Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-10 / 571. szám

jesztessenek föl,“ a kk. és rr. kitörő lelkesedéssel fogadták. A kormányszék távozta után a kk. és rr. a mezőrendőrség tárgyában leküldött k. leiratot vet­ték tárgyalás alá, minek következtében a múlt or­szággyűlés által fölküldött mezőrendőrségi törvény­­javaslat szakaszainak némi módosításával, a m.rendőr­­ségi ügyek eldöntésére rögtöni eljárást állítottak meg. Némelly honfiusitandók és ez. nemességre ajánlandók ügyében készült föliratok és törv.javaslatok fölolva­sása után napirendre a legújabban érkezett k. k. le­irat van kitűzve az urbér tárgyában. Kegyelmes kir. leirat az urbér tárgyában. Ferdinand sat. Midőn az urbér tárgyában ja­vaslott s folyó évi aug. 2-ról kelt alázatos fölirástok­­nál fogva szokott utón és móddal élőnkbe terjesz­tett törvényczikkeket azon alakban, mellyben ide mel­­lékelvék, általunk kegyelmetesen módosítva ezennel hozzátok seküldjük, egyszersmind arra híván föl ti­teket, hogy az úrbéri szék ülnökeinek díját illetőleg, miről a XII. t.czikk. 15 cik­kban van említés, tekin­tettel lévén a törvényhatóságok terjedelme­s ehez­­képest a teendők mennyiségének különbségére, újból tanácskozzatok s tanácskozástok eredményét külön fölirás utján terjesszétek élőnkbe: azon buzgalmatok­tól , mellyre hogy az úrbéri visszonyok törvényes rendezésének minél előbbi behozatala iránt lelkesülve vagytok, ezen fölirástok tartalmából értjük, bizton várjuk, miszerint ti is minden igyekezettel oda fog­tok közremunkálni, hogy ezen törvényczikkek men­tül előbb kb­. legfelsőbb szentesítésünkkel megerősit­­tessenek s a még jelen országgyűlés folyamán a tör­vények sorába igtattathassanak, s hogy továbbá maga az urbérnek törvényekkel öszhangzó s mind azon tekintetekhez, mellyeket ezen fontos tárgy termé­szete kíván, alkalmazandó behozatala általunk ke­gyelmesen eszközöltethessék. A­mi pedig a jelenlegi adó ezen szempontbóli nem növekedésének ugyan­azon föliratban érintett kérdését illeti, ti magatok tudni fogjátok , hogy az azon elvekkel, mellyeken az egész adóügynek alapulni kell, legszorosabb kap­csolatban áll, minél fogva semmi e tárgyban teen­dő intézkedéssel azon elveket, mellyek az új adórend­szer kidolgozásához tartoznak, előlegezni nem le­het.­­ Végre hajlandók lévén újabb adattal ta­­nusitni, hogy mi hü­nk, és rendeink iránti a­­tyai kegyelmünknél fogva, alázatos kérelmeikre, a mennyiben a közjó megengedi, örömest tekintettel kívánunk lenni, folyó évi július 25-ről kelt k. le­iratunk folytán kegyelmesen megengedjük, hogy már a jelen országgyűlésről minden törvényczikkek leg­felsőbb kir. szentesítésünk végett magyar nyelven terjesztessenek föl. Egyébiránt sat. sat. (E. H.) A Józse­f-emlék egyesülettől. Tekintetes szer­kesztőség ! Mióta a József-emlék egyesület ügyét az aláírási ivek szétküldésével a közgyűlésileg megbi­­zott választmány megindító, ezen egyesület érde­kében olly eredmény fejlődött ki, hogy annak rész­leteiről a t. szerkesztőséget értesíteni kötelességünk­nek ismertük , részint hogy igazoljuk eddigi eljárá­sunkat, részint hogy megnyugtassuk a t. szerkesz­tőséget becses részvétéért, mellyet a t. szerkesz­tőség részéről boldog emlékű lóherczeg nagy ná­dorunk iránti kegyelete­s tiszteleténél fogva eddig­­elő