Nemzeti Sport, 2002. március (13. évfolyam, 59-87. szám)
2002-03-01 / 59. szám
4 Hazai labdarúgás ■■■■ BENKŐ GÁBOR Évek óta halljuk és tapasztaljuk, hogy a nyugati klubok egyik legfontosabb bevételi forrását az úgynevezett „szurkolói boltokban” eladott termékek (mezek, sálak, zászlók...) eladása jelenti. Az üzletágban rejlő óriási lehetőségeket persze már Magyarországon is felismerték, ennek ellenére mifelénk rosszabb esetben veszteséges, jobb esetben pedig nullszaldósra jön ki egy ilyen vállalkozás. Általában azzal magyarázzák ezt, hogy a magyar szurkolóknak egyrészt nincs pénzük ilyesmire, másrészt pedig a labdarúgás hazánkban egyelőre jóindulattal sem nevezhető sikerágazatnak... Összeállításunkból azonban kiderül, hogy míg vidéken nem fektetnek nagyobb hangsúlyt az üzlet felfuttatására, addig néhány fővárosi klubnál komoly erőfeszítéseket tesznek a közönség lehető legjobb kiszolgálására. Az MTK-nál ma még nem működik külön relikviákat árusító bolt, de a szurkolók az idén tavasszal (ahogyan azt megelőzően is) sálakat, zászlókat, egyéb kék-fehér színekből álló csecsebecséket szerezhetnek be. A felnőttegyüttesével megegyező mezt is lehet vásárolni, ebből kétfélét (egyaránt 9900 forintba kerül mindkettő) árusítanak: a normál változaton kívül kapható még egy speciális, Illés Béla nevével és a 10-es számmal ellátott MTK- dressz is. Ez eddig egyedül a válogatottól tavaly visszavonult középpályásnak dukál a Hungária körúton. Újpesten a változások korát élik manapság. Amíg korábban omladozó stadion és klubház, füstös kis kocsma és egy ócska salakos pálya jelentette a Megyeri úti arénát, addig a tavasszal már több szempontból is kifogástalan és kulturált körülmények várják a csapatokat és a szurkolókat. A lila-fehér híveket pedig egyre csak kényeztetik a vezetők: az egyik legfontosabb és legnépszerűbb döntése volt Lukács Ferenc tulajdonosnak és Gyulay Zsolt ügyvezetőnek, hogy egy közvélemény-kutatás után - az igényekhez igazítva - jócskán lejjebb vitték a jegyek és bérletek árát, olyannyira, hogy bérletet szinte már alig lehet kapni az Újpest-pályára. Ami pedig a szurkolókat ugyancsak érintő és bevételt biztosító üzletet illeti: nos, a stadionon belül hamarosan megnyílik a Viola-Pont nevű bolt. Sőt a sapkák, sálak, mezek, kulcstartók eladásán kívül (ezeket már most is lehet kapni a Megyeri úti klubházban) a tervek szerint idővel forgalomba kerülhet az Újpest Sör is. A legnagyobb, legváltozatosabb kínálattal a Ferencváros büszkélkedhet. A szurkolók az Üllői úti Fradi-boltban minden hétköznap, valamint a meccsnapokon is hozzájuthatnak minden - kedvenc csapatukkal kapcsolatos - földi jóhoz. A mezek itt 3500-14 000 forintba kerülnek, természetesen a minőségtől függően. Habár arra egyelőre nincsen lehetőség, hogy valaki a boltba besétálva rögvest megvásárolja a kedvenc játékosának nevével és számával ellátott dresszt, külön kérésre ezt a bolt üzemeltetői néhány napon belül megoldják. Ezen és a szokásos tárgyakon kívül kulcstartókat, ágyneműt, karórát, videó- és audiokazettát, sőt még egy speciális üvegbe csomagolt Fradi-cipőt is vehetnek a legfanatikusabbak. A szurkolók maximális kiszolgálására azonban valójában csak a közelmúltban fektettek komoly hangsúlyt, hiszen a klub immár hivatalos, a világhálón elérhető honlapot és február 27-e óta Magyarországon először saját, belső készítésű tv-csatornát is üzemeltet. Korántsem ilyen rózsás a helyzet Székesfehérvárott. A klub jelen pillanatban nem üzemeltet relikviákat árusító boltot, sem a stadionban, sem pedig a városban. Ezt a hiányosságot próbálja a maga szerény módján kiküszöbölni a Videoton FC Baráti Köre, amely - noha a klub erre soha nem adott engedélyt - önerőből próbálja pótolni ezeket a hiányosságokat. A hazai meccsek alatt időnként mozgóárusok kínálják portékáikat, de sálakon, sapkákon kívül túl sok mindennel nem szolgálnak. Karasz János, a Videoton technikai igazgatója szerint ez az ágazat olyannyira silány állapotban van az egyesületnél, hogy a téli, brazíliai túra előtt készíttetett el néhány piros-kék zászlót, amelyet az ellenfeleknek ajándékoztak. Ebből