Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-06-10 / 501. szám

hogy a M. Gazd. Egyesület, mint illyen, létezik, és ime teljesülésbe ment többike azon sokat igérő vá­gyaknak , mik az intézet fogantatása perczében szo­rult kebellel jósoltatának, de mellyeknek teljesülendé­­séröl a kifáradást nem ismerő magasztos hazafiság méltán nem kétkedhetett, mint nem kétkedik fáradsá­ga sikerén a biztos jelek nyomán aknázó bányász, sőt ha a vártnál súlyosabb torlaszok állják útját, két­szeres erőre feszülnek izmai. Isten, ki a legparányibb csirát is gazdag ter­­ményzési tehetséggel látta el, s ki mindenható oltal­mába veszi a jó irányú törekvést, Egyesületünk ala­pítóinak is megáldá fáradozásait. Avagy nem alap­kövét vagyunk-e ma leteendők egy épületnek, mel­­lyet a legkegyelmesebb fejedelem , s hazánk jobbjai, nagylelkű áldozataikkal vetélkedve, a mezőgazdaság­nak emelnek, hogy elvégre hazánkban is legyen Ce­­resnek állandó szentélye, hol a hívek koronkint ösz­­szeseregelvén, kölcsönösen okuljanak, s haza térvén hirdessék a tudomány szavát, melly felvirágoztassa mezőgazdaságunkat, mi által hazánk nagyra menen­dő, s mi nélkül van e hazának zajos múltja, cse­kély jelene, de biztató lélekemelő jövendője nincs. Hogy pedig ez ünnepnek, melly a nemzeté, fé­nye annál ragyogóbb, emlékezete annál maradandóbb legyen, a hazafi erények iránti elismerés úgy akarta, hogy e csarnok falai, mielőtt tanácskozásaiknak ál­landóul megnyittatnék, a kegyelet tiszteletteljes sza­vaitól viszhangozzanak, s azon férfiúnak nyitassék meg emlékezete, ki ha Periklész avagy Maecenas száza­dában él, amannak dicsőségét, ennek magas hírét oszt­ja vala meg; ki kevés jeleseink gyérlapu krónikájá­ban elsőrendű csillagként tündöklik, nemcsak mint olly szeplőtlen lelkű magyar, kit hazafiságban senki meg nem haladott, áldozatkészségben kevesen közelitenek meg, hanem leginkább mint csüggedetlen pályatörő a mezőgazdasági közremunkálásnak akkoron még igen elhagyatott terén. A férfiú, kit kortársai bámultak, de követni feled­tek, gr. F­es­te­tics György, a félszázados keszt­helyi Georgicon gazdag szellemű Cecropia. Enged­ve a szokás hatalmának, melly akkoron erősen kö­vetelé, hogy a hazának született leventéi egyenru­hát öltsenek, gr. Festetics György ifjú élte virág­korában hagyá el a szülői hajlékot s katonává lön, tizennyolcz évi vitézlés után megtörött szívvel bu­­csut veendő ezrede zászlójától. Gróf Festetics György nem sujtásul avagy bá­torul tartá a bölcseség szobrát imateremében, mélyen sérült keblének is tudott tehát enyhet és vigasztalást szerezni, a nevelés és mezőgazdaság istápolást igény­lő ügyének szentelvén idejét s tehetségeit. Így jön, hogy néhány rövid esztendő alatt Keszthelyen rendezett három osztályú elemi, s öt diák iskolát, nemesi convictust, a szenvedő embe­riség számára kórházat, szépirási-, rajz- muzsika és ének-iskolát, és miket a magyar akkor még csak hírükből ismert, a falusi mestereket képző tanodát és vasárnapi iskolát találunk. Szerzé végül a Georgicont. Már a katonaságtól visszaléptekor Keszthelyen vevén lakást, gazdaságainak hanyag állapota fölkelté benne a vágyat, gyökeres rendezést megkísérteni. Szerencsére kalauz sem hiányzik, ki a nagyra tö­rekvőt az ígéret földére vezesse. Három férfiú