sem mertünk volna ugyan kétségbe vonni, de a zsenge törekvések sikere által reményleni most még nagyobb mértékben bátorkodunk. Mindenek előtt tehát van szerencsénk tisztelet­tel jelenteni , hogy egyesületünk szabályai ő cs. s apostoli kir. felsége által sz. kir. Pest város ható­ságához legközelebb érkezett helytartósági k. k. in­­tézvény szerint legkegyelmesebben és csupán azon hozzátétellel, miszerint a czélba vett érczemlék terve előlegesen szinte fölterjesztessék, jóváhagyat­tak. Megszűnt ez által azon akadály, melly eddig elő utunkban állott, hogy a kötelezett ajánlatokat tel­jes megnyugvással beszedhettük volna; megszűntem ellenvetés, mellyel némelly hazafiak csak azért vo­nakodtak részt venni a Pesten emelendő érczemlék költségeiben , mert az országos és félszázados ér­demű nagy nádornak országgyülésileg elhatározan­dó emlékére óhajtanak adakozni; mivel azon cselre is, ha az ország a föntisztelt magas érdemeket nem puszta beczikkelyezéssel, hanem a nemzet méltósá­gához illő , s az utókornak is hasznosan gyümöl­csözendő emlékkel fogja örökíteni; minthogy ez u­­tán a hozandó törvény birtok - vagy kereset - aránylag minden honpolgárt egyiránt kötelezend az adózásra , az egyéni kegyeletet mindenkinek csak úgy lehet külön tanúsítani, ha az egyesület által föl­­állitni czélzott érerszobor költségeire tehetsége­s tisztelete arányában magán adakozás útján s önként ajánlkozandik áldozatával. Időközben, mig alapszabályaink ügye fensőbb s legfensőbb kormányszékeknél tárgyaltatott, vá­lasztmányunk levelezésbe bocsátkozott a világhírű Schwanthaler szobrásszal, kinek válaszából örömmel értesült az egyesület, hogy a czélul kitűzött érer­szobor kettős életnagysága lovas alakban 50,000 pengő, gyalog pedig 30,000 pengő forintnál többe alig kerülend, s az legfölebb 4 év alatt rendelteté­se helyén (a József piaczon) állhatand. Miután pe­dig az e tárgyú választmányi levelezés előterjesz­tésekor a visszaérkezett 49 aláírási ivén már­is 14,000 pengő forinton túl volt kötelezve, és ebből néhány hét alatt önként mintegy 4000 pengő fo­rint befizetve , (melly befizetett ősziét mai napig már 8000 ponton is túl növekedett) mit sem két­kedvén az egyesület, hogy a még kin levő aláírá­si íveken a többi 36,000, s illetőleg a gyalog szo­bor összes költségeinek kiegészítésére kellő 16.000 pengő forint is már részben meg vagyon ajánlva, részben az emlékműnek elkészültéig megajánltatan­­dik. Ennélfogva múlt hónap 23k án számos tag je­lenlétében tartott közgyűlésen az emlékmű elkészí­tésével fölnevezett Schwanthaler müncheni szob­rászt határozó osztatlan közakarattal megbizatni; an­nyival inkább, mert más egyesületek drága tapasz­talásain okulva, meg vala arról is győződve, hogy valamint a művészek versenye már a költséges min­­tázgatás tekintetéből sem czélra vezető, úgy a meg­választott művész egyénisége nem csekély mérték­ben fogja emelni a mű iránti közrészvétet; és mert Schwanthalernek minden eddigi nagyobbszerű műve olly remek, hogy miután boldogult fóherczeg nagy nádorunk ércz-emlékének készítését az egyesület alapszabályaiban is európai hírű s első rangú mű­vészre határozó bizandani, e részben nagyobb biz­tosítékot más egyéniségben alig lehetne találni. De jóllehet az egyesület Schwanthalert hatá­rozó az