Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-12-08 / 399. szám
Negyvenegyedik év. 399. szám- 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyén borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. m&mm . Kedd dec. 8. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTÁLOM. nagy*roramás ém Erdély. Előléptetések. Nyugalraazás. Névváltoztatás. — Krakó visszakebelezése. — Törvényhatósági tudósitások. Borsodból (küzgy. inségelháritási előintézkedések, Zala körlevele s még valami). Krasznából (közgy. főispáni helyettes székfoglalása, visszakapcsolás elleni petitio, követválasztás). Veszprémből (közgy. tiszt—újítási határidő, Szabó Pál megszökése, megyei körlevelek). — Vidéki hírek. (Hevesmegyei hirkürt). — Vegyes újdonságok. — Külföld. Portugália. Francziaország. N.Britannia. Társulatok és Intézetek. (Kisfaludy - társaság. Természettudományi társulat. — Vége). Hirdetés. HANYAROSSÁG EHÉRDÉSE A nagy magyar kir. üdv kincstár a kassai harminczad- és váltó-czédula-beváltóhivatalnál ellenőrzé Gruden Ferencz sziszeki harminczadost, újfalui harminczadi útlevélvizsgálóvá From Károly ottani fölvigyázót, s a fiumei szabad kikötői kerületben az amerikai műmalomnál létező ideiglenes útlevélvizsgálói állomásra Gallacz Ferencz tengerparti kincstári haszonvételek főfölvigyázóját alkalmazta. Öcs. kir. ap felsége Lettl Adalbert kincstári számvevő tisztet nyugalmazni méltóztatott. Igazítás. Thober Antal és Lajos testvérek vezetéknevüket nem „Thoberffy“-ra — mint az a Nemzeti Újság 392dik számában hibásan áll— hanem „Thoberffy“ra változtatták , minek kiigazítására ezennel a többit. szerkesztőségek is tisztelettel fölszólíttatnak. Krakó visszakebelezése A krakói ügyben egy német lapban a következendő igen érdekes és alapos diplomatikai fontosságú czikk jelent meg, mellyel tisztelt olvasóinkkal közleni sietünk. „Krakó eddigi szabadstálusnak a három védhatalmasság seregei által történt ismételt megszállása, a franczia s angol cabinetek részéről, ama szabadszálus fönállásának érdekében nemcsak közbenjárásokat s óvásokat idézett elő , hanem jogigényeket is , mellyek őket, közbenszólási szakadékukat tekintve, az ott történendő változásoknál, a bécsi congressus zárkötésének közaláirásánál fogva illetik. Illy óvások létettek Francziaország részéről, nevezetesen: 1836ban Thiers ministeriuma, 1838ban Móló ministeriuma, 1846ban pedig Guizot által. Ugyanis ez utóbbi a kamrákban kinyilatkoztatá , miszerint e közbenjárások s óvások összhangzólag Krakó független fönállására, s a bécsi szerződés — miként ő e zárkötést nevezi — valamennyi aláíróit illető jogra vonatkoznak, e szabadstátus sorsát szemmel tartani. Miután szerinte a lengyeleknek s Krakónak különszerződések által adatott jogok , ezen szerződések leglényegesebb határzatainak a zárkötésbei fölvétele által szentesítve lennének. Mert, úgymond, jóllehet senki sem fogja azt állítani akarni, hogy az 1815-i szerződésekben változás épen nem történhetik, mert a belga királyság fölállítása a legvilágosabb ellenbizonyíték, mindazonáltal azok jogszerűleg csak a zárkötés valamennyi aláíróinak tanácskozása s beleegyezésével jöhetnek létre. Azon fölhívásral felel eladásba, miért nem állíttatott föl lírákéban franczia consulság? Guizot nem bocsátkozott, azonban kinyilatkoztatá, miszerint az ez iránti óvásokra azon felelet adatott, hogy Krakónak tisztán katonai s ideiglenes megszállását a körülmények parancsolák vala, s hogy ezen szabadstálusnak politikai fönállása ez által érintve nincs, így állanak a dolgok, mondá Guizot júniusban a pakkamrákban.... Kiegészítésül itt még megemlíthetők a júliusi Francziaország követekkamrájainak évenkinti fölirataiban ismételt szóvirányok Lengyelországot illetőleg. Az utósó illy föliratban az mondatott, miszerint Francziaország emlékezteti Európát azon ünnepélyes kezességekre, mellyek a lengyel nép javára megalapittattak. — A britt ministeriumnak ezen viszonyok felöli nézetéről szinte egy legújabb s még határzottabb nyilatkozmánya létezik. Palmerston lord t. i. aug. 176n az alsóházban