Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)
1842-01-05 / 2. szám
érdekesebben édes anyai szivét, hogy atyafiaihoz távolított édes gyermekei láthatásától is megúsztatva rettenetes szivbeli fájdalmak közt szomoru napjait élni kénytetett. Eszék, dec. 17- Nemzeti Újságunk mult évi 96dik számában egy levelezőnek azon közleményét:,,Eszéken valamint máskor is, úgy ez évben is, nov. ijén kezdtük az iskolákat, s az ifjúság száma évenkint kisebbül, okát ugyan a magyar nyelvnek tulajdonítjuk a olvasók. Hogy mi nov. ijén kezdtük légyen az iskolákat, tapintható igaztalanság, mert mi is — valamint országszerte minden más tudományos intézetekben— minden évben odén kezdtük az iskolákat, de bizonyosan azt vélte a tudományos uj rendszerről mitsem tudó vigyáztalan közlő,hogy még most is,mint mikor ő volt deák , nov ijén kezdődnek az iskolák, vagy mi hihetőbb, od első helyett nov.lsőt itt.— Hogy a naponkint magasb fokra emelkedő magyar nyelv tökéletest tudásától függő fiuk jövendő nagyobb boldogságát szomjazó nemeily atyák fiaikat édesmagy. nyelv linknek—mellyben, ámbár tanodánkban rendesen tanitatik is, az itteni német és dalmata nyelvet beszélő község közt előmenetel nem tehetnek — a szellem és kor kivonata következtében tökéletes!) megtanulása végett magyar városokba küldik, igaz, de azért még sem csökken minden évben ifjúink száma— mivel folyó iskolai év végével is tanuló ifjúságunk száma, melly az összeírás alkalmával csak három egyeddel vala kevesli mint a múlt év végeztével — a tavalit felülhaladja, de, ha csökkenne is, nem történik e ez más tanodákban is ? hogy egy évben több, másban kevesli a tanuló ifjúság száma. N. F. tanító. E lapok Didik számában a magyarok emléke szerkeztejére panaszoskodó M. Sz.J.úr ezen kérdvényére: „Van e példa a magyar irodalom mezején , hogy valamelly munka után ennyi ideig kellett volna várakozniok az előfizetőknek?“—fájdalom! igen-el kénytelenitetem válaszolni, mert a tanodai tanítók — kiknek számában akkor én is valók— még 1834dik évben. Beimel József urnái előfizetés utján az akkori tanítványaik számára megrendelt deák-magyar, s magyar-deák szókönyvre máig is csak azért is türelmetlenebben,— mint M.Sz. J.ur a magyarok emlékére,— várakoznak, mivel M. Sz. J. urnák s előfizető sorsosinak ki sem teendhet szemrehányást, de a tanítókról, kik annyi meg annyi példányra összeszedték az előfizetési díjt, — ha szembe nem is — azt fogják a már iskolai pályájukat is végző akkori tanítványaik mondani, hogy őket, mint Pilátust, behozták a credoba, sőt némellyek tán gyanitandják is tanítóik általi megcsalatásukat, minthogy 8 év lefolyta után is a deák-magyar részből egy kötetkét— d betűig — kaptak. Sőt M. Sz. J. úr, mivel önt 2 év elfolyta után a magyarok emlékeik kötetéhezi jutandás a szerkesztő nyilatkozata következtében táplálhatja, nyugodtabb lehet, mint azon sok előfizetők, kiket Beimel J. ur reményre vagy legkisebb tudósításra még ennyi ideig sem méltatott, pedig ideje volna már, hogy a szókönyv világiai hoztával s kezünkhezi szolgáltatásával az illy hosszú várakozásból eredt türelmetlenségüket kibékítené. B.-ról karácsonyhava Iván 1841. K. S.-A.