Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-03-23 / 24. szám

'1'AIlTJU.OjíB. Hazai napló. Kinev. Országgyűlés. (1221 123 124­. orsz. ülések 1 3 k. városok.) Korunk ügyei (Ne sátor ultra crepidam. A Pesti Hírlapnak. Pozsony, tárévá.) Igénytelen szózat nyelvügyében. Pesti közgy. folyt. (követjelentések: a megyeválasztások, a váro­sok , Zeng, a magyar nyelv ügyebem­ királyi le­irat, a telekdij). V­­­d. lev. Abaujból (közgy. a k. leiratok, thatósági lev.), Baranyából (közgy. a másod­­alispán lemondott, a Dráva, börtönök, magyar-deák irt levelek), Veszprémből (jótékonyság), Erdélyből (m­a­­rosvásár­helyi közgyűlés). — B­e­l- é­s k­­­­­­f. tele­graph. — Rövid közlés a pesti gyűlésről. Hülftildi napló. Angolország. Elapvizsga. Világ, P. Hírlap. Társalgó és terem. Ikervárosi hírnök. Társ. és intézetek. Jel. a nemz. színháztól. HAZAI RAPSZÓ. Siilk­vezések. Ő cs. s apóst, királyi fali. Schnell György nagy szombati társas káptalanbeli prépostot 87. Pulcheria czimzetesapátsággal felruház­ni legk. méltóztatott. C­ cs.­­ apost. kir. fels. a szegm­ai székes kápta­lanban az éneklő kanonokságra Czernogorcse­­vich Ferencz őrkanonokot, az őrkanonokságra R­a­­doch­a­y Mátyás kanonokot, az ifjabb kanonokság­­ra Bassetich Vincze, a püspöki nevelőház aligaz­gatóját Jegkegy- kinevezni m­éltóztatott. Ő cs. s ap. k. fels. Pozsony-megye aljegyzőjét, Udva­rnoky Kálmánt a fiumei kormányzóság tisz­teleti­ fogalmazójává kinevezni legk. méltóztatott. Ő cs. s apost. kir. fels. a pesti első birósági vál­­tótörvényszéknél kiadohvatali segéddé Stettne­r Ignáczot, — toll­vivői gyakornokká B­u­j­a­n­o­v­i­c­s Jánost, —jegyzőkönyvviteli gyakornokká Meli­bán Jánost , — kiadóhivatali első gyakornokká Gegus Dánielt, másodikká pedig IV­á­d­­­a­y Sándort legkegy. kinevezni méltóztatott. Országszgülés. cxxiid. orsz. ülés a magos fő­RRnél mart. 15. A városok belrendezé­­séről szóló törvényjavaslat iső részében a m. fo­RR. által tett változtatások szerkezete a 64d. §ig meg­­hitelesittetvén, megkezdetett a városi községről s a képviselő testületről különösen rendelkező lld.rész­nek tárgyalása. A polgári képességet tárgy­azó 88 - 89­. §. fölolvasása után egy magos főispán szót emelt a zsidóknak a királyi városokban részletesen leendő polgárosítása ellen, e kérdést a zsidók általános polgárosításának tárgyalására kívánván halasztatni. Ezen indítvány többek által pártoltatván támogatá­si ú­ a fölhozatalt , mikép ezen részletes polgárosítá­sa a zsidóknak a kir. városokban, nem volna egyéb, mint fölszólítni a zsidókat törvény által, hogy el­hagyva az ország többi részét a kir. városokba tó­duljanak, mi veszélyes lenne az általános emanci­­patióra nézve is ; mert ha a zsidók minden bizonyos keresetmód nélkül csak szép remény fejében a vá­­­­rosokba tolulnának, ennek következései csak rosz­­szak lehetnének, mik az emancipate ellenségeit még inkább erősítenék. Némellyek azonban ezen vélemény pártolói közül a KK. és RR. szerkezetét e helyen módosítás nélkül kívánták meghagyni azon oknál fogva, mert a polgári jogok alatt a birtok­­bizhatási, iparűzési s más hasonló jogok is érthetők, miknek a zsidók eddig is gyakorlatában voltak a kir. városokban, s miktől őket megfosztani nem lehet, ezek az egyes politikai jogoknál kívántak a zsidók­ra nézve kivételt tenni. — Ezen vélemény bajnokai közöl egy magas gróf különbséget kívánt tenni a reformált és régiszabásu zsidók közt, amazoknak, mivel hozzánk közelebb állanak, hajlandóbbnak nyilatkozván polgári jogokat