Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-11 / 28. szám

Az 5 §nak azon kifejezését: „ki a nyilvános köz és vallásos erkölcsiségből s a tisztességes erkölcsökből csúfot űz“ a bizottmány szőkébbnek találja, mint a mit a tör­vényhozás általa akart mondani, s helyette ezt ajánlja: „ki a nyilvános köz és vallásos erkölcsiséget megvesztegető iratokat tesz közzé — mert úgymond Toldi — rendszeres előadással is meg lehet vesztegetni az erkölcsiséget, p. o. meg akarja mutatni valaki az észjog után, hogy a házas­ságtörés nem bűn, ezt tehát tenni szabad lesz, de egy tiszta életű házast csúfolni nem lesz szabad. Elnök: Ez elfojtaná a szabad gondolkodás egyik ágát, ha van ollyan gyenge elmén, ki meg hagyja magát vesz­tegetni, ám lássa. Győri Sándor. Bajos volna meghatározni, mi a meg­vesztegető irat, tudjuk, mi 100 év előtt erkölcstelenség volt, most nem az. Toldi. De ha világosan be lehet bizonyítani ártalmas voltát az ollyan iratoknak? Rövid vita után elhatároztatott, hogy az 5-dik §-on változtatni nem szükséges.A 6-ik §-ra elnök azt jegyzi meg, hogy a bécsi minis­­terium részéről kiadott sajtótörvényekben a sanctio pra­gmatikáról szó sincs, miért félnek tehát mitőlünk? Döbrentei azt hiszi azért, mert a magyar hiv nemzet azon gyalázatos rágalommal illettetett, mintha jelenleg, mi­dőn saját nemzeti kormányához jutott, mint kellett volna lenni már 1-ső Ferdinand alatt, el akarna szakadni. Azonban azon kifejezés: a birodalmi kapcsolatnak tett­leges fölbontására izgat“nem lévén megnyugtató, a tett­leges szó helyett ,fegyverest ajánltatik, s a szakasz vége felé e helyett, s ,bűnök elkövetésére hiv fel“ teendő leszen: „s ebbeli bűnök elkövetésére.“ A 7-ik igy kezdődik: „ki a királyi felség szemé­lyének sérthetetlensége s a királyi örökösödésnek megálla­pított rende ellen felhivólag izgat“ (a „kikel“ szó helyett); ezen mondat pedig „avagy a királynak magas személye ellen sértést követ el“ egészen elmaradva, mert mint az elnök megjegyzé: a sért­és olly határozatlan kife­jezés, hogy a vádlott sorsa legtöbbnyire az önkénynek volna kitéve. Balogh kívánná világosan meghatároztatni, mi ér­tessék a sértés alatt, mert p. o. az „Eidnburgh Review“ czímű angol lapban ollyan kifejezéseket olvasott a király személye ellen, mellyeket ott föl sem vesznek, itt pedig, ha törvényszék elébe kerül a dolog, mindjárt elitélnék érte a vádlottat; már pedig kívánatos, hogy ne a szemé­lyek határozzanak, hanem a törvény. Toldi: Angliában az olly iratok sensatiot nem csi­nálnak, ott a közélet nem tegnapról való; nálunk rosz­vért csinálna, ha minden oldalról gáncsoskodás alá lehet­ne vetni a király személyét. Megjön mindennek az ideje. Balog. Ollyat tegyünk, ne­hogy valaki később is azt mondhassa, hogy nem értettük a dolgot. A kihagyásban a többség megegyezett. Döbrentei a „koronás király“ nevezetet kívánná elfo­gadtatni, törvényeinkben is mindenhol úgy mondatik: „Prin­­ceps legitime coronatus.