Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-03-23 / 664. szám

664­ szám 1848. Előzetes­­ díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN, kiadja Özvegye. Csütörtök mart. 23. Negyvenkettedik év. BIE83IBSSS Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérü­nk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. T­ARTALO­M. Magyarország és Erdély. Egyesüljünk ő­­szintén. — Or­sz­ág­gyűlési közlemények. (Orszá­gos ülés a főrendeknél. Izenete a RRnak a főRRhez a papi tized megszüntetése tárgyában. A főRRnek viszonizenete u­­gyan e tárgyban. 43dik országos ülés a RRnél. Elegyes il­lés. Kerületi ülés. Határzata a BRnek az országgyűlési követek szavazatáról. Törvényhatósági tudósítá­sok. Pestből. (évnegyedes közgyűlés.) Pesti napi mozgalmak mart. 21. és 22-én. Magyar academia. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Éresüljünk őszintén. Az alkotmányos élet malasztjai, szabályszerinti viszonyok között csak a pártok normális küzdel­meiből emelkedhetvén ki; nincs a hazában a po­litikai pártjáték-theóriának nagyobb, őszintébb híve, mint mi. Nem szükség azonban figyelmeztetnünk, hogy jelen helyzetünk nem normális pártpolitikai, hanem egész­en sajátszerű állapot, mellyet a pártszín-theó­­riára tekintve — úgy látszik — még kevesen fog­tak föl a maga valóságos jelentőségében. Most, a jelenleg kiküzdött elvekkel egy irányban egy vé­leményben nem levő pártoknak nem szabad bár­mi kis nyomdokaikban s elemző csíráikban is lé­tezniük. A dolognak mostani állása ez: A hajdani op­­positio úgy mint a hajdani conservativek külön­böző fokú reformot követeltek, különböző idomban, de mindkettő a rendes utón. Tény , hogy magá­nak az oppositionak sem volt egyenes akarata for­radalom útján boldogulni azon elvekre s állapo­tokra nézve, mellyet életbe léptetni óhajtott. Tény az is,hogy az oppositionak legvérmesebb radicalis áta­lakulási reményei sem terjedtek odáig, miszerint annak, mi most végbe megy, bár 11. század elfo­­lyása alatt is örvendhessél Azonban mi történt?Az emberiség, a társadalmak s a hatalom sorsa s korlátai fölött őrködő gondviselés, azon állapotot teremtő ná­lunk egy felhőtlen égből eredő villanycsapás útján , miszerint: egy, előre nem látott, előre nem számít­ható békés forradalom phasisán keresztül nem a po­litika változzék az országban, hanem az ország füg­getlen nemzeti léte s jogszerű politikai miképenléte egy percz alatt a régi reminiscentiáli­s traditiók tökéletes összeroskadásával újra teremtessék. A jelen állapot definitiója tehát ez: minden, mi eddig létezett, minden politikai, mind alkotmány­alapelvi , mind pedig feudalitás és castalitásra em­lékeztető viszony e tetileg meg van szüntetve, kivéve a vagyon s személy sérthetetlenségének szentségét. Egy tökéletes „tabula rasa“ áll előttünk, mellyen a király, a dynastia, az összes nép, és a biro­dalommali viszony iránti hűség jeligéjén kívül sem­mi más írva nincs. — Gyökeresen újra kell tehát építeni, egyetlenegy reservatával: a szabadság, az egyenlőség, a nép iránti méltányló testvériség, vagyis a valódi, a kiterjedett népképviselet alapjá­nak reservatájával. A forradalom tehát e szerint tökéletesen ke­resztülszökvén mind a két párt reformszándékát, csak annyi bizonyos , hogy a forradalom ad­ása el­vileg s életgyakorlatilag mindaddig tartani fog, tar­tania kell, míg az új épület el nem készül. így már váljon mi most a feladat, minek min­denek előtt uralkodnia, minek egy nap , egy év, egy osztály csekélyes érdekein fölülemelkednie ; mi az óhajtás, minek minden becsületes , okos és jóakaratu polgár keblében—ki nem beszü­lt szörnye­teg — beírva lenni kell ? — Az, miszerint a vi­szonyok magukat consolidálják, constituálják, mi­kép a forradalmi állapotból mielőbb rendezett nép­­képviseleti alkotmányos státusélet