Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-06-30 / 307. szám
307. szám, 1846. Előfizetési díj félévre post-ín és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint, pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy is. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel az ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁJI ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd jun. 30. Előfizethetni minden cs.kir- postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. filasgorozaságra Erdély. Kinevezések. Érdemméltánylat. Névváltoztatás. Előléptetések. Nyugalmazás. Halálozások. — Politikai programm. (Folyt) — Törvényhatósági tudósítások. Zalábólközgyük vége,börtönnagyobbitás, jobbágytelkeken ülő nemesek adóztatása, megyei körlevelek).— Vidéki hírek. (Balaton-Füredről)—Vegyes újdonságok. Portugália. Spanyol- Olaszország. N.Britannia. Értekező. (A Bethlenek.) Társulatok és Intézetek (M. gazd. egyesület.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahuzások. Dunavizállás. MAOTAROR8SÁO JS8 ERDÉLT. a cs. kir. ap. felsége Bezerédy Miklós veszprémi kanonokot és kir. táblai praelatust czimzetes püspökké és a hétszemélyes törvényszék ülnökévé; Jekelfalusy Vincze esztergomi kanonokot szinte czimzetes püspökké s magy. kir. helytartósági tanácsnokká; Korizmics Antal székesfejérvári kanonokot pedig kir. táblai praelatussá kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. kir ap. felsége Lányi Imre ungmegyei főispánt és hétszemélyes törvényszék ülnökét — ezen utóbbi hivatalánál fogva a megye kormányzásától felmenteni, és Ungmegye főispáni helyettesévé Pribék Antal első alispánt kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. ő cs. kir. ap. felsége Fejér Jánost, az egri érseki megyében egyeki plébánust hold, szűz schlangenmundi prépostja. — Krizsanovszky Józsefet, a kassai püspöki megyében nagytárkányi plébánust pedig szent Gábor főangyal gaborjáni prépostja czimével diszesíteni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége az újon felállított pesti ipariskolánál az algebra, elméleti s gyakorlati földmérés és erőtudomány tanárává Arnstein Józsefet; a természeti történettudomány, áru- és terményisme, s a kereskedelmi földleírás tanárává Millalka Antalt, a német nyelv tanárává Mayer Frigyest,rajztanárrá pedig Juhbál Károlyt kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. (B. H ) , cs. kir. ap. felsége Lestainer Antal sz. kir. Pest városa fősebésze és fiai, vezetéknevüknek „Erényimre átváltoztatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ó cs. kir. ap. felsége a Michnay András és Lichner Pál pozsonyi evang. lyceumbeli tanároktól beküldött Buda városa 1244—1421ig terjedő jogkönyvét legfelső magánykönyvtárába elfogadni s a felnevezett tanároknak ez iránt legfens. kir. tetszését kijelenteni méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége Athanaczkovics Plato budai görög nem egyesült püspöknek, és Liedemann S. Frigyes pesti nagykereskedőnek a párisi „Istitut d’ Afrique“ czimü társulattól nyert tiszteletbeli tagsági oklevél elfogadhatását s használhatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A nagy m. kir. udv. kincstár a komáromi k. sóhivatalnál megürült mázsamesteri állomásra Granner Antal bánfyhunyadi ellenőrködő sómázsálót alkalmazá. De ad da Ferencz dijnok, a nagybányai kir. főbányafelügyelőségi iroda ideiglenes írnokává van érdemesítve. A királymezei erdőmesteri és számtartói állomás — Pischl Józsefnek hasonló tisztminőségben Kőrösmezőre lett áthelyeztetésével — megürült. Prohászka Károly Ferencz, hradeki elemi iskolatanitó, nyugalmaztatok Vietoris János homonnai k. sómázsáló folyó évi junius 2kán, Horváth János nagybányai k. sómázsáló pedig folyó évi junius 1 jén, meghaláloztak. igazítás». Mait vasárnapi 306dik számunk 402dik lapján a „Totális megtérés“ czimü főczikkben felülről lefelé olvasva az első hasáb 35dik sorában e helyet „1844“ olv.,,1845.