“ J e r n e y, az csak ollyan szokott kifejezés, mint mikor misera pleris contribuensről szól a törvény. Peregrini. Olly­formán azt is oda kellene tenni, hogy a szent István koronájával koronázott király. Elnök. Még csak lehetőségét sem akarjuk elismer­ni , hogy nem koronázott király is lehet. (A koronás szó nem fogadtatott el). Minthogy a 7-ik §-ban foglalt vétségre a bécsi sajtó­törvény sem szab egy évnél többet, a hat évi fogság és 2000 forint birság egy évre és 1000 ftra leszállítandó lesz. — 8-ik §, az uralkodóház tagjairól szólván, a bizottmány csak a trónörököst vélné megemlítendőnek; azonban az elnök indítványára — kinek véleménye szerint a trónörö­kös is csak ollyan tagja az uralkodó­háznak, mint a többi, s mindnyájan magán­személyeknek tekintendők, — az e­­gész §. kihagyatott. A 9ik §. a bizottmány véleménye szerint eképen len­ne : „Ki a közbéke és csend s a hazai népségek, és val­lások közti egyetértés erőszakos megzavarására lázitl­sat. Döbrentei a következő szerkezetet ajánlotta: ki a magyar nemzet, s a diplomatikai nyelvveli hivatalos élés el­len izgat, vagy az országban lakó több népfajok között el­lenségeskedést gerjeszt, s azokat egymás ellen bujtogat­­ja. sat. „A köz béke és csend“ kifejezés mindent magában foglalván, az elnök, Toldi, Luczenbacher, és Balog hat­hatós felszólalásaira, a­kik §. változtatás nélkül megtartató. Döbrentei nem találja helyesnek, hogy itten na­gyobb büntetés szabassék, mint a 7-ik .-ban, hol a királyi felség személye ellen elkövetendő tettekről van szó. Toldi azt feleli, hogy a közbéke és csend megzava­rása súlyosabb bűn, mert közbéke nélkül társaság nem létezhetik, ellenben igenis létezhetik király nélkül. A 10-ik§-ra ezt ajánlja a bizottmány: ki rágalmak ál­tal a törvényes hatóság kellő tekintélyét csonkítani, vagy aláásni törekszik — a büntetés 2 évi fogság és 1000 forintról fél évre, és 400 frtra szállttatik, mert mint Ba­log mondá, nem képzelhetni ollyan rágalmazást, mellyért valaki egy évi fogságot is megérdemelne. A b­-ik §-ban a büntetés 4 hónapi fogság és 300 frtra. A 12-ik S-ban pedig 3 hónapi fogság és 200 frtra lenne szálítandó. 13-ik S-ban a „kiadó“ után a „vállaló“ is meg­említendő leszen. A 16-ik §-ban ezen kifejezés helyett: „azon büntetés­nél , mellyre első ízben ítéltetett“ teendő lenne, „az előbbi büntetésnél“, — mert az ismétlés többször is elkövettethetik. Folytatása e tárgynak a június 8-i ülésben. A 17-ik §-ra az esküttszéki képességre 200 forint évenkénti biztos jövedelmet ajánl a bizottmány, mert Pest városában egy favágó is megkeres 200 htot. Elnök­éhez most nem kíván szólani, mert a census dolga úgy is általános elvnél fogva fog majd megállapít­­tatni, a lakbérfizetést ő a legjobb censusnak tartja. E szerint a 17—ik §. marad, mint van. A 23—ik §. az elnök ajánlatára eképen módositta­­tik: „akár a közvádló által hivatalból, akár magán panaszló fél folyamodására indittatik meg a kereset, az e­sat. Ezen szerkezet szerint a §. 