foglalta különösebben ez időben a gazdaközönség figyelmét. Teschedik Sámuel a nagyhírű szarvasi intézet példátlan kitűzésű alkotója,­­ továbbá Nagyváthy János, ki a katonai pályát elhagyván, Bécsben kiadott gazdasági munkája által olly hírre jutott, hogy II. Leopold királytól arany érmével jutalmaztatnék meg; végül néhány évvel későbben Pethe Ferencz, ki külföldről hazatérté­ben, Bécsben „a vizsgálódó magyar gaz­da“ nevű első magyar gazdasági folyóirat hasáb­jain tudta nevét föltünővé s jó hangzásúvá tenni. Gróf Festetics György mind a hármat meg­nyerte czéljának. — Teschedik tanácsával élt, Nagy­­váthyt s utóbb Pethét Keszthelyre hozta. A Georgiconnak ekkor az volt egyelőre ren­deltetése, hogy a grófi háznak képezzen alkalma­tos tiszteket. 1801 ben elkészülvén azonban a tano­dai épület, most már intézetét az alapító nemcsak megnyitotta a nagy közönségnek, hanem nevezetes jutalmakkal is serkente az ifjúságot a mezőgazda­sági ismeretek tanulására. Nehéz idők fergetege dozn­á el a század elején a magyar láthatárt, de küldött Isten egy nemlét, ki magasztos érzéssel és annyi szeretettel őrködök öt­ven éven keresztül hazánk viszontagságteljes sorsa fölött; e nemze, kinek tíz olympiassal korán történt körünkbeli távozását a tekintetetes Egyesület is mé­lyen gyászolja, igen is e nemze, — hazánk áldott em­lékezetű nádora volt az, ki gróf Festetics Györgynek csüggedetlen törekvéseit figyelemmel kisérvén, et a fejedelmi visszatetszés súlya alul fölmenté, s maga is a mezőgazdaságnak tudományos avatottja, s ép ez okból tisztelője is, a Georgicont a méltánylás ritka nemével tisztelte meg. 1801ben augustus 23-a volt, midőn a főher­­czeg nádor a mezőgazdaságot a becsületrend csilla­gával diszesitendő, a georgiconi kertben sajátkezü­kig vezetvén az eke szarvait, szántott néhány baráz­dát, — mintegy második Cincinnatus az ekétől és Budára menendő, a szeretett haza ügyeinek kormány­zására. — Áldás követte itt is a főherczegi nádor közben­járását. — Az illy fényes elismerés által még inkább lelkesített Festetics György pazaron tékozla immár gazdag szelleme és pénztára kincseit,és a Georgicon rö­vid idő alatt Európa legelső mezőgazdasági intéze­teivel mérkőzik. ■— Mindenek előtt a georgiconi pályára megkiván­­tató előismeretek megszerezhetését az által könnyí­tette az alapító, hogy Keszthelyen philosophiai tanszé­ket állított, s ekként a Georgiconba szándékozók a szám és természettani szükséges ismereteket maguké­vá teheték. — Maga a Georgicon, mint tisztán mezőgazdasági intézet, két arányban hatott; jelesül tudományos gaz­dák képzése s a szegény kunyhók fiainak — paraszt növendékeknek — oktatására. Egyébiránt a Georgi­­connal még kapcsolatban voltak: a Pristaldeum, melly gyakorló jószágokat növelt, továbbá a mér­nöki képezd­e, — lovász- és vadás­z-iskol­­­á­k, voltak azután a német, angol és franczia nyel­veknek is tanszékeik. Különösebben pedig tekintőleg a Georgicont, mint az alapító vállalatainak gyöngyét és ékkövét, nem kí­méltetek sem idő, sem fáradság, sem pénz, sem érte­lem, csak hogy rendeltetését lehetőségig megközelítse. A tanulmányok, mik a mezőgazdaság minden á­­gaira kiterjesztettek, szakértő tudományos szigorral választattak meg, és a műveltebb külföld osztatlan tetszését beiró legjobb iratok szolgáltak kéziköny­vekül.