-sírhely, dec. 13 Zemplén vmegye részéről végbement főisp. helytartói beiktatás. Ezen nemzeti ünnepen, elsőben is a főispáni helytartó péchujfalusi gr. Péchy Emánuel ő méltósága a sz. lélek malasztja segedelme hívását számosabb kísérői által üdvözöltetve, a r. kath. egyházban különös ajtalossággal végezvén ő mirga elölülői székébe egy küldöttség által m. báró Barkóczy Imre tbiró vezérlete alatt, tiszt. Vitéz Vincze tbiró s helybeni plébános szónoklata mellett meghivatott, ki is nem sokára a köztanácskozási terembe érkezvén, ismételt éljen harsányok között fogadtatva díszes főkormányzói s elnöki székét, mellyből a megye rendeihez intézett mély tudományt, buzgó s igaz hazafiságot bőven kifejtő fontos beszédje közben , magos állása igazolását, általadta a főjegyzőnek felolvasás végett ő cs. s ap. kir. felsége legkegyelmesebb aláírása alatt i. e. sept. 23 ik napján Bécs városában kelt, s a múlt hó 29dik napján tartott közgyűlésben már kihirdettetett és hódoló tisztelettel fogadott kegyelmes leírását, mellynek is felolvasása után, az ebben leküldött s a főjegyző által előmondott eskü tartalma szerint ő maga a hitet letette és ekkor a megye ünnepélyes régi szokása szerint négy főszbió által főkormányzói székével , sűrű élyen hangzatok és mindenfelől nyilványított örvendezések és mozsarak durrogásai között felemeltetvén, mint e megye főispáni helytartója közönségesen kikiáltatott s kihirdettetett; ezután a tisztelt gróf főispáni helytartó ő maga folytatta előbbi ékes és a többszöri éljen hangzatokkal tetézett s ezek által gyakran félbeszakasztott fontos magyar beszédét, ebben ő cs. kir. felségének reá arasztott kegyelméért, háladatos érzéseit is kijelentvén, érinté egyszersmind azon vonalakat, mellyek a hivatalos állás terhes feladatai, különösen pedig a tisztviselői kar szoros kötelességeit érdeklé, és mind azoknak, kik részint a szomszéd megyék küldöttjei, részint pedig kik önszemélyekben ezen ünnep nemzeti részvételére megjelentek, hálás köszönetét kijelentvén, ezen szivreható nyomos beszéde berekesztését ismét egybeolvadó éljenzés követte, mellyre a megye rendes nevükben a főjegyző tette legszívesebb készséggel buzgó feleletét. Mindezek illy módon küzbenjötte, közjegyzőkönyvbe iktattatni, s a gróf főispáni helytartó ő méltóságának főkormányzói székébe ekképen lett bevezetése a késő utódnak is kedves tudósításokra adatni, ő maga mélyenható lelkes beszéde pedig elkövetni és sajtó által közrebocsáthatni s egyszersmind ezen bevezetés alkalmával tartott többi beszédek is a nemesi pénztárból kinyomatni, s ezen nemzeti ünnep emléke ezáltal is örökítetni rendeltetett. A többek közt ezután a Pesti Hírlap 33-dik számában méltatlanul rágalmazott Dobos János szbbónak és ifj.Svártvelyessy István eskütt kérelmükre kirendelt küldöttségi nyomozási jelentés vétetvén tanácskozás alá, főkép azon tekintetből, hogy a Pesti Hírlap különösen megyénket sújtó rágalmazásai olly gyakoriak lenni már egyszer valahára megszűnjenek s minden közlemény, a mi benne megjelenik a nagy közönség által arany és ezüst pengő pénznek ne vetessék, az e tárgyban keletkezett határozást ime szóról szóra ide iktatjuk:,,A beadott hivatalos jelentésből végbevitt nyomozásból s a jelentéshez csatolt bizonyítványokból hitelesen hitetsz,vén s világosodván, hogy a Pesti Hírlap 33ik számában Vályi Lajos által Pap Lajos álnév alatt is Dobos János stb. és ifj. Körtvélyessy István esküt tet bántólag érdeklő előadás merő koholmány s ennélfogva felérintett megyei tisztviselők hivatalos eljárása törvényes és hibátlan lett légyen; ahhoz képest a Pap Lajos álnév alatt rágalmazó Vályi Lajos a törvény szigorú fenyítéke alá lenne veendő mint rágalmazó; ebbeli hibás tettét azonban Vályi Lajos a közgyűlés színe előtt, elismervén, sőt a már nevezett hírlapban általa megsértettektől azonnal bocsánatot is kérvén, ifjúsága s mutatott törődése különös tekintetbe vétele mellett a magos elnök gróf s főispá htónsága általi megfeddése szorgálása s tette hibás volta nyilványitása jelenleg elégnek találtatott, önmagok a megsértettek is ezzel megelégedvén.