Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-09-17 / 352. szám

ebbeli rendeletét oda módosítva adja elő , miként ha ezen a lelkiismeret szabadságára irányzott intézkedés­sel olly visszaélés történnék, hogy valamelly község­ben a katholikus lakosok egyszerre számosabban, vagy egész görög egyesült helységek a nem egyesült val­lásra átmenni készülnének, minthogy illy tömeges át­térés ösztönzés nélkül nem képzelhető, — az illy ese­tekre különös gondot és figyelmet forditatni parancsol. — Ezen fejedelmi rendelkezés köszönettel fogadta­tott. — Olvastatott továbbá azon intézvény, melly az országban állandóul lakó, nyugpénzzel ellátott, vagy tiszti czimmel kilépett katonatiszteket az országgyűlé­si költségek terhében a polgári nyugpénzes tisztvise­lőkkel ugyan azon kivetési kulcsnak egyenlő arányá­ban részt venni rendeli, s midőn az i­lyenek fizetni vo­nakodnának, a hlótanácshoz, s ettől az illető hadi kor­mányhoz teendő följelentés utján azon megrovások az illetők nyugpénzéböl levonandók. Ezen intézkedés is örömmel fogadtatott. —Majd szőnyegre került a túra­mezeiek levele, mellyben királyi biztosuk ellen pa­naszkodnak. Az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasittatva. — Szőnyegre került Pest levele, hol a horvát tartományi gyűlésre adott ren­deletet a kancelláriának, a turmezei és zágrábi nemes­ség személyszerinti szavazata tárgyában, mint sérelmet fejtegeti s a kormányt gyanúsítja. Erre kimondottuk, miként előbb is, hogy meglevő határzatunkhoz ragasz­kodunk, itt is világosan kijelentvén, hogy Pest megyének a kormány iránt kijelentett bizodalmatlanságát nem oszt­juk , sőt épen ellenkezőleg hazánk fölvirágoztatását épen azon kormánynak erélyes és törvényes mű­ködésében helyezzük. — Főispáni helytartónk e­nliga ismert fáradhatlanságával folyvást maga vezeti a ta­­nácskozmányt s a tanácskozási rend föntartásában már is erélyes fölszólamlásokat tett, s a tisztviselők idő előtti elszéledését megakadályoztatta. A gyűlés jövő héten is folytattatik ; ha köztudomást érdemlő tárgyak fölkerülendnek, pótlólag megírni bátor leszek. Rendes levelező. $zege€lg'öl. Szabad királyi Szeged városának választott polgársága f. évi július 25-én tartott üléséből a haza közügyeinek hű és példás intézésében, és dicsé­retes kezelésében nyert bokros érdemekkel koszoru­­zott honfiakat, jelesen: Bene József kir. tanácsos, és csongrádmegyei főispáni helyettes, Szentiványi Vincze cs. s kir. aranykulcsos, és kir. helyi. tanácsos, úgy nem különben B­abarczy Antal szinte helytartó­sági tanácsos ur, e nagyságokat e város polgárai kö­zé iktatni kérvén, — az ekkér fölkért városi tanács f. évi augustus 17-én tartott ülésében, a választott pol­gárságnak ezen figyelmeztetését, s illetőleg a közjó iránti buzgalmát tanúsító lelkesedését teljes mértékben annál is inkább méltányolván, minthogy az által önér­­zéseit is híven tolmácsolva lenni szemléli — szives érzéssel karolta föl ez örvendetes alkalmat, és a tisz­telt férfiakat, jelesen Szentiványi Vincze cs. s kir. aranykulcsos, és magyar kir. helytartói tanácsos ur ő méltóságát, mint a fenséges kormányszék kitű­nő tagját, és e városra és vidékére áldást hozandó tiszaszabályozási­ ügyben működő biztosság másod­elnökét, fáradhatlan buzgalma hálás elismerésének jeléül. — Be­ne József kir. tanácsos, és csongrádme­gyei főispáni helyettes, nemkülönben B­a­b­a­r­c­z­y