Nemzeti Sport, 2021. szeptember (119. évfolyam, 237-251. szám)
2021-09-11 / 247. szám
21 SPORTMIX 2021. szeptember 11., szombat KOVÁCS ERIKA Hétfőn indul az Úszó Nemzet Program tesztüzeme: a kijelölt helyszíneken Egerszegi Krisztina is feltűnik a következő hónapokban. Egerszegi Krisztina az Úszó Nemzet Program nagykövete - kissé hihetetlen a hír, hiszen visszavonulása óta ritkán vállal feladatot, tesz eleget felkérésnek. Ki és mi győzte meg, miért szánta rá magát a szerepvállalásra? Három éve kezdődött minden - kezdett bele a történetbe az ötszörös olimpiai bajnok úszó, Egerszegi Krisztina. - Akkor született meg az Úszó Nemzet Program ötlete, s erről tájékoztatott Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, ahogyan utána is a folyamat minden pillanatáról. Sándor nagyon szerette volna, ha a program mellé állok, én viszont időt kértem. Maga az ötlet, a program nagyon tetszett, de voltak kételyeim, és szeretem, ha nem kell megjelennem. Ezt megtanultuk. Ezen továbbra sem akarok változtatni, nem az a típus vagyok, aki imádja, ha írnak róla. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan tudja majd tartani az Úszó Nemzet Program nagyköveteként, arcaként. Nagyon szívesen elmegyek a helyszínekre, az uszodákba, és ott szívesen el is mondom, miért találom jónak a programot, de másfajta szerepet nem vállalok, és ezt mondtam is, amikor idén januárban végül igent mondtam. SZÜLŐKÉNT SZÜLETETT MEG BENNE AZ ELHATÁROZÁS Azt mondja, sokáig viaskodott, mi döntött az igen mellett? Nem a program miatt hezitáltam, mert az tetszett, és leginkább azért, mert nagyon sok olyan gyerek van, aki nem jut el uszodába - egész egyszerűen azért, mert nem teheti meg, mert nincs rá lehetősége. A program nagyon jó: sokan és sokat dolgoztak rajta több éven keresztül, hogy minden egyes részlet összeálljon, hogy minél tökéletesebb legyen. Nem elhanyagolható az sem, hogy arról a sportágról beszélünk, amelyik a legközelebb áll hozzám, amelyiknek sokat köszönhetek, amelyik a szívem csücske, ráadásul a szakmai hátteret két kiváló szakember, Tóth Ákos és Kiss Miklós adja, és Wladár Sándornak szintén szívügye a program. Az úszószövetség elnökének nevét már másodszor említi. Mert fontos a program, de fontos az is, ki áll mögötte, mellette. A szövetségen belül és mellett is sokan dolgoznak rajta, és szerintem elnök úr személyében olyan ember képviseli ezt a projektet, aki szíves-lélekkel dolgozik a sikeréért. Bennük, benne bátran megbízhatok. Korábbi úszóként, netán szülőként hozta meg döntését, és lépett valamelyest előtérbe? Nem titok, hogy a szerepvállalásom kapcsán már beszélgettünk korábban is, akkor is rákérdezett a miértre - mostanra megvan a válaszom is: szülőként született meg bennem a döntés. Úgy vélem, minden olyan tudás, amely megszerezhető, a gyerekeink hasznára válik, hiszen többek lesznek vele és általa. Az én gyermekeim már felnőttek, de szülő maradok, míg élek, és ez a gondolkodásmód igencsak meghatározta az elmúlt éveimet. Az Úszó Nemzet Programnak nem az a lényege, hogy abból, aki részt vesz benne, versenyúszó legyen, itt nem ez a cél - sokkal inkább az, hogy megismerkedjenek és megbarátkozzanak a vízzel, hogy ne féljenek tőle, hogy megszeressék. Tudjuk mindannyian, attól, amit nem ismerünk, sokszor félünk, a félelem pedig sok minden mást blokkol bennünk, az életünkben, a mindennapjainkban. Engem is azért írattak be úszni a szüleim, hogy ha vízpart mellett nyaralunk, ne legyen semmi gond, s nem azért, hogy később élsportoló váljék belőlem. Fontos, hogy mindenki megtanuljon úszni, az úszás pedig majd’ minden sportág alapját jelenti. Ha jó a program, ha garanciát jelentenek önnek az említett emberek, ha tisztázza, hogy továbbra sem szeretne a reflektorfénybe kilépni, mi okozta az igazi dilemmát? Leginkább az, hogy a program sikeressége az oktatókon múlik, hogy ők hogyan állnak mindehhez. Nagy a felelősség rajtuk, és a program kitalálóin is amiatt, hogy elegendő oktatót találjanak - olyanokat, akik tényleg azért vállalják a feladatot, hogy megszerettessék a gyerekekkel a vizet. Nem ismerem őket, magamat viszont igen: tudom, ha csinálok valamit, odateszem magam, és ezt várom el másoktól is. Nagyon bízom benne, hogy olyanok jelentkeznek oktatónak, akik magukénak érzik a programot, akik nemcsak levezényelni akarják a foglalkozásokat, hanem tenni akarnak. Hiszek benne, hogy így lesz, mert, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a program tényleg nagyon jó: elsősorban nem azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei megtehetik, hogy fizetnek az oktatásért, s akiknek a lakóhelyük közelében van uszoda, sokkal inkább azoknak, akiknek egyébként nem lenne erre lehetőségük. Azt nem állítom, hogy a program résztvevőiből úszók lesznek, hiszen ahhoz a heti egy alkalom kevés, de nem is ez a lényeg elsősorban, én legalábbis nem ezt tartom fontosnak, hanem amit már korábban is mondtam, hogy a gyerekek megbarátkozzanak a vízzel - ha ez megtörténik, sokkal több lehetőség áll előttük. NEM CSAK A REFLEKTORFÉNYBEN LEHET PÉLDÁT MUTATNI A felelősségről beszélt az imént, viszont az olimpiai bajnokokon is van felelősség. Igen, sokan mondogatják ezt, de visszakanyarodva a korábbi felvetéséhez: nem hiszem, hogy ennek csak a reflektorfényben lehet megfelelni. Én szeretek beszélni és beszélgetni is, szeretem meghallgatni a másikat, csak nyilatkozni, szerepelni nem szeretek. Akkor sem szerettem, amikor úsztam, viszont mivel élsportoló voltam, úgy éreztem, ez kötelességem. Amikor visszavonultam, belém is hasított, de jó, mostantól nem kell megjelenni. Nem vitatom, hogy egy olimpiai bajnoknak példát kell mutatnia a fiataloknak, ám azt hiszem, én ezt úszóként megtettem - annál többet nem tudok mutatni... Sok-sok kiváló aktív sportolónk van, ez az ő feladatuk. Egyébként amikor visszavonult, meg sem fordult a fejében, hogy edzőként dolgozzon tovább? Akik tudomást szereztek a szerepvállalásomról, mondogatták is, hogy én vagyok a hivószó. Szerintem nem a hatéves gyerekeknek legalábbis biztosan nem. A szüleiknek talán. I azÚszó