2-ik része kimaradna, mert valósá­gos botrány, hogy a vádlott a panaszló fél hatósága elé­be idéztethessék, s talán faggatásból az országba szünte­len utazni tartozzék; a váltóadóst is miért nem lehet máshol megidéztetni, mint a hol lakik. Továbbá hiba ezen törvényekben az, hogy világosan nincs kimondva, van-e a magán panaszlóknak felperessé­­gük, vagy a közvádló — kiben nem is lehet mindig meg­bízni — működik az ő nevükben. Az elsőt ugyan e §§-ból lehet értelmezni, de azért szükséges a maga helyén világo­san kifejezni. A 24. § e kép állna: A megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állítások bebizonyítása sajtóvétségek fölött ítélő es­­küttszék előtt nem engedtetik meg. A 28-ik §-ban az elidősülési 2 év 1 évre szállítandó. A 29-ik §, kimaradván, helyébe ezen it ajánltatik: „Ha a vádlott vagy vádlandó meghalna, az ítéletnek meg kell hozatni, de az örökösöket büntetni nem lehet, a kár megté­rítése magában értetik, mert az öröködés teherrel jár. 30-ik­ára a bizottmány 5 és 3000 forintot ajánl bizto­síték gyanánt , s a biztosíték okát Toldi nem abban ke­resi, hogy az előfizetők biztosíttassanak, mert ez a szépiro­dalmi lapoknál nincsen, hanem abban, hogy megszoríttas­­sék azoknak száma, kik a status publicust bajba keverhe­tik. Tudjuk, hogy nálunk minden kicsiség csoportozásokat idéz elő, míg az angol, olvasson bármit, mosolyog rajta, s azzal vége a hatásnak is. Elnök. E szerint a német s­kót lapok számát szapo­rította a törvény, magyar lap pedig alig támadhat, mert épen a magyarnak nincs pénze. Ha már kell cautiona lenni, tegyünk o­lyant, hogy ne legyen megszorítás. Toldi: Kinek legkisebb pártja sincs, és nem talál segélyt, nem veszteség, ha lapot nem indíthat. A lapki­adóra nézve első morális megkívántatóság, hogy bizo­nyos véleményfelekezetnek képviselője legyen. Kép­zelhető-e olly politikai párt, melly egy embernek tehet­ségében megbízva, ne volna képes érette a cautiot letenni. Hosszabb vita után a cautio különbség nélkül minden politicai lapokra nézve 1000 ftban állapíttatott meg, akár naponkint, akár ritkábban jelenjenek meg. 31. §-ban. A lap elkobzásán kívül a büntetés 200 fo­rint, vagy egy évi fogság leend. 33- ik §ban megemlítendő, hogy c­áfolás végett bün­tetésre méltó czikkeket is szabad átvenni más lapoknak. 34- ik §• kimarad. 37- ik §-ra. A nyomdába és kőnyomdába beruházott tőke roppant költség lévén, maga a nyomda elegendő cau­tio, s azért minden egyéb biztosítás felesleges.­­ De beje­lenteni magukat az eddigi nyomdák is tartoznak. 38- ik §-ra. A büntetés 1000 ftra szállítandó. 40-ik §, a képen bővítendő, hogy a nyomtatványokból egy példány az academiát, és egy az egyetem könyvtárát illesse. 42- ik §-ban , nehogy a könyvárus boltnyithatási en­­gedelemért tartozzék folyamodni, — a szövegben ezen sza­vak után: „a kereskedőkre nézve fenálló“ jönne egyéb törvényes szabályok sal. 43- ik §-ban kifejtendő lenne, hogy a könyvárusoknak az elmarasztó ítélet által sújtott könyveket „az ítéletnek a kormány lapjában tett kihirdetése után“ árulni, 1000 forint s minden ismétlés esetében kettős büntetés terhe alatt nem szabad. E javaslatok a következő összes academiai ülés elé­be terjesztendők lesznek. *) Véleményünk szerint igen helyesen. Szükségesnek látjuk meg­említeni itten Dupoty az ,,Ami de peuple“ czimű lap szer­kesztőjének esetét, ki azért,mert a gyilkos Quessinet val­lomásában azt találta mondani, hogy a nevezett lap is lel­kének egyik tápszeréül szolgáit, a szolgalelkü pak­kamara által 1840 ben gályarabságra ítéltetett. 