Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-05-28 / 42. szám
Pest, május 28-án 42. szám 1846. TARRALKODÓ. Népezetű vázlatok a’ lélektanból. (folytatás. 14 §.) Az eszmék társulatában lévén érzelmink anyaforrása, ezek amazok társulási törvényessége szerint szinte különbözők ’s azok különösen, mellyek érzéki benyomásink által egyes rétegrészekben támadnak, kétfélék, u. m. 1. Kellemesek, mint például a’ tavasz langyszelének illatos fugalma, a’ lelkesítő italok élvezése, a’ zene bájos zengeménye ’stb. 2. Kellemetlenek, mellyek tudniillik fájdalmasan ’s ártalmasan érintik testi érzelminket. Ilyen név szerint a’ túlizgultságból származott kellemetlen érzés, keserű gyógyszerek ízlelése, az ütlegek érzése, ’stb. Ezen érzések általában függetlenek valamint kedélyhangulatunk ugyszinte egészségállapotunktól; ezek tudniillik csak azon tárgyakkal vannak viszonyán, mellyek által ébresztetnek. 15. § ) Vannak azonban olly érzelmek is, mellyek alapja kedélyünk állapotában rejlik’s mellyeket általában alanyi érzelmeknek nevezünk. Ezek ugyanis részint 1) valamelly testi mindet, (dispositio) részint 2) képletinknek öntudatunkkal öszszefolyamlásában alapszanak. Ilyen a’ gyönyör és jóllét érzelmének, — amollyan pedig a’ szorongás (Beklemmung) hatálya. Ezen érzelem hatályával rokon a’fájdalom ’s kedvetlenség, amazzal pedig a’kedveskéj. E’két ellentermészetü lélekállapot,gyakran meghasonlik önmagával, gyakran ellenkező hangulatot nemz kedélyünkben. Sokszor az, mi ma kéj-’s gyönyöreivé vala lelkűnknek, másnap már utálat ’s kellemetlenség tárgya. Kedélyállapotaink ezen önmagokkali meghasonlása ’s változékonysága leginkább érzéki természetünk törvényességétől ’s testünk rétege különféle működéseitől függ. — A’ kedv és kedvetlenség érzelmeinek két különös osztályát ismerjük, ’s ezek az élet érzelmek,’s elszármazott kedélyállapotok. 16. §.) Az életérzelmek közvetlenül az életi szükségletek kielégítésében rejlenek, ’s a’ kellemes vagy kellemetlen kedélyállapotot örömre vagy búra, kéjre vagy keservre aként ébresztik, a’mint a’testi jóllét egészség, betegség, vidámság kedvetlenség, éberség ’s levertség hangolják. Az életérzelmek ismertető bélyege, hogy azok idegen hatású érzelmekkel soha nem rokonulhatnak, öszsze nem férhetnek. Például egészségesnek és egészségtelennek, vidámnak és szomorúnak, komor és derült érzelműnek lenni egyszerre lehetetlen. Ezen érzelmek és minden rokon fajaik bennünk tehát együtt soha nem, hanem csak egymás után működhetnek. 17. §.) Mindazáltal szép ezen érzelmek természetéről tudnunk, hogy habár nem férhetnek is öszsze más külön nemű érzelmekkel a’ hatás ugyanazon pillanatában, mégis elszármazhatnak vagy ellentétes természetűvé alakulhatnak, midőn t. i. a’viszszaemlékezés és képzelődés merő olly ellenkező benyomásokat idéznek elő kedélyünkben,hogy az előbbi hangulatot egészen elnyomják. Például midőn árongó kedvcsapongásunk, bizonyos véletlen esemény ’s az ebből származható rosznak félelme miatt szomorúságra vagy nyugtandó aggályra változik. 18 §.) Közös jellemök az életérzelmeknek, hogy létösztönüket az idegek érzékenységétől veszik, igen egyszerűek ’s ható erőt részint a’ test részint a’lélektől kölcsönöznek, miért is a’ test és szellem egymásra ható viszonyaiban közvetítő szerepet viselnek. — A’ sajátlagos testi érzelmek vagyis azok, mellyek idegrendszerünkben támadván, lelkünk életére hatnak, bizonyos réteghez köttetvék’s az idegállapotban mindig változást eszközlenek. Ezen érzelmek kétfélék, vagy ollyanok t. i. mellyek a’külérzékekkel vannak benső kapcsolatban, vagy ollyanok, mellyek nincsenek. Ezek szellemi, amazok pedig testi érzelmek. 