Nemzeti Sport, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)
2001-06-01 / 148. szám
Szűcs Lajos, a Ferencváros kapusa számára, aki térdsérülését gyógyíttatja a bajnoki szünetben, jó hír, hogy a jelek szerint műtétre nem lesz szükség 6. oldal VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ. A román újságírók azt hitték, Vasile Miriutát a vészkijáraton csempészték ki Álom, álom, édes álom NÉMETH FERENC és VINCZE ANDRÁs jelenti Bukarestből A Miriuta-sztori véget ért... Vagy most kezdődött el. Megközelítés kérdése az egész. Tudjuk - mivel lapunk, a Nemzeti Sport elsőként számolt be a hírről hogy Vasile Miriuta a válogatott szerda esti egymás közötti játéka során megsérült, s emiatt nem is utazott el Bukarestbe (mint ahogyan nem játszik majd a szerdai, grúzok elleni vb-selejtezőn sem). Egy ilyen hírrel nincs mit kezdeni, hiszen egymás mellett sorakoznak a tények, úgy mint a fájdalom, az orvosi diagnózis és egy ultrahangos lelet. Ettől függetlenül vannak úgymond nem tényszerű visszajelzések, amelyeket úgyszintén figyelembe lehet venni. Ilyen visszajelzés például néhány fintor, egy hitetlenkedő fejcsóválás, félmondatok, amelyek a természetüknél fogva sokat sejtetőek. Maradjunk annyiban, hogy Vasile Miriuta megsérült, s erről ő maga is beszél (a játékossal készült interjúnk a 3. oldalon olvasható), elmondja a véleményét Bicskei Bertalan szövetségi kapitány (lapozzanak a 4. oldalra), és ezen információözönből kiböngészhető minden. Mindenesetre nagyot fordult a világ, hiszen néhány napja arról szólt minden cikk, hogy a románok micsoda gondokkal küzdenek, sztárok sora készült lemondani a válogatottbéli szereplést, volt, aki sérülésre hivatkozva nem is ment el az edzőtáborba... Nálunk viszont rózsaszínűbbnek tetszett a kép, hiszen a hét elején még sem sérültünk, sem problémánk nem volt. Aztán jött a Miriuta-sztori... Hogy Laci csak akkor játszik, ha kezdő lesz, de ilyen ultimátumot a világ egyetlen válogatottjában nem szabhat futballista a kapitánynak. De Bicskei Bertalan nem „szívta mellre” a kijelentést, higgadtan csak annyit mondott, majd ő eldönti, ki kezd és ki nem, és a mesteredző ezután Miriutával is megbeszélte az ügyet. És Miriuta edzett meg nyilatkozott, az edzőtáborozás szinte minden pillanata róla szólt. És így érkezett el a csütörtök délután, amikor - hiszik, nem hiszik - egy-egy kétségbeesett román újságíró arról suttogott, hogy a magyarok biztos valami vészkijáraton csempészték ki az Otopeni reptérről Vasile Miriutát. Nem hitték el, hogy tényleg megsérült szerda este... Nem indult valami jól ez az utazás... A ferihegyi betonon alapjáraton zümmögő Boeing hengertestében, a zsúfolt üléseken az utasok elkerekedő szemmel hallgatják, hogy az egyik utastárs roszszul lett, várni kell, amíg a beteget az orvosok ellátják - óta hosszúra nyúlik a várakozás. Kiderül, egy friss műtétes beteg kötése vérzett át, így nem léphetett a fedélzetre, rosszul is lett, az ő sérülését kellett ellátni. Nem sikerült valami parádésra a megérkezés: a melegben kissé csapzott játékosok Bukarest egyik legelőkelőbb szállodájában, a Crown Plazában kinyitják a csapokat, hogy arcot, kezet mossanak az uzsonna előtt, ám a csőből csak valami szörtyögés szűrődik ki... Nincs víz! A hotel biztonsági emberei futkosnak, és jelzik, gond egy szál sem, mindjárt jön a víz. A legtöbben mosolyognak, jó látni, a játékosokat nem billenti ki a nyugalmukból az incidens, kedélyesen tűrik a megpróbáltatásokat. A kiegyensúlyozottság titka a jó alvás... És kérem, ez nem valamiféle hatásvadászat, hanem valóság. Lengyel Sándor szerény mosollyal nyújtja a kezét a bemutatkozáshoz, farmer, póló, hétköznapi fiatalember, ám mégis különleges tudás birtokosa. A szakma, amit művel, magyarul szinte megmagyarázhatatlan, a lényege a regeneráció. Nagy stresszben dolgozó menedzserekkel foglalkozik, és alkalomadtán sportolók felkészítését is vállalja. Most rendhagyó módon a kiélezett világbajnoki selejtezőre készülő magyar válogatottét. Lengyel Sándor elmondta, hogy inkább egyénekkel foglalkoznak, de csoportterápiává is fejleszthető a felkészítés. Summázzuk a lényeget: a jó alvás a titka mindennek. Nem valamiféle mágiáról van szó, hanem leginkább arról, hogy a