emelkedjék ki. Ez a feladat uraim! A forradalmak nem azért csináltatnak, hogy egyszerűen csak megtörténjenek, s nem azért, hogy a forradalmi állapotok örökítessenek, hanem azért, hogy azon elvek, mellyek kivivottak, rendezett sta­­tusviszonyig fölemeltetve, consistent­­ nyerjenek, állandóvá tétessenek, egy szóval , hogy az új vi­szonyok magukat constituálhassák. Ti elfogadtátok azt, hogy most a magán­véleményt a kivivott elveknek, s a forradalomnak alá kell rendelni; azonban mit tesz ez mást, mint elfogadni azt, mit a tény a nélkül is az élet foká­ra emelt, tehát: alávetni magát s nem ellenszegül­ni azon dolgoknak s viszonyoknak, mellyek irányá­ban az ellenszegülés kiszámithatlan s okvetetlenül nagyobb roszakat szülne ; alávetni magát nem meg­győződésből, hanem szükségből!... Azonban, arról van a kérdés: az alávetéssel, az ellene nem szegüléssel elég van-e téve a ha­zafi hivatásnak , hazafi kötelességnek ? Azt mond­juk, hogy nem. Mert: miért rendelitek alá véleményteket, mi­ért vetitek magatokat alá e viszonyoknak? Két­ségtelenül azért, mert az ellenszegülés még na­gyobb ingerültséget szülne, s azt, miszerint az ál­lapotok magukat constituálhassák, mód nélkül hát­ráltatná. De igy már épen ott vagyunk, mi körül, mint tengely körül, az egész kérdés forog. — Ott t. i. hogyha a becsületes hűt polgár legforróbb vágyai közé tartozik, miszerint a forradalmi viszonyok mielőbb rendezett constituált állapotokba menje­nek át, akkor teljességgel nem elég csak szen­­vedőleg útjába nem állni annak, miszerint ez meg­történjék; nem elég pedig épen azon okoknál fogva, mellyek benneteket az alárendelés, ellene nem szegülés passiv szerepére vezettek. Az idők nem egyenlők. A mostaniakhoz hason­lót csak évezeredek adnak. Itt nem miniszervál­­tozás , hanem egész nemzet, egész országalkotás , egész országlási rendváltozás lett ténnyé. Itt nem a hűség személyekhez , nem a hűség egy vagy más kormányhoz, hanem a hűség a ha­zához van kérdésben. A magyar kormány ennek­­előtte nem volt eme vagy ama rendszer, hanem nem­tény, semmi. Az eddigi magyar kormányférfiak min­den honszeretetü­k mellett sem lehettek önakarattal bírók, hanem gépei egy más fölöttük álló rendszer­nek. Ezen viszonyok közt, nektek a megszűnt kor­mányrendszerre nézve nincs mit s nincs kit meg­tagadnotok, hanem van most kit istápolnotok, támo­gatnotok, és ezt hazafi készséggel,tudástuk s akarás­­tuk minden tü­zével s föláldozásával kell tenniitek. És ha tagadni nem lehet, miszerint arra , hogy a viszonyok rendezett állapotba menjenek át, nem találkozik színezet, melly ezt bizonyosabban eszkö­zölhetné, mint az, melly a hatalomra jutott, akkor a­­zon színezethez magához a hatalomhoz csatlakozás által, annak erejét növelni kell, annak erkölcsi súlyt kell adni, hogy igy az összes nemzet sym­­patinájának kinyilatkoztatásával azon hű polgár s honfi szent kötelesség teljesedésbe menjen, melly a meg nem elégedettek számának gyérítését, a meg­elégedettek seregének pedig minél föltűnőbb kiél­jelek általi szaporítását parancsolólag igényli. És ez az egy részről álló tiszta s tökéletes föl­fogása a dolgoknak.­­ Ennek azonban más rész­ről azon correlation felel meg , hogy valamint a haj­dani conservativektől, az uj viszonyoknak rende­zett s constituált állapottai emelésénél nem vala­­melly passiv s permissiv, hanem egyeneslelkű­ be­csületes kézfogást és vállvetést követelünk, úgy más részről minden hazáját szerető hajdani ellen­zéki tagtól, bármelly politikai szinvegyü­lékű­ le­gyen is az, épen az egyenlőség s testvériség szent elvénél fogva kell követelnünk, miszerint nem megbocsátani, — mert hiszen véleménykülönbség tekintetében egy alkotmányos országban nincs mit megbocsátani — hanem feledni tudjon, és őrszem­mel nem a regtörténteket s feledendőket, hanem