Nemzeti Sport, 1990. december (1. évfolyam, 259-285. szám)

1990-12-07 / 265. szám

I. 265. ♦ 1990. december 7. 29. férfi, 14. női sakkolimpia, Újvidék! Akár egy kalandregény MINDEN JÓ, ha a vége jó, így jelle­mezhetnénk egy mondatban az újvidéki sakkolimpián történteket, ahol is férficsa­patunk a 17., női csapatunk pedig az első helyen végzett. Az, hogy végül kellemes emlékekkel búcsúzhattunk a vajdasági várostól, két­ségkívül a gyengébb nem versenyzőinek köszönhető. De ne vágjunk a dolgok elé­be, kezdjük a visszapillantást Horváth Tamás legénységével. A szövetségi kapitány az utolsó ver­senynapon arról panaszkodott, hogy az utolsó három világversenyen, amióta ő van a válogatott élén, egyszer sem sike­rült az első táblát megfelelően megolda­ni. Valóban így van, még az 1988-as sza­­ksfk­ki olimpián nyújtott kielégítő teljesít­ményt Portisch Lajos: tizenegyszer ját­szott, 77 százalékkal zárta a mérkőzés­­sorozatot. AZTÁN SZÜNET. Sem az őt felváltó Sax, sem Pintér, sem Ribli nem tudta még csak megköze­líteni sem (lásd táblázatunkat). Ribli, folytatva e kétes értékű hagyo­­mányt, Újvidéken sem tudta a tőle el­várható teljesítményt nyújtani. Erre pe­dig nem hiszem, hogy kielégítő magyará­zat lenne, hogy a verseny közben öröm­hírt kapott otthonról: megszületett a má­sodik gyermeke. A mindössze egyetlen győzelem 12 játszmából, alighanem ön­magáért beszél. A második táblán Grószpéter sem tu­dott a csapat húzóemberévé válni, ál­landó időzavarral küzdött. Adorján zá­rásként adott önértékelése, miszerint az elvárható teljesítményt nyújtotta, megfe­lel a valóságnak. Igaz, bravúrja neki sem tellett, de — egyedüliként a csapatból — egyetlen alkalommal sem állt fel vesztes­ként a sakkasztal mellől. HORVÁTH JÓZSEF és TOLNAI TIBOR meghálálták a kapitány bizalmát, sőt, a várakozáson felüli szereplésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat a hú­szon tanon zárta az olimpiát. Tolnai újoncként nyújtott 75 százaléka, ezen be­lül a tíz játszmásból kivívott 7 győzelme mindenképpen elismerésre méltó. Az, hogy Ribliék az értékszám szerint a hatodik helyen kezdték meg a küzde­­lemsokrozatot é­s csak a tizenhetediken si­került végezniük, egyáltalán nem tekint­hető­ tragédiának. Az kétségtelen, hogy többet vártunk, de ebben a tömör me­zőnyben, ahol az ötödik helyezett jugo­­szlávoktól mindössze egy ponttal marad­tunk le, kis szerencsével akár ... Ezen viszont — utólag — kár medi­tálni. AKÁR EGY JÓL MEGÍRT kalandre­gény, amelyben a főhős tengernyi vi­szontagság, hányattatás után végül is révbe ér, elnyeri méltó futalmát, olyan volt második női olimpiai aranyérmünk története. Pedig minden remekül kezdődött. Az első három fordulóban nem akadt csapat, amely útját állta volna az elsöprő lendü­lettel vágtázó Polgár lányoknak. Aztán jött egy pillanatnyi megingás, a nagy ri­vális szovjet csapat ellen, de sikerült talpra állni. A mérkőzéssorozat végére azonban elfáradtak. Sokan már lemond­tak az aranyéremről, de szerencsére nem lett igazuk. Az utolsó pillanatban, Módi Ildikó beállításával sikerült elmozdulni a lélektani mélypontról és hallatlanul iz­galmas hajrában, holtversenyben — de jobb mezőnyértékszámmal — a győzel­met is megszerezni. AZ KÉTSÉGTELEN, hogy mi tettük ennyire szorossá a kezdő fordulókban oly simának tűnő versenyt. Polgár Judit bi­zony tal­saskodása elegendő volt ahhoz, hogy­ a két kiváló szovjet fiatalt, Galja­­movát