október 1 ||3 Labdarúgás )__________________________________________________________________ NB A RANGADÓ EDZŐI A GYŐZELEM TUDOMÁNYÁRÓL A Bp. Honvéd tavaly ősszel is, tavasszal is öt pontot rabolt el a riválisokkal vívott rangadókon, és ez akkora előnyt hozott a végküzdelemben, aminek ledolgozását azok meg sem kísérelhették. Persze, ezt mindenki jól megjegyezte magának, s a vasárnapi rangadó előtt a ferencvárosiak is sokat törték a fejüket azon, hogyan járhatnák most ők végig a tavalyi bajnok útját? Bár a zöld-fehér gárda még mindig alakulóban van, régen többre képesek a puszta vágyakozásnál. Ezt szombaton a Népstadionban is bizonyították. Jobban kezdtek, mint aranyérmes ellenfelük, a vezetést is sikerült megszerezniük, mégis kikaptak. És ami elég ritka a futball mai világában: elismerik, hogy az ellenfél jobb volt. Rászolgált az egygólos győzelemre! Negyvenezer néző tapssal búcsúzott a csapatoktól. Nyilván ők is, és a távolról szurkolók közül még nagyon sokan kíváncsiak arra: mi mindent éreznek, mit látnak a főszereplők az egyetlen gólnyi különbség mögött? Hiszen egy gól csak egy villanás ... félnek és végül, de nem utolsósorban: a második gól után összeroppant a gárda! A saját erőnek ez a lebecsülése, az újra és újra ránk törő kisebbségi érzés sok év rossz beidegződése. Ha rátör a csapatra, kötelességszerűen futnak tovább, de hiányzik a játékból a tűz, az akciók befejezéséből az átütőerő. Sokat kell tenni annak érdekében, hogy a csapatformálásnak ezekből a gyermekbetegségeiből mielőbb kilábaljunk, nagyobb részt vállalnia az irányításból, de ezeknek az utasításoknak egyike sem jelentett lényegesebb változtatást a megszokott játékunkon. Erre én mindig ügyelek, mert az a véleményem, hogy a megfelelően begyakorolt, jó taktikát akkor is meg lehet valósítani, ha az ellenfél ismeri. És ez most is bebizonyosodott. ♦ Hát, az elején eléggé döcögött a csapat. Détári egyenlítésére pedig a lövés előtt sem számíthatott senki, hiszen a gólban Zsiborás jócskán benne volt. — Elfogadom és azzal sem érvelek, hogy a tévé bizonysága szerint Sikesdi a 16-os vonal előtt buktatta Kvasztát. Ilyen 11-est ugyanis bármikor kaphat egy csapat. A lényeg az, hogy a gól miniket nem tört le, hanem még nagyobb akarással harcolt tovább a társaság. Amikor az FTC védekezni kezdett, a védőink külön utasítás nélkül is előrébb húzódtak a félpályáig és ezzel lerövidítették azt a területet, amelyet a középpályásoknak be kellett játszani. Most már nem féltek a hosszú indításoktól? A gyors FTC-szélsőktől? — Zsinkáéknak valóban nagyobb terük lett, de csak az oldalvonalak mentén. A bekanyarodás lehetőségét továbbra is gondosan elzártuk, a beadásaikhoz pedig nem értek fel idejében a Fradi belső csatárai! Már az első félidőben érezhető volt, hogy számukra is túl gyorsak, őket is lefutják a saját szélsőik. Ezért el lehetett vállalni ezt a kockázatot. Aztán viszonylag gyorsan esett a második gól, és az már taktikailag is a mi kezünkbe adta a mérkőzést. - Miért volt mégis ennyire nehéz a győzelem biztosítása? — A mieink nem voltak olyan frissek, mint egyébként, a Ferencváros hallatlan lelkesedéssel harcolt, és a csatáraink egymás után kihagyták a nagy helyzeteket. Nem tartott attól, hogy 2-1 után ugyanabba a hibába esnek, mint az első félidőben az FTC? Hogy a tartózkodó játékkal magukra húzzák, újraélesztik az ellenfelet? — Mi sohasem védekezünk egyoldalúan. Ha ránk rontott volna a Fradi, még veszélyesebb ellentámadásokat vezettünk volna ellenük. A negyedik mérkőzésüket