Nemzeti Sport, 2018. augusztus (116. évfolyam, 207-221. szám)

2018-08-01 / 207. szám

THURY Gábor­ tór Viditől és a Bp. Honvédtól elszenvedett egyaránt A-0-s vereség után Kisvárdán me­nesztették az első osztályú labdarúgócsapat veze­tőedzőjét, Kondás Elemért. Az NB I-ben újonc klub honlapján az áll, a csapatnak más habitusú, szemé­lyiségű és más munkamódszerrel dolgozó szakve­zetőre van szüksége, ezért közös megegyezéssel Kondás feláll a kispadról. Mint az nso.hu átigazolásokkal kapcsolatos cikké­ből kiderül, tíz légiós érkezett a klubhoz május óta, közülük heten szabadon igazolható státusból kerül­tek Kisvárdára. A vezetőségnek így csupán a labda­rúgókkal kellett megegyeznie, transzferdíj nem volt. Nehéz ilyet kimondani, de ezek a játékosok a futballt illetően névtelen senkik, ha megengedőbbek va­gyunk, megélhetési futballistának hívjuk őket. Nincs ezzel semmi gond, valamennyien pénzből élünk, de az átlagpolgárok zöme nem szórakoztat - igaz, ezek a légiósok sem, bár elvileg a szórakoztatóiparban (a labdarúgás állító­­lag ennek része) is ÚJ MŰSORHOZ tevékenykednek. ÚJ FÉRFI KELL A klub szakmai igazgatója, Révész Attila szókimondó ember, tavaly azzal hívta fel ma­gára a figyelmet, hogy elmagyarázta, azért nem jó az MLSZ fiatalszabálya, mert ha kiválaszt két fiatalt, az is eldől, melyik csapatrészét gyengíti. Kevés a jó képességű ifjú magyar játékos, az akadémiákról kijövő tehetségek jelentős része nincs felkészítve az első osztályra. Magyarul: velük nem lehet az NB I-ben maradni. Hozzátette, a Kisvárdának a kárpát­aljai piacon kell kutakodnia - bár a tízből négy ukrán érkező között a nevek alapján nehéz kárpátaljai kö­tődésre bukkanni. De más szempontot figyelembe véve lehet, hogy nem rossz ez a csapat, és tényleg az a megoldás, hogy új műsorhoz új férfi kell - ha úgy tetszik, új révész, aki képes eligazodni a légiósáradatban. A transfermarkt.de szerint ugyanis 6,63 millió eurót - cirka kétmilliárd forintot - ér az újonc kerete, már­pedig ez alapján a csapatnak a középmezőnyben a helye. Más kérdés, hogy a pályán nem a pénz játszik - hanem a futballista. A mostani eset kapcsán sa­játjairól az Révész véleménye, hogy ne csak akkor legyenek profik, amikor a fizetést kell kialkudniuk, továbbá nem elég csak kimenni a pályára, szemlé­letváltásra van szükség. De fel a fejjel! Az 1986-1987-es bajnokság első két fordulójában az MTK Both Józseffel a kispadon két vereséggel kezdett, majd érkezett Verebes József, és a csapat bajnok lett. Igaz, névtelen légiósokkal nem kellett bíbelődnie, de csapatával jó révészként értekelt fel a kieső helyről a dobogó tetejére. Bár Kisvárdán legfeljebb az előbbire van esély, az utóbbi nem fenyeget. m­dfw- t indenben első számú TEGNAPI SZÁMUNKBAN GULÁCSI PÉTERRŐL, A NÉMET BUNDESLIGÁBAN SZEREPLŐ RB LEIP­ZIG ELSŐ SZÁMÚ KAPUSÁRÓL OLVASHATTAK. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉ­NYEKBŐL IDÉZÜNK. lucas65WoTAlvin62 „Fogadások miatt sokszor követtem a Lipcse meccseit, és Gulácsi igen sok gólt kap, amikor egyszerűen ki kellene jönnie és lehúzni a labdát. Vonalkapus, nem kétség, de ott is sokat hibázik, a szakemberek nem tudom, mit látnak benne." Osztogatoo „A német szakemberek, gondo­lom, nem csak fogadások miatt követik a Lipcse meccseit. Még jó, hogy aki tényleg szurkol, az pozitívan áll hozzá, és támogatja. Ők vannak töb­ben, hál’ istennek..." Ratalics9999dec38 „Gúla eddig mindig akkor lépett szintet a tudásában, amikor a karrierje megkívánta. Megjegyzem, a Poolba is bevere­­kedte volna magát, ha ott marad. Aki szerint Gúla vonalkapus, vagy nem is nézte meg a játékát, vagy nézte, de nem látta." Pm­­68 „A két utolsó meccsére emlékszem, Wolfsburg, Hertha. Hibátlanul hozta le mindkét meccset, pedig, főleg a Wolfsburg ellen, a hátvé­dek igencsak megkeserítették az életét. Az elmúlt évtizedek legszebb utat befutó magyar játékosa. Hihetetlen a csapaton belüli pozíciója, és egy Bundesliga-élcsapatról beszélünk." Frederik Gössling kapusedző valóban kesztyűs kézzel bánik Gulácsi Péterrel, az RB Leipzig 1 -es számú mezt viselő futballistájával a tiroli Seefeldben, a Bundesliga-élcsapat edzőtáborában, ahol a magyar válogatott kapusa speciális módon gyakorolhatta a védéseket. Gulácsi Péter a német Die Welt című lapnak nyilatkozott a g­ona­világ­on arról, hogy megtörhető-e a Bayern egyeduralma, és elárulta: LIPCSE A SAÁSODIK OTTHONA é­s imago 2018. augusztus 1., szerda nem­zetisport Kortalanság mikor Vince Carter 1998-ban újoncként betop­pant a Toronto Raptors öltözőjébe, ott fészkelő­dön az akkor 36 éves Kevin Willis is. Az ifjú és a veterán jó kapcsolatba került, s Carter vágányán viccelődött az „öreggel", aki akkor már a tizennegyedik évadját töltötte az NBA-ben. „Őskövület” - szellemeske­­dett Carter, nem is sejtve még, hogy kollégája végül ösz­­szesen huszonegy idényt húz le a világ első számú kosár­labda-bajnokságában. Sajátos csavar, hogy ebből kettőt épp az Atlanta Hawksnál, amely a minap kötött egy évre érvényes, 2­0 millió dolláros szerződést Carterrel, aki karri­erje huszonegyedik NBA-szezonja előtt áll. „Azzal cukkolt, hogy öregember vagyok. Azt hiszem, sejti, mit mondanék most, ha összefutnánk... Már tudja, milyen érzés eljutni a huszonegyedik idényig. Hihetetlen” - mondta Carter szer­ződtetésének hírére Willis. Azt, hogy milyen kivételes teljesítményről van szó, bi­zonyítja: a tengerentúli profi liga történetében mindössze három kosárlabdázó akad, aki huszonegy bajnokságig ju­tott - Willis mellett Robert Parish és Kevin Garnett. Hozzá­juk csatlakozhat most a 31 éves Carter, valamint a szintén húsz évadot maga mögött tudó, 16 esztendős dallasi Dirk Nowitzki. Nem a nyolcszoros All Star, olimpiai bajnok Vince Carter az egyetlen veterán, aki a nyáron azzal került be a hírekbe, hogy túl a negyedik ikszen újabb profi szerződést írt alá. Az európai futball trónjára ez idáig hiába ácsingózó PSG a 36 esztendős Gianluigi Buffonban találta meg azt a kapust, aki talán Bajnokok Ligája-elsőséghez segítheti. A napokban kezdte el tizenkilencedik közös felkészülését a New Eng­land Patriots edzőtáborában a bostoniak két amerikaifut­­ball-legendája, Bill Belichick vezetőedző és az irányító Tom Brady. Diadalmas együttműködésük maga a költészet: együtt nyolc alkalommal vitték Super Bowlba a „Hazafi­akat”, s ötször el is nyerték a Lombardi-trófeát. Igaz, a legutóbbi bajnoki döntőt elbukták a Philadelphia Eagles