Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-10-07 / 126. szám
NEMZETI UJSA.Gr. Harmincznyolczadik év. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá Miultsár István tábfölvegye. KBTAIOM. Hazai napló. Orsz.gyülés. (LI. LII.LIII. orsz. ülések: a vegyes házasságok ügyében izenet, egy mágnás beszédével). Vidéki lev. Borsodból (közgy., köveli fűd., a bűnt. t. könyv ) Külföldi napló. Spanyol-, Görögország. Képvizsga. Világ. Társalgási terem. Id- a nemzeti színháztól. Aprólékok. — Hirdető. HAZAI MPLZ. Országgyűlés. Litlk Országos ülés a fÖRRnél. September 27-én. Tárgy: a vegyes házasságokat illető izenet folytatólagos vitatása. Az első szónok előadó , miként a múlt országgyűlésen a n. váradi püspök pásztori leveli— miután keletkeztének gyökora a pápai allocutio lévén, ő fölsége megegyezése nélkül köröztetett — nem helyeselte; most ellenkezőleg, mert az egyház legyőzhetlenül megmutatá, miként áldást adni, vagy nem adni kizárólagos jogai közé tartozik, s az egyház által ez állításra fölhozott tárnokok a szólót is megnyugtatván, az üzenet ellen szavazókkal osztozik. Egy mágnás katholikus és protestáns szempontból tekintve a szőnyegen forgó tárgyat, az elsőről megvallja, miszerint: tántoríthatlan hódolattal ragaszkodik ugyan koronás fejedelmünkhöz, s a dicsően uralkodó austriai házhoz; de meggyőződése szerint, a kizárólag csak egyházi ügyeket érdeklő pápai brevektől a királyi placetumot megtagadni törvényszerüleg nem lehet.Másik szempontból tekintve: e táblánál minap egy protestáns által feszegetett azon elvből kiindulva, miszerint : „mi a törvényben nincs , az nem törvévényes“ állítja , mikint az áldás megadása törvényben nincs ; mert a törvény igy szól: ,,coram parochio“ sat. — tehát nem benedicente parocho — s igy az áldás megtagadása az említett elv szerint törvényellenes; — nem is lehet az 50 évi gyakorlatot abususnak nem nevezni akkor , mikor százados gyakorlatok is gyakorta annak bélyegeztettek; szavazatát az izenet ellen adja. A szónokok egymásrai hivatkozásából nádor ő főrge a tanácskozások czéltalan terjedelmén túl ingerültség keletkezhetését látván, figyelmeztetve fölszólitá a földet , mikint attól elállván, higgadt komolysággal tanácskozni sziveskedjenek. Egy mágnás tagadja , hogy az egyház mint melly vádlottkint áll ez ügyben, a tárgyhoz szavazatával járulhasson. Nádor ő fönsége azonban előadd, mikint szükségképen kell az egyház illető tagjainak e tárgyban nyilatkoztak, szavazatuk pedig igen is beszámitandó , mert ellenkezőleg a KK. és RR. mintegy vádlók lévén, szinte nem szavazhatnának e tárgyhoz. Egy mágnás az előbbi napokban mondott azon szavakat ismétlé: „adjuk meg az istennek, a mi az istené, a királynak ami a királyé,hozzá teszi: adjuk meg a törvénynek is a mi a törvényé. Ez a kettő — mond — ellentétben nem lehet, mert valljon a ki a törvénynek eleget tesz, nem tesz-e egyszersmind a királynak is eleget ? — Mikor az egyház hittanjait polgári törvényeknek alá nem rendeli, a hitet tartja főn és igy törvényeinek parancsait teljesítvén, megadja istenének, királyának, s a törvénynek sajátjait. Öt éve már, hogy Europa szerte fönforog ez ügy, s fájdalom honunkban is találkozott egy fractio, melly az áldás meg nem adásából törvénysértést következtet. A BR. ezért a súrlódásokat megszüntetni, holott hasontények nem csak a kivánt czéltól messze ragadnak , sőt az egyház veszedelmére irányozvák, reactiot szülhetnek. A brevében lelki dolgok foglaltatnak , polgári hatóság alá nem rendelhetők, s ezekre nézve, valamint a szentszéket