és Arahamiját felvonultató szovjet nők aranykezeibe kerüljenek. Az is igaz — és a tényekhez minden­képpen hozzátartozik —, hogy még a nem várt „botlások’’ ellenére is az egyéni ér­tékelésikor mindhárom táblán a Polgár nővéreké lett az aranyérem. Az a kis izgalom, az a kis „fűszer”, a befejezés előtt néhány fordulóval — utó­lag már könnyű mondani — inkább eme­li, mint csökkenti a győzelem értékét. Mert a padlóról csak a legnagyobbak képesek felállni. (fejes—verőci) CSAPATOK, SZÁMOK A férficsapat összesített teljesítménye Versenyző Győ­V Pont% Ribli Zoltán1 9 2 5.5 46 Grószpéter Attila1 5 3 3.5 26 Adorján András3 7 0 6.5 59 Horváth József4 7 1 7.5 63 Tolnai Tibor7 1 2 7.5 75 Horváth Csaba1 1 1 1.5 50 Összesen 17 309 32.0 57 A férfiak első táblás szereplése (1988—90) Esemény Versenyző Gy D­V P­­ 1988. olimpia Portisch Lajos 6 5 0 8.5­ 77 1989. csap. VB Sax Gyula 0 6 1 3.0 43 1989. csap. EBPintér József 2 4 3 4.0 44 1990. olimpia Ribli Zoltán 1 9 2 5.5 46 A női csapat összesített teljesítménye Magyar csa­pat Érték- Telesít-Külön­szám ménye közet Polgár Zsuzsa 2510 215211 + 11 Polgár Judit 21540 216­2­94 Polgár Zsófia 2425 2568 + 143 Mádl Ildiikó 2­375 (Mádl Ildikó csak­ két játszmában ült asz­talhoz, ezért teljesítménye a kevés számú parti miatt nem értékelhető.) A magyar női csapat öszesített teljesítménye Versenyző GyD­r­­Pont% Polgár Zsuzsa9 5 0 11.5 82 Polgár Judit8 4 1 10.0 77 Polgár Zsófia 111 1 11.5 88 Mádl Ildikó2 0 0 20 ICO összesen 30 102 315.0 83 A szovjet női csapat összesített teljesítménye Szovjet csapat Érték- Teljesít- Külön­___________________száma menye közet Csiburdanidze, Maja 2500 2425 — 76 Gaprindasvili, Nona 2485 2487 + 52 Galjamova, Alisa 2870 2504 4 134 Arahamija, Ketevan 2380 2840 +460 Női KEK és CEV Kupa A Vasas menetel, a Tungsram SC bizakodik Az európai röplabda ku­pákban a legjobb nyolc kö­zé jutást eldöntő visszavá­gó mérkőzésekre kerül sor a hét végén. A női mezőny­ben — a Vasas és a Tungs­ram révén — a KEK-ben és a­­CEV Kupában vagyunk még versenyben. Miután az első mérkőzésüket az an­gyalföldiek és a Megyeri útiak is megnyerték — nem is esélytelenül. A Vasas to­vábbjutása látszik bizto­sabbnak a franciák ezüstér­mes és kupagyőztes csapata ellen. Nyáriék ugyanis ide­genben nyertek, és számuk­ra már két játszma elnye­rése is elegendő a 8 közé kerüléshez. Ám a japán ed­zővel, két amerikai idegen­légióssal és válogatottjaival érkező Courrieres a Folyon­dár utcáben sem lesz köny­­nyű ellenfél. Sun De-li, a Vasas kínai edzője csak a győzelmet tartja elfogadható ered­ménynek. Ezért csapatával naponta kétszer gyakorolt és kezdőhatosát a Benőfi, Nyári, Szikora, Szíjjártó, Lombosné, Bánhidi, Deme­ter, Ivanov, Kovács, Czakó, Domokos és a Dambendset összetételű keretből küldi pályára szombaton, 16 óra­kor. A Tungsram SC lányaira jóval nehezebb feladat vár a CEV Kupában. Fodor ed­ző tanítványai a belga Terr­se otthonában kísérlik meg, szinte a lehetetlent. Egy héttel ezelőtt csak a lehető legminimálisabb előnyt tudták kicsikarni a lámpa­gyáriak, ötjátszmás mérkő­zésen, ezért a továbbjutás­hoz csak a győzelem juttat­hatja őket, ami az ismeret­len környezetben óriási bravúr lenne. A csapat mégis bizakodva utazott el pénteken a viadal színhe­lyére. A jó hangulatot mér­sékelte, hogy a győzelmet jelentő pont megszerzésekor sérülést szenvedett csapat­­kapitány, Palotásné nem tarthatott társaival. A