Nemzeti Sport, 1990. november (1. évfolyam, 229-258. szám)
1990-11-28 / 256. szám
• :-■::' Országjárás # Országjárás # Országjárás • Országjárás • Országjárás # Országjárás # Országjárás . ♦ 1990. november 28. Csip-csup csodák Nagykállón Csodálatra méltó személyiségek, csodás események színhelye Nagykálló. Hiszen itt született és tevékenykedett Taub Eszik Izsák, a csodatevő rabbi, aztán a híres-hírhedt huszármester, Báró Simonyi József. Innen származik a Kállai kettős című kórusmű, no meg az a csodálatos gól, amelyet a játékos-edző, Farkas Béla, az FTC egykori játékosa ragasztott negyven (!) méterről az ellenfél hálójába. Na, de Nagykállón született Bori Zsolt költő, illetve Ratkó József, költő, drámaíró, miként Száraz László is, aki súlyemelésben világbajnoki ezüstöt is szerzett. Aztán az se semmi, hogy a tíz esztendeje funkcionáló tanácselnököt, Fodor Jánost döntő többséggel polgármesterré választották a városban. Ezek után ugye nem csoda, hogy országjárásunk során erre a településre is ellátogattunk. — Csoda érdekes lenne a számodra, ha az ismerkedést a létesítmények megtekintésével kezdenénk — mondja kísérőm, Kovács György, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei sportélet egyik legkiválóbb ismerője, a Kelet- Magyarország című napilap rovatvezetője, lapunk megyei tudósítója. — Az országrészben elsőként épült sportuszodát, amelyben még Balczó András is gyakorolt, a nemrégiben felújított városi sportlétesítményt, vagy Harangodot. Ez utóbbi — természeti szépségével, fürdésre, horgászásra, evezésre alkalmas tavával —• látványnak is csodálatos ... Cudar idő Kétségtelen, hasznos lenne, ha nem volna ilyen cudar idő. Szitál a köd, sötét felhők takarják az eget, s a szélnek is foga van. Ezért aztán azt javaslom, menjünk csak el az elöljáróságra, s majd hazafelé megnézünk egy létesítményt. Mondjuk a Sport vendéglőt! Kollégánk csodás előkészítésének köszönhetően várnak a városi tanács (ma még így hívják) épületében. Méghozzá nem is akárkik, s nem is akárhogyan. Fodor János polgármester, Tóth Attila, a Nagykálló SE megbízott ügyvezető elnöke, az általános iskola igazgatóhelyettese, testnevelő tanár és Sümegi István nyugdíjas, az egyesület gazdasági felelőse. Amikor átesünk a kölcsönös bemutatkozáson, azonnal a tárgyra térünk, s az újdonsült polgármester máris sorolja: — A tízezer lakosú város, a két közép-, illetve két általános iskola sportját, három egyesület fogja össze. A középiskolásokét a Trio DSE, az általános iskolásokét a DSK, míg a lakosságét a Nagykállói SE. A középfokú tanintézetekben nyolcszáz, az általános iskolákban ezerötszáz diák tanul, elvileg mindegyik tagja valamelyik sportegyesületnek. A Nagykállói SE-nek hit szakosztálya, s vagy kétszázegynéhány igazolt versenyzője van, de erről Tóth Attila többet tud ... A foci a spiccen Tiltakoznék, mondanám, nem egészen erre vagyok kíváncsi, ám a megbízott ügyvezető elnök megelőz: — Leírtuk a fontosabb adatokat, hogy ezzel sem kelljen az időt húzni — mondja, s egy statisztikai adatlapot tesz az asztalra. Ebből aztán kiderül, hogy a második vonalban szereplő asztaliteniszezők, az ugyancsak másodosztályú kosarasok mellett, a kézilabdán, a sakkon, a súlyemelésen kívül azért itt is a focistáké a legnépszerűbb, s a legnépesebb szakosztály. A megyei első osztály második helyén állnak, de döntősök voltak például a Szabad Föld Kupán, s erre a mérkőzésre vagy öt autóbusz, számolatlan személygépkocsi vitte a szurkolókat ... Csudára kifényesedik mindenkinek az arca, amikor ezekről a nagyszerű eseményekről beszélnek. Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell kérdeznem: miből telik mindenre a sportkörnek? A kezdeményezők Megint csak a gazdasági felelős veszi át a szót. — A kenyerem javát már megettem — mondja Sümegi István —, de amióta az eszemet tudom, azóta mindig az elöljáróság — legyen az körjegyzőség, tanács — volt a legfőbb patrónus. Most is az. A közel kétmillió forintos költségvetésből egymilliónál is többet a tanács áll... A többi meg bevétel. Tagdíjból, rendezvényből, a helyi intézmények, szervek jogi tagdíjából. Na meg persze vállalkozásokból. .. — A kultúrában és a sportban az értelmiség mellett mindig a vállalkozók — kisiparosok, ha úgy tetszik — voltak a kezdeményezők — jegyzi meg a polgármester. — Hogy csupán a legutóbbi esetre emlékeztessek: a Szabad Föld Kupa döntőjének alkalmából, egy nagykállói, de Ausztriában élő kocsmáros vendégül látta a csapatot. Ugyanakkor alapítványt is tett a rászoruló, jó sportoló, jó tanuló diákokat segítendő. Egy másik kisiparos ingyen végzi el a különböző javításokat, amelyek a sportkörnek szükségesek. Egy harmadik, Viszokai László fuvarozó, az első csapat standard játékosa, autóbuszával viszi és hozza a játékosokat ... Mindez persze az egykori tanács érdeme, de hogyan lesz jövőre? Tizciliáfonilió! öt — Nem lehet különben — reménykedik Tóth Attila. — Hiszen olyan szerencsésen alakult a képviselőtestület összetétele, hogy a tizenháromból öt sportorientált. A testületben testnevelő tanárok, egyesületi elnök, szövetségi vezető, s egykori versenyzők is találhatók ... A polgármester bólogat, s amikor Tóth Attila befejezi a fejtegetését, hozzáteszi: — Változatlanul számítunk az értelmiség — vannak vagy háromszázan, orvosok, agrárszakemberek, pedagógusok, művészek — közreműködésére. Éppen ezekben a napokban tartunk, persze nemcsak sportügyben tanácskozást, amelyben külön napirendként szerepel majd az egészséges életmód, a testi nevelés kérdése. Csodát persze nem várunk, de azt igen, hogy legalább azt a szintetezen a területen is tartani tudjuk, amelyet a múlt rendszerben elértünk . .. Búcsúzóul valóban megnézzük a létesítményt, a Sport vendéglőt. Szerencsénk van, mert a játékos-edző, Farkas Béla, s a Békéscsaba egykori kiválósága, Vágó László, a vendéglő vezetője is a klubban tartózkodik. Farkas Béla mondja: — Hazudnék, ha azt mondanám, rosszul áll az egyesület ügye. Csodás azonban akkor lenne, ha a nagykállói intézmények, üzemek mindegyike tenne valamit a Város sportéletének, a sportegyesület fejlesztésének érdekében. A vállalkozók ebben már példát mutatnak ... Az intézmények, a vállalatok meg majd követik. Hiszen mindannyiuk jól felfogott érdeke, hogy Nagykállóban a csoda folytatódjék. V. Gy. A vita most kezdődik Kecskeméten az önkormányzati képviselőtestület és a polgármester megválasztása után sajátos helyzet alakult ki. Az október 24-én tartott alakuló ülésen megválasztott polgármester, dr. Bányai Endre ugyanis alig egyhetes működés után lemondott, utódja a tisztségben Merász József lett, ám a két választás között eltelt idő csak halmozta a feladatokat. Érthető, hogy a város új polgármesterének legsürgősebb elintézendői között nem a város sportéletének kérdése szerepelt az első helyen. Az önkormányzat nehéz helyzetben van, ezért idő előtt nem kényszeríthető olyan ígéretekre, amelyeket később nem tud teljesíteni ... " — Való igaz, hogy késésben vagyunk — mondta Szénási Tibor, a város sportigazgatója —, de véleményem szerint nincs ok a nyugtalanságra. Az elmúlt időszakban sem tétlenkedtünk. A támogatásra olyan rendszert dolgoztunk ki, amelyet az országos szervek is jónak, sőt, modellértékűnek találtak. Javaslatunkban a sport három fő területét jelölték meg. Az első a tömegsport, amelyben már eddig is szép eredményeiket értek el, noha ezek az egyesületek semmiféle anyagi támogatást nem kaptak. Több klub működik a városban a tagok hozzájárulásából. Ez rendben is lenne, de a növekvő társadalmi igények miatt már nem elegendőek. A továbbiakban sem a működésüket akarják támogatni, hanem pályázatot írnak ki tömegsport-létesítmények építésére, szigorú elszámoltatás mellett. Ha a létesítmény nem készül el, a pénzt vissza kell fizetni ... Nagyjából hasonló a helyzet a második, vagyis a diáksport területén. Kecskemét diákváros, sok általános és középiskolával, több főiskolával. Ezek többségében megfelelőek a létesítmények, és kitűnő a szakembergárda. Tény viszont, hogy korábban a diáksportra fordított