Nemzeti Sport, 1990. december (1. évfolyam, 259-285. szám)
1990-12-07 / 265. szám
I. 265. ♦ 1990. december 7. 29. férfi, 14. női sakkolimpia, Újvidék! Akár egy kalandregény MINDEN JÓ, ha a vége jó, így jellemezhetnénk egy mondatban az újvidéki sakkolimpián történteket, ahol is férficsapatunk a 17., női csapatunk pedig az első helyen végzett. Az, hogy végül kellemes emlékekkel búcsúzhattunk a vajdasági várostól, kétségkívül a gyengébb nem versenyzőinek köszönhető. De ne vágjunk a dolgok elébe, kezdjük a visszapillantást Horváth Tamás legénységével. A szövetségi kapitány az utolsó versenynapon arról panaszkodott, hogy az utolsó három világversenyen, amióta ő van a válogatott élén, egyszer sem sikerült az első táblát megfelelően megoldani. Valóban így van, még az 1988-as szaksfkki olimpián nyújtott kielégítő teljesítményt Portisch Lajos: tizenegyszer játszott, 77 százalékkal zárta a mérkőzéssorozatot. AZTÁN SZÜNET. Sem az őt felváltó Sax, sem Pintér, sem Ribli nem tudta még csak megközelíteni sem (lásd táblázatunkat). Ribli, folytatva e kétes értékű hagyományt, Újvidéken sem tudta a tőle elvárható teljesítményt nyújtani. Erre pedig nem hiszem, hogy kielégítő magyarázat lenne, hogy a verseny közben örömhírt kapott otthonról: megszületett a második gyermeke. A mindössze egyetlen győzelem 12 játszmából, alighanem önmagáért beszél. A második táblán Grószpéter sem tudott a csapat húzóemberévé válni, állandó időzavarral küzdött. Adorján zárásként adott önértékelése, miszerint az elvárható teljesítményt nyújtotta, megfelel a valóságnak. Igaz, bravúrja neki sem tellett, de — egyedüliként a csapatból — egyetlen alkalommal sem állt fel vesztesként a sakkasztal mellől. HORVÁTH JÓZSEF és TOLNAI TIBOR meghálálták a kapitány bizalmát, sőt, a várakozáson felüli szereplésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat a húszon tanon zárta az olimpiát. Tolnai újoncként nyújtott 75 százaléka, ezen belül a tíz játszmásból kivívott 7 győzelme mindenképpen elismerésre méltó. Az, hogy Ribliék az értékszám szerint a hatodik helyen kezdték meg a küzdelemsokrozatot és csak a tizenhetediken sikerült végezniük, egyáltalán nem tekinthető tragédiának. Az kétségtelen, hogy többet vártunk, de ebben a tömör mezőnyben, ahol az ötödik helyezett jugoszlávoktól mindössze egy ponttal maradtunk le, kis szerencsével akár ... Ezen viszont — utólag — kár meditálni. AKÁR EGY JÓL MEGÍRT kalandregény, amelyben a főhős tengernyi viszontagság, hányattatás után végül is révbe ér, elnyeri méltó futalmát, olyan volt második női olimpiai aranyérmünk története. Pedig minden remekül kezdődött. Az első három fordulóban nem akadt csapat, amely útját állta volna az elsöprő lendülettel vágtázó Polgár lányoknak. Aztán jött egy pillanatnyi megingás, a nagy rivális szovjet csapat ellen, de sikerült talpra állni. A mérkőzéssorozat végére azonban elfáradtak. Sokan már lemondtak az aranyéremről, de szerencsére nem lett igazuk. Az utolsó pillanatban, Módi Ildikó beállításával sikerült elmozdulni a lélektani mélypontról és hallatlanul izgalmas hajrában, holtversenyben — de jobb mezőnyértékszámmal — a győzelmet is megszerezni. AZ KÉTSÉGTELEN, hogy mi tettük ennyire szorossá a kezdő fordulókban oly simának tűnő versenyt. Polgár Judit bizony talsaskodása elegendő volt ahhoz, hogy a két kiváló szovjet