maradt még néhány darab, amelyeket majd szétosztogatnak a szerencsésebbek között... Karasz János egyébként biztos abban, hogy idővel - ha elkészül az új Sóstói-stadion - foglalkoznak majd a kérdéssel, de erre jó ideig semmi esély sincs. További rossz hír még, hogy egyelőre bizonytalan an- nak a műsorfüzetnek a megjelenése is, amelyet az ősz folyamán rendszeresen kiadott a klub. Szombathelyen az 1998-99-es szezonban megpróbálkoztak egy szurokólói bolt üzemeltetésével, amelyet azonban - a veszteségek miatt - hamarosan bezártak. Éppen ezért azóta nem nagyon erőltetik ezt a fajta, máshol és leginkább külföldön jól bevált kezdeményezést, noha igény van erre a Haladás-hívek részéről. Aki pedig 6500 forintot áldozni kívánna egy zöld-fehér Hali-mezért (ennyibe kerül egy komplett, reklámokkal és a kért névvel, számmal dekorált dressz), az pontosan ekkora összegért a klub székházában adhatja le rendelését. Nos, rövidke körképünk - amelyet a napokban folytatunk - egyenlege tehát azt mutatja, hogy a szurkolás egyelőre inkább a fővárosban jó bolt... RELIKVIÁK A kilencedik kerületben sapkák és ágyneműk mellett Fradi-cipőt is vásárolhatnak a drukkerek A szurkolás csak Pesten üzlet Az Újpest fanatikus szurkolói nem sajnálják a pénzt a relikviákra, sálakkal és zászlókkal felszerelkezve biztatják a lila együttest ELEMZÉS. A Hold utcában már reggel futballoztak, avagy a sportminiszter tervei és ígéretei Végre helyzetbe kerülhetünk Munkatársunktól Futball reggelire — nem rossz program... No, persze, az igazán kellemes csemegézést ilyen esetben egy igazán jó meccs megtekintése jelenthetné, míg röviddel az ébredés után a magyar futballal kapcsolatos elemzést hallgatni, nem biztos, hogy pótolja a langyos tej mellé elmajszolt kakaós kalács okozta élvezetet... Emígyen nem lehettek illúzióink akkor, amikor Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter sajtóreggelire hívta az újságírókat, mégpedig azért, hogy a ma folytatódó futballbajnokság apropóján elemezze a labdarúgás helyzetét. A hatalmas kivetítőn virító felirat alapján kilencvenperces „meccsre” volt kilátás, ám mire a sportminiszter a mondandója végére ért, bőven letelt a kétszer tizenöt perces hosszabbítás is. Azoknak, akik a magyar foci mindennapjain edződnek, sok újat nem hozott ez a találkozó, hiszen a játék tartalmilag nem nyújtott emlékezeteset az elmúlt három esztendőben, így a Deutsch Tamás által először vázolt pontok is inkább a vágyakat, semmint a közeljövőben már tapasztalható realitást jegyzik, mint például azt, legyen versenyképes a válogatottunk, és hogy a nemzeti együttesünk rövid időn belül bekerüljön Európa legjobb tizenöt és a világ legjobb harminc csapata közé. Vágyakozni, álmodozni persze szabad, ám a jelenkori és igencsak szikár képet mutató valóság szerint a futballunkban nincs annyi muníció, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen. Azt egyébként a sportminiszter is elismerte, hogy a legnépszerűbb sportágként számon tartott és még mindig a legnagyobb tömegeket megmozgató futballunk jelenleg nem produkál világszínvonalon. Mert ahogyan nincsenek klasszis játékosaink, úgy ma már sajnos nincsenek olyan nevelők, illetve nincsenek olyan profi edzők sem a sportágban, akik a világraszóló eredményeket világszínvonalú munkával alapoznák meg. És ez nagy baj... Azért is, mert éppenséggel a nevelés és a tehetség hiánya meghatározhatja annak a vágynak - és éppenséggel a magyar sportminiszter reménykedésének - a teljesülését, amely szerint izgalmas lehet a professzionális csapatokat tömörítő bajnokság; népszerűbbé válik a sportág, olyanná, amelyet sokan űznek; a futballnak újra lesz társadalmi presztízse, és így a klubok mindegyikét üzletileg és szakmailag is sikeres, és ami a lényeg, képzett emberek irányítják... Ezek a vágyak. Az újrakezdés - amelyet oly sokszor emlegetnek az újjáépítésre váró magyar futball kapcsán - még várat magára. A csütörtöki sajtóreggeli is azt bizonyította, hogy a felemelkedés zéruspontja messze, bár tény - és ebben Deutsch Tamás elemzése is helytálló -, hogy soha még ilyen ragyogó lehetőséget nem kapott a sportág. A