kétségeket kiűzzék az ember lelkéből, a gondolatait határozott elképzeléssé formálják úgy, hogy mozgással, beszélgetéssel oldják a gátlásokat. A végeredmény a kiváló pihenés, hétköznapibb megfogalmazással élve, egy kíméletlenül remek durmolás. Hát ezért nincs gond, ha a repülő egy órát vesztegel a betonon, ezért nyugtázza mosoly azt, ha egy csepp víz sem jön a szuperhotel vízvezetékéből. Álom, édes álom, semmi gond, ha a fiúk édesdeden szunyókálnak, elég, ha szombat estére ébrednek fel, s már nem mosolyogva, hanem küzdelmes vicsorral feszülnek neki az ellenfélnek... Némi túlzással mondva: Fehér Csaba már vicsorgott... Megszúrta egy gombostű. A válogatott tagjai, mintha gyufásskatulyából húzták volna ki őket, egyenöltönyben feszítenek: a bukaresti vívó Világkupa-versenyre érkező női tőrválogatott képviselői (köztük Lantos Gabriella és Mohamed Aida) szakértő szemmel nézik a divatparádét, bár humoruknál vannak a hölgyek, és azt mondják, ők legfeljebb négyévente kapnak egyenblúzt, egyenszoknyát. Kitalálható, az olimpiai felszerelésről volt szó. No de visszatérve a tőrökről arra a bizonyos gombostűre. Fehér Csaba mesélte: az öltöny szerda esti, az ing szinte ropog, csütörtökön reggel húzták ki a csomagolónejlonból, ezért aztán tele van gombostűvel. Itt, ott, amott. Nos, a holland NAC Breda profija nem mindegyik tűt távolította el, és erre akkor jött rá, amikor magára húzta az inget. Fájdalmas felismerés lehetett... Az MLSZ elnöke, Bozóky Imre is tiptos, ő a sportdiplomatákhoz illő sötét fényben utazik, Bukarestben pipit gyújt, s a játékosokhoz hasonló könnyedséggel szemléli a körötte nyüzsgő életet. A protokoll után az elnököt is érdemes félrevonni, és megkérdezni azt, amit egy nagy meccs előtt megkérdezni szokás: mi lesz velünk szombat este? „Nyerünk!" - mondja tömören Bozóky Imre, és látszik, ez a mondat nem a sportdiplomácia kincsestárából került elő, ez az egy szó szinte belehasít a bukaresti estébe, és ilyenkor az ember úgy érzi, távol került tőle a Miriuta-ügy, a késés, a szörtyögő vízcsap, a már-már elviselhetetlennek tűnő forgatag, csak a meccs van. Az a szombat esti nagy meccs... Elegánsak és elszántak. Dragóner Attila, Mátyus János és Lendvai Miklós (balról jobbra) már csak a meccsre összpontosít ELLENFÉLNÉZŐBEN. Csak hárman maradtak a két évvel ezelőtti román győztesek közül Bölöni megbocsájtott Ganeának CSINTA SAMU - Tudják, miért ígérkezik másnak, sokkal békésebbnek ez a mérkőzés? - kérdezett vissza Jenei Imre. - Mert két évvel ezelőtt már megvertük a magyarokat, a játékosok és talán a futballközvélemény is túllépett az évtizedeken át tartó nyeretlenség bénító állapotán. A román labdarúgó-szövetség technikai igazgatójának véleményével sokan egyetértenek, akárcsak azzal, hogy nagyon jót tenne Románia imázsának, ha nem egy porig alázott magyar küldöttség indulna haza Budapestre. A futballpálya az más. Ott hatalmas csata ígérkezik, noha játékot, látványosságot már kevesebben várnak, igaz, ezeket most nem sokan tartják fontosnak. A román futballközvélemény sorsdöntőnek tartja a szombat esti mérkőzést, hiszen a végeredményen akár a 8. selejtezőcsoport második helye múlhat. A két évvel ezelőtti, történelmi 2-0-s győzelem román főszereplői közül mindössze négyen maradtak, bár pályára csak Adrian Ilie, Dorinel Muntenau és Viorel Moldovan lépett, Ionel Ganea akkor tartalék volt. A hiányzók közül két játékos - Gheorghe Hagi és Gheorghe Popescu - visszavonult a válogatottól, Constantin Galca sem kér többé a nemzeti csapatból, a többiek pedig betegség vagy sérülés miatt nincsenek itt, mások pedig egyszerűen nem fértek be Bölöni László szövetségi kapitány elképzeléseibe. Iulian Filipescu sérülését továbbra sem képesek megemészteni Bukarestben, ahol árgus szemekkel figyelik a spanyol sajtót, amelynek - a románnal ellentétben - nyilatkozik a Real Betis védője. Ezek szerint a jövő hét közepéig harcképtelen futballista azonnal jelentkezik a sevillaiaknál, amint úgy érzi magát. Ám ha a védő a hét végén mégis pályára lépne, minden bizonnyal ő is a kegyvesztettek közé kerül. És akkor nézzük az összeállítást. A jelenlegi keretből a román újságírók szerint az alábbi csapat veszi fel a harcot Bicskei Bertalan legénységével: Prunea - Radoi, Prodan, Ciobotariu - Contra, Codrea, D. Munteanu, Chivu - A. Ilie - V. Moldovan, Ganea. Az utóbbi jelenléte talán meglepő, hiszen két héttel ezelőtt még ő is a „feketebárányok” között volt, miután az olaszok elleni meccs hajrájában kis híján nekiment Bölöninek. Mivel azonban Bölöni elégedetlen Marius Niculae utóbbi időben tanúsított formájával, s a svájci St. Gallenben futballozó Ionel Tersinio Ganét csak egyszer volt alkalma kipróbálni, feltehetőleg Lisztes Krisztián stuttgarti csapattársa kerül a támadósorba. A mérkőzés sajtóban való felvezetése egyelőre nélkülözi a szélsőséges indulatokat. A közszolgálati tévében másfél órás összefoglaló elevenítette fel a román-magyar meccsek történetét, a jegyzet témájául pedig azokat az egykori futballistákat választották, akik a sors viharában mindkét válogatottban megfordultak. A Hungária játékosa, Barátky Gyula, a Nagyváradi AC futballistája, Perényi (Pecsovszky) József és társaik példája természetesen Vasile Miriuta - az adás idején még biztosnak tűnő - bukaresti fellépésével állított párhuzamot, s felhívást intézett mindenkihez, hogy ne lásson hazaárulót a nagybányai születésű játékosban. No, de erre nincs is szükség, hiszen Miriuta végül nem ült fel a bukaresti repülőgépre. A safticai edzőtáborban a csütörtök az aktív pihenés napja volt. A játékosok kedvük szerinti gyakorlatokat végeztek, volt, aki tizenegyeseket rúgott, mások lábteniszeztek. A gárdát meglátogatta a csapat közel húsz éve szolgálatban lévő fodrásza is, akinek felbukkanása már-már sámánisztikus jelenség. Este fél nyolctól a románok nyilvános edzést tartottak a Ghencea-stadionban, amelyet a hivatalos meccs előtti sajtótájékoztató zárt. Péntek délelőtt egy edzés, délután pedig videózás szerepel a programban, az utánpótláscsapatok esti mérkőzését pedig a tévében nézik meg a játékosok. ÚTRAVALÓ. A hajdani sztár jótanácsai a bukaresti út előtt Kű volt a mezőny legjobbja SZ. GY. A magyar válogatott utolsó hazai tréningje után a dunavarsányi edzőtábor különtermében azért gyűltek össze a játékosok, hogy meghallgassák Kű Lajosnak, a Ferencváros, a Vasas és az FC Bruges hajdani magyar válogatott sztárjátékosának a rövid előadását, amellyel lelkesíteni igyekezett Bicskei Bertalan együttesét. Kű Lajos két okból is joggal tette ezt, egyrészt, mint a Magyarok Világszövetségének egyik vezetője, másrészt az 1972-es Eb-selejtező egyik sztárja. A belgiumi kontinens tárnára akkor Románián keresztül vezetett az út, és a magyar csapat drámai körülmények között, három mérkőzésen vívta ki a továbbjutást. A budapesti 1-1 után következett a bukaresti visszavágó, és ha ekkor volt életében először válogatott. „Máig nem tudom, miként jutottak be az öltözőbe, de tény, hogy a találkozó előtt egy háromfős csoport toppant be hozzánk az ezerkilencszázhetvenkettes, románok elleni Eb-selejtezőn - elevenítette fel Kű a 19 évvel ezelőtt történteket. - A szóvivőjük egy hölgy volt, aki arról beszélt, hogy mi most nem pusztán az országért, hanem a teljes nemzetért küzdünk majd, és tudnunk kell, mennyire fontos ez a mérkőzés a két és félmilliós erdélyi magyarságnak . Beszédének a lényege az volt, hogy bár sok minden előfordulhat majd a meccsen, egyvalami nem: a magyar válogatott nem veszíthet. ” Többek között ezeket a gondolatokat osztotta meg a sorsdöntő vb-selejtezőre készülő jelenlegi magyar válogatottal az 1972-es sorozat sztárja, aki a 2-2-re végződött bukaresti meccs után a Belgrádiban 90 ezer néző előtt rendezett, mindent eldöntő harmadik mérkőzésen - amelyet Illovszky Rudolf csapata 2-1-re nyert meg - a mezőny egyik legjobbja volt. Tizenkilenc éve az Augusztus 23.stadionban rendezték a mérkőzést 65 ezer fanatikus szurkoló előtt, és bár szombaton a Ghencea-stadionban mindössze 25 ezren lesznek, a hangulat és a lélektani nyomás aligha különbözik majd sokban az 1972-es állapotoktól. A/ Magyarok Világszövetségének argentínai, New York-i, ausztráliai vezetői, erdélyi ismerőseim és rengeteg barátom kötötte a lelkemre, hogy tolmácsoljam a magyar válogatott játékosainak: küzdjenek meg minden négyzetméterért, majenek játszani, már nagyon sokan örülnek majd, ha sikeresen helytáll a csapat Bukarestben ” -tette hozzá Kv. Hmannic———"