Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-06-08 / 46. szám

félévi ára postám borítékkal 4 pengő forint. PEST NEMZETI UJSAG. rm., ’rivincz decec­t. cu.J Szent-Iván-hava­tán 46. szám. H­asznos Mulatságokban felvételnek mindennemű tu­dós értekezések , a népne­velési, alapítványi, művé­szeti, mesterségi, literatú­rai, és más mulatva okta­tói körből. A nem hivatalos leveleknek bér­mente­s küldetése kéretik. IS '12.­ ­ Első félév.­inden szerdán és szombati­­n egy egy ív nemzeti megtisztelteté­­sek, kinevezések, hazai s külföldi politikai tudó­sítások gyorsan közöl­tétnek lapjainkban. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapj­­a Kultsár István táblabiró, Kiadja özvegye. Szerkeszti Kovács­óczy M.­ rI­S A tulajdonosné s szerkesz­tő nyilatkozata. Magyarország és Erdély; kinevezések és halálozás; pesti közgyűlés; pesti hírek ; adakozások a vakok intézetére; kereskedelmi bank jelentés; pozsonyi közlés borsodi, zágrábi tisztválasztás ; békésmegyei ünnep; mosonyi tisztujítás jelentése. Erdélyi országgyűlés. — Austria, Portugália , Spa­nyolország , Nagybrit­annia ; Németor­szág ; Olaszország; Egyptom. Rövid közlések. Nyilatkozatok. Lapjaim tisztelt olvasóit ezennel ér­tesítem, hogy ezeknek szerkesztését min. magy­ar királyi helytartó tanács kegyel­mes megegyezésével Kovacsóczy M M­i­­h­á­­­y urra bíztam. — Eltávoztak- e ere­deti elveiktől? azt a nagy érdemű olva­só közönség a szerkesztő alább igtatott ny­ilatkozatából átlátandja. Özvegy Kultsár István­né, a Nemz. Ljs. tulajdonosnéja. Szerkesztői szózat. Az alulírtt szerkesztő jól tudja,milly nehéz válalathoz kezdett, mikor a moz­galom korában egy politikai lap szerkesz­téséhez járult, e rögös pályán olly jeles társakat találván, kik a közrészvétet bírják, és ügyességük, helyes tapintatuk , tündök­lő tehetségük és jeles készültségüknél fog­va igényelhetik is. Mi érezzük a vállalat nagysága ellenében parányiságunkat, re­méljük azonban , hogy mit erőnk csekély­sége gátoland véghez vinni, azt kipóto­­landja terhetlen iparunk. Lapunk a „Nem­zeti újság“ czímet viseli homlokán, mi föladatul tűzök ki maguknak azon valódi tiszta nemzeti szellemet önteni belé, mely­­lyel azt a dicső emlékű Kultsár Ist­ván szerkeszté. Mi meleg kebellel fogunk töreked­ni a nemzet sokfelé ágazó érdekei­nek összeolvasztatását, valamint a tö­mérdek idegen elemek egy közczélra irá­nyozását előmozdítani; meggyőzőive lévén eggyé kell a Magyarnak lenni, ha Európa műveit nemzeteinek sorába kíván lépni. Most hazánk sorsa van mérlegbe vet­ve, eszmehadat kell vívnunk , és óvato­san bánnunk , ha javunkra sülyedjen a szelencze; mi tudjuk, hogy szükséges a ja­vítás és hogy sikerüljön, mind fölülről lefe­lé, mind álélról fölfelé meg kell történnie A kedélyeknek izga­tás nélkül el kell ké­szítetniük, egy részről meg kell szüntet­ni a kényelmes henyélést, melly csak emésztett, és tettre ingerelni , más rész­ről ki kell irtani a bárdolatlanságot , melly féket nem akar ismerni, s kijelölni fokonkint rendeltetésünket Nincs nem­zet, melly küzdelem nélkü­l emelkedett vol­­na történeti