Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-10-22 / 84. szám

végre az öszpontosulás magvában kis pontban a’ felhő alakul­ni kezd ’s mind inkább nagyobbul. Csak így magyarázhatni meg nyáron nagy síkságok felett a’ felhők támadását az egészen tiszta kék égen. — Melly erő bírja a’ ködöt felemelkedésre? Felelet: a’ pá­rabuborékok rugékonysága, könnyűsége. E’ párabuborékok belseje vagy igen ritka lég, vagy szesz (gas) , miért is az alanti ’s igy sűrűbb légtest azt mint füstöt felfelé nyomja, mit azon kö­rülmény igazolni látszik, melly a’ párabuborékokat (a’ ködöt) minél nagyobbak, annál inkább felfelé hajtja. Végül megem­lítem: mikor — mint mondani szokták — „esik a’ köd.“T.i. midőn emelkedik a’ köd, a’ ráható légnyomás pedig folyton nő, és amaz veszt melegségéből: a’ párabuborékok öszvenyomul­­nak, ’s a’ melegség általi kiterjedés kevesbül. Tehát szoros érint­kezés után a’ párabuborékok vizrészekké válnak, melly túlha­ladván a’ légnyomást, mint legfinomabb eső hull le, — és ez a’ ködeső. — II. Vélemények a’ felhők képeződéséről* A’ felhők minősége és tartalmáról különbözők a’ vélemények. De Saussure a’ felhő tartalmát feloszott vizrészeknek veszi — De Luc azt állítja, hogy a’legfelső és szélső légkör réteg szá­raz természetű, és ebben gáz tartalmú felhők úsznak. — Hube hason véleményű de Saussurrel, csakhogy a’ villanynak nagyobb jelentőséget tulajdonit. A’ felhőben tevőleges (positiv), — a’ földszin közelében nemleges (negativ) villanyt vél rejteni. Ré­szemről azon hiedelemben vagyok, hogy a’ párabuborékok (a’ ködben) azért nem sürűdhetnek, mert p. o. két párabuborék közti űrben a’ földszin sűrű légje hátráltatja egymásra ható e­­rejöket, annál is inkább, ha belső erőtartalmuk gyenge; — de iidőn a’ritka légkörrétegbe (mint felhő) felemelkednek, e­­gyesülési vagy csak megközelitő vonzalmuknak a’ közti űrön nincs már annyi akadálya, miért is folyton sűrűdnek , és a’ kö­zép légkörben a’ legvastagabb földszini köd sűrűséget alkalma­sint háromszor haladják meg. — A’ különféle felhő alakulás, részint a’légkör mozgalmától, különböző rétegek egymásra ha­tásától, a’ légnyomás ’s még egyéb kipuhatolandó erőktől függ. A’ könnyebb párabuborékok magasabbra emelkedtek, míg a’ nehezebbek ugyanaz egy felhőben, ennek alrészére húzódnak. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a’ felhő párabuborékjai olly légkör rétegbe iparkodnak emelkedni, a mellyben egy­másközt, de a’légtesttel is egyensúlyozzák magokat. Ez egyen­súly beköszöntével a’ fajlagos vonzalom nagyobb hatását kezdi meg, ’s az egyensúly felbomolhat, mihelyt a’ párabuborékok zárfelülete, tartalma változik, mihez légköri mozgalom is jár, mellyeknek öszvesen a felhők szüntelen változékonysága, fel ’s le emelkedése ’stb. tulajdoníthatók. III. A’ felhő-faj­okról. Csak egy pillanattal az égre kiki meggyőződhetik a’felhők­­nek — külön évszakokra nézve is — ezerféle vegyülete, színe, felülete és tömöttségéről, — sőt ugyanaz egy felhőnek a’ nap különböző óráiban általváltozása felül. Ezeket és a’ véle öszve­­függő természeti tüneményeket többnyire előre nem láthatván, nem csoda, ha a’ felhők rendszeresíthetésére számtalan nehéz akadályok gördülnek; a’homályból némi fényt, csalóka segéd­irányból a’ valódit csak hosszú, türelmes tapasztalattal fürkész­hetni ki e’ tekintetben. Howard Lukács 3 felhőfajt különböztet: a). Cirrus (Lo­cken oder Federwolken; ezt én hártya felhőnek veszem) a’ legfelső légkört elfoglaló lapos, átlátszó felhő. — b) Cumu­lus (Hausenwolke) homorú, pandalos felületű, vagy is tulajdon­kép a’ nyári, másként zivatar felhő. — c). Stratus (Nebel­schicht). — A’felső légkört 3 egymás alatt fekvő rétegre oszt­ja. A’legfelsőbb a’cirrust, középre a’ cumulust, az alsóba a’ stratust helyzi, melly mint eső előfutó a’ felemelkedő gőzöktől tápláltatnék.A’ cirrus szerinte száraz természetű, jelentkeztével a’ légmérő kénesője magasan áll, és jó időt hoz. — Howard a’ felhőkről „Essay on clouds“ czim alatt könyvet irt; utána Foster T. „Untersuchungen über die Wolken. Leipzig, 1819.