osztogatni. A zsidók­nak a KK. és RR. által ajánlott részletes polgáro­­sítása mellett csak két szó emelkedvén a határozat azok értelmében mondatott ki, kik a zsidókról a rész­letes rendelkezést egészen mellőzni kívánták. A 89­. §. a) pontja ellen, — melly szerint minden, kinek a város határában egy évig birtokolt fekvő tulajdona van, — polgári képességgel ru­­h­áztatott föl a KK. és KK. által, — egy magos gr. fölszólalván, kívánta , hogy más európai alkotmá­­nyos nemzetek példájára bizonyos mennyisége álla­­pittassék meg a birtoknak, mellyhez a polgári jo­gok köttetnek. E kívánat mellett az indítványozó által fölhozatolt, mikép a tiszta democratiában is ki vagynak zárva a polgári jogokból a kiskorúak s azok, kiket a haza jóléte nem érdekel. Azok, kik­nek igen csekély birtokuk van, a haza jólétéhez nem sokkal értenek többet, mint a kiskorúak, mert csekély birtok nem nyújt elegendő segéd­eszközöket birtokosának kiképzésére, érdekelve pedig a hon jóléte iránt csekély birtokuk által nincsenek. És ha bár szeretik is a hazát, de nagy különbség van a­­zon hazaszeretet közt, melly a haza érdekeinek föl­fogásából ered, és a közt, melly egyedül a termé­szeti ösztönön alapul. Angliában, Francziaország­­ban, sőt Amerikában is a birtoknak nem kis men­nyisége kívántatik meg a polgári képességre; Baden­­ben minden feddhetetlen életű polgár polgári jogok­kal ruháztatott föl, de ezen intézkedés zavarokat idézvén elő, föl kelle azt függeszteni s helyébe 500 ftnyi értéket állapítani meg a polgári képes­ségre. Lehetnek ugyan egyes kivételek, mert sok­szor megtörténik , hogy egy szegény emberben több ész van, mint ezer választóban, de ez csak kivétel s minden esetre áll azon szabály, hogy egyedül a birtok nyújt elegendő segédeszközt a kiképződésre. Bizonyítja ezt Francziaország példája, melly kínos vonaglások közt volt mindaddig, mig a polgári ké­pesség meg nem szorittatott. Ezeknél fogva a tár­gyalás alatti a) pontban a birtok­mennyiséget a kép kívánta megállapittatni, hogy kis városokban 400 — 600, közép­városokban 1000 — 2000, nagy városokban 3000 — 4000 forintnyi értékkel bíró fek­vő tulajdon ruházhasson birtokosára polgári képes­séget. A képesség eszméje hazánkban még egészen új é­s az élet által kifejtve nincs , ezért szükség azt úgy határozni meg, hogy szükség esetén tágítani lehessen, mert mindig könnyebb a képesség alap­ját kiebb terjeszteni mint megszorítani, mivel a meg­szorítás mindenkor zavarokkal jár. A BR. javaslata mellett mindenféle fazekasok, szűcsök stb­­f. elő­készület nélkül egyszerre polgári jogokkal hibáztat­nak föl, mi által a megyékben elterjedt kórállapot a kir. városokba is bevitetnék, melly kórállapot oka egyedül abban rejlik ,hogy számosak a válasz­­tók, kik műveltség nincs. Ezen körállapot a váro­sokban sokkal veszélyesebb lenne mint megyéknél, mert a megyei választók választás után elszélednek, a városi választók pedig minden szenvedélyeikkel együtt maradnak, s örökös forrongásban élnek. A minimum és maximum közötti libegésnek megálla­­pitása szabályra lenne bízandó.