Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)

1841-06-11 / 24. szám

párosithatom ; ha mi kivét van, arra a szépbe­­sz­édű­ Erdély, mint nekünk élő ny­elv t a­nun­ks okokkal bíra rá­­­bíztathatni vélem magam, hogy ajánlatim szerint nagyobb­ határzottság s kö­vetkezetesség (leginkább nem tisztelt két miként­­írási erény) hozatnék mostani tarka és ingatag orthographiánkba. És ez előzmények után lás­suk sorban határzott megkülönzést é­­s azokra alapított javaslatomat; mit ide nem írtam, azok­ban mind kezet fogok kegyeddel.­­ Az ily , oly , ilyen, olyan, ily­es , olyas, mely, milyen, melyik , némely , valamely, a­­kám­ely , akármelyik s az ezekből származók nálam kivét nélkül így íratnak egy ly- , s nem mint kegyednél Ily, lyly-vel. Ennek igazlásául s a­, egyszerű útról mindinkább eltérő íróinknak ii megfontolásul kimeritő értekezetet szeretek vala írni, ha abban engem több nevezetes nyelvtu­dós meg nem előz, miért legyen elég itt csak azokra utasitnom kegyedet s tisztelt olvasóimat: a) Legterjedelmesbert s tudós szónyomozat mellett ereszkedik ki e tárgyra egyik első nyel­vészünk Ke­r­e­k­es Ferenc idéztem nagy mun­kája 298 — 317 lapjain és itt döntőleg kivívja a/, egyszerűen írás­­ily( oly) helyességét, akkor is, ha egyébiránt nem hihetlen, kiterjedést je­lemt. Társaik, 21 — 23 sz. f­ele jelen fontos tárgyban végitélet meg tippen nincs hozva s mi uralmunk csillagaitól meg szózatokat várunk eziránt. Általán nem kell feledni a derek­­lévai tanítvány­­nak, hogy nyel­vünk meg csak trtVrtSZkorbail van s ébredésünk minden nagy tettei mellett is meg igen távul állunk a- zon tókelvtől , m­elynek n­e t­o­v­á­b­b - pamlagán néme­­t­ek mar is oly munkátlan kényelemben vennek pihen­hetni s parancsolni le a szerény dolgozgatókra.. . Egyéb­iránt jelen javító egyszerűsítéseim meg a’ szóban levő derekek elvének ,,a gonddal ejtett kimondás­­o­s leírásnak egymással betűről betűre, h­ a n g г , 1 hangra egyezniük kel­l“ szívből óhaj­tott elfogadásakor is sértetlen megállhatók. lentő /, e/-es eredeti analógiáját 2) lerontand­­nák az eddigi h­e­ly­e­s­­?)­í­r­ás­t­pártolók — a köznép hidegvérű kimondását meghazudtolni nem leendnek képesek. Megismeri ezt Kerekes idézett művének szigorú bírálója is, mondván: ,, a­mit pedig ily, oly, mely, mily szókról származékival együtt helyesírási szempontból javasol, annak elfogadását a semiotica is taná­csolná (L. 1859 Figyelmező 54.2 szelet). b) F­ogarasy János, megint nyomós név a magyar nyelvészet mezején, józan s máig még 2) Az 1 hangja nyelvünk kezdetében határozatlan kiterjedést jelentett , melytől számtalan szavaink szár­­maztak: Pl. rövid e lővén ebbe: el (egy ponttól iml­­sigi kiterjedés, irány, út) elé, elő, előre, előtt stb. Ii le h betűvel: h e 1 rz h e 1­­ (határzott térj) — Egyik formája e terjjelente 1-nek az i 1 és о 1 , lágyul­va ily és о 1 v. Ezek­ éppen úgy vannak egymáshoz mint itt és ott, ide és oda stb. azaz il, ily tesz közel, ol, oly távol kiterjedést, helyet, mire ujjal mutatunk : il, ílyzrím c* Ik­ly ; ol, olyizaillrt hely ; úgy, hogy ha én egy kalapra ujjal rámutat­ván mondom: “az én kalapom olyan kalap’. Szó sze­­rint teszi: ‘az én kalapom a m a b e i - e n kalap’, s hogy így beszéltek, mikor még a nyelv szűk, félig beszéd, félig mutogatás volt, kétségtelen stb. — A mely és mily-t illetőleg ha e szócskából mi ~ quid, quod, az annak lelkét tevő m-el az el ebbe teszszük , tesz m e 1 , lágyulva m e I­­; * innen m­ e I i­s , melyik; ha ugyanazon ill­et az il ebbe, lesz: mil, mily, milyen ~ qui locus és quo loco; mostani jelentésük­höz úgy jutottak mint о 1 у a n és ilyen­­— Csak e parányi kivonatból is láthatjuk, hogy az analogia mint a’ hátrább látandjuk hidegvérű közbeszéd is egyszerű írást javasol; az indulattal és emphalice kiejtés pe­dig ( о 1 у 1 у a n szép , m i ę 1 у e n felséges ! ) nemcsak hogy nem szól ellenem, de éppen erősen támogat, mert az a szó lényére nem, csak az indulat k­if­e-­jezéséb­e tartozik pl. helyes hidegen csak helyes, indulattal hely...lyes! És ha ezt mind ki akarnék fejezni iratunkban, minden szónak több forma kellene.­ ­ Sőt ha c ni­c 1 . Révai szerint (Elabor. Gramm. Hung. 1 p. 421) ezen mutató névmás él és kérdő-viszszahozó mi­b­ől származott is(mi-el, mel, mely) szerintem kell írni.

Next