­­ A jól fizetett és jutalmakkal is ápolt tanszékekre alkalmatos férfiak hivattak meg. Merült légyen föl a ha­zában bárhol nevezetes tanári tehetség, gr. Festetics György azt megtudta nyerni szive egész hevével sze­retett Georgiconának; más részről maga is nevelt in­tézetének tanítókat, a georgiconi ifjúság jelesebbjei­­ből hivatásukhoz képest képeztetvén, és több évre a külföld nagyobb hitü gazdaságaiba s gazdasági in­tézeteibe küldvén őket, mielőtt oktatókat alkalmaz­tatnának. Végül szükség idején s megnyugvásul a haza határain túl is keresett tanácsot, s különösen a tisz­tes öreg Timer volt az, kivel gróf Festetics György még vetésforgásait is közlé, s Timer volt az, kinek intézetében a georgiconi oktatókká szánt, és gróf költségein utazott ifjaknak Möglinben néhány havat tölteniük kellett. Mig ekkint minden elkövetteték, mi az elmé­leti előadást alapossá és biztossá teheté, hogy az igé­nek mulasztja is legyen, gondoskodott gróf Feste­tics György arról is, hogy intézete növendékeinek a gyakorlati eljárás minden ágaiban legyen tág cse­lekvési terük és okulási alkalmuk. — Ez okból a Georgicon conservatoriu­mban az ásványtan válo­gatott példányok által volt képviselve; az építész, és gazdasági gépész a sok költséggel szerzett épületi s gazdasági mintákból okulhatott, valamint hogy a jobb eszközök nagyban is megvétettek , s munkáltatásra használtattak.­­ A növénytani előadásoknak életet adott a szárított füvek gyűjteménye, továbbá a Ge­orgicon tőszomszédságában tudományosan rendezett füvészkert, és az illető tanár kíséretében koronkint tett füvészi kirándulások. Az állattan hallgatói szá­mára voltak vázak, és természetben megőrzött ker­­eseti példányok. — A földészeti vegytan folyvást kísérletek mellett magyaráztatotl; — a gyümölcs és konyha-kertésznek pedig nyitva állottak a legválo­­gatottab gyümölcsfái, továbbá a szintolly ízletesen, mint helyesen rendezett konylakertek.­­ A geor­giconi szőlő­iskolában a szép Olaszhonnak, a bor­gazdag Francziaországnak, a zamatos fürtöket ter­mő Spanyol és Dalmáthonnak sok százra menő sző­lőfajtái együtt diszlenek a hazánkbeli nevezetes­ bor­­vesszőkkel, még bővebb okulásul pedig ott volt a nagy terjedelmű uradalmi szőlő, mellynek munkálta­tását a georgiconi tanulóknak meg kelle nézni. A fe­néid gyepen Keszthelyhez alig félórányira szép szá­mú s jeles egyénekkel biró ménes tartatott, a csi­­rászat válogatott példányait Sveicz, Stájerország, Tirol és czimeres, hazai gulyáink adták. A birka­­nyáj Lichnovszky s Geiszler majorjaikból, s Szász­országból szerzett állatokkal jeleskedett. A méhészet és selymészet szintén képviselve voltak. A kísérleti mezőkön pedig a legnagyobb vál­tozatosságban lehetett együtt találni a lisztes és olaj­tartalmú, fűszeres és fonat, gumó és takarmány nö­vények leghasznosabb s legújabb fajait. E mező­kön mindennemű munkálatok a georgiconi ifjuság előtt s nagy részben általa tétettek. Végül, hogy a­­ jószágrendezési s kormányzási elveket is gyakor­lati alkalmazásban lássa az ifjúság, meg kelle látogat­nia az uradalmi intéző hivatal rendelkezési üléseit, hol számon kéreték a legutóbbi gazdasági rendeletek sikere, újabb utasítások adattak, a gyakorlat em­berei által javaslatok