fiatalt, Galjamovát és Arahamiját felvonultató szovjet nők aranykezeibe kerüljenek. Az is igaz — és a tényekhez mindenképpen hozzátartozik —, hogy még a nem várt „botlások’’ ellenére is az egyéni értékelésikor mindhárom táblán a Polgár nővéreké lett az aranyérem. Az a kis izgalom, az a kis „fűszer”, a befejezés előtt néhány fordulóval — utólag már könnyű mondani — inkább emeli, mint csökkenti a győzelem értékét. Mert a padlóról csak a legnagyobbak képesek felállni. (fejes—verőci) CSAPATOK, SZÁMOK A férficsapat összesített teljesítménye Versenyző GyőV Pont% Ribli Zoltán1 9 2 5.5 46 Grószpéter Attila1 5 3 3.5 26 Adorján András3 7 0 6.5 59 Horváth József4 7 1 7.5 63 Tolnai Tibor7 1 2 7.5 75 Horváth Csaba1 1 1 1.5 50 Összesen 17 309 32.0 57 A férfiak első táblás szereplése (1988—90) Esemény Versenyző Gy DV P 1988. olimpia Portisch Lajos 6 5 0 8.5 77 1989. csap. VB Sax Gyula 0 6 1 3.0 43 1989. csap. EBPintér József 2 4 3 4.0 44 1990. olimpia Ribli Zoltán 1 9 2 5.5 46 A női csapat összesített teljesítménye Magyar csapat Érték- Telesít-Különszám ménye közet Polgár Zsuzsa 2510 215211 + 11 Polgár Judit 21540 216294 Polgár Zsófia 2425 2568 + 143 Mádl Ildiikó 2375 (Mádl Ildikó csak két játszmában ült asztalhoz, ezért teljesítménye a kevés számú parti miatt nem értékelhető.) A magyar női csapat öszesített teljesítménye Versenyző GyDrPont% Polgár Zsuzsa9 5 0 11.5 82 Polgár Judit8 4 1 10.0 77 Polgár Zsófia 111 1 11.5 88 Mádl Ildikó2 0 0 20 ICO összesen 30 102 315.0 83 A szovjet női csapat összesített teljesítménye Szovjet csapat Érték- Teljesít- Külön___________________száma menye közet Csiburdanidze, Maja 2500 2425 — 76 Gaprindasvili, Nona 2485 2487 + 52 Galjamova, Alisa 2870 2504 4 134 Arahamija, Ketevan 2380 2840 +460 Női KEK és CEV Kupa A Vasas menetel, a Tungsram SC bizakodik Az európai röplabda kupákban a legjobb nyolc közé jutást eldöntő visszavágó mérkőzésekre kerül sor a hét végén. A női mezőnyben — a Vasas és a Tungsram révén — a KEK-ben és aCEV Kupában vagyunk még versenyben. Miután az első mérkőzésüket az angyalföldiek és a Megyeri útiak is megnyerték — nem is esélytelenül. A Vasas továbbjutása látszik biztosabbnak a franciák ezüstérmes és kupagyőztes csapata ellen. Nyáriék ugyanis idegenben nyertek, és számukra már két játszma elnyerése is elegendő a 8 közé kerüléshez. Ám a japán edzővel, két amerikai idegenlégióssal és válogatottjaival érkező Courrieres a Folyondár utcáben sem lesz könynyű ellenfél. Sun De-li, a Vasas kínai edzője csak a győzelmet tartja elfogadható eredménynek. Ezért csapatával naponta kétszer gyakorolt és kezdőhatosát a Benőfi, Nyári, Szikora, Szíjjártó, Lombosné, Bánhidi, Demeter, Ivanov, Kovács, Czakó, Domokos és a Dambendset összetételű keretből küldi pályára szombaton, 16 órakor. A Tungsram SC lányaira jóval nehezebb feladat vár a CEV Kupában. Fodor edző tanítványai a belga Terrse otthonában kísérlik meg, szinte a lehetetlent. Egy héttel ezelőtt csak a lehető legminimálisabb előnyt tudták kicsikarni a lámpagyáriak, ötjátszmás mérkőzésen, ezért a továbbjutáshoz csak a győzelem juttathatja őket, ami az ismeretlen környezetben óriási bravúr lenne. A csapat mégis bizakodva utazott el pénteken a viadal színhelyére. A jó hangulatot mérsékelte, hogy a győzelmet jelentő pont megszerzésekor sérülést szenvedett csapatkapitány, Palotásné nem