nyerik egy góllal... — De ez nem véletlen! Rengeteg munka eredménye, hogyha minimális különbséggel, olykor a földet túrva, de valamivel felül tudjuk múlni az ellenfeleket. A mi csapatunk gondolkodó, a közös ügyért felelősséget érző játékosokból áll. Ebből fakad, hogy nem szolgai végrehajtói a taktikai utasításnak, hanem alkotótársak az ellenfél terveinek meghiúsításában és a saját erények érvényre juttatásában! A cím a győzelem tudományába ígért bepillantást, és a két edző be is tartotta szavát: sok fontos részletet árultak el abból, miért billent a mérleg nyelve alig árulkodó jelekkel, de majdnem törvényszerűleg — ebben a bajnokságban most már negyedszer — a piros-fehérek javára. B. P. Vincse Géza: „1-0 után kiestünk a ritmusból” — A taktika felépítésekor abból indultam ki, hogy a Honvéd válogatottjai mély talajon, óriási erőfeszítéssel fordították meg az osztrákok elleni mérkőzést. Biztosan fáradtak, s ezt ki kell tudni használni. Hogy mi ilyesmire is gondolunk, az csak a laikusok fülét bánthatja. A versenysportban nincs helye az álszerénységnek, fordított helyzetben Komora is ugyanezt tette volna .. . Tehát azt kértem a mieinktől, hogy az első perctől kezdve olyan erős iramot diktáljanak, amilyenre csak képesek. A mi szélsőink a leggyorsabbak a mezőnyben, indítsák őket hússzor-harmincszor, még akkor is, ha csak nehezen tudnak megbirkózni a védőikkel, így ugyanis hátul tudjuk tartani a Honvéd védőit, nagyobb területet kell befutni a középpályásaiknak, és ha bárki megáll a hátul játszók között, azt ki kell tudnunk használni. Ez X-O-ig elég jól ment, de utána a Honvéd magához tudta ragadni a játék „ irányítását! — Igen, mert a mieink a határozott edzői utasítás ellenére visszahúzódtak a 16-osunk elé, s elkezdtek bekkelni! Lassították a játékot, átengedték a teret a Honvédnak, s ezt a jóval rutinosabb piros-fehérek azonnal kihasználták. + A szünetben nem lehetett változtatni a hibás felfogáson? — Mindent elkövettem annak érdekében, hogy felrázzam a fiúkat. A potyagól miatt kesergőket leszidtam, mert a kapus is hibázhat, de Zsiborás a félidő végén biztos gólnak látszó helyzetben tisztázott, tehát visszahozta az esélyt.. Hivatkoztam arra, hogy az elején, amíg támadtunk, a Honvéd kapkodásra kényszerült. Nem fáradtak ugyan el annyira, ahogyan reméltük, de ebben mi is hibásak vagyunk. Menni kell előre, mert a bátortalant a grundon is megverik . . . Szóval magyaráztam, lelkesítettem és persze, konkrét feladatokat is adtam. Például? — Jancsika elég jól fogta Détárit, neki továbbra is erre kellett összpontosítania. Takács és Pogány azonban elfeledkezett arról, hogy Gyimesinek és Sikesdinek a zavarásán túlmenően szervezniük kell a támadójátékot. Szabadi sem jött mindig hátra az előretörő Naggyal és Garabával, pedig ezek ennek a mérkőzésnek a kulcskérdései voltak számunkra! Mindenki egyetértett, később meg is akarták valósítani, amit kértem, derekasan harcoltak, de a második félidő mégsem volt a miénk. Néhány mondatban összefoglalva: miért fogadja el igazságosnak a Honvéd győzelmét? — Döntő volt, hogy a vezetés megszerzése lélektanilag ránk hatott bénítólag. Kiestünk a megszokott ritmusból, olyan játékra kényszerültünk, amely jobban feküdt az ellen- Komora Imre: „Rengeteg munka van az egygólos győzelmek mögött!” — Természetesen tudtam, hogy mire készül a Ferencváros, mert bele tudtam képzelni magam Vincze Géza helyzetébe és — figyeltettem is őket. „Kémeim” jelentették, hogy hét közben Pintérnek minden edzésen gyakorolnia kellett a