tétettek, szóval a jószág-igaz­gatósági gépet gazdai értelem és számítás tartá foly­tonos mozgásban. És minden a legszebb renddel s ernyedellen munkássággal történt, mert az intézet fölött gróf Fes­tetics György rendtartó szelleme őrködött, bátorít­va a csüggeteget, gyámolitva a lankadót, s egyiránt jutalmazva az igyekező tanárt és szorgalmatos ta­nítványt. Ennyi megfeszített törekvésnek, illy tetemes értelmi beforditásnak s illy pazar anyagi beruházás­nak nem lehetett meg nem teremni a legszebb sikert. Azok, kik az intézet áldásaiban részesültek, avagy azt működésében látták, tisztelettel emlékezének a Georgiconról; oda pedig, hol a szemtanuk láncza megszakadt, a hít vitte el gyors szárnyain magasz­­talásait. Ekkor a Georgicon­­ alapító föntartója ko­rának dicsőített nevezetességei lőnek nemcsak ben a hazában, hanem annak határain túl is. Szakértők, és számos ollyanok is sűrűen meglátogatók a Geor­gicont, kiknek megjelenését csak kivívott siker nyer­hető meg. 1817-ben a király, azelőtt a főherczegek tisztelik meg látogatásaikkal a Georgicont, s itt­létük emlékezetét a legközelebb dicsőült őseihez köl­tözött Károly, továbbá János cs. k. s a Hessen-Hom­­burgi főherczegek, és több fényes állású férfiak nem­csak a georgiconi emlékkönyv ívein, hanem saját­kezűig tett faültetések és fanemesités által is örö­­kítették. Hatóságok, és birtokosok tanítványokat küldöt­tek, s a Georgicon , melly korábbi években a pesti egyetemnek is adott tanárokat, sok jeles gazdai te­hetséget fejleszte ki. S elhallgassam-e dicső emlé­kezetű Ferencz királyunk azon rendelését, miszerint meghagyd, hogy a Georgiconban tanulmányaikat di­cséretesen végzett ifjak , ha kamarai, avagy alapít­ványi jószágokban kívánnak alkalmaztatást venni,má­sok fölött elsőséggel bírjanak ? Elhallgassam-e, hogy Károly cs. k. főherczeg 1807-ben a Georgicont és convictust megszemlélvén, mindkettőnek hatásával an­nyira megvolt elégedve, hogy ígéretet tön, a gróf ál­tal ajánlandó convictusi ifjakat, ha hadi szolgálatba lépni óhajtanak, azonnal tiszti állásra emelni? És még itt nem szakadt vége a Georgicon áldásos működésé­nek. Fa volt az, életerős termőfa, melly naponkint gyarapodván, gazdag lombokkal és nemes gyümöl­csökkel, mindinkább többeket fogadhatott enyhitő ár­nyékába, s mindinkább többeket éltethetett gyümöl­csével. 1814-ik évben „helicon“i ünnepély rendeztetett, kicsinyben az, mik hajdan a cerealisok voltak. E látogatások május 20-án tartottak, s az ez alkalomra a szomszédságból is megjelent vendégkoszorú a Georgicon közelebb múlt évi gyarapodását és kísér­leteit elmondó beszéddel ü­dvözölteték; ekkor né­hány georgiconi növendék közvizsgálati jeleskedése, s jutalmaztatása után tanúságos gazdasági vitatko­zások tartottak. Bell sok nagy fontosságú gazdasági korkérdés jön illy alkalommal tárgyalva­­ olly kér­dések , miknek szerencsés eligazításában irányt ad­ni a sek. Egyesületnek is mind ekkorig legsürgetőbb teendői közt foglal helyet. A tanácskozásokat szem­le követő, r a legújabb gép-és eszköz­mintákon kezd­ve végig a legválogatottabb gazdasági kísérletekig. Hogy pedig az illy alkalommal tartott érdekes­ gazdasá­gi tárgyalások maradandóbb eredménynért legyenek, grófi költségen sajtó alá is bocsáttattak. Így keletkezett 362

Next