tarthatott társaival. A szombaton 20 órakor kezdődő mérkőzésen a Benkő, Balázs, Grózer, Gálhidi, Fodorné, Lengyel, Polgár, Sztankó, Zseleznova játékoskeretből kikerülő csapat küzd a nyolc közé kerülésért. A ALAPTALAN AZ AGGODALOM? A jó szándék megvan, de... Az aggodalom okáról lapunk november 28-i számában az OTSZZ elnökéhez írt nyílt levélben és a 29-ei számban a „Megöli-e a világkiállítás a vízi sportokat?” című cikkben már hírt adtunk. A jelenlegi privatizációs folyamat és a világkiállítás érdekében történő Duna-parti beruházás katasztrofális helyzetbe hozhatja a vízi sportokat, ha érdekeiket nem veszik figyelembe. Elsőként nemcsak a főváros, hanem az ország legnagyobb vízisport-bázis „tulajdonosát”, dr. Cserháti Lászlót, a Sportlétesítmények Vállalat nemrég kinevezett igazgatóját kerestük meg. Az igazgató ezer szállal kötődik a vízi sportokhoz (a Széchenyi Társaság elnökségi tagjaiként nemzetközi vízitúrák szervezője, tagja a Magyar Evezős Szövetség elnökségének, magánvállalkozásként pedig kajak-kenu klubot működtet —, hogy csak a legfontosabbakat említsem). A vállalat három kerületben (III., IV., XX.) lévő helye az eredeti rendeltetése és az új igazgató szándéka szerint a fővárosi vízi tömegsport hátterét kívánja biztosítani. Az üzleti vállalkozások és a külföldi tőke bevonása (erre konkrét terveik vannak) is ezt az alapcélt kell, hogy szolgálja. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg minden — szociális helyzetét illetően igen különböző — réteg igényeit kielégítse nagyon odafigyelni: a tradíciók, az óbudai sajátosságok megőrzésére (elrettentő példaként említette a paneles lakótelepek építését) és a lakossági érdekekre. Óbuda — véli nem kevés lokálpatriotizmussal — önálló városként az ország harmadik legnagyobb települése lenne, megérdemli hát a fokozott figyelmet. A vízisportolás lehetőségének megőrzése itt a hagyományápolást és a lakosság egészséges életmódját egyaránt szolgálja. Terveik szerint a kerület három gimnáziuma számára önálló vízitelepet létesítenének. Kérdésemre, hogy gondjaikkal bar akikjait felkereshetik-e a vízisportos kollégák, „készségesen” igennel válaszolt. A Duna pesti partjának nagy része, valamint a Margitsziget és a Népsziget a XIII. kerület polgármesteri hivatali „fennhatósága” alá tartozik. A polgármester, Siklaky István már az első telefonhíváskor kinyilvánította elkötelezettségét az ügy iránt, hiszen — mint mondotta — ő is „lelkes vízicserkész volt” valamikor . .. A világkiállítást nem elvből ellenzi, de a megrendezésére nem sok esélyt lát. Viszont a Duna-part urbanisztikai fejlesztése ettől függetlenül is fontos, megállíthatatlan folyamat. A polgármester megköszönte a vízisportoloknak, hogy felhívták a figyelmét erre, a városfejlesztési stratégia szempontjából is fontos kérdésre, s javasolta, hogy minden érdekelt szervezethez és személlyhez is juttassák el észrevételeiket. Igényli a kerület vízi sportolóinak lehetőleg előzetesen egyeztetett, koordinált javaslatait, kérte, hogy nevezzenek meg szakértőket, akiket a fejlesztési tervek kidolgozásának szakaszában megkérdezhetnek. Most már — mondom én — a vízisport- szervezeteken múlik, hogy élni tudnak-e a felkínált lehetőséggel! A főváros „déli kapuját” jelemtő Csepel-sziget polgármestere, Hajdú Béla egy sikeres világkiállítást a kerület szempontjából