Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-10-23 / 17. szám
mész főrang föltüzelék a’ szónokát, ’s nem csuda, ha a’ pompás temetések nagy szónokát készítének; csak egy Róma ’s egy rostrum hibázék, hogy benne a’ latin szónokság’ nagy mestere hamvaiból föléledjen. Munkái: Világi ’s hon’ történetei, állományi, kormányi, ékes-szólási, tudomány- mű-vázlati tudományok; ’s szép’ tudománya (Historia mundi universalis et patriae, statistica, politica , eloquentia , encyclopaedia, aesthetica); latin nyelvészet( literetura romana). Ezek mint tanulmányai részint sajtó alá elkészítve a’ nagyenyedi főiskola könyvtárában—megvásárolva—de fájdalom ! még mind csak kéziratban tartatnak. Fájdalom! mért én magam is mind ezeket végig hallgatván’s részint kéziratban bírván is nagy nemzeti kárt látok keverésükben , ’s még egy mást azon korszellem’ nyomán, mi szerint többnyire nem honi, de latin nyelven készültek. Ezeken kivül számtalan nyomtatott ’s kézirati halotti ’s egyéb beszédek ’s a’ t. Halála. Vidám ’s állandó egésségének első tetemes csorbulása jön 1812 tavaszán, midőn az évenkénti nagy szent zsinat éppen II. Enyeden tartatván, magyar barátsági szokásaként úri asztalánál a' fő ’s papi előkelőbb rendeket megvendégelvén, délesti templomozás után szép ’s a’ városiak közti első rangú kertjébe kimenvén, élt, kedves forrása blandusiája mellett a’ zöld gyepre leheveredvén, ’s felső ruháját is leőltvén , a’ belsőség ’s árnyas földi hűs küllég a’ szunyadó testen viadalt tartván gyenge szélütést véve észre a’ lankadt ébredező. Beviteték házához, látszhatólag helyre álla ugyan , de 1814 végén aranyérnek, mint nála járványnak vélt s illőleg nem is orvoslott vérhasban elalvék a’ nagy szónok ’s mindenható hangja elhallgata e’ földön. Ötvennyolcz éves tanitójok fölött két hajdani tanítványai Hegedűs Sámuel most szász városi akkor n. enyedi, ’s Budai János, n. enyedi papok tortának kinyomatott, ’s a’ néhai mellképével diszesített ékes érdekes halotti beszédeket. A’ dicső porokat a’ városi, nagy temető’ szélcsúcsán egy magas és szép faragott kőoszlop illő életrajzi fölirásokkal jeleli ki az utókornak. Ezt maga költségén több évek múlva állíttatá föl néhai derék és főbb rangra érdemesíthetendő alsó Fejér-megyei főjegyző, baczka madarasi Kis József, mint ő is a’ nagy Herepei’ egykori tanítványa , egy ebéd fölött tréfáivá ejtett beszélgetés’ következésében , mi szerint kölcsönös ígéretet tettek, hogy ha Kis halna el előbb, Herepei fogjon fölötte beszélni eme’ czikkről: „Jöjj fel kopasz!“ mert Kis valóban is kopasz vala; az ellenkező esetben pedig Kis emeljen oszlopot Herepeinek. Meglett. Az emezt túl élt Kis föl is állíttatá. A’ nagy Herepei név újra föléledt, 1828-ban a’ nagy tanító, teremben, akkori k. r. ottani tanító, mind tanitmányaiban , mind szónokságában , mind lakházában n. tanítójának követője, kipótlója Hegedűs Sámuel által tartott remek emlék beszédben, ’s általam egy másik tanitványa által irt, kinyomtatott, ’s ott, akkor ki is osztogatott mértékes versekben; ’s a’ későbbi iskolai ifjúságnak, hangászatjának , zászlós ünnepélyes menetében, ’s sirjának szíves áldozatjában. Nyugalom a’ dicsőült’ porainak! Köszönet a’ néhai egyik tanítványának, sógorának, ’s hajdani tanítómnak, tartományi segéd biztos, Tövissi Gergelynek, kiben mint derekben a’ néhai megdicsőült, ’s egy fiának, kiben neve, maga élnek, életrajza irásábani némi adatokbeli segédeknek! Lelked és feledhetlen tanítóm ’s barátom Herepes Ádám! fenn örök létben, porod, emlék köved’ alján; ’s emléked egykori tanítványod’ barátod’ szivében; ki nevedet feledéstől menteni akará ’s e hű czél-