An­tal királyi helytartói tanácsos , nagyságukat pedig mint helybeli születésű olly jeles férfiakat, kik buzgó hazafiságuknál fogva a haza oltárára letett bokros érdemeiket a legújabb időkben lankadni nem tudó erélyességgel, a haladás zászlóját kitűzött kormány­nak szilárdítására, városunkra úgy, mint az egész hazára csak hasznot ígérő törekvéseikkel tetézték; — a kebelbeli polgárság koszorújába, mint annak ezekután tündöklő díszeit befonni elhatározd: erről a szokott polgári oklevelek az illetőknek megkül­­detvén. A héfeséri szövetvákidztó gyű­lés. (Végzet). A második nap történeteiből kitüntetést ér­demelnek az utasítás és a választás. Álljanak az utasítás főbb pontjai rövid vázak­­ban megemlítve. Első helyet foglal el ezek közt az urbér ügye , mellyre nézve oda vannak utasítva követeink, hogy igyekezzenek megkapni az országos választmány ez ügybeni munkálatát, s a megyének megküldeni, hogy a rendek átértvén annak szellemét és tartalmát, a ne­talán kellő pótlékutasítást fölküldhessék. Sürgessék követeink a tagosztály behozatalát, s az ősiség eltörlését. Hogy ülhessen az egész ország ez utóbbi föleti tort, az első felett pedig születési ünnepel. 586 Nyújtsanak kérelmet a szászok azon jogellenes eljárása ellen, mellyet az oláhok ellenében gyakorol­nak , miszerint t. i. saját papjaiknak fizettetik a tize­det, a­helyett , hogy azt az oláhpapok kapnák. Igyekezzenek befolyásuk által munkások lenni, miszerint a megyei tisztviselők választásának mód­ja álljon vissza hajdani törvényszerűségére. Ezen pont annyival érdekesebb, mert igen élénk és figyelmet érdemlő vitatkozásra szolgáltatott alkalmat. Főispán ur őméltósága t. i. o tárgy körüli en­gedékenységre szólítja föl a rendeket, mondván, mi­szerint ő méltóságának igen hihető okai vannak re­­ményb­ezni, hogy ezen tárgyban engedékeny lesz a kor­mány, ha viszont a rendek is mutatnak némi engedé­kenységet. Előtte nagy mértékben hihető, miként a kormány átengedendi az alispán, a főjegyző és főbíró tisztségeket, s ha például a perceptorságot nem vol­na hajlandó átengedni, azon mi teljességgel meg ne akadjunk, hanem az elsőbbeket elfogadván, hagyjuk fön követelésünket ez utóbbi iránt. A mi viszonyaink közt — úgymond — nem csak az tekintendő, quid ju­ris, hanem azt is szem előtt kell tartani: quid consi­­lii. Érthető és élénk előadására a többség helybenha­gyást nyilvánított. Az ellenzék azonban s ezek közt bá­ró K. D. más véleményre és meggyőződésre birá a ren­deket. Előadván ugyanis kitűnő históriai jártassággal a tisztválasztás ügye állapotát, Leopold óta korunkig, en­nek folyamatából a legvilágosabban kitüntette, miként mi ez ügyben akkor fogunk quid consilii szempontból cselekedni, ha a quid juris mellett maradunk. S köz­­megegyezésse­lön, hogy a tisztválasztás ügyébeni jo­gos követelésünket nem oszthatjuk meg, hanem egye­sítve folyamodjunk megorvoslásáért. Az utasítás pontjai között óhajtottuk volna hal­lani az uniót is, de talán mert figyelmünket kikerülte, semmit sem hallunk róla. Ha nincs benne az utasítás­ban , bizonyára nem azért nem írták bele, mintha Al­­sófejér rendei e szent eszmének ellenei volnának, ha­nem tán jobbnak látták akkorra halasztani, midőn in­kább megérik a nemzet e nagyszerű eszmére. Délután szavazás folyt. Harmadnapon a szavazás eredményét hallók föl­olvasni. A mintegy száznegyvenre menő szavazók ki­tűnő többséggel báró