előnyösnek tartana. A sziget északi részén, a Kis- Duna startján óriási, kihasználatlan vízparti területek vannak, melyeken a szabadidő egészséges eltöltésére, sportolásra nyílna lehetőség, mindenekelőtt a helyi takotaság és persze a világkiállításra és más eseményekre idelátogató külföldiek számára is. A polgármester, aki a 70-es években maga is aktív evezős volt, az akkori egyetlen egyetemista szakosztályban, a BEAC-ban, természetesen támogatja a fejlesztési elképzeléseket. A világkiállítási beruházások keretében egy evezőspálya megépítését is elképzelhetőnek tartaná a Kvassai-zsilip és a Gubacsi-híd közötti Duna szakaszon. Hogy mindehhez, valamint a Kis-Duna vizének tisztításához honnan lesz pénz? Ennek a megválaszolása még a jövő kérdése, és nyilván nem is egyetlen kerület feladata. A meglévő sportlétesítmények sorsáról is beszélt a polgármester. Úgy látja, hogy a csepeli állami vállalatok nehéz gazdasági és bizonytalan jogi helyzete miatt is a legszerencsésebb megoldás az lenne, ha a kerületi sportlétesítmények az önkormányzat kezelésébe kerülnének. A fenntartáshoz szükséges anyagi fedezetet pedig a központi adók helyben maradó részének ezen céllal történő megnövelése adhatná. Ha lesz világkiállítás (ő szeretné, ha lenne), ugyanazt kell tenni, csak nagyobb méretekben. Kérdésemre elmondta, hogy a Római-part fejlesztését azért tartja kulcsfontosságúnak, mert a fővárost Nyugat-Európával vízi úton összekötő kapunak tekinti, amely a Duna—Majna— Rajna-csatorna segítségével tengertől tengerig építi ki Budapest vízi kapcsolatait. A nemzetközi vízitúrázásban pedig hatalmas idegenforgalmi lehetőség rejlik, tehát ezt is figyelembe kell venni a fejlesztéseknél. A III. kerületi polgármester, Tarlós István lelkes amatőr sportolóiként több sportágat is űzött. A vízi sportokat ugyan még nem próbálta ki, de a terület vízisportos jelentőségét nagyon jól érti. A világkiállításért nem lelkesedik, mert szerinte a megrendezése a jelenlegi gazdasági helyzetben olyan plusz megterhelésekkel járna, amelyeket a kerület lakossága igen nehezen viselne el. Persze, hosszú távon megtérülnének a beruházások. Ezért ha az ország vezetői a megrendezés mellett döntenek, mint a kerületi önkormányzat vezetője a maga területén mindent meg fog tenni a siker érdekében A Római-part fejlesztését is rendkívüli jelentőségűnek tartja, bár — sajnálatos módon — nem ezt a területet jelölték ki a világkiállítás színhelyéül. A fejlesztésnél két dologra kell NEMZETI SPORT 7 A rendkívüli szűkre szabott időben, amit ezer teendőjük mellett a témára tudtak szánni, (s ezt a „vizesek” nevében külön köszönöm) beszélgetőpartn e*‘reim valamennyien utaltak arra, hogy nagyon sok, az adott témával is összefüggő probléma megoldásameghaladja hatáskörüket. A saját kerületüket érintő ügyekben a véleménynyilvánítás jogát akkor is igénylik, ha a döntés egyértelműen fővárosi vagy kormányzati szintű. Tarlós István szerint erre jó esélyeik vannak. Siklaky István, a főváros és a kormány illetékességét, néhány területet — például a Margitszigetet illetően egyértelműen hangsúlyozta, hogy a felsőbb szintű döntést igénylő beruházások pályázatainak kiírása előtt kikérik az érintett önkormányzatok véleményét is. Mi pedig egyre inkább reménykedünk, hogy ez esetben a vízisportos érdekek sem maradnak ki a tervekből. Domonkos Anna