támogatás összege csak töredéke annak, amit a versenysport felemésztett. Nyilvánvaló tehát, hogy fokozatosabban támogatják majd a diáksportot, hiszen a versenysport utánpótlását is elsősorban ebből a kategóriából várják. Utoljára maradt a versenysport támogatásának kérdése. Pillanatnyilag ez a legvitatottabb. Azt a korábbi gyakorlatot, amely elsősorban az eredményesség utáni támogatáson alapszik, a jövőben is megfelelőnek tartják. S hogy ez valójában mit jelent, az még teljesen bizonytalan, hiszen senki sem tudja megmondani, hogy a sporttörvény elfogadása után mekkora összeg állhat az önkormányzat rendelkezésére. A Kecskemét város élsportjának mintegy hetven százalékát az egykori nagyegyesület, a Kecskeméti SC képviseli. A KSC az elmúlt évek során nagy anyagi gonddal küzdött: több szakosztályát is kénytelen volt megszüntetni, és az idén az utánpótlásedzőknek is kénytelen volt felmondani a munkaviszonyát. — Teljes bizonytalanságban vagyunk — mondta Király József a KSC ügyvezető elnöke. — Az NB 1-es röplabda-, kosárlabda-, ökölvívó-, valamint az NB II-es labdarúgó-szakosztály mellett még atlétikában, cselgáncsban, birkózásban, súlyemelésben is ott vagyunk az élvonalban, válogatott versenyzőket adunk a magyar sportnak. Az egyesület saját bevétele azonban csekély, és a vállalati támogatások megszűnése után szinte kizárólag a megyei és a városi tanács támogatásából tartottuk fenn az egyesületet. Ha ez megszűnik, akkor egyesületünk becsukhatja a kaput. November 28-án szerdán először találkozik a város polgármestere a kecskeméti sportélet vezetőivel. Végleges döntés még aligha várható, de a jelenlegi homályos kép tisztulhat... (szabó Z.) NEMZETI SPORT 5 Néző, nincsen számodra hely! A sport nem olcsó mulatság. Létesítmények kellenek, amelyekben gyakorolnak, edzenek a versenyzők, és versenypályák, csarnokok, uszodák, ahol a nagy viadalokat rendezik, ahol szórakozik a közönség. Svájci testnevelő kolléga mondta, hogy iskolájában ezerkétszáz gyerekre négy tornaterem jut. Holland polgármesterek meg arról beszéltek, hogy náluk minden városban több különböző méretű sportcsarnok van, de a kis falvakban is akad legalább egy. Csaknem mindet az önkormányzatok tartják fenn. Lehetőleg úgy, hogy a sportolók, a szórakozni járók olcsón juthassanak élményhez. Tolna megyét járva elgondolkodtam, mennyire messze vagyunk még ettől a terembőségtől. Meg kell kínlódnia annak, aki csarnokot tart fenn és olcsón szeretne sportolási, szurkolói élményt nyújtani. Pakson és Dombóvárott ezer körüli létszámban tudnak szurkolókat fogadni, Szekszárdon 506 ülőhely van a Város Sportcsarnokban, Tolnán már csak 300 néző ülhet, a lelátóra, Decsen és Bátaszéken nemigen van a nézők számára hely. Ebből meg az következik, hogy belépőkből sem tudnak sok pénzt csinálni. Kénytelenek kevés nézőt vonzó rendezvényeket elvállalni. Csekély bevételi lehetőség esetén még a rendező szerv sem bőkezű. Szekszárd például azért is kaphatta meg a főiskolai asztalitenisz VB rendezési jogát, mert olcsó szállást és étkezési lehetőséget kínált, és a Városi Sportcsarnok használatáért csak 150 ezer forintot kértek egy hétre Nem tudom, futotta-e ebből a világításra, meg a meleg vízre... Pedig a csarnok fenntartása 15 millióiba kerül évente. Ebből 11-et az önkormányzatnak kell adnia. Adják is, mert egyetértenek a csarnokigazgató, Keresztes János véleményével: a sportolási lehetőséget — a lakosság jelenlegi teherbíró képességét és egészségi adatait ismerve — olcsón kell kínálni. El tudom azonban képzelni, hogy mekkora a különbség a holland és a magyar önkormányzatok rendelkezésére álló pénzeszközök között. Ezek után már csak magamtól kérdezem: mikor lesz nálunk pénze a közigazgatási önkormányzatoknak sportcsarnokok építésére? Olyanokra, amelyekbe a létesítmény fenntartását megkönnyítő nézősereg is elfér. Mert azért hinnünk kell abban, hogy újra megnő a sport iránti érdeklődés hazánkban. Hiszen a kormány is akarja. Az igények kielégítésére pedig előre fel kell készülni. K. L.