ezen ügyben szinte oda nyilatkozott, miszerint annak irányában álláspontul a bécsi szerződést kell tekinteni. Nem tagadhatni ugyan — mondj — hogy ezen szerződés az utósó események álltal megsértetett, minthogy az pontosan meghatározza , hogy Krakó szabad s független status legyen, melly föltétel megtartására nemcsak Oroszország, Ausztria s Poroszhon, hanem II.Britannia s Francziaország is, nemkülönben a bécsi szerződés valamennyi aláírói magukat leköték. Krakó a három elsőnek oltalma alá állítjakr, hogy e hatalmasságok ellenkező érdekeiben függetlenségének garanciájára találjanak, s ezen függetlenség fölfüggesztésére vagy eltörlésére a szerződés nekik semmi jogot sem ad, sőt inkább a föntartás kötelességét ruházza rájuk. Ez ellenében azonban Krakóra is rá kell róni egy független status kötelességeit s felelőségét. Legyen az most lekötelezve, más státusokra nézve veszélyes egyéneket meg nem tűrni,s ha, mint itt említtetett,Krakótól e kötelezettséget kierőszakolni csakugyan nem lehet — akkor azon esetben, ha Krakó kötelezettségét túllépné, ez ellen nem maradna egyéb bálra,mint a háború. Krakónak utójára történt megszállását Palmerston lord a körülményekben igazolva lenni látja, de ezen körülmények megszűnte után a három védhatalmasságot Krakó függetlenségének helyreállítására lekötelezettnek tartja s azt várja is. Mert a bécsi szerződést, az utána függesztett zárkötössé tegy s ugyanazon egésznek kell tekinteni. Azt meg nem engedhetni, hogy valamelly kormány egyoldalúkig annak néhány czikkeit tekintetbe vegye, a többit nem. A német hatalmasságoknak különösen érdekükben áll ennek föntartása, s bölcseségüket ki nem kerülhető, miszerint ha ezen szerződés a Visztula partján nem jó,a Rajnai Pó tájakon sem leendjebb. Hasonló értelembeni előterjesztéseket termt — úgymond — nem mulasztand el, s meg van győződve,miszerint a három védhatalmasság Krakót ismét a bécsi congressus által kijelölt állapotba helyzendi, mihelyest azt a körülmények nem gátolandják. Palmerston lord is vonakodott fölvilágosítást adni a fölött, hogy 1836 ban nyilvánított ama szilárd szándékát — Krakóba consult küldeni — nem létesítő, mert igazságtalanságnak tartó, tiz év után az akkor keletkezett viszongásokat ismét fölmelegíteni. A felsőházban Lansdowne marquis, a titkos tanács elnöke , néhány nappal azelőtt meggyőződését szinte oda nyilvánító, hogy Krakó függetlenségét nem sokára ismét visszanyerendő kinek véleményében Wellington herczeg is osztozott. Sőt ez utóbbi, Krakónak minden katonai megszállását a szerződések megszegésének nevezé, hozzá csatolván mindazonáltal, miszerint 1815ben Bécsben nem gondolának olly eseményekre, mint azok, mellyek illyen, bár csak ideiglenes megszállást előidézhettek volna, nem gondolkoztak s. i. arról, hogy Európa fővárosaiban egykor bizottmányok clendnek össze s zendüléseket fognak rendszeresíteni. Hogy tehát a franczia s britt ministerium által ezen fölállításokban a szerződések s események hibás fölfogásából eredt túlságosan s minden alap nélkül állitottakat megismerjük, szükség a congressusnak Krakóra vonatkozó folyamatát, az arra vonatkozó szerződéseket, s a zárkötés természetét, nemkülönben ennek amazokhozi viszonyát éber szemmel megvizsgálni. Az egykori varsói herczegség sorsa fölötti tanácskozásokban, mellynek egy része Krakó is vala, II.Britannia s Francziaország is részt venek, de legkevesebb részt sem vettek az ugyan ezen tárgyban Oroszország s Ausztria, nemkülönben Oroszs Poroszország között 1815. évi máj. 3 án (april 21 án) kötött szerződésekben, s különösen a Krakó fölötti pótlékszerződésben, melly ugyan aznap közötték létre jött. Az Oroszs Poroszország közti szerződés bevezetésében világosan lemondatik, hogy annak czikkei a nevezett három hatalmasság kölcsönös szerződései számára közösen tárgyaltattak; a Krakót illető pótlékszerződésben pedig világosan kimondatik, hogy a hatalmasságok ezzel Krakó semlegessége, szabadsága s függetlensége iránt kötött illetőlegi szerződéseik czikkelyeinek foganatot adni szándékoltak. Ezen három szerződésben a