ellenében, s e vereséget követően a fanyalgó ítészek azt ta­lálgatták, mi lesz az augusztus 3-án már 11. születésnapját ünneplő Bradyvel. Minden idők legkiválóbb quarterbackje gyorsan rövidre zárta a témát: „Megbeszéltem a felesé­gemmel (Gisele Bündchen szupermodellről van szó), hogy még két évig a pályán maradok." Egy negyvenes férfi a legszebb korban van, a testet és a lelket meggyötrő amerikai futballban azonban igencsak károsnak számít. Különösen ha a támadó alakulat tagjá­ról van szó, s nem rúgójátékosról. Az NFL játékos-szak­szervezetének adatai szerint a ligában szereplők karrierje átlagosan három-hat éven át tart - ehhez képest Brady valóságos matuzsálem. Jellemző, hogy öt esztendeje a 36. születésnapjára egy „Boldog AO. szülinapot, Tom" feliratú pólót kapott csapattársaitól, mert már akkor is vénségnek számított az NFL-ben. Amerikában a 10. születésnapjukat betöltőknek nem egyszer temetésnek álcázott születésnapi partit improvizálnak a barátok, szép kövér könnycseppek morzsolgatásával jelezve: eljött „az ünnepelt" élete alko­nya. Lássuk be, az ötlet nemcsak savanykodó, de idejét múlt is. Napjainkra megváltozott a „húszéveseké a világ" szemlélet, s nem küldik nyugdíjba a harmincat alulról súrolókat, ahogyan az hosszú-hosszú évtizedeken át szokás volt a sportágak többségében. A „korukhoz nem illőt" cselekvőkre ugyanis sokáig csodabogarakként tekintettek, pedig a konvencióknak fityiszt mutatók körébe tartozott - például­­ Kareem Abdul-Jabbar, aki túl a negyvenen három NBA-döntőben szerepelt, s kétszer győztes csapat tagja volt; a teniszező Martina Nav­ratilova, aki egy hónappal az 50. születésnapja után nyerte meg karrierje utolsó Grand Slam-trófeáját, vegyes párosban, vagy éppen Bernard Hopkins, ő 16 esztendősen lett minden idők legidősebb profi bokszvilágbajnoka. J­­­SJEFF BERCOVIC AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ ARRA KERESTE A VÁLASZT, MENNYIBEN GENETIKAI ADOTTSÁG, S MENNYIBEN A SPORTSZAKMAI KÉPZÉS, A GYÓGYSZEREZÉS ÉS A TECHNIKA FEJLŐDÉSE ÁLL A SZOKÁSOSNÁL JÓVAL HOSSZABB SPORTPÁLYAFUTÁSOK HÁTTERÉBEN. Általános recept értelemszerűen nincs arra, miként lehet egy sportoló kortalanná. Navratilova mindenesetre csípőből tüzelt: „A labda sosem tudta, milyen öreg vagyok.” A legkü­lönösebb módon alighanem Brady tolta ki a sportkarrierjét. A Patriots ikonja eddigi pályafutása során összesen 60 mil­lió dollárról mondott le aktuális szerződéshosszabbításai­nál azért, hogy a felszabaduló pénzt - az NFL-ben ugyebár, akárcsak a többi észak-amerikai nagy profi ligában, létezik a klubok éves költését keretek közé szorító fizetési plafon - olyan játékosok megszerzésére fordíthassa a Patriots, akikkel jó eséllyel versenyben lehet a Super Bowl-trófeá­­ért. Ha minden neki járó dollárt zsebre tesz, az mostanáig 257,9 millió lenne, máris kilenc millióval több, mint a már visszavonult másik ikon, Peyton Manning összbére, s per­sze rekord a liga történetében. S még egy csavar: állítólag a „veszni hagyott” pénz valójában közelebb lehet a 100, mint a 60 millió dollárhoz. A Brady-életmű hagyományos megfejtésén - miképp maradhatott megmagyarázhatatlanul fitt az NFL daráló­jában - rengetegen merengtek az évek során. Az