Nemzeti Sport, 1997. április (8. évfolyam, 88-117. szám)
1997-04-01 / 88. szám
NEMZETI SPORT Morzsák az NB II 20. fordulójából Csendes válás : Zombori András | Néhány évvel ezelőtt még az élvonal legkiválóbb csapatai számára is rázós meccset jelentett, ha Tatabányára kellett utazniuk vendégjátékra. Az időközben bekövetkezett gazdasági és egyéb változások mély nyomot hagytak a bányászváros futballján. Az NB I-es mérkőzések ma már fakuló emlékek, a jelen szomorú valósága pedig azt mutatja, hogy a gárda „csont nélkül” esik ki az NB III-ba. Azt, hogy a búcsú pillanataiban ki ül majd a kék-fehérek kispadján, még nem tudni. Az eddigi vezetőedző, P. Nagy László szombaton a Nagykanizsa ellen - miután pénteken bejelentette lemondását - utoljára adott taktikai utasításokat a csapat játékosainak. - Már jó néhányszor elgondolkodtam azon, hogy az edzőnek mennyi mindenen kell keresztülmennie ahhoz, hogy bejelentse: kész, nincs tovább. Az ön esetében a lemondás hirtelen elhatározás, vagy régóta tartó folyamat eredménye? - Semmiképpen sem hirtelen döntés, hanem egy régóta érlelődő elhatározás eredménye, amelynek a kivitelezése az elmúlt fordulóbeli, Balatonfüred elleni vereség után felgyorsult - válaszolta P. Nagy László. - Kedden volt egy elnökségi ülés, amelyen elsősorban a szereplésünket vitattuk meg, és én akkor még nem éreztem, hogy megrendült volna irántam a bizalom. Nem közölték velem, hogy gond van, ennek ellenére vagyok olyan rutinos, hogy megérezzem, ha nem mondok le, felállítanak. Ugyanis a következő napokban a fülembe jutott, hogy, mivel nem tudok hatni a játékosokra, edzőt keres a klub. A vezetők olyan trénert szeretnének, aki képes megpezsdíteni az életet, akinek a neve hozhat egy-két támogatót. Nem volt értelme ezt tovább csinálnom. - Általában az edző a hibás az eredménytelenségért, mégis érdekelne a csapatról és a vezetőkről kialakult véleménye... - A legfontosabb, amit tudni kell, hogy a csapat nem éri el az enbé kettő szintjét. Az őszi idény után a bentmaradásról szó sem lehetett. Tulajdonképpen az enbé háromra kellett volna építeni a csapatot. Akik újonnan jöttek hozzánk, nem jelentettek erősítést, nem vagyunk ütőképesebbek velük, mint az ősszel voltunk. A vezetők szerették volna, ha eredményt mutatunk fel, de bármennyire is tehetséges a fiatal gárda, ez nem megy egyik napról a másikra. A szakvezetőség pedig... Nos, nem mindenki segített. Sarkosan fogalmazva: egyedül a pályaedzőmre, Schmidt Istvánra számíthattam. Ennek ellenére harag nélkül váltam el az egyesület elnökétől, Bíró Pétertől, akit korrekt embernek tartok, igaz, a segítői nem biztos, hogy a cél érdekében dolgoznak. Csak egy kézfogásba „került”, és csendben elváltunk... - Korábban a tatabányai közönség egyik kedvence volt, most munkanélküli edző. Mihez kezd? - Pihennem kell, fel kell dolgoznom a történteket, ugyanis rengeteg bennem a keserűség. