Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)

1834-09-16 / 11-12. szám

m ш­r­vény halgatva hozatik­ bé, ’s külömben is a’ törvényhozó tettleges tselekedete már expres­sa és nem tacita voluntatis declaratio tehát lex és nem consvetudo ( H. K. Prol. 10 T. 7. $. ) ; vagy talán halgatólag úgy t. i. hogy valamely írott törvénnyel ellenkezőleg diva­tozó rendszabásnak nem mond ellene? úgy de az ilyetén rendszabásnak kezdődni kellett még pedig oly tettel (actus) mely Írott tör­vénnyel ellenkezett. Ezen Írott törvénnyel el­lenkező actust F. úr vélekedése szerént is a’ nemzet és fejedelem külön, mint a’ kik szo­kást nem hozhatnak bé (1. 554 ) úgy szin­tén a’ törvényhatóságok mint a’ kik az Írott törvényt nem m­agyzarázhatják-e! nem töröl­hetik ( 540­­. ) meg nem tehetik ; eggyis sze­mélynek olyatén törvény elleni adtussát mely a’ büntetést kikerülve még közkötelezésü szó-­ kásnak adna léteit, F. úr sem fogja meg­engedni akkor, a’ midőn ezen hatalmat még egy törvényhatóságnak sem tulajdonítja , hogy az itélő székek vagy bírák, sem lehelnek ily törvény elleni ad­ust, addig is míg ez alább bővebben kifejtetnék , el kell ismerni F. ur­nak midőn a’ 541 lapon maga mondja­­, a törvény azt mondja, a bírónak a törvé­nyek szerént kell ítélni. Ennél fogva azon törvénnyel ellenkező ad­us, mely írott tör­vényt rontó szokásnak kezdetet adhatna , ma­ga F. úr vélekedése szerént sem történhet­­vén­ meg­, F. úr vélekedése szerént sem szü­­lethetik azon írott törvényt rontó, megsemmi­­sí­tő szokás, mely a legislator halgató helyben-

Next