egyik sorminta a Brady, Bündchen házaspár életmódja, a másik az étkezése. TB12 például olyannyira komolyan veszi a pihenést, hogy speciális regenerációs pizsamában alszik. Ami az étkezést illeti, a sztárpár szakácsa segített a kí­váncsiskodóknak, amikor maga hozta nyilvánosságra, mi kerül az asztalra - alaposan megosztva a menüvel a táplálkozási szakértőket. Bradyék étrendjének nyolcvan százalékát tudniillik zöldségek alkotják, a további húszat pedig sovány húsok. Teljesen száműzték a fehér cukrot és a fehér lisztet, az irányító tejterméket sem fogyaszt, s nem tálalnak fel neki paprikát, paradicsomot és padli­zsánt sem. Mindez természetesen önmagában nem lenne elegendő az aktivitás fenntartásához. Az alázat, a szakmai perfekcio­­nizmus, a képzési módszerek állandó fejlődése éppúgy bele van komponálva, mint a liga szabályainak átalakítása, amelyek a korábbiaknál sokkal szigorúbban védik az irá­nyítókat a vaddisznókként rájuk rontó védőktől. Nem elha­nyagolható kiindulópont a szerencse sem, erre persze nem csak az élsportolóknak van szükségük karrierjük során, legfeljebb nekik hatványozottan. Jeff Bercovici idén megjelent, nagy figyelmet kapó, Play On című könyvében igyekezett szétszálazni a témát. Az amerikai újságíró ama kereste a választ, mennyiben ge­netikai adottság, s mennyiben a sportszakmai képzés, a gyógyszerezés és a technika fejlődése áll a szokásosnál jó­val hosszabb sportpályafutások hátterében. Vajon a sportos élettartam tanítható-e, netán a mentális fegyelemnek lehet kulcsszerepe? Elkerülhetőek-e a karriert lezáró sérülések? Ilyen és ehhez hasonló témákban vizsgálódott profi sporto­lók és olimpikonok, trénerek és orvosok körében edzőtá­borokban, versenyeken, kórházakban, antidopping-közpon­­tokban, sőt a Szilícium-völgy startupjainál is, ír az öregedést gátló klinikákról éppúgy, mint elit edzőközpontokról vagy éppen az agy elektromos stimulálásáról. Bercovici szerint rendszeres és intenzív edzésekkel az öregedéssel járó romlás lelassítható, bizonyos területeken meg is fordítható, a legnagyobb kísértésnek azonban ellenáll: nem húzza elő a nyulat a cilinderből. Elkerüli a didaktikusság csapdáját, azaz nem ad holtbiztos recepteket ama, miként maradhat valaki örökifjú a versenypályán. Sőt, a sportolók étkezési szoká­sairól azt mondja, olyanok, mintha a babonák jegyzékét lapozgatná... Csontig rágott közhely: a nagy titokzatosságokat több­nyire nem lehet megfejteni. A San Franciscó-i zsurnaliszta azért egy tippet bedob: a legnagyobb lökést - súgja - mindig a kőkemény munka adja. A bónuszt pedig az öt olimpián tizenkét érmet, közte négy aranyat szerző amerikai úszónő, Dana Tomes tette hoz­zá, akit csapattársai „Nagyinak” hívtak, amikor 11 évesen rajthoz állt a pekingi olimpián, s három ezüstérmet nyert. „Elsősorban azért csinálom, mert élve­zem. Igen, amikor keményen edzek, fáj mindenem, de az úszás végső soron játék, és én imádok játszani.” Kétezertizenkettőben, 15 évesen 50 méter gyorson még meg­pályázta az ötkarikás csapattagságot, kilenc századmásodpercen múlt, hogy lemaradt élete hatodik olim­piájáról. Pityereghetünk nagy kövér köny­­nyekkel, de egyszer azért mindig vége a dalnak... S. TÓTH János

Next