szombaton 20 órakor kezdődő mérkőzésen a Benkő, Balázs, Grózer, Gál­­hidi, Fodorné, Lengyel, Pol­gár, Sztankó, Zseleznova játékoskeretből kikerülő csapat küzd a nyolc közé kerülésért. A ALAPTALAN AZ AGGODALOM? A jó szándék megvan, de... Az aggodalom okáról lapunk november 28-i számában az OTSZZ elnökéhez írt nyílt levélben és a 29-ei számban a „Megöli-e a világ­­kiállítás a vízi sportokat?” című cikkben már hírt adtunk. A jelen­legi privatizációs folyamat és a világkiállítás érdekében történő Duna-parti beruházás katasztrofális helyzetbe hozhatja a vízi spor­tokat, ha érdekeiket nem veszik figyelembe. Elsőként nemcsak a fő­város, hanem az ország legnagyobb vízisport-bá­­zis „tulajdonosát”, dr. Cserháti Lászlót, a Sport­­létesítmények Vállalat nem­rég kinevezett igazgatóját kerestük meg. Az igaz­gató ezer szállal kö­tődik a vízi sportok­hoz (a Széchenyi Társaság elnökségi tagjaiként nem­zetközi vízitúrák szervező­je, tagja a Magyar Evezős Szövetség elnökségének, magánvállalkozásként pe­dig kajak-kenu klubot mű­ködtet —, hogy csak a leg­fontosabbakat említsem). A vállalat három kerü­letben (III., IV., XX.) lévő helye az eredeti rendelteté­se és az új igazgató szán­déka szerint a fővárosi vízi tömegsport hátterét kí­vánja biztosítani. Az üzle­ti vállalkozások és a kül­földi tőke bevonása (erre konkrét terveik vannak) is ezt az alapcélt kell, hogy szolgálja. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg minden — szociális helyzetét illetően igen különböző — réteg igényeit kielégítse nagyon odafigyelni: a tra­díciók, az óbudai sajátos­ságok megőrzésére (elret­tentő példaként említette a paneles lakótelepek építé­sét) és a lakossági érde­kekre. Óbuda — véli nem kevés lokálpatriotizmussal — ön­álló városként az ország harmadik legnagyobb tele­pülése lenne, megérdemli hát a fokozott figyelmet. A vízi­­sportolás lehetőségének megőrzése itt a hagyo­mány­ápolást és a lakosság egészséges életmódját egy­aránt szolgálja. Terveik szerint a kerület három gimnáziuma számára ön­álló vízitelepet létesítené­nek. Kérdésemre, hogy gond­j­ai­kkal­­ bar a­­kikjait fel­kereshetik-e a vízisportos kollégák, „készségesen” igennel válaszolt. A Duna pesti partjának nagy része, valamint a Margitsziget és a Népsziget a XIII. kerület polgármes­teri hivatali „fennhatósága” alá tartozik. A polgármester, Siklaky István már az első telefon­­híváskor kinyilvánította elkötelezettségét az ügy iránt, hiszen — mint mon­dotta — ő is „lelkes vízi­cserkész volt” valamikor . .. A világkiállítást nem elvből ellenzi, de a meg­rendezésére nem sok esélyt lát. Viszont a Duna-part urbanisztikai fejlesztése et­től függetlenül is fontos, megállíthatatlan folyamat. A polgármester megkö­szönte a vízisportol­oknak, hogy felhívták a figyelmét erre, a városfejlesztési stratégia szempontjából is fon­tos kérdésre, s javasol­ta, hogy minden érdekelt szervezethez és személlyhez is jut­tassá­k el észrevételei­ket. Igényli a kerület vízi sportolóinak lehetőleg elő­zetesen egyeztetett, koordi­nált javaslatait, kérte, hogy nevezzenek meg szak­értőket, akiket a fejleszté­si tervek kidolgozásának szakaszában megkérdezhet­nek. Most már — mondom én — a­­ vízisport- szervezete­ken múlik, hogy élni tud­nak-e a felkínált lehető­séggel! A főváros „déli kapuját” jelemtő Csepel-sziget pol­gármestere, Hajdú Béla egy sikeres világkiállítást a kerület szempontjából előnyösnek tartana. A