Nemzeti Sport, 2018. május (116. évfolyam, 131-145. szám)
2018-05-16 / 131. szám
THURY Gábor zerda este Olympique Marseille—Atlético Madrid Európa-liga-döntővel hangol a futballvilág a május 26-i Bajnokok Ligája-fináléra. Ez a meccs a prológ a nagy előadáshoz. Persze ha onnan, a BL felől nézzük. Ahogyan Sir Alex Ferguson, a Manchester United korábbi legendás főnöke fogalmazott egy grimasz kíséretében az El-mérkőzésekkel kapcsolatban, amikor csapatával kiesett a BL-ből: „Azok a meccsek, amelyeket csütörtökön játszanak?" Igen, onnan nézve ezek csupán azok a mécsesek. Ám a dön-MAGYAR tőnek az®rt van CSAPAT MINDÖSSZE p,eszti~ KÉTSZERVOLT zse’.hely.fr- FŐTÁBLÁS. T'tSbak szemszögéből ez a második számú kupasorozat, a néhai Kupagyőztesek Európa-kupája és az UEFA-kupa zanzásított változata (az El az utóbbi hivatalos jogutóda), a BL-hez hasonlóan csoportkörös átiratban. Jó, annyira azért nem nézik le a kistestvért, a FIFA 25 milliárd dolláros projektjében meglesz a maga helye, négyesztendőnként az évenkénti győztes meghívást kap a klubvilágbajnokságra. Ha nem lenne ott, azzal Európa futballja leminősítené magát. Van azonban egy másik optikája is az El-nek: hol vagyunk mi, magyarok a második számú sorozatban? Sajnos sehol, s a jövő sem túl rózsás. Az Európa-ligának nevezett sorozat a 2009-2010-es idényben mutatkozott be, az azóta eltelt időszakban magyar csapat mindöszsze kétszer volt főtáblás. 2010-ben a BL-szereplést követően Herczeg András irányításával a DVSC fért a csoportkörbe, majd 2012-ben a Videoton is kiharcolta ugyanezt - több mint fél évtized távlatából az öntörvényű edző, Paulo Sousa munkája is felértékelődik némiképp. S ha nem is szorosan az El-hez, de elődjéhez, az UEFA-kupa lebonyolításához tartozik, hogy a 2004-2005-ös kiírásban az előcsatározások után a sorozat történetében először csoportkör következett nyolc ötös csoporttal, egyfordulós körmérkőzéssel (minden csapat két-két hazai és idegenbeli mérkőzést játszott), s ebben az FTC is részt vehetett. Jóllehet csoportjából - a Lokihoz és a Vidihez hasonlóan - nem jutott tovább. Fél évtizeddel ezelőtt még úgy sóhajtottunk fel: bárcsak lenne csapatunk a BL vagy az El csoportkörében! Tavaly decemberben az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál úgy nyilatkozott, az Európa-liga csoportkörös szereplés már elvárható, de a BL anyagilag más kategória. Az El reálisabb cél, mint a BL - ez mégsem jelenti azt, hogy már realitás lenne. Összetenném a két kezem, ha az ősszel bármelyik magyar együttes pályára lépne azokon a meccseken, „amelyeket csütörtökön játszanak". TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT KÖZÖLTÜNK SZALAI ÁDÁMMAL, A BUNDESLIGA-3. HOFFENHEIM LABDARÚGÓJÁVAL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. MV99tripla „Sok sikert kívánok neki, remélem, a BL- csoportkörben is okoz majd gondokat az ellenfélnek. Remény az is, hogy néhány légiós stabil kezdő lesz normális ligákban. Hátha nem kell katari, arab vagy kínai, amerikai bajnokságban keresni a válogatott magját.Haustin „Én is örülök Szalai sikerének. Ahogy Gulácsiénak is. Kár, hogy nem örülhetünk többnek, de legalább értékeljük ezt a kettőt. Sajnos a többi légiósunk messze elmarad tőlük, az itthoniak pedig fényévekre vannak. ” vh _pimpa „Milyen kulturáltan fogalmazta meg Ádám, hogy a többi magyar labdakergető egyszerűen túl »sötét« egy jegyzett bajnokság érdemi csapatához..." nemkeki „Ádám felismerte azt a fontos igazságot, hogy a futball csapatjáték, és egy jó csapatban kiegészítő embernek lenni, aki a megfelelő pillanatokban ott van, odaér, ugyanolyan fontos tehet, mint folyamatosan pályán lenni." R123 „A 189 meccs/A5 gól alapból sem rossz, de figyelembe véve, hogy szerintem a meccsek felén csak csere volt, ebből - jaékperceket tekintve - kijön egy kb. 2 meccs/1 gól mutató, ami meg kimondottan jó." Minden valódinak tűnik, a fojtás is rémisztő, de szinte imitálás az egész. Ennek ellenére a nézők nem halkan biztatták kedvenceiket, tűzbe jöttek az (ál)akciók láttán, s nagyon jól szórakoztak a BS-ben a legrangosabb pankrátorszövetség, a WWE gáláján. 