“ Pest, junius 29. Politikai programon. (Folyt.) A honfiak egy számos részének sajátszerü logicáját a köztünk s Ausztria közti viszonyok felett már megemlitök. Ha ehez hozzávetjük, hogy azon rajongókifakadásokra, mellyek eddig a szőnyegen levő üdvös terveknek életbeléptetését hátrálták, végtére is csak az izgatók által azon ultima ratiokint használt rómaiak s ürügy szolgált táplálékul, hogy a magyar speciális kormánynak az összes birodalmi közös kormánytóli egyenes, és pedig mértéke a tuli függése, való és bizonyos, akkor csakhamar motivált képét adhatjuk: miért cseng a hazafiak nagy része ezer alakba burkolt initiatiói s működéseinél is mindig a képviseleti rendszer után ? E felekezet t. i. csak ez által véli függetlenné tehetni a hazát ama befolyásoktól , mellyeket az ausztriai birodalom közös kormánya részéről kellettnél nagyobb mértékben s kiterjedésben gyakoroltatni nem annyira lát, mint hisz. Megszűnt ugyan jelenleg már egy felekezet az eszmék s vélemények — hogy úgy mondjuk — keresztes háborúját járni, de a képviseleti rendszer s a felelős kormány utáni vágyak — a népnek a politikai jogokbani részesítése czime alatt — igen sok oldalról csendes meggyőződéssé váltak már; szerintük a felelős kormány eszméje a mozgató erő, melly a hazát boldoggá teheti. Ők azt tartják, miszerint, hol s a meddig a kormány nem felelős, ott s addig nincs üdv, nincs biztos alkotmányos élet a hazában........ És ezen elvet, ezen állítást, mi, a maga átalánosságában, sem az okos észbe, sem a tapasztalásba ütközőnek teljességgel nem tartjuk. Igenis, felelős kormány nélkül szerintünk sincs való alkotmányos élet a földön!__ Azonban a mi s az ő véleményük közt az a különbség , hogy mi nem a képviseleti rendszert vaganalysisében motiváló büntetési sanctioval ellátott repressivus felelőségnél, hanem az emberi hiten, becsületen s lelkiismereten nyugvó felelőségnél látjuk a biztosítékot. A mi hullánkodik czikkében körülírt záradéknak surrogatuma a felelőség. De valamint a hit, a becsület s a század mivelődése szükségtelenné tette a most idézett záradékot, úgy szükségtelenné tette a poenalis sanction nyugvó felelőséget is. Az ma már — és pedig egyedül félszázados élete után — csak egy kifüggesztett ezagór, melly a nép mystificatiojára szolgál. A felelőség ma nem a nyaktilónál, hanem a becsület, lélekismeret, és a közvélemény hatalmánál, a nemzet áldásánál vagy átkánál áll. Mi, még akkor is, ha a képviseleti parlamentáris felelős kormányrendszert a nagy birodalom egysége megtűrné , ezen ezéger kifüggés-tetésében fekvő illusorius előnyért a képviseleti rendszer behozatalára,melly tapasztalás szerint több decenniumi succussiókkal, és a jelen állapotok, jogok s birtok megrablásával járószavazatunkat nem adnék. Nem szólunk mi itt azon esetekről, midőn a kormányok , a népek , vagy ministériumok forradalmakat csináltak, és e rémületes után egy vagy másfél megbukván, vér folyt; azonban, hogy alkotmányos chartákban gyökerezett bírói eljárások útján miniszerek megítéltetvén, vérükkel lettek volna kénytelenek kibékíteni a bosszuló igazságot, arra esetet nem tudunk. More Tamás, Strafford s mások kivégeztettek, igen is, de nem alkotmányos politikai jog, hanem egyenesen erőszaknál fogva. Ellenben Walpole, Warren Hasting (indiai főkormányzó) alkotmányos szélószékek által felmentettek, ámbár az első politikai megvesztegetésekre 10 év alatt közel 100 millió forintra menő öszveget költött, és azt, hogy vesztegetett, egy nyilvános beszédében egyenesen kimondá, a második ellen pedig annyi, nagy részben olly alacsony visszaélések fedeztettek fel, miszerint lehetetlen, hogy hasonló állású férfiú ellen nagyobbakat már csak felhozni is lehessen. De Walpole-t tündöklő állása s vagyona, Hastings-et pedig hosszadalmas pere által jóra leolvadott kincsei nem mentek fel a becstelenség históriai átkától. Ez az ő büntetésük.... Kinek, mint ministernek, a büntetés eleme nem elég súlyos; annak Polignac, Peyronet vagy G. Rauville elitéltetése s hami börtönzése sem fog vetni súlyt a boszóló igazság móróserpenyűjébe. — Előttünk az erkölcsi felelőség minden; a repressiv-törvény által sanctionált poenalis felelőség pedig puszta hang, melly az életben s gyakorlatban a semminél csak annyival lehet több, mennyiben a konok perversitás általa feltüskéztetve, életre s halálra fogja mindig űzni mesterségét, hogy undok bűnét minden fokozatin keresztül küzdhesse. Mi az erkölcsi felelőség mellett állunk, s határozottan tagadjuk, hogy illy értelemben