szi­get északi részén, a Kis- Duna startján óriási, ki­használatlan vízparti terü­letek vannak, melyeken a szabadidő egészséges eltöl­tésére, sportolásra nyílna lehetőség, mindenekelőtt a helyi takotaság és persze a világkiállításra és más ese­ményekre idelátogató kül­földiek számára is. A polgármester, aki a 70-es években maga is ak­tív evezős volt, az akkori egyetlen egyetemista szak­osztályban, a BEAC-ban, természetesen támogatja a fejlesztési elképzeléseket. A világkiállítási beruházá­sok keretében egy evezős­pálya megépítését is elkép­zelhetőnek tartaná a Kvas­­sai-zsilip és a Gubacsi-híd közötti Duna szakaszon. Hogy mindehhez, vala­mint­ a Kis-Duna vizének tisztításához honnan lesz pénz? Ennek a megvála­szolása még a jövő kérdé­se, és nyilván nem is egyet­len kerület feladata. A meglévő sportlétesít­mények sorsáról is beszélt a polgármester. Úgy látja, hogy a csepeli állami vál­lalatok nehéz gazdasági és bizonytalan jogi helyzete miatt is a legszerencsésebb megoldás az lenne, ha a kerületi sportlétesítmé­nyek az önkormányzat ke­zelésébe kerülnének. A fenntartáshoz szükséges anyagi fedezetet pedig a központi adók helyben ma­radó részének ezen céllal történő megnövelése ad­hatná. Ha lesz világkiállítás (ő szeretné, ha lenne), ugyan­azt kell tenni, csak na­gyobb méretekben. Kérdé­semre elmondta, hogy a Római-part fejlesztését azért tartja kulcsfontossá­gúnak, mert a fővárost Nyugat-Európával vízi úton összekötő kapunak tekinti, amely a Duna—Majna— Rajna-csatorna segítségé­vel tengertől tengerig épí­ti ki Budapest vízi kapcso­latait. A nemzetközi vízi­túrázásban pedig hatalmas idegenforgalmi lehetőség rejlik, tehát ezt is figye­lembe kell venni a fejlesz­téseknél. A III. kerületi polgár­mester, Tarlós István lel­kes amatőr sportolóiként több sportágat is űzött. A vízi sportokat ugyan még nem próbálta ki, de a te­rület vízisportos jelentősé­gét nagyon jól érti. A világkiállításért nem lelkesedik, mert szerinte a megrendezése a jelenlegi gazdasági helyzetben olyan plusz megterhelésekkel jár­na, amelyeket a kerület lakossága ig­en nehezen vi­selne el. Persze, hosszú tá­von megtérülnének a beru­házások. Ezért ha az ország vezetői a megrendezés mel­lett döntenek, mint a kerü­leti önkormányzat vezetője a maga területén mindent meg fog tenni a siker ér­dekében­ A Római-part fejlesztését is rendkívüli jelentőségű­­nek tartja, bár — sajnála­tos módon — nem ez­t a te­rületet jelölték ki a világ­kiállítás színhelyéül. A fej­­­­lesz­tésnél két dologra kell NEMZETI SPORT 7 A rendkívüli szűkre sza­bott időben, amit ezer te­endőjük mellett a témára tudtak szánni, (s ezt a „vi­zesek” nevében külön kö­szönöm) beszélgetőpartn e*‘­­reim valamennyien utalta­k arra, hogy nagyon sok, az adott témával is összefüggő probléma megoldása­­meg­haladja hatáskörüket. A saját kerületüket érintő ügyekben a véleménynyil­vánítás jogát ak­kor is igénylik, ha a döntés egy­értelműen fővárosi vagy kormányza­ti szintű. Tarlós István szerint erre jó esé­lyeik vannak. Siklaky Ist­ván, a főváros és a kor­mány illetékességét, néhány területet — például a Mar­gitszigetet­­ illetően egy­értelműen hangsúlyozta, hogy a felsőbb szintű döntést igénylő beru­házások pályázatainak kiírása előtt kikérik az érintett önkormányzatok véleményét is. Mi pedig egyre inkább reménykedünk, hogy ez esetben a vízisportos érde­kek sem maradnak­ ki a tervekből. Domonkos Anna

Next