jelentőségre,s ha nagy lett, va­l­­lás, alkotmány és jogszerűség, mellyeknek legbiztosb pajzsa a t­r­o­n, ve­zették fokonkint nagysága tetőjére, mert a nemzetek életében szinte mint a ter­mészetben nincs ugrás, nincs erőtetés, s ha v­olt , v­érfoltokat hagyott maga után, mert az átalakulás nem egy rövid életű nemzedék föladata. Vallás, trón s alkotmány te­h­­át lapunk védlelke­s vezércsillaga, minden ezekkel, semmi nélkülük, különben is egyiknek a másika nélkül csak él engen­­ de élni nem lehet. E három ellen fondorkodó ármányt és jogtalanságot kérbeilletlenü­­l üldözend­­jük, minden esetre meggyőződésből és nem szolgai lélekkel. Elvünk: kormány és alkotmánysze­rű izgatás nélküli haladás, vallással és törvénnyel. Haladásnak nevezzük pedig egyeseknek,szinte mint testületnek, szebb, jobb nemesebb és tökéletes!) utáni tö­rekvésének kedvező eredményeit. Mi nem vetjük meg a régit, azért, mert régi, ha­nem ha az alap szilárd, újat kívánunk reá építeni, mi a polgári élet jelen vi­szonyaival meg nem egyez , az magától romba dűl , s nem szükség, hogy az in­dulatok vihara morzsolja szét. Elfo­gadjuk ellenben az újat, ha egy ez a nem­zet és kor érdekeivel megegyeztethető, s törvényesen szerzett jogokat nem sért. A nép benső életéből önkényesen fog az ki­fej­leni , a­mi szükséges, hol erő van, ott nem kellenek az ösztönző szerek , különben könnyen sob támad. A jogot, és jogon alapuló, a társaság természeté­nél fogva törvényekkel korlátolt szabad­ságot tisztelvén s mindent, mi az alkot­mányon és törvényen belől, a nemzet j­a­­v­á­r­a, t­r­ó­n és egyház ó­l­a­l­m­á­r­a tör­ténik, szilárdan védeni szándékunk, mert alkotmány s törvény kívüliséget jog és sza­badság sírjának tekintünk , és azon nemzet, melly bármi igéző elvek ellenében vallást, alkotmányt és törvényt nem tisztel, az kö­zelebb áll fölbomlásához mint kifejtéséh­ez, ott a haladás agyrém s pusztulás a való­ság. Azért e lap nem fog hízelegni az Aristo­cratián­a­k, a mennyire egyes tagjainak, a­vagy részletes osztályainak kedve mutatkoznék, önzés sugalmait­ követni , s mások jogait és érdekeit kellőleg nem méltánylani. De nem hízelgőnk a Democratiának sem, mert tudjuk, hogy fő nélkül a roppant tö­meg hajlandóbb szabadosságra, és fékte­lenségre, mint a szabadságra, s nyers erő­be bizakodva, könnyen kitör az értelmes­­ség és józanság határain, és a haza nép­­széditők martaléka lesz. Mi azt hisszük, a polgári élet nagy körében , minden osz­tály egy kiegészítő rész, minden osztály szükséges, a gazdag kastélyos urak szinte, mint a szegény sorsuak, s egyik a másik­nak lételét és biztosítását föltételezi, s ennek is , annak is múlhatlan szent kö­telessége a haza javára giráját és fillér­­kéjét föláldozni, a trónt és vallást védni. A mondottakban kijelöltük azon irányt, mellyet szemeink előtt tartattunk és azt hisszük,ez a józanság, mérséklet és igaz hazafiság hitvallása. Mind­azokat tehát, kik elvünk és hitvallásunk baráti, ezennel szíves tisztelettel fölkérjük becses dolgo­zataikért. Egyszersmind kérjük hazánk minden intézeteinek előjárójit, szívesked­jenek