azon kormány nincs a felelőség súlya alatt, mellynek hatalma nem a képviseleti rendszer chartáján nyugszik. Megvalljuk azonban egyenes lélekkel, hogy mi azt, miszerint a hatalom nem egyedül a valóságos felsőbbséggel egyesüljön, hanem hogy azon felsőbbség, melly azt gyakorolja , látható, ismeretes, önálló, specificált, designált s nemzeties is legyen, épen ezen erkölcsi felelőség practicabilitásának szempontjából kívánjuk, mert ott, hol a kormány nem designált s nem ismeretes, az erkölcsi felelőség már szerintünk sem létezhetik. De visszatérvén azon véleményhez, mellyet jelen czikkünk kezdetén érintettünk: ha az bármi igen tartoznék is az előítéletek sorába, mégis kímélni tanácsos azt inkább, mint megvetni... Nincs és nem lehet itt szó azon téveszmékről, mellyeknek hitével keblükben, a népek vészes és bizonytalan jövőnek indultak elébe___Nem; a most idézett előítélet nem zárja ki a trón s a birodalom iránti legális hűségnek negyedfél századon át fényes mint borongós időszakokban egy iránt contestált érzetét; sőt egyenesen nem más, mint elfogult keblektől eredő bizonyos neme a gondos csengésnek, mielőbb látni s tapasztalni a hatalomnak olly kímélő, biztositó, felbátorító, elhatározó lépését s nyilatkozatát, melly mint a kegyelemnek s bizodalomnak záloga, más részről a viszont-bizodalom s a pietas okadatok megfenekitését s örökítését idézhetné életre . A trón s az összes kormány, roppant hatalmának öntudatában, valamelly a bizalom feléltetésére adandó concessio által nem fog a felül érintett előítélet exigentiainak engedelmeskedni; nem! A kormány ezen előítéletet megértendi, kimélően s jóakarólag tisztelendi, és ez által egy uj hatalmas közvéleményt fog teremteni, nevelni s képezni, melly önmaga hatóságából emelkedendik ki a tévtanok s téveszmék salakjából__ Ezt épen az erejének fénypólusán álló hatalom szokta tenni, midőn látja, hogy az eszmék (vagy ha akarjuk az előítéletek) súllyal bírnak , és maguk saját folyásukban , ha bár csak épen az általuk elfogult népeknek is, károsokká válhatnak.... Az erre szolgáló módosak egy: azt.1. ha a magyar speciális kormány olly kárba hozatik,hogy az látható, személy szerint és osztályonként ismerhető legyen, és hogy a haza érdekét s igazságos kívonatait az illető egyezkedési adtusoknál minél hatályosabban, minél gyorsabban előmozdíthassa; vagyis, hogy a magyar kormány a nemzet nevében vagy egyenesen a trónnal, vagy közvetlenül a legfőbb kabineti közös kormányférfiakkal érintkezve, az egész birodalmat közösen érdeklő kérdéseknél valóságos egyezkedő hatalommá váljék.......... Csak ez által fog lehetővé tétetni, miszerint a féltékenyek az uj divatú képviseleti rendszeren kivül, a jelen, — üdvös javítások által tökéletesítendő — rendszernél is találhassanak s reménylhessenek megnyugvást és jövendőt__Előbb utóbb, de az imént kimondottaknak biztositó formákbani nyilvánítása által fog a hazában véget vetni a vélemények harcz-hullámzásinak a királyi lojalitás; pedig emlékezzünk meg, hogy azon idő, melly itt az előbb s utóbb között fekhetik, sokszor csak az elkésés czimét érdemli ugyan, de még többször egészen veszve van. És emlékezzünk meg még arról is , hogy a gravaminális politika, e rém, e holtterem, melly az alkotmányos tevékenységet megöli, maga körül sírkerti mozdulatlanságot, fásulást, elcsontosulást szül, és az összes nemzeti ügyek megakadását okozza ; a kormánynak illy értelembeni legális nyilatkozatát már csak egymagában is képes megakadályoztatni. (Folyt. köv.) Inyilt levél. A N. U. t. ez. vezetőjéhez. Tisztelt főszerkesztő ur ! Engedje meg önnel tudatnom , mikép feleletül a zalai casino azon hires végzésére, mellyel a NI. Újságnak körabeli kitiltását elhatározó, meg vagyok bízva a tisztelt szerkesztőséget felhívni, miszerint egyelőre is: báró Ambrózy Lajos helyettes főispánunk számára a folyó egész évre — Szabó Antal első alispánunk, báró Ambrózy György másod alispánunk, Oltoványi István Csanádi kanonok, Arczy Károly főügyész Hollósy Mihály főbíró, és Dózsán Adhil szolgabíró urak számára pedig a jövő félévre becses lapjait Temesvárra megküldeni szíveskedjék, egyedül Hollósy Mihály főbíró úré lévén Zsebelyről Csákovára küldendő, az előfizetési díjnak beszedéséről