három hatalmasságon kívül senki sem ven részt. Krakónak abban sehol sincs része , s nem is lehetett, minthogy síalusi alakot csak általuk nyert. Azonban meg kell itt jegyeznünk , hogy később is, sem más valami forma szerinti elismerés — mint az, melly a fölötte szerződő három védhatalmasság részéről történt, — sem semlegességének elismerése (miként talán Sveiczban történt) a többi európai hatalmasságok részéről be nem következett. Mik tehát Francziaország s II.Britannia ezen szerződésekben nem valának, t.i. együttszerződök, azokká az általuk aláirlt bécsi congressus zárkötése által is olly kevéssé lőnek, mint a lobbi aláírók a három hatalmasságon kivül. A zárkötés az 1814ki máj. 30-ai párisi szerződés aláíróinak azon óhajtásából keletkezett, hogy t. i. a congressusi tanácskozások különféle s közérdekkel bíró eredményeit közmegállapodással összeállítsák s kölcsönösen megerősítve jóváhagyják. A zárkötés 118 ik czikkében fölhozott mellékleteket, mikhez a máj. 3ki(ápril. 21 ki) három szerződés is tartozik, zárkötésbe fölvettekül kell tekinteni. E zárkötés e szerint újat sem nem akart fölállítani s fölállítania nem is lehetett, hanem egyedül a már egyesítettekre közös szentesítést akart árasztani. Ez által egyéb legkevesebb sem történt, mint körülbelül az, hogy a három hatalmasságnak Krakót illető különös szerződéseikből, egy, a zárkötés valamennyi aláírói által végrehajtatott hasonló szerződés keletkezett; zárkötés aláírói tehát épen nem együttszerződés az abban közösen szentesített valamennyi szerződéseknek, amennyiben már az előtt illyenek nem valának, igen de bizonyos fokig az illy szerződések végrehajtatásának kezeseivé tétettek. Krakó viszonyait illetőleg tehát Francziaországnak ss. Britanniának ezen minőségben beavatkozás engedtethetnék, sőt őket illetné is, ha azon eset adta volna elő magát, hogy a három védhatalmasság Krakót illetőleg egymás közt meghasonlott volna. Ennél a zárkötés közaláírásából a jogszerű szakadék semmi körülmények alatt továbbá nem terjesztethetik, minthogy ezen zárkötés épen semmi határozatot sem tartalmaz a fölött, hogy a benne fölszámláltak s foglaltak absolut föntartása, az aláírók világos kezessége alá állíttatott. Tehát a zárkötésben biztosított s az abban általvett garantia, annak aláíróit sem többre nem kötelezheti, mint amire a külön szerződések részesei egymás irányában egyesültek, sem az aláírókat többre, mint ezen külön szerződések garantiájára egyoldalú megsértés ellen följogosítani. Hol illy különszerződés egységben s öszhangzásban a szerződök között megváltoztatik vagy eltöröltetik, ott Francziaországnak ss.Britanniának semmi joga sincs a közbeszólásra; barátságos előterjesztéseket ugyan tehetnek, de a zárkötésből alakult joguk tovább nem terjed. Nagyon is messze vezetne , ha csupán kezesekre akarnák bízni annak egyoldalú föntartását, mitől a valódi szerződök összhangzólag visszavonulni akarnak. Ama garanciát Krakóra, mint a fölhívásra fölhatalmazottra kiterjeszteni akarni és olly lehetlen, miután az, a független együttszerződök között sehol sem lépett föl. A franczia külügyek ministerének példája tehát Belgiummal, — mit feljebb emlitünk — nagyon roszul vala választva, minthogy ezen esetben a németalföldi királlyal kötött 1815 ki máj. 31 kei szerződésről vala szó, mellynek megváltoztatása bizonyára a király megegyezését igénylé. De Krakót illetőleg nem létezik olly szerződés, melly annak jóváhagyását változtatás vagy eltörlés esetében, szükségessé tenné. Csak mellékesen legyen itt tehát megjegyezve, miként Belgiumnak Németalföldtéli elszakasztását illetőleg az 1839ben ápril 19én Londonban kötött szerződésnél is koránsem a — egyedül csak általános szentesítés jellemét viselő — zárkötés, hanem az 1815ki máj. 31. szerződés 3dik czikke szolgált irányadóul. Ennélfogva Krakó ügyében Francziaország s N Britannia a zárkötésből következtetett minden beleszólhatási jogának, egyedül a három hatalmasság által egyhangúlag elhatározott egyezkedési állapot fölbontásához beleszólhatásra semmi kigondolható alap nem létezik