két szélső hosszú labdákkal indítását, a ferencvárosi középpályásoknak pedig az állandó helyezkedést, a feltételezett ellenfél mélységben való mozgatását, fárasztását. Hogy az utóbbit bírni fogjuk, az számomra nem okozott problémát, de az idegek feszítettségére már ügyelni kellett. A rangadó elé edzőtábor volt tervezve, mégis úgy döntöttem: meglepem a fiúkat azzal, hogy a becsületükre bízom a kifogástalan felkészülést! Szakmai szempontból nálunk az ilyesminek nincs különösebb jelentősége, mert ma már akkor se rohannának neki az éjszakának, ha valaki küldené őket, de a tény, hogy otthon lehetnek, a megszokott ágyban aludhatnak, hogy a maguk urai, ez mindig feldobja a társaságot. Most is vidámabbak lettek, elhitték magukban, hogy mi ezt már megengedhetjük magunknak. S ez a felkészítés szempontjából már fél sikert jelent! - Nem próbálták valamilyen váratlan húzással taktikailag is meglepni az ellenfelet? — Néhány részletkérdésben igazodtunk hozzájuk. Vargának például nem kellett a nagyon gyors Zsinka mellé állni, hanem egy kis teret hagyva neki, a rések lezárásával elkerülni a versenyfutást. Ezen a mérkőzésen — éppen a gyors ferencvárosi szélsők miatt — egyszerre nem mehetett előre Nagy és Garaba, hogy mindig legyen hátul valaki, aki középről kifelé keresztezve segíteni tud a hátvédeknek. Aztán tudtam, hogy Détári külön testőrt kap, ezért Gyimesinek kellett Pogány (fehér mezben) és Sikesdi egymásra vigyázott Ami többet ér egy pontnál Az emberek már képtelenek voltak ülve maradni. Az utolsó perceket helyéről felugrálva szurkolta végig az egri nézősereg. Érthető, hisz nem akármilyen meglepetés volt kialakulóban: az újonc 2-1-re vezetett a Rába ETO ellen. Ha valaki erre a „Na, és akkor mi van?!” — cinizmusával reagál, akkor a korai szentencia kimondása előtt gondolja végig, hogy egy rutintalan együttes küzdötte ki magának ezt a pozíciót a kétszeres bajnokcsapat ellen. Nem csoda, hogy valóságos sorscsapás döbbenetével hatott az egri labdarúgó-rajongókra Kurucz húsz másodperccel a befejezés előtt szerzett egyenlítő gólja. Csank János, a hazaiak edzője így aligha csodálhatóan, nagyon elkeseredett ember benyomását keltette a mérkőzés után. Fiai végigtámadták szinte az egész második félidőt, két perc alatt kiegyenlítették a győriek előnyét, újabb két perc múltán a vezetést is megszerezték és azt követően helyzetek sokaságát dolgozták ki ellenfelük kapuja előtt. Az utolsó pillanatban pedig egy meglehetősen elemista hiba miatt kénytelenek voltak átadni az egyáltalán nem megérdemelt egyik bajnoki pontot a Rába ETO-nak. Az egriek edzője meglehetősen lehangoltan fogalmazta meg elkeseredésének igazi okát. „A végelszámolásnál nagyon fog hiányozni ez az elherdált pont” — mondta. El kell fogadnunk, valóban felérhetett egy tisztességes adag jéghideg vízsugárral az egyenlítő gól. Meglehet, ha jobban koncentrálnak az utolsó percekben az egri védők, ha általában nagyobb figyelmet fordítanak a védekezésre, mint a rohamozásra, ha az 51. percben megszerzett vezetés tudatában megszállják kapujuk előterét, s csak a mentésre koncentrálnak, megőrzik előnyüket. Igen, mindez elképzelhető, mert hisz a védekezésre ráhangolódó csapat ritkábban követ el hibákat, mint a szüntelen támadásból visszazárkózni kénytelen együttes. Nekünk mégis az a véleményünk, hogy a végelszámolásnál — az elhullajtott pont ellenére is — pozitívan hat majd az egriek szombati játékfelfogása! Egy kiizzadt győzelem helyett ugyanis ezerszer értékesebb, mi több, jóval több sikerrel