107 Vidéki mozgalmak, Középszolnok, Junius 2. Megyénk az első for­radalmi időponttól kezdve, egészen a jelen ideig, a leg­nagyobb rendzavarásoknak volt színhelye, s hogy mind a mellett is vad jelenetekben nem tört ki, az azon erkölcsi érzetnek köszönhető, melly miveletlensége daczára is e nép jellemében szilárdan gyökeret vert. Az oláh vad, kemény, és kegyetlen is tud lenni, de soha nem elvetemedett. Elnyomott állapotjából ébredezve, földet, és kenyeret rabolt; ezt, mert éhezett; amazt, mert azt hivé, hogy mint eddig fáradalmas munkája után, ezentúl is éhezni fog, de még ezt is azon értetlenség és félrevezetések következté­ben téve, mellyel naponta gazlelkű izgatók bujtogatták. Lelkészeik közöl neh­ányan — kik néptanítói dicső tisz­tüket visszaélésekre használva, az ördöggel csaptak lélek— vásárt, a vallási fanalismus hathatós fegyverével vezették részra a népet, — mások, a múltnak gyeruságos képeit a legsötétebb színekben rajzolók elérék, s a törvénytelenség mezején ígértek az éhező népnek boldogságot, és még­is mind­ezen kártékony befolyás sem volt képes őket a rend útjától annyira eltéríteni, hogy később a jóakaratú felvilá­­gosításnak s a törvény józan szavának a nagyobb rész­­e engedelmeskedett volna. Ez világos bizonysága annak, hogy itt a nép erkölcsi érzetét, habár a gazesábitok megrontására semmi módot használatlanul nem hagytak is, megóvta, és hogy erre a törvény végrehajtóinak mindenkor számítniuk lehet. Ha­ jobb sorsba helyeztetnek, nevelésükre kihatóbb fi­gyelem fordítatik, és egy­némelly részlelkű papjaik meg­rontó befolyása alól fölmentetnek, — az oláhfaj a magyar néppel minden érdekeiben —­ fölismerhetlenül összeolvad.— Erdélyből Szilágy-Cseh városába 85 főből álló gyalogkatonaság érkezett a Turszki ezredből; e város ha­táros szomszédságában fekszik Völcsök helysége, hol Vajda György megyei esküdt hivatalos eljárása köz­ben ugyanezen helység lakosai által elfogatott, rabbá tétetett és megveretett, — az e részben tett bűn­­vizsgálatból a tettesek mindeddig föl nem fedeztethet­tek , minthogy a helység lakosai összeesküdvén, a bűnösöket kiadni vonakodtak, és ellenükben megyei kar­hatalommal valamit végbevinni lehetlen volt; most azon­ban a bűnvizsgáló széknek katonai erő is lévén hatalmá­ban, a nyomozás a lázongók ellenében sikeresben folytatha­­tik; az eredményt közleni el nem n­ulasztandom. Egyébiránt a nép, melly a törvények jótékonyságát mindinkább érteni kezdi, a rend korlátai közé tér vissza, physical erejét nem törvénytelen s lázongó összecsapások­ra pazarolja többé, hanem földeinek mivelésére fordítja, látván, hogy a föld, habár talpalatnyi is, immár törvé­nyesen sajátja, s izzadáscseppei után gyümölcsöt önmagának terem. Az aratás közel. És én hiszem , hogy minden gabna­­kéve, melly a picziny termés után eddig dézmába ment, újabb és újabb ösztönt ébresztend a népben hálaérzetre nemeskebk­­ földesuraik irányában. Torontál. Junius 2. Nagybecskerekről, hol a la­kosság sze­leme naponta rosszabb szinben mutatkozik, Jo­­annovics Ti­vadar tanácsnok, Stoics lelkész és Szávics kir. táblai jegyző a csehek nagy­gyűlésében résztveendők, már elutaztak. Kisérje utjokban azon tiszta magyar kebelből fa­kadt igére­tünk, hogy mi is minden erőnkből azon leszünk, hogy minden