2018. május 16., szerda nemzősport és kép közé „szorultak be” az elmúlt napjaim. Az egyik mozgókép, adott pillanatban túlságosan is mozgó. Bottal közlekedő idős férfi indult aggasztóan gyors ritmusban lefelé a lejtőn, mellette korban hozzá illő hölgy - minden bizonnyal a felesége -, aki meg is kérdezte: hová sietsz, drágám? Sehová, csak visz a lendület, válaszolt az úr, és mindketten kuncogtak hozzá egy sort. Fénykép a másik, a közösségi oldalon láttam, hathétéves gyerek szabadrúgást gyakorol a kaput formázó szőnyegporoló állvány előtt. A sorfalat egy bicikli testesíti meg, afölött-amellett igyekszik a kisfiú elcsavarni a labdát belső csüddel, ahogy azt minden bizonnyal a nagyoktól látta. Igazi lesifotó, a maga is futballista múltú apuka - jó ismerős amúgy - kapta le a reggeli pillanatot a fürdőszoba udvarra nyíló ablakából, nehogy megzavarja az ihletett pillanatot. Persze lehet még baja belőle, ha a srác szembesül a lelepleződéssel. Vagy lehet a kezdeti pillanatokat megörökítő dokumentum, amelyért világmagazinok licitálják majd felül egymást, ha a gyerekből híres futballista lesz. Két ilyen mozzanat között húzódik egy emberi élet, vonhatnánk le a sommás következtetést, de kár lenne ennyire leegyszerűsíteni. A két pillanat között ugyanis események beláthatatlan sora valószínűsíthető, élményektől csalódásokig. A kisfiú kora reggeli gyakorlásának előéletét történetesen ismerem. Előző nap kedvenc csapata - amelynek amúgy ő is büszke palántája - hazai pályán váratlan vereséget szenvedett. A kötődés szoros és egyértelmű, amit az is táplál, hogy a heti edzésmunka, odaadás alapján válogatják ki azokat a szerencséseket, akik a következő meccsen felvezetik majd a kedvenceket, illetve a mérkőzés alatt labdavisszaadó szolgálatot látnak el. A gyerek szomorú dühösen érkezett haza, majd rövid úton belerúgott az egyik ajtóba. Ezt azért a mégoly futballszerető apa sem hagyhatta szó igélkül, mire a gyerek kifakadt, de a bíró elcsalt egy gólt! Az igazságtalanság fölötti csalódást a lelátóbeli-vélemény mélyíthette traumává a srácban, de hát a játékvezető dönt a pályán, szólt a megnyugtatónak nem is, de életbölcseleti útmutatónak mindenképpen szánt atyai magyarázat. Azért is kell sokat gyakorolni, hogy a bíró ne tudjon annyi gólt elvenni, ahányat mi képesek vagyunk rúgni, hangzott el bonuszként. Valahonnan innen eredeztethető a másnap reggeli gyakorlás, ha már aznap nem kellett iskolába menni. Persze a jó időben elhangzó, jól megfogalmazott tanácsok örök életre való kihatásáról biztosan mindenkinek akadna legalább egy története, de talán az ellenkezőjéről is. Ezért is - vagy elsősorban ezért - különlegesen fontos és felelősségteljes a kisgyerekekkel foglalkozó edzők, testnevelők feladata. Nem véletlen hát, hogy sokat taglalt a kérdés: milyen típusú embert látunk szívesebben gyermekeink mellett a játék alapelemei elsajátításának és a szellemére való ráérzésnek ebben a kihagyhatatlan és nehezen pótolható periódusában. Ideális esetben természetesen olyat, aki minden mozdulatot képes tankönyvszerűen megmutatni, a hibákat kijavítani, miközben tanár bácsi, pótapa, idősebb haver, illetve példakép. Maradjunk azonban a földön, és könyveljük el, hogy kevesen akadnak, akik egyszerre képesek felmutatni a fentebb felsorolt erényeket. Marad hát a vagylagosság: nevelő vagy futballista kísérje inkább az első lépéseket? A helyes lábtartás mintája a fontosabb, vagy a segítség a csapathoz tartozás, a másik elfogadása, önmagam elfogadtatása ugyancsak nélkülözhetetlen érzületének, tudásának elsajátításához? Hajlok arra, hogy utóbbi, miután a technikai csiszolódásra több fakultatív lehetőség is kínálkozik. Például hajnali