emlékmű elkészítésével megbizatni, ez mind­addig sem rajzokat, sem mintát nem terjeszthet elő, míg határozottan nem fog tudatni: váljon lovas reszen-e az érczemlék, vagy gyalog, mi szinte attól függ, váljon mennyi van a még be nem kül­dött aláírási íveken eddig elő kötelezve. Egyébiránt a legfensőbb helyütt kegyel­mesen jóváhagyott alapszabályok másolatával ked­­veskedőleg, addig is, míg az emelendő érczem­lék tervrajzával s a t. ez. gyűjtők és aláíróknak egy példányban a nemzeti múzeumba,másikban az ércz­emlék alapkövében teendő névkönyvével annak ide­i­­ben szinte lehetene szerencsénk szolgálni, biztosítván egyszersmind a t. szerkesztőséget, hogy a választmány minden beveendett legkisebb ősziésről hírlapok útján az ajánlók megnevezésével s ajánlataik pontos kité­telével mindenki megnyugtatásául számoland, bá­torságunkért s alkalmatlankodásunkért az ügy szent­sége , s kegyeletes hálaérzetünk tekintetéből bo­csánatot kérünk s becses kedvezésébe ajánlottak tel­jes tisztelettel maradunk. A tekintetes szerkesztőségnek Pesten September 25-én 1847. alázatos szolgái: Rottenbiller Leopold Egyesületi elnök. Kacskovics Lajos l­loknok. Pest város tanácsához. 29926. Nemes városi tanács ! E város kebelében alakult: „József­­emlék egyesület“ alapszabályait egész terjedelmük­ben a cs. kir. felsége f. e. szentivánhó 11 kén kelt legfelsőbb határozatával k. helybenhagyván , ezen városi tanácsnak f. e. böjtínásho 7kén 1192 sz. a. kelt fölirásával bemutatott irományok azzal küldetnek vissza, hogy a fölállítandó emlék tervrajzát előle­­ges jóváhagyás végett annak idején terjessze föl. Kelt Budán a magyar királyi helytartótanács 1847 évi sz. jakabhó 1okán tartott üléséből. — E városi ta­nácsnak jóakarói: gróf Keglevich Gábor s. k., Nyéky Mihály s. k., Jakab István s. k. A J­ó­z­s­e­f - e­m­l­é­k egyesület alapsza­bályai: Főherczeg József Antal János, Magyaror­szág boldog emlékű nádora , cs. kir. fönségének számtalan jótéteményei által, szab. kir. Pest város lakosi mélyen lekötelezve érzik magukat nem csu-­­­pán arra , hogy az üdvözültnek édes hazánk iránti halhatlan érdemeiért hálás köszönetü­ket nyilvánítsák, hanem arra is, hogy bebizonyítsák legmélyebb tisz­telettel párosult fiúi igaz szeretetöket s ragaszkodá­sukat azon atyai kegyességért, szeretet­teljes gon­doskodásért , hatalmas pártfogásért, nyájas leeresz­kedésért, és bölcs vezérletért, mellyek által fél szá­zad folytán Pest városát szende csk­ájából mostani tekintélyére fejleszteni s nagyszerű jövendőjére érlel­ni méltóztatott, s hogy ime fönséges pártfogójuk, jótevőjük s valódi atyjuk iránt saját s utódaik szi­véből amúgy is kiolthatatlan hála­ s tiszteletérzelmei­ket olly emlékjel által tanúsítsák, melly az időnek mindent pusztító hatalmával daczolva, az utókor ha­sonló tiszteletének legméltóbb tárgyául e város ke­belében a fönséges üdvözült kedves vonásait is örö­kítse. Ennélfogva tehát e város lakosai czélul tűzték ki magoknak, egyesülten érczemléket emelni, melly ne csak ö fönsége magas nevének , és eléggé meg nem hálálható érdemeinek megfelelő, hanem e vá­ros méltóságához is illő legyen, s a legjelesb mű­vészi kezek által készülten valamelly alkalmas köz­helyre állitassék. 