Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-23 / 16. szám
ajkai nem mosolyghatának többé, folyvást e’szavakat mormogó : „fessen ön , uram , fessen ön szaporán.“ Nem sokára azonban mindkettő ’s erő és élet, eltűnt egyszerre. Feje keblére konyula , a’ virágkoszorú ágyra zuhant le. Kezem az ecsetet elejté. Akaratlanul föl kelle kiáltanom , azután az ágyhoz repültem. Ő meghalt! Felkiáltásomra az éltes nő is, ki a’ szoba egyik szögletében mulata, oda rohant. ,Ó istenem !‘ jajgata , magát a’ még meg nem hidegült testre vetve, ,vége mindennek/ Darab időig némán állék. Azután letérdeltem az ágynál , a’ szolgáló pedig fejér fátyolt vete az arczra , mellyből imént repült ki az élet. Azután mohón távoztam , magammal hozva festvényem tervét.— Wild többet nem szóla. Szemei, mintegy meggyőzödendők, hogy miden , mit nekem beszéle, valóban úgy történt, a’fiatal leányka falon függött arczképére merődének. ,’S Arthur ?‘feszülten kérdém. Némi homályos fejtemény régóta von rajtam erőt.—,, ne beszéljetek róla“ válaszolt Wild ’s haragvillám lángoló szemeiből. De nem sokára nyugodtabban folytató : ,,Az, mit még el kell beszélnem, kevésbbé szomorú, mint e’kép története. 14. nap előtt Arthur beszóla nálam. Én viszszatértéről mitsem hallék. Ama’ szomorú eseményt nem bátorkodtam neki megemlíteni. De ő utazásáruk fecsegései közben egyszerre megáll ’s hanyagul oda veti : ,Tudod , Wild ? A’ szegény Rosalinda, kit velem egyik pyrennei fürdőben találtál’s nőül kellevennem, meghalt. A’ kedves kis hölgy! Őily fiatal korban meghalni !‘ Azután minden hangváltozás nélkül kalandairól ’s műtermemben látott festvényekről folytató beszédét. Szeme szerencsére nem esett az arczképre. Vigasztalatlan leendők , ha azt neki át kellett volna engednem.“— ,Wild barátom, ez valóban búskoraor történet, szólék és szorult szívvel ki fris tavaszi jégre sietek. Ligetfy Andor, a Nyűget. (Irta Gorove István. I.és II. kötet. Kiadja Heckenast G. Pesten 1843. Ára 4 sz. p.) Legyünk következetesek, elfogulatlanok,’s mint ilylyenek ítéljünk nemzetünk jelen mozgalmáról, irányáról , reformjáról, ’s más e’ haza politikai, és polgári átalakulását eszközlő tényezőkrül, az eredményben el kell ismernünk , hogy azok nagy részben először ugyan leginkább az időszaki sajtó erélyes működésének , másodszor pedig kivált a’ korszerű jeles utazási tapasztalatok hű használásainak tulajdoníthatók. Azok a’ kor igényeit, mellyek a’törvényhozás figyelmét nép ’s haza érdekében kívánják—fejtegetik ; ezek lerajzolva a’ miveltebb statusok polgári intézetit, mellyekből milliókra hárul üdv, és jóllét —hasonlók létesítésére mintegy szerény inditványt tesznek az országos közönség előtt ’s ösztönzik a’sajtót az indítvány vitatására; azok megértik a’ szép szót, bonczkés alá veszik azt, és szigorral kisérik legrejtettebb szögletéig , ’s kimondják fölötte következetes, vagy következetlen ítéletüket; ezek az ítéleten vagy megnyugszanak , ’s ekkor a’ közös czél félig— meddig meg van közelítve ; vagy elvhűtlennek ferdének találva azt — védelmére, tisztább felvilágosítására kelnek ki. Az illynemű vitatkozások, vagy sajtó utjáni súrlódások által, ha azok a’személyes érdekek egyedi korlátain túl nem lépve aljas sértegetéssé nem fajulnak, a’ közös irányú tárgy csak nyer. Ezen okból soha sem olvashattunk utazási rajzot őszinte részvét ama’ buzgó gondolata nélkül, hogy benne ismét papírra nyomott néhány szócskából kincs folyand a’ haza öszszes pénztárába , mellynek kamatjaiból százezrek segitendik a haza ügyét, ’s ugyanennyien élvezendik ön jóllétüket. — Ezen érzéstül melegitteténk akkor is , midőn G. J. „Nyűgöt“ czimü utazási könyvét olvasni kezdők ; ’s ezen előérzet,daczára némelly arhatatlan ítéleteknek,nemcsak meg. Szerző az első kötetet „baráti“ előszóval nyitja meg; és ez tőle szép , nemes tett; egy testvér szava ez a’ sok testvérhez ! — egy polgár szól itt millió polgárokhoz elmondva röviden: merre utazott és miért utazott? Nemes tettnek mondám: mert hány van hazánk fiai közül, ki öszszejárván Európánk miveltebb országait a’nélkül, hogy azt eltudná beszélni, hol járt, mit látott? nem szólok a’következtetésről , hallgatok arról, hogy haza jővén édes honában idegennek kezdi magát érzeni ’s ami szokásait csak azért, mert ennek szabóji, szakácsai, színészei ’st. nem olly ügyesek,mint például Páriséi! — Szerzőnk máskép gondolkozott. Előszavában megírja utazásának kettős czélját, hogy vele hazájának politikai és irodalmi úton használjon. Ez vala czélja szerzőnek, ’s még is akadott polgár a’ közös hazában , ki az őszinte bizodalom e’ közelitő nyilatkozatában önbizottságot, büszkeséget keresett! ? — És mondják önök uraim ! közelitünk égy az olly gyakran pengetett associatios eszme testesitéséhez ? — Akarunk é egy boldog egészszé olvadni? — Oh nem! közülünk sokan sértve érzik magokat, ha egyik, vagy másik polgártársok bizodalommal nyújtja feléjük jobbját mondva: „Jertek barátim! beszéllek nektek — meglehet ollvakat is, miket még nem hallottatok !