gyakorlás a kertben, ami, mint kiderült, egyben kitűnő gondűző is. Itt AZ IMMÁR NYILVÁNOSAN »LELEPLEZETT« KISFIÚ MAGA A MEGTESTESÜLT PÉLDA. NEM ALVÁSRESTANCIÁJÁT IGYEKSZIK PÓTOLNI A SZABADNAPJÁN, HANEM SZABADRÚGÁST GYAKOROL A HARMATOS FÚVÓN. A „hajnali" minták ugyanakkor betegségmegelőző injekcióként is remekül fungálhatnak azok számára, akiket a korai hatások és a későbbi sikerek a gyepen tartanak. A pályaív ugyanis csak igen ritka esetekben töretlen, az akadályok pedig egészen váratlan helyeken tornyosulhatnak. Ezeket a családtagok is emelhetik, még ha a legjobb szándék által vezérelten is. Ilyenkor például az egykori futballisták csemetéi egészen furcsa helyzetben találhatják magukat. Egyrészt nyilván akkor, amikor rádöbbennek, milyen messzire terjed az apuka árnyéka, s úgy érzik, talán sohasem lesznek képesek kinőni alóla. Ifjabb Albert Flóriánnak bizonyára lenne mesélnivalója erről az állapotról. Másrészt akkor - és ezt az állapotot szinte valamennyi kamasz szülőjének volt alkalma megtapasztalni, amikor a gyermekéért mindenre (is) képes szülő ügybuzgalma, érdekérvényesítő törekvése kínos a fiatal számára. Tudják, amikor az otthon még bújós srác az utcán már nem engedi, hogy megfogják a kezét. Anyu, ez annyira ciki... Az olyan, egészen szélsőséges esetekről nem is beszélve, amilyenre nemrég akadt példa a román labdarúgásban. A kilencvenes évek nagy játékosa, az azóta a tehetséggondozásban is korszakosat alkotó, jelentős részt a saját akadémiáján felnevelt játékosokkal 2017- ben felnőttbajnoki címig jutó Gheorghe Hagiból robbant elő az apatigris. A Viitorul Constanta tulajdonosa kirohanásában kendőzetlenül kérte számon Cosmin Contra szövetségi kapitánytól, miért nem hívta meg a fiát a Chile, majd Finnország válogatottja elleni meccsre készülő keretbe. Ifjabb Hagiről, Janisról tudni kell, hogy nem csupán a nagy apuka fia, hanem saját hatáskörben is tehetséges tizenkilenc éves futballista. A Fiorentina „neveldéjében" töltötte az elmúlt éveket, de mivel Stefano Pioli csapatába eddig legfeljebb percekre fért be, az apuka hazarendelte, hogy a román első osztályban szokja a csatazajt. El is döntött már egykét meccset, ennek ellenére Contra nem számol még vele. Idősebb Haginál pedig a tévé nyilvánossága előtt szakadt el a cérna, amelyet azóta is csak annyira sikerült összebogozni, hogy a felek megegyeztek: hasonló esetekben a továbbiakban privátban egyeztetnek. Az éremnek persze ebben az esetben is létezik másik oldala: miért kellene elszenvednie egy gyereknek az apja érdemei nyomán keletkező, úgymond jóérzésből fakadó diszkriminációt? Nyilván speciális esetek ezek, de bizonyos jelenségek általánosítására egyértelműen alkalmasak. Visszatérve a kezdő képhez: a túlzott lendület nem minden esetben segít a haladásban. Ha már nem bírják az inaiak, akkor valóban csak óvatosan, hiszen sérülés lehet belőle, ami bizonyos koron túl már nehezen gyógyul. De csínján a lendülettel akkor is, ha túlteng az emberben, ha úgy érzi, a benne dolgozó svung mindenre megoldást kínál, legyen az egy palánk átugrása, vagy önmagukban kétségbevonhatatlan megvalósításokra való hivatkozással megtámogatott, erőből történő érdekérvényesítés. Hiszen a bennünk tomboló erő áldásos és káros hatást egyformán képes kiváltani, és sokszor kínos következményekkel fenyeget. Az immár nyilvánosan „leleplezett" kisfiú maga a megtestesült példa. Nem alvásrestanciáját igyekszik pótolni a szabadnapján, hanem szabadrúgást gyakorol a harmatos füvön. Körülötte legtöbbek számára bizonyára szokványos reggel infrao Tr dúlt, talán senkinek sem tűnt fel itt a labda suppogó hangja. Egyszer viszont hatalmas gól lesz a , mostani gyermeteg próbálkozásokból. Vagy ha nem, egyszerűen csak egy egész ember, aki tudja: néha rajtunk múlik csupán, hogy megelőzzük az igazságtalan bírói ítéleteket. Amikor a bicikli a sorfal És higgyék el, ez sem kevés. CSINTA Samu