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz az elválás. Nem szégyellem, hogy elérzékenyültem a csapat előtt, amikor szombaton bejelentettem a távozásomat. Át kell szerveznem az életemet. Nem akarok a klubban feladatot vállalni, hiszen nem tudnék mindenkinek tiszta szívvel segíteni. Csöpp vigasz, hogy a közönség engem nem talált meg a gyászos szereplés miatt, a szurkolók tudják, sokat melóztam ezért a csapatért... Más perspektíva Az őszi idényben mind a szakma, mind pedig a közvélemény azt prognosztizálta, hogy a Nyugati csoport bajnoki címéért Gázszer-Dunaferr versenyfutás várható. Bár még korai lenne azt állítani, hogy egy harmadik csapat nem szólhat bele az elsőségért folyó küzdelembe, annyi talán máris kijelenthető, hogy a papírforma beigazolódni látszik. A hét végén a tabellán öt pont előnnyel vezető agárdiak hazai pályán fogadták a „tavasz mérkőzésén” a dunaújvárosiakat (tudósításunk a 7. oldalon olvasható), és hogy a két szakvezető közül ki elégedettebb a 0-0-ás döntetlennel, az kiderül az alábbiakból. - Ugyanúgy készültünk erre a meccsre, mint a többire, és mivel ellenfelünk két korábbi találkozóját megnéztem, tudtam, hogy mire számíthatok - mondta Hartyám Gábor, a Gázszer trénere. - Ennek ellenére a vendégek ezen az összecsapáson jóval többet nyújtottak a vártnál, nagyszerűen felkészültek, és igencsak próbára tettek minket. Azt kell mondanom, hogy egyik fél sem érdemelt győzelmet. A színvonal lehet, hogy nem tetszett az örvendetesen szépszámú közönségnek, viszont nagyon nagy taktikai csatát vívott a két csapat. Mindkét együttes a középpályás védekezésre helyezte a fő hangsúlyt, és bár helyzetek itt is, ott is adódtak, ezúttal nem esett gól. Elégedett vagyok az egy ponttal, ellenfelünket pedig a mai játéka alapján az osztályozós hely első számú esélyesének tartom. Persze, mi sem hisszük, hogy már bajnokok vagyunk, hiszen van öt-hat olyan ellenfél, amely ellen nem tuti a győzelem. Nyugodtak csak akkor lehetünk, ha gyakorlatilag már biztos lesz az elsőségünk, addig azonban az egyik fő feladatom a labdarúgóimmal megértetni, hogy nem szabad karba tett kézzel ülniük, csapatként minősítette a Dunaferrt... - Nem éppen kedvező előjelekkel vártuk az összecsapást, ugyanis jó náhány játékosom sérüléssel bajlódott - nyilatkozta Gálhidi György, a Dunaferr edzője. - Abból indultunk ki, hogy nem szabad kikapnunk, s ennek megfelelően szerveztük meg a játékunkat. A hátsó alakzatunk biztonságára nagyon figyeltünk és bíztunk a kontráinkban. Letámadással kezdtük a meccset, sikerült is rendre labdát szereznünk, de igazi helyzeteket nem tudtunk kialakítani, mert a támadó harmadban határozatlanok voltunk. Később a Gázszer védekezése feljavult, többnyire a két tizenhatos között birkóztunk a labdáért. A döntetlent reálisnak tartom, sőt az egy ponthoz Bita bravúrjai is kellettek. Bár jelentős az agárdiak előnye, még nem dőlt el semmi, az azonban biztos, hogy mi már nem hibázhatunk. Labdarúgó I, II Ez volt a 23. forduló Emberek az embertelenségben Gonda László ! A helyzet (ahogy a „drága jó Virág elvtárs” mondta volt) fokozódik. Az MTK kacagva vezet, a kék-fehéreket üldözők pedig már csak a másik két érmes helyért versenyeznek. A Fradi, UTE, Vasas trióból bármelyik csapat leszorulhat a dobogóról, a különbség csak az, hogy amíg az utóbbi két klubnak siker az ezüst- vagy a bronzérem, addig a Ferencvárosnak már a második hely is kudarc. Márpedig annál jobb nemigen lesz, sőt, a második helyet sem garantálhatja senki... Nincs is nyugalom házon belül, sőt, most már több zöld-fehér vezető az edzőváltás mellett foglal állást (Harc...). A másik két érintett klubban béke, nyugalom, mosoly és kacsingatás van, mint ahogy ez természetes is jó szereplés esetén. A derékhadhoz tartozók között néhány csapatnál