“ —Le a’ hidegséggel urak! nekünk szívvel párosított észre van szükségünk! — Jelen ismertetésnek nem czélja az említett utazási könyv tartalmát rövid vázlatban kisérni, közönségesé van az bocsátva ’s mindenki által olvasható; azon fölül is az illy rövid vázlatok gyakran az egésznek érdekéből nem keveset szoktak levonni, ha kivált a’ vázló más álláspontról nézi a’ tárgyakat , mint az iró ; egyedül a’ munka irányára van rövid mondanivalónk. Ha jól fogtuk föl a’ többször átolvasott irományt,szerző ebben kiválólag a' politikára, ’s arra, mi ezzel szorosabb öszszeköttetésben áll, szorítkozott; ha ez volt a’ különösen kitűzött irány, akkor szerző czélt ért, mert ebbeli föladatától a’ „hollandi nők“ ’s még néhány czikk rajzánál tér csak el; de melly kitérés választékos ízlésre mutat, mert azok az elmerült olvasónak szórakozási kellemes intermezzóul szolgálnak. Kinek nem esik például gyönyörködtetőleg a’ regényes Schweiz illatdús völgyein, vagy fellegek közt úszó sziklabérczein — a’ lágyabb mosolyt is viszszaverő viszhangok közt szerzőt költői ihleménynyel beszélni hallani ? Kinek nem emelkedik lelke a’ tavak ezüst színén élvezetdús kirándulásra kisérve a’szerzőt ? Ezen intermezzók egészen magok helyén vagyunk, ’s mennyire a’ politikai világnak európai celebritásit ismerni szerencsénk van — ezen rajzban mi a’ szerző által Lamartinet utánozni buzgó vágyat látunk — mihez kedvet , szerencsét kívánunk , mert józan , szilárd elvhűségen épült politika költői lélekkel színezve mindenütt , hol emberek vagynak, ’s hol emberekhez szólunk — ha nem mindenben is,de sokban biztos sükerre számíthat. Holland urainak kimerítő ismertetése, helységeinek, házainak rendszeres építtetése, népének bizalmas közeledése a’ milly érdekes, épen olly hasznos és utánzásra méltó olvasmány. — Hogy szerző a’ föld népe viszonyait utazási minden pontjain figyelemmel kisérte , adózási viszonyait a’ status és földesuraság irányában kitanulni igyekezett sok helyen kérdezősködések, párbeszédek által—ez lelke hivatására mutat; ’s reményt nyújt, hogy magát is földesúri sorsba jutatván a’ szerencse kegye,alattvalóji iránt majd a’ kenyértörés idejekor annál jobban tudandja emberbaráti szeretetét foganatositni! A’ centralisatio az, mellyben szerzőt nem értjük , ’s ennek oka ott van, mert a’ két kötetben mindenütt csak futólag emlittetik , sehol részletes fejtegetése nem olvasható ; annyit azonban kivehettünk , hogy barátja a’központositásnak,de mikép ?--------ha úgy, miként a’ P. Hírlap, akkor egy értelemben vele nem lehetünk,s elmondanék ellen nézeteinket. Egyébiránt — ha jól vagyunk értesülve — szerző e’ politikai nevezetes kérdést Francziaországról szóló czikkei közé sorolá , melly része pedig a’ könyvnek még nem jelent meg — miért? mások tudják , ha majd ez is a’ nagy közönségnek kedves olvasmányul nyujtatik — akkor a’ hozzá szólhatást fentartjuk magunknak. Itt most csak azon mellékes kérdést intézzük: vájjon nem volna e kívánatos és czélszerű a’munkának több kézre juthatása végett mérséklettebb art szabni ? Addig pedig szerzőnek a’ jellemrajzokbani élethű , választékos tapintatát, melly az „O’Connell“ czimü czikkben mesterileg kisértetik meg—úgy a’tájak,néplelkület ’s közlekedési eszközök ismertetése körüli tárgyavatott ügyességét méltólag kiemelve tőle polgári szeretettel búcsút veszünk azon édes reményben, hogy tollanak újabb szüleményivel mi előbb találkozhassunk ! —A’ nagy közönséget pedig tisztelettel — hazafias kötelességből bátorkodunk a’minden tekintetben korszerű „Nyugot“ utazási könyvre figyelmeztetni, melly habár még eddig csonka is — mert szerzőnek francziaországi tapasztalásai egészen kihagyatvák — de a’ megjelent rész még is kellemes ’s úgy érdekes, mint tanulságos rajzot állít elő. ”