1. §. A kitűzött czél létesítéséül megkivántató pénzerő korlátlan aláírás útján gyűjtendő, mire néz­ve bárkitől és a legcsekélyebb adományok is köszö­nettel fogadtatnak s méltányoltatnak. 2. §. A szobor minőségének elhatározása, költ­ségvetés megállapítása s művész megválasztása a közgyűlésnek tartatnak fon. A mindenkor nyilváno­san tartandó közgyűlés, mellyen azonban csak azon tagok bírnak szavazati és választási képességgel, kik legalább is egyszerre lefizetendő 10­0­ forintnyi a­­dománnyal járultak ez ügyhöz, a kitűzött czél való­­disításának fő pontjaira nézve határoz, s a kivitelt egy választmányra bízza , melly egy elnök, egy alelnök , egy titoknok , egy pénztárnok s 36 vá­lasztmányi tagból áll. 3. §. Miszerint a választmány érvényes hatá­rozatot hozhasson, az elnökön, titoknokon, és szük­ség esetében pénztárnokon kívül legalább hét vá­lasztmányi tag jelenléte, úgy szinte átalános szó­többség kívántatik. 4. §. A választmány tárgyalásai fölött jegyző­könyveket vezetend s a közgyűléseknek tudósításo­kat adand, egyszersmind ennek irányában tett in­tézkedéseiért épen úgy mint a begyűlendő adomá­nyok czélszerű kezeléséért s hova fordításáért felelős. 5. §. A közgyűlés határozatai az egyesületi pénzek álladalma, a befizetett ajánlatok, az illető aláírók megnevezésével időről időre hírlapok útján köztudomásra fognak juttatni. 6. §. Míg a fölterjesztendő szabályok fensőbb helyeken jóvá nem hagyatandnak, az alulírt ajánla­tok beszedése nem fog megkezdetni. Említettük legközelebbről, hogy a „Pesti Divatlap“ szerkesztősége új évtől fogva változni fog, és pedig említettük azért, mivel azt hitelesen magától Erdélyi János úrtól is hallottuk, ki a kérdéses laphoz tulajdoni jogot tart, mivel azonban fölvilágosításul­­. Vah­ot Imre úrtól egészen ellenkező tartalmú levelet vettünk, s mivel az ügy bíróság alatt lévén, eldöntve még nincs, s mi kárát senkinek sem kívánjuk, kötelességünknek ismertük e fölvilágosító levelet is, a­mint következik, egész terjedelmében közölni: „Tekintetes szerkesztő úr! Miután a „Nemzeti Újságban“ mint bizonyos tény van hirdetve az, hogy Erdélyi János a „Pesti Di­vatlap“ szerkesztését jövő új évre tőlem átveszi, és csak „ideiglenesen átadott tulajdonát“ ismét maga kezelendi; s miután a dolog ellenkezőleg áll, mert én szerződés utján a „Pesti Divatlap“-ot tőle örökösen megvettem, s ennek következtében legújabban folyamodást is adtam felsőbb helyre a végből, hogy a privát után már általam megszer­zett szabadalom reám ruháztassék, mi csak jövő hónapban fog még eldülni. — ennek okáért tiszte­lettel kérem a tekintetes urat, szíveskedjék lapjá­ban az álhir közlését ekképen megigazítani s leg­közelebbi számában közzétenni azt, miszerint a „Pesti Divatlap“, melly az én tulajdonom, nem me­het többé Erdélyi kezébe , annál kevésbbé fiecke­­nastéba. Erdélyi „Honi lap“-ért folyamodott, melly tudományos és szépirodalmi tartalmú leend. Meg­nyeri-e vagy nem; s a „Pesti Divatlap“ reám fog-e ruháztatni vagy nem? — az még egészen bizony­talan. Ezek megemlítését csak azért kérem , mert a „Nemzeti Ujság“-ban közlött hit ártalmára van la­pomnak, a­mennyiben az, új évre sokkal valószí­nűbben folytattatni fog , mint nem. A jogosság és méltányosság hihetőleg m­eghiusítandja elleneim önző hírvágyukat. Pesten October 7-én 1847 — tisztelő ügy társa V­a­h­o­t Imre.1­ 642

Next