idegen hatalomnak tulajdonítani nem lehet; úgy a törvényhozás ez eseteket az egyházon akarván büntetni, legszentebb kötelességéről feledkeznék meg, — az izenetet nem pártolja; tekintve azonban az okozott aggodalmat, s a félre magyarázás szülte ingerültséget, egy módot ajánl, melly által az ingerült kedélyek czélszerü megnyugtatása reménylhető: keressék meg f. i. ő fölsége, miszerint a már fölküldött törvényjavaslatokat elfogadván királyi legfölsőbb jogainál fogva azokat szentesíteni , s az aggodalmakat ekképen örökre megszüntetni kegyeskedjék. Melly után ritka tapintattal szónoklott egy püspök , kinek velős tartalmú beszédjét lesz szerencsénk közben; végre a tanácskozás folytatása következő napra halasztatván , — az ülés eloszlott. Ludik Országos ülés a főRBnél, sept. 28-án. (Folytatás). Az első szónok cáfolólag emelt szavakban fejtegető, mikint az országgyűlés nem zsinat, és viszont; továbbá előadó , miszerint nem osztozik azon szónok nézetében , ki az egyházat a statustól függetlennek állitá , mert véleménye szerint a vallás és hyerarchia közt lényeges különbség van, F elismeri ugyan , hogy a vallás belsőképen tekintve független ; de a vallás , melly külsőképen hat a népekre, mellynek czélja a polgárok boldogitása, az illy vallás hiedelme szerint nem csak nem független , de a status által szükségképen kormányzandó. Kötelessége — mondá — a statusnak fölügyelni, hogy a hierarchia elvei s czéljai mennyire egyeznek a statuséival, s e kérdést fejtegetve három részre osztja azt: lször a vallásbeli elöljárók megtartották-e a törvényt ? 2szor a törvény iránti engedelmességet csepegtettek-e a hivekbe? és 3szor a szeretet szent tüzet ébreszték-e az illető keblekben, vagy nem? Ezeket tagadólag fölolvassa a rozsnyói encyclicának azon részét, melly igy szól: „Szokásba jött a kath.és eretnekek közt azon istentelen egyezés , hogy a fiú az apa , a leány az anya vallását kövesse, és eképen a keresztény nevelésnek gyászos veszedelem készül, nyilván ellenkezvén a kath. vallás alapigazságaival, a melly mint egyedül szent, egyedül igaz, egyedül isteni, a többi hitvallásokat megveti, és nem is engedheti meg , hogy az ő tekintete által szerkesztetett házasságból ollyan gyermekek nevelkedjenek , kik a Krisztusnak nyájához nem tartoznak,hat. Ezt fölolvasván állitja, mikint a kath. egyház tagjai az 50 évi szokás által is szentesitett törvényt meg nem tárták, s híveikbe annak meg nem tartásával engedetlenséget csepegtettek a törvények iránt , de nem jó példát mutatván a szeretet tüzét is oltogaták a keblekben. A statusnak kell — folytatá — uralkodni a hyerarchian ! nem megforditva, az első esetben virágzó és boldog lesz a haza, mint volt az első Roma, és most Anglia; a másodikban pedig meggörnyed a hon s nyomorékká leend minden polgárja , mint volt Róma a későbbi korban , s van jelenleg a szorgalom elhagyta Spanyolhan. Nem helyes — monda végre — azon argumentum , hogy e jelen üzenet már csak azért sem pártolható, mivel a múlt országgyűlésen sem pártoltatott; mert ha ez áll, az alkotmány gépeinek szükségképen meg kell állni, — a törvényt s rendeleteket a kor kivonataihoz mérve kell változtatni , s itt egy nemzet közkívánata igényli az izenet pártolását, s a fölirás fölterjesztését, mit a szóló méltányolván , fejedelmileg magáévá tesz. Nádor ő fensége a tanácskozások folyama alatt ismételve fölszólitá a fölvet, mikint a discussiok rendes fonalán haladva, az egymásrai hivatkozástól megszűnvén , szorosan a tárgyhoz ragaszkodjanak. Hasonos ellenvéleményben nyilatkoztak