legnagyobb baj az ígéretekkel van. A sportminiszter kritikusan elismerte azt, hogy a stadionrekonstrukciós programban meghatározott terminusok (vagyis hogy 2002-ben már a felújítandó stadionok közül több is használható lesz, nem csupán az újpesti) csúsztak, mert az engedélyeztetési eljárások kapcsán senki nem gondolt arra, hogy ez milyen nehézkes folyamat. Ám az önkritika mellett itt az újabb ígéret: a sportminiszter szerint a 2003-2004-es élvonalbeli bajnokságban szereplő csapatok már valóban az arra kijelölt újjávarázsolt stadionokban küzdhetnek. E téma kapcsán a nagy kérdés az, hogy vajon a kiválasztottak körébe beletartozik-e a Ferencváros pályája... Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy vita robbant ki az Üllői úti aréna felújítása kapcsán - e helyütt ne merüljünk el a hosszú részletekben -, ám Deutsch Tamás most azt mondta, minden gond ellenére, ha késve is, de elkezdődik az építkezés, és ennek eredménye lesz majd a következő időszakban egy teljesen fedett stadion. Ami mindennél realizálhatóbb nyeresége a magyar futballnak, az az, hogy van pénz. Első részletként másfél milliárd forint jut a Bozsik-programra, míg a gyerek- és amatőrfutball a kétezres év után már több mint kétszázmillió forintos pályázati támogatást nyerhet el, és ez jócskán meghaladja a korábban óhaj szinten emlegetett összegeket. Deutsch Tamás végezetül beszélt egy másik nagyívű futballtervről is, jelesül a 2008-as Európa-bajnoki pályázatról, amelynek elnyerésére - szerinte - a legnagyobb esélye Magyarországon kívül a közös erővel kandidáló osztrákoknak és svájciaknak, illetve az oroszoknak van. A sportminiszter szerint, ha országunk győztesként végez, akkor a futballunk az Eb-rendezés révén ötszázmilliárd forintos fejlesztést generálhat, és több mint kétszázezer külföldi vendéget csábítana Magyarországra. Egy biztos: ha három év múlva rendeznének az ISM-ben sajtóreggelit a futballban éppen aktuális helyzet elemzése apropóján, mindjárt jobban esne a falat, ha arra kanyarodna a szó, hogy Magyarország - a rendező ország jogán - szereplője lett a 2008-as kontinenstornának. 2002. március 1péntek nemzetisport JÁTÉK: A díjkiosztó után újabb egymillió forint vár gazdára A rúgóverseny folytatódik Munkatársunktól Takács Márton csütörtökön átvette az őt megillető díjat. Nevezett fiatalember lett a győztes a Borsodi Terembajnokság keretein belül megrendezett „.. .az egymillió forintos rúgás” elnevezésű versenyen. Hogy Takács Márton megkapta, amit megnyert, önmagában még nem lenne hír, s legfeljebb irigykedhetnének rá azok, akik nem tudták őt megelőzni vagy el sem indultak a versenyen. Akik nem indultak el, és így nem lehettek könnyedén milliomosok, feleslegesen bánkódnak: a díjátadás során ugyanis kiderült, hogy a játékot a Borsodi Liga tavaszi idénye során újra megrendezik! A jelszó szerint a show folytatódik, és tekintve, hogy a teremben rendezett viadal óriási sikert aratott, aligha kétséges, hogy a folytatás sem hagyja hidegen a futballkedvelőket. Amit a részletekről feltétlenül tudni kell: a rúgóverseny a második tavaszi játéknapon indul. A jelentkezési lap a Nemzeti Sportban található majd minden vasárnap, hétfőn és kedden, s ezt kell eljuttatni szerkesztőségünkbe csütörtökig. Aznap (vagyis csütörtökön) este nyilvános sorsolást tartanak, melyen eldől, melyik hat szerencsés játékos kísérletezhet az adott forduló egyik bajnoki találkozójának szünetében. (A szabályok megegyeznek azokkal, amelyekkel a teremben is megismerkedhettünk: a játékosok maguk dönthetik el, honnan próbálkoznak, és mindenkinek két lehetősége van.) Tizennégy selejtezőt rendeznek az utolsó fordulóig és a tizennégy győztes mérkőzhet a fődíjért, mégpedig abban a stadionban, amelyikben a bajnokavató mérkőzést rendezik. Jelentkezni tehát már vasárnaptól lehet, az első fordulót jövő pénteken, a Kispest-FTC összecsapás közben rendezik meg. Itt, de csakis itt történetesen heten próbálhatják meg a kapuba ívelni a labdát - ekkor ugyanis a címvédő Takács Márton is részt vesz majd a viadalon. Lehet, fél év múlva a következő milliót is ő teheti majd zsebre...