“ A’ felhőkről csekély ismereteimet fogalmam szerint imigy rendszeresítem: 1). Hártya felhő*) (cirrus) 2). Hályog f.3). Szálka f. 4). Fodor f. 5). Henger f. 6). Tömör f. (cumulus) a) kis tömör és /?) nagy tömör f. 7). Falka f. 8). Sima f. (stratus) a) eső és b) hófelhő. Ezekről egyenként szólunk. 1) Hártya felhő. A’legfelsőbb légkörben úszik; te­kintete igen gyakran hófehér. Hártya felhőnek nevezhetni, mert nem takarja be szép simán a’ kék égboltozatot, de majd göm­bölyű csíkos, majd hoszszukás redőkkel eltelt, mik rendes és szabályszerű fekvéssel a’ szemre kellemesen hatnak. E’ re­­dők közti hézagok sűrűn aprók , gyakran hajcsomósan szétte­rülve. E’ redővegyületi tünemény festői szépségét inkább érez­­hetni mint kellőn leírhatni, — leginkább akkor, midőn az alig kivehető redőkön által is az ég kék boltozatját jól láthatni. E’ leginkább száraz, tiszta nyári napokban egyedülítve látható fel­hő terjedelme nagy, szélei leginkább redősek, kinyúló részei az ég kékével öszveolvadók. Vastagsága szerfölött csekély. — Jegyezzük itt meg mindenkorra, hogy minél magasbra lebeg­nek a’ felhők, azon mértékben annál inkább véknyulnak. Okát a’ felső légkör rétegek csekély vastagságában, ’s a’ légkör rögtöni ritkulásában vélem rejteni, mi okból az amúgy is kevés nedvü párabuborékok magasbra nem emelkedhetvén, valamelly alkalmas légrétegben elterülnek. A’ hártya f. mozgása majdnem észrevétlen; iránya a’ földszinén uralkodó széllel ritkán egyez. — E' felhő a’ hályog felhőből ered, melly utóbbi gyakran a­­latta szemlélhető; — ’s mindinkább vékonyul és szétterül, míg a’ légkör határán el nem enyészik. 2.) Hályog felhő. Állandón fúvó heves széllel, a’ számtalan kis tömör felhők mögött — ott, hol ezek legsűrűb­ben lebegnek — homályosan jelenik meg a’ láthatáron (leg— biztosb jele az esőzésnek). Tekintete homályos fehér, szélei gömbölyűek ’s a’jégben elmállók.Széleiről lefelé mindinkább ho­mályosul ’s vastagul, mig a’ láthatáron egészen felemelkedve a’ kis tömör’s egyéb felhőkkel vegyül, és nevét veszti. Simaság, egyszerűség különbözteti más felhőktől, — különösen midőn egyedülitett, midőn is vastagsága ugyanaz minden részeiben, ritkán van pedig szakadozva. — Gyanítom a’ szálka felhőből eredetét, különösen az igen magasra emelkedett szétmálló nagy tömör felhőből. 3­. Szálka felhő. Alakja’a a’többi felhőtől feltűnő különbsége miatt­­legkönnyebben ismerhetni rá. Képzeljünk t. i. puha fadeszkából szélesen és vékonyan lecsípett hoszszu szál­kát, mellynek két vége hegyes, közepe felé mindinkább széles­ből és párhuzamos egyenes szálakból áll, ’s illyen a’ szálka f. tekintete. Majd egyedülítve jelenik meg az égen, majd csoport­ban,de mellyben kifutó végei — vagyis a’ szálkák — megkülön­böztethetők. Harmadik fokozaton van, midőn nagy öszvecso­­portulásuk miatt nem lehet őket megkülönböztetni, de a’ párhu­zamos vonalakat jól kivehetni, — úgy szinte a’ csoport szélein a’szálkákat. E’ felhőfaj terjedelme igen változatos, ollykor te­temes; magasságával a’ hályog felhőn alatti. A’ szinvegyület sokszoros, közép magasságban verhenyes, — hamuszinti át­láthatón ; a’ hályog felhőnél vastagabb, sűrűbb, és az első e­­sőtartalmu felhő. E’ tulajdonból emelkedtével veszt­, — szál­kásabb, ritka sőt már szemtől átlátható lesz. A’ hártya felhő jég­rétegeit elérve, barna, és bizonyos vastagságot tart, bár mind­inkább borozdás nyílások támadnak benne. A’ szálka f. közép magasságából aláfelé is ereszkedik, i­­gen eső tartalmú lévén, vagy midőn a’ fölötte levő felhőből esni készül. Ereszkedtével felülete simább, hamuszinűbb ; tömege vastagszik, az élesen kifutó szálak gömbölyödnek; egész hosz­­szában a’ felhő — a’ szélirányhoz egyenes szög alatt — cse­kély görbületet ölt magára; a’szálka felhők mindinkább köze­ledve egyesülnek; a’ felhő gyorsasága növekszik, ’s i­lyenkor 1 1) E' műszavak gyártásáért bocsánatot reméllek a* micro­­scopot mértékül mindenütt használóktól, mert a‘ minek nevét szó­tárakban nem lelhetni, azt kikoholni kell. K.

Next