Kemény Dénest és báró Kemény Istvánt választották követekké, kik azt egy-egy lelke­sítő beszéddel elfogadni szíveskedtek. Kísérje áldás a derék férfiakat pályájukon s áldja meg az ég, hogy kitű­­nőbb eredménnyel megkoszorúzva térjenek körünkbe vissza, mint ez országgyűlésről hazafiui aggodalom­mal egyikök jósolta. Az érdemdús báró — meg vagyunk győződve — a legédesb hazafiui örömet érdelendi, ha visszatérvén ezt mondhatja el: uraim! Én jóslatomban csalatkoz­tam, törvényes követeléseink és szükségeink ked­vezőbb eredményre jutottak a lefolyt országgyűlé­sen , mint azt én előre megjósoltam volt. (E. H.) Hunyad!megyei közgyűlés. Előle­­ges közlés. Déva aug. 31. Mai napon nyitotta meg szeretve tisztelt főispánunk az országgyűlési kö­vetek választására és azoknak adandó utasítás szerkesz­tésére kitűzött közgyűlést, a ni­eknek mind gazdasági foglalatosságuk, mind az idő kedvező volt arra, hogy köztanácskozás végett számosan egybegyüljenek. — Legelőbb a fels. kir. kormányszéknek jelen év július 23tól 8888 sz. alatt kelt és ő felségének a mindjárt kö­vetkező sept. he­tre határozott országgyűlés megnyi­tása tárgyában kell kegyelmes királyi leiratát magában foglaló rendelése olvastatott föl, minek következtében ezen országgyűlésre megyénkből küldendő követek utasítása szerkesztésére, több tagokból álló bizottmány olly határozással neveztetett, hogy abba a ki nem ne­vezettek közöl is azok, kiknek kedve tartja, részt ve­­hessenek, s ahoz képest, az országgyűlési tárgyak fon­tossága által igénylelt czélszerű utasítással küldethesse­nek el megbízandó követeink, i­gyen ezen alkalommal a beadott kérelmek véleményes tárgyalására bizottmá­nyok neveztettek, munkálatukat ezen közgyűlés foly­ta alatt mondandók. Ezeket követte, volt országgyűlési egyik követ K. E. azon nyilvánított kívánómn, hogy mi­dőn azon bírok, mintha a most következő országgyűlés­re újabban követnek leendő választatásáról magát vo­­nogatná , terjesztésére maga okot nem szolgáltatott, az jegyzőkönyvbe iglaltassék; mi meghatároztatván, a fels. kir. kormányszék több rendeletet olvastattak, mint szintén némelly törvényhatóságok megtalálásai; végre a törvényes derék és alszékek bírái eddigi hivatalukról a törvény teljesítése tekintetéből lemondottak; de a ns RR. által újabban is m­egmalasztattak és a követők vá­lasztására szózatok beszedése a következő ülésre ha­­lasztatott. Septe­len. Mai napon a követek választása tit­kos szavazás útján végbe ment, minek eredménye a lett, hogy a szózatolók 1030-t meghaladó szám­mal lévén­ kaptak 1030 szózatból, Mara József 1, Szereday Ignácz 1 , Gola Mózes 1, Kenderesi Elek 1, Hollaki József 2, Simon János 2, b. Györfi Samu 2, gr. Korniss Ferencz 2, Szalánczi Elek 1 , Szálbek György 1, Kakucsi Elek 28, Szabó József 1016, Jordán Domokos 1003 szózatot, s igy , illy kitűnő szózat-többséggel követekké lettek, r. 1. (M. és J.) M­u­laip esti újdonságok ??Az iparmű­­kiállítás vasárnap September 13dikán berekesztetett. A közönség folytonos részvéttel látogató mind­vé­­giglen. A bemenlidist fizetett látogatók összes szá­ma: 22,183. Belépti díjakból bejött 3697 frt 10 kr. Tárgyjegyzék két kiadásban 2500 nyomatott, elkelt 2308 darab, behozott 780 frt 40 krt; összes jövedelem: 4477 frt 50 kr. Eszerint ámbár a fölszere­lés 1700 pártba került, ámbár a felügyelő segédsze­­mélyzet közel 40 napon át naponként mintegy 30­0­ forintot igényelt, ámbár a nyomtatványok, hirdetések és jelentések több száz frtba kerültek, ámbár a kitün­tetési díjazás előreláthatólag mintegy 2000 p forin­­tot veend igénybe, a rendező bizottmány még­is azon kellemes helyzetben van, hogy azon 1000 p forint segítségével, mit az egyesületi közgyűlés, az iparmű­­kiállítási költségek rovatára saját pénztárából kiren­delt, nemcsak mindennemű költségeket, a mint­egy 2000 pártba kerülő emlékpénzt sat, díjazásokat is bele­értve, fedezni képes, hanem, ha Isten segít, még talán egy pár száz pftot vissza is adhat az egyesületi pénz­tárnak.“ így ir a Hetilap__ s első pillanatra úgy látszik, hogy mind­ez nagyon is örvendetes. Ha azonban egy kisé komolyabban vizsgáljuk a dol­got, valóban el kell szomorodnunk, hogy Ma­gyarország és Erdély 15 millióra menő lakosi közt csak 22,183 egyén találkozott — sőt ennyi sem, mi­után ném­ellyek 3—4 szer is megnézték a kiállítást, mi­ként azt magunk is tevők, s több külföldiek szintén figyelmükre méltaták — kik részvéttel viseltettek nem­zeti ujászületésünk ez egyik fontos emeltyűje iránt! ... Budapest maga 130 — 40 ezer lakosáéi­­t, e­­zenkivül vásáridő, s e mellett a fővárosunkat ren­desen és folytonosan látogatni szokott vidékiek, s még is csak 22,183 fizető néző!!__Bocsánat... de ez előttünk nem más, mint scandalum, még pe­dig maga a nemzet által elkövetett scandalum__ Hát ha még lejebb tekintünk, s az iparműkiállitási sorsjegyek keretét vesszük szemügyre, csaknem föl kell jajdulni a hazát szerető kebelnek azon bot­rányos részvéllenségen, melly itt mutatkozik__Bol­dog Isten!.. 6867 sorsjegy mindössze is mi elkelt!!! ... Ha hivatalos nem volna a jelentés, hihetetlen­nek látszanék előttünk......Bizony bizony nagyon sok útbaigazítást ad az élet az elméletnek, csak hogy okul­nánk is azután belőle!.... Lám lám t. urak a másik oldalon, igy szokta magát devalválni a 15 millió nép!... Az iparműkiállitásról lévén szó, lehetetlen érin­tetlenül hagynunk egy eseményt, melly a m­űipar eme­lésének nagyon is életébe vág, s mellyet bár majd mindenik hazai magyar és német lap megemlített, de olly fölületességgel, s csekély meggondolással, mint­ha az egész dolog, csak­ két magán egyén közti ke­vés jelentőségű kérdés volna... Mi a dolgot egészen más szempontból tekintjük, s azért is felelte kisé komolyabban nyilatkozunk.... Az esemény követ­kező: Singer pesti szabómester egy frakkot küldött be az iparműkiállításba, mellynek belsejébe Magyar­­ország czímere egy oldalról, más oldalról pedig Má­tyás király emléke, valóban művészileg van kivarrva... A frakkot többen nagy figyelemre méltatták, s ter­mészetes, hogy mindenki a beküldő mester ügyessé­gét magasztald.... Azonban a pesti szabóczéd föl­szólalt S. mester ellen, s azt nyilatkoztasd, hogy a kérdéses frakknak művészi része nem S. mester, ha­nem Dániel nevű legény munkája, s tehát a mél­tánylás őt illeti.... E nyilatkozat ellenében több la­pok azt felelték, miszerint akárki varrta is a frakkot, de a mester szabta, ez adta az utasítást, s igy a le­­gény csak az utasítás szerint dolgozván, az érdem mindenesetre a mesteré, s ez igy van világszerte....... Hogy ez igy van csaknem világszerte, ebben a lapok­nak tökéletesen igazuk van, sőt első pillanatra úgy látszik, hogy okoskodásuk is helyt áll.... De nézzük a dolgot közelebbről__ N­a a kérdéses frakknak szabása az, a­mi bent

Next