szintén „meleg a helyzet”. A Debrecen Hungária körúti veresége ugyan nem számít kudarcnak, ám DunaiAntal csapata továbbra is csak árnyéka régebbi önmagának. Kispesten sem,ünnepelnek a szurkolók, a Honvéd is nyeretlen az idén, Bicskei Bertalan pedig egyelőre tanácstalan (Tehetetlenség). A klubok belügyeként kezelhető „ügyeken”, kisebb-nagyobb sikereken és kudarcokon kívül ezúttal botrányt is hozott a forduló: a Haladás-Videoton meccs hálószaggató gólját ugyanis nem adta meg a játékvezető, és ezt a szombathelyiek érthetően nem vették jónéven (Gól, amelyet csak Pillér nem látott...). Az alsó régióban jelentős változások történtek. Tovább tart a Pécs varázslatos feltámadása, bárki bármit is mond Kiss Lászlóra, az eredmények őt igazolják. A Pécs csepeli győzelme azonban azonban egyben Varga István lemondását is jelentette, a kék-piros vezetők keresik a szakvezető utódját (Az edző gesztusa). Ez a forduló tehát leginkább a „vesztes edzőké” volt. Ki-ki vérmérséklete szerint reagált a kudarcra, a számára már-már embertelen csapásra. Ki csapatában, ki önmagában kereste a hibát. Akadt, aki kiborult Mihalecz István és nem is érthetetlenül, volt, aki feladta - Varga István -, és volt, aki értetlenül áll játékosai teljesítménye előtt - Varga Zoltán -, ámde bármit is tesznek, nem szabad elfelejteni, hogy a legkiszolgáltatottabbak, a meccsek alatt legtehetelenebbek és mégis a legnagyobb felelősséget vállaló emberek mindig az edzők... A gól, amelyet csak Pillér nem látott Somogyi Zsolt Futballtörténelmi pillanat szemtanúja volt az, aki szombaton este negyed kilenc tájban a Haladás-Videoton mérkőzést figyelte. A második félidő közepén ugyanis Pillér Sándor játékvezető nem vette észre, hogy a hazai csapat - a videofelvétel alapján minden kétséget kizáróan szabályos - gólt szerzett... Valójában mi is történt? Balassa Péter, a hazaiak játékosa az ötödik élvonalbeli mérkőzésén megszerezte élete első NB I-es gólját, ám mindezt a bíró nem vette észre. A fiatal játékos a 60. percben lefordult a védőről, éppen eléje pattant a labda, kényelmesen rádőlt, a hazai szurkolók az óriási ziccer láttán, felpattantak, a Vidi kapusa, Bíró Szabolcs kivetődött, Balassa lőtt, a labda nagy erővel vágódott a léc alá... Vagy fölé?!... A közönség gólt kiáltott, hiszen a labda jól láthatóan a keresztléc alatt haladt el, de a hálón keresztül továbbrepült. Pillér a tizenhatos bal oldali csücskénél helyezkedett (a gólt megelőzően a hazaiak játékosa a bal szélről ívelt középre), és rögvest látszott, nem tudja, mi történt. Pedig látnia kellett (volna), hogy Balassa óriási helyzetben van, és lőni fog. Látnia kellett (volna), hogy bár a labda nem fékeződött le a hálóban, hanem továbbszállt felfelé, „gellert” kapott a hálón, amely megrezdült (azt ugyebár nem kell külön hangsúlyozni, hogy egy kapu fölé küldött lövésnél sohasem rezeg a háló...). Balassa pedig még nem olyan rutinos - bár talán ennyire rutinos senki sem lehet - hogy magát és a gólját ünnepelje, amikor fölé lő... A lövés után egyébként a zöld-fehérek összes játékosa rohant ünnepein a fiatal Balassát, mint később kiderült, hiába... Közben Pillér kiszaladt Szabó Zsolt partjelzőhöz, huszonkét játékos társaságában, aztán hétezer ember egyre erősödő füttykoncertjétől kísérve a két bíró odasétált a kapuhoz, majd a hálót vizsgálva Pillér meghozta