“ Jegyzetté. Jantó Sándor aljegyző, Barsból.Annak ki a barsmegyei 1823. 6 országgyűlés alatti, vagy az ezt követő évekbeni, és ismét az 1839/40-ki országgyűlés körüli, és azótai forrongások-, partszakadások- s belviszályokkal csak kevéssé is ismeretes; annak, ki látta vagy hallotta, e megyei gyűlésterem mennyire vala a magány életbe is átható pártszenvedelmek küzdhelye, érdekes leend most hallani, miként jön ugyanaz a béketemplomává , érdekes leend egy szivemelő eseményt hallani, a történetekben—ha a spanyol cortesit— 1839 februárban, kiveszszük , — talán példátlan, vajha egyéb megyéinkben is, különösen Biharban, hol pártok élesen állnak egymásnak ellenében, utánzásra példányul szolgálandó!! —Dec. 13. szüvetk. napjain Barsmegye rendes, főispán helyet, b. Majthényi László ur elnöklete alatt évnegyedes gyűléseiket tárták kölcsönös méltánylattal és feltűnő illedlemmel. Negyedik napon, azaz dec.lbán 11 óra tájban, a főispán helyettes úr, a gyűlést elhagyandó, illy beszédet tarta a KK és Bithez:„Fogadják búcsúzó szavaimban a trendek buzgó küszönetemet példás béketűrésökért,mellyet halmozott szövevényes dolgaink elintézésében nyilvánítottak ; hálámat kitűnő mérsékletességekért s ezzel együtt járt igazságszeretetekért, mellyel több érdekeket sértő tárgyakat részrehajlatlanul méltóztattak elintézni, forró küszönetemet végtére szives fogadtatásom, folytonos gyöngéd bánásuk- de főképen nagybecsű bizodalmukért. Mellyeket őszintén viszonzó,ünnepélyesen kijelentem,hogy minden keserű múltakat felejtve a körünkbe varázslott olajágat hű keblemhez szorítom és minden meghasonlás tökéletes elenyésztése jeléül e szent helyen, mindenkinek a legtisztább indulattal kezet nyújtok, forrón óhajtván, hogy a kölcsönös barátság, szeretet és bizodalom szíveinkben napról napra erősb gyökeret verjen. És ez állásban, tisztviselőtársaimat serény közremunkálásra, hivatalaikban tiszta , minden személyes tekintetektől ment eljárásra , — a tek. rendeket pedig nemes versenyre szólítom fel alkotmányunk szellemében , habár különböző utakon is, de tiszta meggyőződés szerint szeretett királyunk,hazánk és megyénk boldogságát eszközölni.“ — Az érzékenyültség hangján mondott e beszéd után , elnök ur szűnni nem akaró éljen kiáltások közt elhagyáa gyüléstermet. — R. F. tb. ur, viszonyos méltánylat tekintetéből, tüstént küldöttség által indítványozó a Iz. nevében búcsút venni főispán helyettes ur ő ingától. De a RR egy lélek által meghatvált: „mindnyájan“ ! „mindnyájan“ ! egyszersmind: „Balogh“ ! „Balogh“! kiálták; tb. Balogh János ur a közkívánatnak és még lelke jó sugallatának engedve, az utána talált RR nevében főispán helyettes úrhoz illy értelemben szóla: „A milly váratlan, olly meglepő vala reánk nézve méltóságod békére hivó szózata. — Igen! mi azt örömmel fogadjuk, s közöttünk mindvégig megtartaniigyekszünk.—Fájdalommal kelle már azt évek óta nélkülöznünk, most kettős örömmel fogadjuk méltóságod kezeiből a nyújtott olajágat.— Mi is viszont köszönetet mondunk, s igen lekötelezetteknek érezzük magunkat méltóságod iránt, szives résztvéteért, bölcs tanácsiért, mellyekkel ügyeinket vezérelni méltóztatott. — Most pedig nem a BB nevében , hanem mint Balogh János, ifjúságának barátja .