­­ Ezen vélemény számos pártolókra talált, kik bővebben fejtegeték, mikep a polgári képességet szükség bizonyos va­gyonhoz kötni, melly elegendő biztosítékot nyújt a statusnak; minden biztosíték között legkielégitőbb-­­ nek álliták azt mit a fekvő birtok nyújt, mivel ez a hazával szoros összeköttetésben áll. De hogy a fekvő birtok valóságos biztosítékul szolgáljon, szük­ség hogy annak értéke is legyen. A census általános alapelveire egyetértés ural­kodott a magos szónokok között de alkalmazásban a felebbi javaslatot egy rész igen szorosnak talál­ta, mi csak a gazdagoknak engedve befolyást a köz­dolgokban , s nyomasztó patriciatust alakítana a kir. városokban, holott tagadhatlan az, hogy a közép­rendet szintúgy érdekli a haza jóléte mint a leggazdagabbakat, ezért a városi követek által készített törvényjavaslat nyomán kis városokra 500, közép városokra 1000 , nagy városokra 1500 ftban kivánták megállapittatni a polgári képessé­get adó birtok értékét.­­ Ezen véleménynek e­­gyik szónoka nyilvánitá, mikép­p sem az egyetemes szavazatnak sem a polgári képesség megszorításá­nak nem barátja. Ennélfogva sem a BR. javaslatát nem pártolja, melly szerfölött kiterjesztetvén a pol­gári képességet egyetemes szavazásra vezet, sem a­z........i főispáni helyettesnek fölebbi indítványát, mi a polgári képességet igen szűk körre szoritja. Mik az indítványozó főispáni helyettes által javas­latának védelmére előadattak, azok bizonyítanak a census mellett általánosan de a mellett nem, hogy olly magasra h­atároztassék, mint inditvá­­nyoztatott. E tárgyban külföld példájára hivatkoz­ni veszélyes, mert a pénz értéke külföldön sok­kal kisebb mint nálunk. Itt csak honunk helyze­tét kell tekintetbe venni. Ha azonban külföld pél­dájára csakugyan történik hivatkozás, nem kell mel­lőzni Hamburg példáját is, melly egész Németor­szágban mindig aristocraticus városnak tartatott, s mégis özönében a pénznek 1500 forint értéknél nem kívánt több biztosítékot polgáraitól. De ne­künk saját körülményeinket kell különös tekintet­be venni, mi statistikai adatok hiányában nagy nehézséggel jár. A pesti telekkönyv nyomán a fő­városban létező 8000 ház közül 1500 forint cen­sus mellett 2000 ház záratnék ki a polgár­képe­sítő birtokok közül; 4000 forint census a feleb­bi arányban többet zárna ki 5000nél is. Debre­­czen városában pedig 3000 pengő forint értékű há­zat nem sokat láthatni, s így a­z ú­i főispáni he­lyettes által ajánlott census a mostani polgárok nagy részét is megfosztaná a polgárjogtól. Ez al­kalmasint igy van más városokra nézve is; s ha a­z ú­j főispáni helyettes indítványa elfogadtatik, vagy az iparűzők képessége fog mértéken túl meg­szorítani, s akkor a városok az ipart képviselni nem fogják, vagy az iparűzők s földbirtokosok közt fölállítandó, aránytalanság a birtok befolyását a képviseletbe megsemmisíti. Mondatott, hogy a pol­gári képességet azért kell most szoros korlátok közé állítani, mert a polgári jogokat könnyebb terjeszteni mint megszorítani; igaz, hogy a meg­szorítás mindig nehézségekkel jár, de a terjesz­tésre nézve is hasonlóul van a dolog. A­mi a mi­nimum és maximum közti fluctuatiot illeti, illy nagy fontosságú dolgokat municipiumokra bízni nem czélirányos, és ha ez elfogadtatnék is, ki fogja a census mennyiségét meghatározni? A mostani vá­lasztó polgárság talán, hisz igy az egész fluctu­­atio hasztalan, mert a mostani választó polgárság mindenütt a maximumot fogná megállapítani, s igy a földicsért fluctuatio csak papiron — de az élet­be nem — léteznék. Ezen véleménynél több pártolókra talált ama harmadik indítvány, melly szerint előbb a polgá­­ r HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá Kulisikr István táblabiró, túladja Özvegye. Harminczkilenczedik év. 24. szám. Pest, Bojtin­ás hó 2rikán, 1844. A következő évnegyedre (avízis elejétől junius végéig) lapjainkra elöfizethetüi postán 3 IV., helyben házhoz hordással 2IV. 30 kr. pgő pénzben._______

Next