a döntést: nem volt gól. Kőrös László JT- ellenőr mérkőzés utáni nyilatkozatából kiderült: a bíró felülbírálta segítőjét, vagyis Szabó is gólt látott. Pillér nyilvánvalóan nem látta a gólt, ezért nem adta meg. Erről jut eszünkbe... Még az ősszel lejátszott Debrecen-Ferencváros bajnokin Pillér egy kényes szituációban - amikor a kirobbanó Dombi lábát a kapujából kifutó Szeder elhúzta - a partjelzője, Szabó Zsolt kései lest jelző intésére nem ítétt 11-est. Debrecen után most Szombathelyen is megjegyzik Pillér és Szabó nevét... Hiszen a meg nem adott gól miatt mintegy öt percig állt a játék. A nézők kórusban, a lehető legdurvább módon sértegették Pillért, amikor az addig kifogástalanul közreműködő játékvezető mutatta, hogy kirúgás következik. A Haladás trénere, Mihalecz István beszaladt a pályára, és üvöltött, toporzékolt tehetetlen dühében. Szerencsére a játékosai lefogták, majd kitaszigálták a pályáról, így maradt a 0-0. Alefújás után legalább százötven szurkoló tódult a kapuhoz, az ötös területe tele volt emberekkel, akik a hálót nézegették: vajon hol ment ki a labda? A közelről megeresztett lövés ugyanis a közvetlenül a léc mögött érte a hálót, ahol kampók rögzítik azt a kapuhoz. Alighanem két kampó között fért ki a labda a nagy erővel meglőtt „bomba” után. Az öltözőfolyosó, amelyen a hazai és a bírói öltöző, valamint az edzői szoba található, zsúfolásig megtelt rendőrökkel. Az egyik biztonsági cég egyenruhásai senkit sem engedtek a játékvezetők közelébe. De alighanem hallották a csukott ajtón keresztül is Mihalecz edző őrjöngését: „Elloptak tőlünk két pontot! Hétezer ember látta a gólt, csak kettő nem! A bíró, aki nem lát, és a csodagyerek partjelzője! Köszönjük szépen! Itt már mindent lehet, teljesen hülyének néznek minket! Gólt rúgunk, és a bíró egyszerűen nem veszi észre... ” Két rendőrautó kísérte a megyehatárig a játékvezetőket szállító gépkocsit. Balassa pedig hiába szerezte meg élete első élvonalbeli gólját, nem lesz rajta a gólövőlistán. A Videoton pedig (amúgy a Fehérvár jobban játszott az ellenfelénél, de ezzel senki nem foglalkozik...) az edzőcsere utáni negyedik mérkőzésén sem kapott gólt - de ezt csakis Pillérnek köszönheti. Tehetetlenség Azért ennél sokkal többet várt mindenki a Kispesttől. Pontosabban... szinte senki sem gondolta volna a szezon kezdete előtt, hogy ez a csapat hat forduló után nyeretlenül áll majd! - Az az igazság, hogy elég nehéz volt az eddigi sorsolásunk - fejtegette csapata eredménytelenségének okait Bicskei Bertalan, a Kispest-Honvéd vezetőedzője. - Az első hat fordulóban a tabellán előttünk álló csapatok közül néggyel is játszottunk, és azt kell mondanom, hogy ezek az együttesek pillanatnyilag jobbak nálunk. A Győr ellen viszont minden kispesti szurkoló azt várta, hogy első igazán hazai meccsén végre nyer majd a Kispest... - Csakhogy kiderült, hogy a győri játékosok sem rosszabbak, mint a kispestiek. Sőt... A középpályán a vendégek sokkal jobban játszottak, mi képtelenek voltunk megállítani a pályának ezen a részén az ellenféli támadásait. Pedig ez a sor Arany beszállásával megerősödött. Ez kétségtelen, csakhogy a győriek nagyon jól tartották a labdát, és jól szervezték meg a játékukat, még szerencse, hogy a védelmünk biztosan állt a lábán. És meg kell említenem, hogy a helyzeteink megvoltak a győzelemhez, ám