19. §.) Szép ismerni az érzések sajátságát ’s eredetét.Lássunk ebből is valamit. Az ember érzelmeiben él, érzelmeiben boldog vagy boldogtalan, ’s mennél kevésbbé érzékeny valaki, annál kevésbbé részese üdvnek vagy kárhozatnak. A’ kevés érzelmű ember leginkább az egyszerű természet menete szerint él, ’s mint de la Metherie mondja, „il ne vit pas, il vegete“ — az nem él, csak tenyeg (teng),’s indulati vagy szenvedélyinek tehetlen szendergéséből soha nem ébred magas pályára ’s emlékezetes dolgokra. A’ nagy embereket szenvedélyeik, a’puha lelkeket pedig a’ körülmények sodró rohama ragadja mindenre. Vizsgáljuk meg ennek okait közelebbről, én úgy tartom , hogy azok érzelmink eredetében rejlenek. Köztudomású dolog ugyanis,hogy minden tetteink sarkantyúja vagyis indoka, valamelly elérendő gyönyör reménye vagy vágya, olly valaminek élvsorára tehát, melly nekünk kellemes érzelmeket szerez. Hogy ezen kellemes érzés eredete ’s hatásáról tisztában lehessünk, szükség azt közelebb szemlélet alá vennünk ’s egész a’ szellem lényegiségének kikémlésébe hatnunk. Erre nézve szükség először is a’ gondolkodó erőt vizsgálat alá vennünk, mivel gondolkodó erőnk az, mi szelleméletünk alapjául szolgál. A’gondolkodás öszszes munkálkodását vezető erő az ész, mellynek működése, ’s az érzést fölébresztő hatása történik a’felfogatok ’s eszmetársulat közremunkálása által. Erről következőket kell tudnunk: — 20. §.) Mindazok, kik az ember lélekéletének ismeretével foglalkoztak, utoljára is, mint végelemre, a’ felfogatok vagyis az, érzés közvetlen tárgyaira jutottak és jutnak. A’felfogat máskép szemlélődés ’s egyszerű igyekvésnek is (simplex nisus) mondatik. Szemlélődésből alakulnak a’ képletek, ezek szülik az eszméket; eszméink ösztársulási nemzik ösztöneinket indulatunk hajlamínk és szenvedélyinket, vagyis érzelmink mindenféle fajait. Az eszmék bámulatos folyama társulatáról, ha nem csalatkozunk, Locke tett először említést, de ő azokat csak azon szempontból szemléli, miszerint azok által a’ rokon- és ellenszenv természetét megfejthesse. Locke az eszmék társulatát a’ szellemélet működésének ama’ folyama szerint, a’ mint azt, a’ benyomások túlsúlya vezeti. A’ benyomások egymásutáni eszmékké átalakulásiban rejlik az eszmetársulat. Ennek magyarázásában Gray még tovább megy ’s azt hiszi, hogy minden szenvedély, és hajlam, az eszmetársulat nyomán származik, kivévén a’ boldogság előszeretetét, melly szerinte eredeti, benszületett törzs eszme. És valóban helyesen, mert nemcsak erkölcsi nézetink, hanem minden hajlamunk, ’s érzeményinket viszszavihetni azon forráshoz, honnét önérdekünk iránti vonzalmink, ’s érzelmink fakadnak. Ezen tárgyat Hartley úr is alaposan fejtegette,és mély vizsgálódási közt azon hiedelemben állapodik meg, hogy nemcsak minden érzelmi gyönyöreink és fájdalmunk, hanem a képzeterő gondolkodás és ítélő képesség valamennyi tüneményei nem egyebek az eszmék társulata különféle módosulatinál, úgyhogy az ember nem lenne más mint bizonyos érző elv, melly a’ körülmények által előidézett tüneményeket fölfogván, magában öszpontositja. — Ujoncz bölcselő előtt természetesen, lehetlennek látszik az, miszerint a’ gondolkodás különfélesége viszszavitethetnék valami egyszerű elemre; de szintúgy lehetlennek kell látszani előtte,hogy a’népek közt fenlevő nagy nyelvkülönbség bizonyos a,b,c, szerint előadathassék. A’ természetnek nehézséget ’s villanyt illető tüneményei nem kevésbbé különfélék ’s öszszakapcsoltak; de mind a’ mellett mennél többet tudunk mi a’ természetről, annál különb és többféle lények és törvényeket vezethetünk viszsza bizonyos egyszerű ’s általányos törvényre, bár lehetlennek látszik is, hogy valami egyetemees (universalis) törvényt találhassunk föl, melly szerint mind a’ test, mind a’szellemélet mozgalmai kormányoztatnak. Bizton hihetjük tehát, hogy a’ gondolkodó képesség életerő.