többen , kifejtve, miként az említett pásztori levelek által törvénysérelmet látnak, vagy nem. Egy főispán — mint mondja — az áldás-tagadásban nem lát sérelmet, mert véleménye szerint a polgári hatóság csak annyira ereszkedhetik a házassági ügybe, a mennyire az polgári szerződéssel van összefüggésben; a mennyiben pedig, cum matrimonium viitur sacramentum suscipitur, polgári szerződésen kül illetőleg szentség, a polgári törvényhatóság belé nem avatkozhatik; rövidség okáért csak azt említi meg, miszerint az egyházi tagokat illető , némelly egyének gyanúsítgató szavaiban osztozni nem kíván, s az üzenetet sem pártolja. Egy mágnás a múlt napokban fölhozott azon állításra, miszerint a szőnyegen lévő tárgyhoz az egyház tagjai nem szavazhatnak, felelőleg nyilvánitá , mikint azt alkotmányos jogsérelem nélkül állítni sem lehet; mert valamint tagadni nem lehet, mikint sarkalatos törvényeink tulajdoniták az egyház tisztelt férfiainak e fényes állást; úgy tökéletes igaz , mikint a főpapok törvényeink adta azon fényes állásukat méltán megérdemlik; annyival inkább , mert mint törvényeket soha nem sértettek, úgy szent kötelességüknek mindenkor teljesen megfeleltek. Egy az üzenet fölterjesztését sürgető mágnás nem tud kibékülni azon eszmével, miszerint az egyház húsvét s pünkösd ünnepein bizonyos eledel-nemüeket megáldván, a vegyes házasokat megáldani vonakodik. Egy főispán kiemelve e tárgyban mondott, s terjedelmileg közlendő püspöki szónoklatot, nyilvánitá, mikint az emlitett szónoklatnál az üzenet ellenében többet fölhozni nem lehet, némelly nézeteit azonban részint az üzenetet pártolólag, részint az ellene fölhozottakat cáfolólag röviden kifejté. A clerus — mint mondá — félszázadi gyakorlólagos megáldásával a vegyes házasságot, az illető törvényt magára nézve olly kötelezővé tette, mikint azt saját erejéből meg nem változtathatá; a törvény rendelete ellen pedig meg nem akarván áldni a vegyes házasságot, a clerus törvénytelenül cselekedett; — el kell ugyan ismerni — folytatá — mikint a clerus kötelességét teljesité egyházi főnökének engedelmeskedvén ; de szeme előtt kell vala tartania a honi törvényeket, s annak megszegését rendelő pápai breve keletkezte után meg kell vala kérnie pápa őszentségét, hogy a honi törvényeket méltányolva, annak teljesítésétől a magyar clerust mentse föl; ha tagadó válasz jött volna is — folytatá — a magyar egyház tagjainak ; de mindenesetre törvényellenes eljárását, öntudata, s a nemzet közmegelégedése mentené; ez azonban nem történvén véleménye szerint nem áll tisztában a magyar clerus. A szónok pápai szempontból sem helyesli az áldás megtagadását, mert hogy fognak majdan állani a dolgok, ha a nép —melly vegyes házasságra ezután is lépend, mert a szenvedélyeket, s a házassági érdekeket korlátozni aligha lehetend — áldás nélkül is boldog teendvén annak szükségtelenségét kiendi, s azon vészes eszmét táplálandja fejében ? —■ ő parányiságához képest egy tanácsot ajánl követésül a méltóságos papságnak, melly véleménye szerint czélhoz vezetőbb s üdvhatásuabb, inkább száz hitetlenre vesztegesse áldását, mint egy ollyantól tagadja meg, ki annak erőt tulajdonit. Ami tovább a kormányt illeti , az iránti tántorithatlan tiszteletét kijelentve, kimondja, miszerint ez ügyben szinte elhanyagló kötelességét; vagy van — úgymondja — joga a kormánynak ez ügybe avatkozni , vagy nincs; de mindenesetre hibás , mert ha van joga , nagyobb érvét (energia) kifejtve kell vala föllépnie, — ha nincs, a megyék folyamodására őket megnyugtatólag kell