Tóth, Kovács Béla, Arany, Cipf vagy éppen Plókai Mihály a döntő pillanatban hibázott. Szóval, hiába játszott jobban a középpályán a Győr, nekünk kellett volna győznünk. - A csapat egyszerűen képtelen nyerni! - Túl azon, hogy nagyrészt nálunk jobb ellenfelekkel játszottunk, a bajt abban látom, hogy nem tudjuk kihasználni a helyzeteinket. És nincs tehetetlenebb ember az edzőnél, amikor látja a kispadról, hogy játékosai sorra rontják el a jobbnál jobb lehetőségeket. (sörös) Kézfogás Megkapóan szép a jelenetsor. Vége van az MTK FC-Debrecen bajnoki meccsnek, a hazai játékosok megfogják egymás kezét, együtt elindulnak a nézők felé, majd azokkal is paroláznak. Kezek, amelyek összekötik a futballistát a szurkolóval. És persze kell hozzá az öröm, a siker. Az MTK, a nagy elődök nyomában halad előre a bajnoki cím felé. Egykoron Orth György, Cseh Matyi, Braun Csibi, Polgár Drumi, Bukovi Márton, Sebes Gusztáv, később Hidegkúti, Sándor Csikar, a Kovács fivérek, Börzsei, Lantos, meg a társak ünnepet hoztak a Hungária körútra. Most újabb fiesta következik. Megkapóan szép jelenetsor. A maiak, Babos, Kuttor, Lőrincz, Zsivóczky meg a többiek, akik az ország minden tájáról jöttek az MTK-hoz , karriert csinálni. Ők most a soros bajnokjelöltek. Nem kellett megizzadniuk a győzelemért. A szurkoló mégis hálás, elégedett, megvan az újabb győzelem. Kiszakítva kicsit a kék-fehéreket a mai magyar futball egészéből, az a véleményünk, hogy éppen a megbízhatóságuknak köszönhetik a sikert. Az anyagiakon túl - vagy tán azok előtt is - valakinek persze össze kellett raknia a mai MTK-t. A mesteredző címmel büszkélkedő Garami Józsefről tudni kell, nem felnőttek között vívta ki magának a rangot. Egyetlen olyan élvonalbeli szakvezető pillanatnyilag, aki a fiatalok tanításáért kapta meg Pécsett a kitüntető címet. Nem is oly régen, a Vasas-Honvéd meccsen teljesen véletlenül egymás mellett ültünk. Regénybe illő a pályafutása, ünnepli a publikum. (Így volt szombaton este is a Hungária körúton.) Ma valóban (el)ismert mester. A Fáy utcában néhány hete arról beszélt, hogy kiszámíthatatlan az edzősors. Ha azon a bizonyos osztályozott a lilák edzőjeként kudarcot vall Hatvanban, lehet, hogy vége a pályafutásának. Garami mindig arról álmodott, hogy egyszer olyan csapata lesz, amely tele van sztárokkal, akikkel biztosan nyerhet. Minden szakvezetőnek az az álma, hogy jó tanítványok vegyék körül. Nos, Garami József olyan helyre került, ahol biztosítják számára, hogy a magyar viszonyok között sztárokat vezényeljen. Igen, most már szinte biztos, hogy meglesz az aranyérem. És utána? Mi hozhat a Bajnokok Ligája? Újabb megoldható (vagy éppen megoldhatatlan) feladatot? A Debrecen kikapott szombat este. Rejtély, no nem a mostani vereség, hanem az egész cívisvárosi futballtörténet. Mintha teher alatt játszana a csapat, nincs kellő hit, nincs önbizalom. Dunai Antal nem tudja megmondani, mi a baj. A meccs előtt azt fejtegette, még Baráti Lajostól tanulta, meg Lakat Károlytól, addig jó, amíg beszélnek és írnak valaki(k)ről, mert az azt jelenti: még ők adják a témát. Ha már lekerülnek a lapok címoldaláról, baj van. Nos, ma még szóbeszéd tárgya a Debrecen teljes stábja... (varga) Vili. 88. • 1997. április 1. Lefújás után Senkinek sínes videója... A kivétel (ezúttal) - Szombathely... Az elmúlt fordulóban már-már