a jelen s jövő iránti sympathiákbani hanyagságot vagy épen ellenszenvet kisérje. Ez utólára joga van, az elsőre nem. Mi erre nem saját érdekünkben szóla­lunk föl. Nem! nekünk nincs miért kérnünk, hogy fe­ledtessék. Mi a conservativektől mint párttól a múlt octoberben válván meg, mérsékleti, de isolált füg­getlen politikát csináltunk; lapunkban a hazai kor­mánynak függetlenné tételét az aristokratai elv , különösen a születési aristokratia politikai befolyá­sának mérséklését, alkotmányunknak liberálisabb és jelesül a képviselet alapjára való fektettetését szor­galmazván. Egész életünket magyar kormányunk a bécsi­­tek­ függetlenítésének eszméje töltötte be. Hivat­kozunk hajdani elvbarátunkra. Ezek bizonyítják: privát körökben is erre voltak irányozva izgatásaink. A dicsőséget semmiért a földön nem enged­jük magunktól elvitázni, hogy a sajtó terén mi vol­tunk az elsők, kik Magyarország kormányának füg­­getlenítését követeltük , kik osztályozott specificált mag­yar ministériumot reclamáltunk. 6 . Mi, ha martins tökén az utczákon nem nyilat­koztunk is , e nap este — tehát akkor még, a­mi­dőn a dolgok korántsem voltak túl a crisis pontján, — ép olly solidaritásba tettük magunkat a mozga­lommal , mint bárki, és ezt éltünk legjutalmazóbb, legbüszkébb pillanatának tekintjük. Mi akkor még­, a­midőn egyetlenegy lap sem nyilatkozott a csat­lakozásra, ezt megtettük. A praetoriumban, mielőtt az ő nyilatkozatuk szerkesztetek, egy választmányi tag által azon éjjel meghozatott, s fölolvastatott a mi nyilatkozatunk,és közle­kedéssel fogadtatott. Ezek tények. Ezek irányában visszautasítunk bármelly oldalról jöhető insinuatiókat­ és megjegyezzük, mi­szerint a tricolornak kitűzését, a mi kiváló s a való hajlamon s előszereteten alapuló jogunknak te­­kintek, így tehát: csak egy szót még. Az első nemzeti felelős kormánynak, kedvét keresni, nem kötelesség, hanem gyávaság, alávaló szolgaság; de kötelesség annak bizodalmunkat o­­da ajándékozni, és ötét, a­míg a kivívott elvek ke­resztülvitelének ösvényén látjuk, támogatni; ezt an­nyival inkább , minthogy most a haza minden fiai már bű barátai a kivívott elveknek, és csak az a feladat, miszerint a szabadosság elleneivé,és a rend s béke szövetségeseivé is váljanak mindnyájan. Őszinte s egyeneslelkű­ barátai akarunk lenni a szabad institutiók minél szélesebb kiterjesztésé­nek, de egybekötve a monarchiai elv nemcsak kül­­formáival, hanem valóságos lényegével is. Szük­ség , hogy az alkotmányban , illő helye legyen a végrehajtó hatalomnak. Szükség, hogy a végre­hajtó fiatalok elegendő nemzeti garanciák mellett a nemzeti kormány kezébe tétessék le. Nem engedhet­jük soha alku tárgyává tétetni a kérdések azon legfo­­nákabbikát, váljon a kormány,bírjon-e elégséges ha­talommal, az összes közerőt a törvények végrehaj­tására fordíthatni, vagy ne bírjon? Nem enged­hetnék, miszerint a kormányt oda alacsonyítsátok le, hogy ne legyen mozgalma, ne legyen akarata, de sőt eszméi se legyenek. És nem engedhetnék ezt: nem a kormány, hanem az új alkotmány és a haza épsége­s jövője végett. Mi ép olly kevéssé szopogattuk az előbbeni kormány fejős tehenét mint ti; olly kevéssé élős­ködőink az uralkodó előítéletek malasztjaiból mint ti. Oda vethettek minket táplálékul az indulatoknak s előítéleteknek, és nektek mégis bátran, s a meg­győződés minden melegével ismételendjük, hogy most vétek nélkül nem térhetnek el egymástól né­zeteink a közügyek elsőrendű kérdéseinél, és is­mételendjük azt is, hogy most a legátkosabb őrült­ség volna bár­mi által is egymás ellen ingerleni föl az embereket, és a szenvedélyt léptetni a hazasze­retet helyébe. Ha annyi volna erőnk s hatásunk, mint akara­tunk, és ha remekelni tudnánk a politikában, ak­kor meg lehettek győződve, miszerint a szellemek-

Next