dolgaik csehül menjenek! Hont. Június 3.Itt a földek egy része vetetlenül ma­radt, kormányrendelet következtében az illető községek már fölszólították, hogy ezek, az idő későre haladván, répa, ten­geri és egyéb tápláló veteményekkel ültettessenek be. E fölszólitások a szántóvetőknél sikerre találtak, a töb­bi eredmény is­te­n kezében van. — A követkijelölések és választások kebelszerte folya­matban vannak. A váczi választó kerületben. Ha­­nnik Pál belügy-rend­­őrosztályi tanácsos és Po­d­m­an­i­czki Frigyes neveiket hangoztatják,­­ meglássuk: az árvalányhaj vagy a zöld ágé lesz-e a diadal. Mi a választók hangulatából ítélve az elsőnek jós­­lunk győzelmet. Gödöllőn Fényes vetély­társául Beniczai Ödön lé­pett föl. B­á­c­s,mint legújabban halljuk,Jámbor Pált­a,vízcseppek” czimű f­áj­d­a­l­o­m dalok költőjét választá el egyik követé­nek. Rajta tisztelendő urak, a nép kebelétől jőve, már competens helyük van önöknek a zöld asztal mellett; nem kárhoztatom önöket kizárólag a templomi szónokszékbe ko­rántsem , csakhogy midőn mennyországot ígérnek önök , Magyarországról meg ne feledkezzenek ! Nyílt levél Szabolcsból a „Nemzeti“ szer­kesztőjéhez. Kálló, nyárelő 7. Édes barátom! — Mióta ve­led voltam, azon időtől csak tegnapelőtt kerülhettem ma­­radandólag az egykori határőr vár „Kálló“ homokbucz­­kái közé. — Mert haza jöttem ugyan előbb, azonban el­nök alispánunk kiparancsolt rendes nemzetőrsereg tobor­zására; — szinte gondolhatod melly vidékre? — oda,hol a szív először kezdett dobogni; — s hol utósót óhajt dob­bantani ! Elmondani tobor­zásomat, elmondanék mindent, ezeret, ezenfelül; — csak tudnám: jut e hely lapjaidban sora­imnak. — Mielőtt azonban ezek elbeszéléséhez fognék; — a­­zokért, kik talán tiszai gőzhajón járni kénytelenek, vagy a rajta utazást tudni érdeklettek, felemlítem, hogy Szolnok gőzösön múlt hó 25k én regg. 4. órakor Szolnoktól meg­indulván, éjjelre Csegéig értünk, ott meghalván , én más­nap reggeli 9. ór. tájban száltam ki Polgárnál. A gőzös pe­dig mint hallom d. u. 1—2 ór. tájban ért Tokajba. Szép a gőzösi utazás! — az örök fűzű Tisza partjai közt es elmerültem imádott hazám e kizárólag egyedüli fo­lyama szemléletén; — eszembe jutott „múltja“ eszembe to­lult ,jövődje — és én istenemre! jövőjén cseppet sem ag­gódtam; — kormányunk derék kezekben, — a középkor hűbéri lánczai széttörve. Tiszánk két partján az eredeti még nem romlott nép ezrei, kik elszokva bár kardtól, jól emlékeznek rá, hogy apáik annyiszor és mindig szent zászlók alatt, harczoljanak; — aristocratiánk naponkint in­kább érezve az „egyesülés,“ és „feledés“ szükségességét — illy körülmények közt, miként ne remélném én szent hazám jövőjét? — a gondolatok közt Tiszánk rónáin sok­szor eszembe jutott kedves ,Kathyáak fellengző pusztai leí­rása s igazolva lett bennem állítása — mert végre is el­­fáradtan a gondolatban — kénytelen is de örömmel is a „magyarok Istenéhez“ kellett jutni gondolatim végpont­jának. Tegnapelőtt volt­adik bizottmányi ülésünk. — Nép s hallgatók meglehetős számmal. — Nevezetesebb határo­zataink: — gr. Dégenfeld, leköszönvén főispánságáról, le­köszönésének visszavételére küldöttségileg megkérdett, s

Next