arról panaszkodtunk, nincs miről vitatkozni a bírók ténykedése kapcsán, olyan kiválóan látják el a játékvezetők a feladatukat. Az ünnepi hétvégén sem volt ez másként, egyetlen esetet leszámítva, amely viszont hetekre vitatémát szolgáltat, legalább is a szombathelyi drukkereknek. A Haladás stadionjában hétezer szurkolót semmi más nem foglalkoztatott, mint az: vajon a keresztléc alatt vagy fölött hagyta el a labda a játékteret. A videófelvétel ismeretében már tudjuk: szabályos góltól fosztotta meg a játékvezető a szombathelyi csapatot. Az eset meglehetősen ritka, ám nem példa nélküli. Nem is oly rég Németországban a Bayern München-Nürnberg mérkőzésen okozott hatalmas felfordulást hasonló szituáció. Sokan emlékeznek rá, hogy akkor - mivel a videófelvétel bizonyította a szabálytalan gólt - újrajátszották a mérkőzést. Ez a döntés viszont a FIFA határozott véleménye ellen született, hiszen köztudott, a nemzetközi szövetség nem fogadja el a videót bizonyítéknak. Ezért nem valószínű - így nálunk sem várható -, hogy a képmagnót hívják segítségül. Előfordult egyébként máskor is, hogy „hálószaggató” gól bizonytalanította el a játékvezetőt, ám az esetek többségében azért ilyenkor is teljesen egyértelmű, hogy gól esett. Különös balszerencse kell ahhoz, hogy a labda valamelyik kapufa közvetlen közelében nagy erővel vágódjon a kapuba és hogy „megtorpanás nélkül” suhanjon tovább. Ehhez vegyük még hozzá: a játékvezető nem feltételezheti, hogy lyukas a háló, mert azt kollégája a mérkőzés előtt megvizsgálta (információink szerint ez természetesen Szombathelyen is megtörtént, ahol a partbíró két szakadásra is felhívta a figyelmet a mérkőzés előtt, a hálót a kezdésig ki is javították, sőt, a gól után sem volt látható semmiféle szakadás. Az egyetlen magyarázat: a délutáni esőzéstől nyúlékonnyá vált műanyag zsineg engedett az erős lövésnek). Számos összetevő hihetetlenül balszerencés egybeesése kellett tehát a bírói tévedéshez, amire persze így is nehéz mentséget találni. Természetesen kíváncsiak voltunk Pillér Sándor játékvezető, és az eset kapcsán érintett Szabó Zsolt partjelző véleményére, de a bírák elzárkóztak mindenfajta nyilatkozattól. A meg nem adott gól, persze, még nagyobb jelentőséggel bír a 0-0-ás végeremény ismeretében, hiszen három pont sok ezer forint prémium, sőt talán néhány totójátékos sorsáról döntött. Felmerül tehát: vajon felelősségre vonható-e és mennyiben a futballbíró, a pályán hozott döntésének bármilyen következménye miatt? A kérdés valóban elgondolkodtató és lényeges, a válasz azonban egyszerű: nem vonható felelősségre. A szakmai testület persze megbüntetheti a játékvezetőt, de jogilag - azért ez érthető - nem terhelhetik őt a következmények. Minderről egyébként a labdarúgás játékszabályainak két évvel ezelőtt született döntvénye rendelkezik: „Játékvezető (értelemszerűen ideértve a játékvezető segítőjét és a tartalék játékvezetőt is) nem vonható felelősségre (1). játékos, vezető vagy néző semmiféle sérüléséért, (2). tulajdonban esett semmiféle kárért, (3). bármilyen személy, egyesület, vállalat, szövetség vagy hasonló intézmény semmiféle veszteségéért, amely tényleges vagy feltételezett következménye a játékszabályok értelmében hozott, vagy a mérkőzés megtartásával, lejátszásával, illetve vezetésével kapcsolatos játékvezetői döntésnek.” (szöllősi)