kecsegtető az a tény, hogy az Eger SE labdarúgói nem az eredmény őrzésére rendezkedtek be, hanem csodálni való konoksággal meg akarták leckéztetni nagyhírű ellenfelüket. Mentek előre irtózatos elszántsággal, egyremásra dolgozták ki helyzeteiket, s kapkodásra, hibázásra kényszerítették a Rába ETO nehéz csatákban kipróbált játékosait. Ez a fajta harcosság és akarat nemcsak dicséretes, hanem gyümölcsöző is lehet. A rutintalan egrifutballisták ugyanis közben megérezték, hogy a náluk magasabbra értékelt játékosok sem mentesek a hibáktól, hogy őket is zavarba lehet hozni. Márpedig az ilyen apró lélektani csaták megnyerése formál tizenegy labdarúgót csapattá. Az Eger SE — úgy hisszük — bátor játékfelfogásával többet nyert, mint egy pontot! NÉPSPORT 3 Nehéz helyzetben a Vasas és az Újpesti Dózsa ! Nincs valami rózsás helyzetben a Vasas, de győzelme ellenére az SS Újpesti Dózsa sem. Eddig öt mérkőzést játszottak, s egyikük teljesítménye sem éri el még az ötven százalékot sem! Mészöly Kálmán a rangadó elvesztése után nagyon csalódottnak, elkeseredettnek látszott. Feltehetően nemcsak a bukás boszszantotta, hanem csapatának mérsékelt teljesítménye is. Most bizonyos türelmetlenség tapasztalható a Fáy utcában. Ott ugyanis arra számítottak, hogy az új csapat összeszoktatása és ütőképessé formálása a szokásosnál gyorsabban megy, mivel az új játékosok valamennyien megfelelő rutinnal, tapasztalattal rendelkeznek. Ami igaz is. A dolog azonban a jelek szerint mégsem ilyen egyszerű. Teodoru II nemrégiben szerelt le, erőnlétileg van még elmaradása. Egyelőre Borostyán is idegenül mozog, fogalma sincs arról, hogy a társai milyen megoldásokat választanak. És ami Nyúl problémáját illeti, az összefüggésben van azzal, hogy a Vasasnak igenis három középcsatára van: Kiss, Nyúl és Izsó is az! Mészöly akármelyik ujját harapja meg, fáj, de hármuk közül igazi helyükön egyszerre legfeljebb ketten játszhatnak, de csak abban az esetben, ha a Vasas kétéves játékmódot követ. Idő és türelem szükséges ahhoz, hogy kialakuljon egy eredményesebb, hatékonyabb játékmód, olyan, amely jobban megfelel a játékosok adottságainak. Valamikor a Vasas ereje a rendkívüli harcosságban, abban a bizonyos Vasasszívben volt. Mostanság hiányzik a csapat játékából a mindent elsöprő lendület, az a tűz, amelynek lángját a régiekhez hasonlóan Ulovszky után Mészöly hevítette magasra. Ez a bizonyos láng most csak pislákol. Miért?! A Dózsa annyiban van kedvezőbb helyzetben, hogy három vereség után egymás után kétszer győzött, s ez a tény növelheti az önbizalmat, egészséges biztatást adhat. De csapatjátékuk fogyatékosságait így is látni kell. Jelenlegi összetételében kínosan lassú az együttes, mégpedig nemcsak azért, mert néhány játékosa egyszerűen nem tud gyorsan futni, hanem azért is, mert a csapatból többen lassan gondolkoznak és cselekednek. És ha a Dózsa nem lesz képes jelentős mértékben felgyorsítani a játékát, nem tud ritmust váltani, akkor egyhamar nem is számíthat erőteljes, látványos felzárkózásra. A felgyorsulás érdekében sokat tehet a gyors Szűcs, Herédi, Schróth, Kozma, de méginkább azok, akiknek futógyorsaságuk hiányát gyorsabb gondolkozással és labdatovábbítással lehetne pótolni. Egyik csapat sincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen az Újpesti Dózsa legközelebb Győrött, a Rába ETO otthonában játszik, a Vasas pedig az erőteljes Tatabányai Bányászt fogadja. De bizonyos erényeket már az egyik mérkőzésről a másikra mozgósítani lehet. Például a küzdőképességet ...