tudósításaikat, nehogy pártra, haj­­lás gyanújába essenek, velünk ugyanak­kor, mikor más szerkesztőségekkel kö­zölni. A mi lapjaink műszerezeti osztály­zását illeti, állni fognak:­­ Korun­k ü­­gyei czim alatt olly tárgyak fölötti előadásokból , mellyek a napi figyelmet magukra vonták. Mindig különösen ügyelve drága hazánkra, e pont­ban e lapok nagy érdemű állapitójával tartva, ki harmincz­hat évvel ez­előtt monda e nyomatos szavakat: „A haza bővebb ismerete tanítja meg az ifjúságot, hogy magamagát becsülje, tisztelje haza­­fiait , szeresse hazáját és királyát. A ki mindig a külföldi dolgokat szokta csodál­ni, nincs abban az a szívbeli erő, hogy a nemzet tulajdonságait megtartsa/4 II. Hazai naplóból, mellybe foglaljuk: I) Kinevezéseket, előlépteté­seket, halálozásokat a haza minden rendes körében. 2. Az iker városi hírnök kiterjed a két főváros jelességei, élete, rendésze­te s intézeteire. 3) Az országos életet, és eredményeket. 4)Egyházi s világi ható­ságok működését. 5) A hírlapi adalékokban apró kivonatokat közlünk. Ill. A külföldi naplóban lehe­­tőségig kimerítőleg adjuk a haza kívüli világot, különösen kiemelvén azt, mi hazánkra vonatkozik. A „N­­a s z n­o s mulatságo­ki” társ­­lapban nyújtunk: históriai s törvénytu­­dományi értekezéseket, statistikai, to­­pographiai, geológiai,biographiai jegyzete­ket, nép-és ország-ismertetéseket, színhá­zi tudósításokat. Illy renddel szerkesz­­tendjük lapunkat a jövő félév kezdeté­­vel. Mennyire felelendünk meg itt ki­tűzött feladatunknak, azt az olvasó közön­ség bírálatára, s az időre bízzuk. Kovacsóczy Mihály, a Nemzeti újság és Hasznos mulatságok szerkesztője. Magyarország és Erdély. O cs. s ap. kir. Fölsége gr. And­­rásy Györgyöt Gömörmegye főis­­pányi helytartóját Sáros megye főispánjá­­vá ; A­c­z­é­l Antalt k. tanács, és csong­­rádmegyei főisp. helytartót a saját kérel­mére kegyelmesen fölmentett C­o­merő­m­­y István helyébe Tolnamegye főisp. Csongrádmegye főisp. helytartójává pe­dig Föld­váry Gábort kir. tanácsos czimmel méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. O cs. s ap. kir. Fölsége Nagy An­tal budai könyvvisgálót nyugalmazni; egyházi könyvvisgálóvá Szabó János dogm. theol. tanítóját a kir. pesti egye­temnél *, budai könyvvisgálóvá Pereg­­riny Eleket, pesti censorrá K­ese­ta J­ánost, budai revisorrá Lászi Jóse­­fet, pestivé Buth Ignáczot, görög egy. egy h. censorrá Aaron Tivadart, és görög n. egy censorrá S­za­bo­­­i­t­s J­á­­nost nevezé ki. Zorn Leopold eddig pesti első harminczadi ellenőr, ugyanitt harmincz­­ados lett. (Világ.) A bástyaházi sószállitási írnok Pozs­­luschnyi Leopold i. e. ápril 25én meg­halt. Pest F. h. 7 én kezde meg megyénk évnegyedes közgyűlését, mérsékleti szá­mú gyülekezet előtt, a kis gyűlési jegyző­könyvek hitelesítésével , mi­közben vitá­ra nyitottak alkalmat a kalocsai érseki uradalom és szent istváni község között fenforgó úrbéri ügyben érkezett kétrend­beli k. h. tanácsi intézvények, mellyek a kérdéses ügynek az úrbéri törvények értelmében fölsőbb megvizsgálás végett kellető fölterjesztését ren-

Next