Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-06-11 / 28. szám
Az 5 §nak azon kifejezését: „ki a nyilvános köz és vallásos erkölcsiségből s a tisztességes erkölcsökből csúfot űz“ a bizottmány szőkébbnek találja, mint a mit a törvényhozás általa akart mondani, s helyette ezt ajánlja: „ki a nyilvános köz és vallásos erkölcsiséget megvesztegető iratokat tesz közzé — mert úgymond Toldi — rendszeres előadással is meg lehet vesztegetni az erkölcsiséget, p. o. meg akarja mutatni valaki az észjog után, hogy a házasságtörés nem bűn, ezt tehát tenni szabad lesz, de egy tiszta életű házast csúfolni nem lesz szabad. Elnök: Ez elfojtaná a szabad gondolkodás egyik ágát, ha van ollyan gyenge elmén, ki meg hagyja magát vesztegetni, ám lássa. Győri Sándor. Bajos volna meghatározni, mi a megvesztegető irat, tudjuk, mi 100 év előtt erkölcstelenség volt, most nem az. Toldi. De ha világosan be lehet bizonyítani ártalmas voltát az ollyan iratoknak? Rövid vita után elhatároztatott, hogy az 5-dik §-on változtatni nem szükséges.A 6-ik §-ra elnök azt jegyzi meg, hogy a bécsi ministerium részéről kiadott sajtótörvényekben a sanctio pragmatikáról szó sincs, miért félnek tehát mitőlünk? Döbrentei azt hiszi azért, mert a magyar hiv nemzet azon gyalázatos rágalommal illettetett, mintha jelenleg, midőn saját nemzeti kormányához jutott, mint kellett volna lenni már 1-ső Ferdinand alatt, el akarna szakadni. Azonban azon kifejezés: a birodalmi kapcsolatnak tettleges fölbontására izgat“nem lévén megnyugtató, a tettleges szó helyett ,fegyverest ajánltatik, s a szakasz vége felé e helyett, s ,bűnök elkövetésére hiv fel“ teendő leszen: „s ebbeli bűnök elkövetésére.“ A 7-ik igy kezdődik: „ki a királyi felség személyének sérthetetlensége s a királyi örökösödésnek megállapított rende ellen felhivólag izgat“ (a „kikel“ szó helyett); ezen mondat pedig „avagy a királynak magas személye ellen sértést követ el“ egészen elmaradva, mert mint az elnök megjegyzé: a sértés olly határozatlan kifejezés, hogy a vádlott sorsa legtöbbnyire az önkénynek volna kitéve. Balogh kívánná világosan meghatároztatni, mi értessék a sértés alatt, mert p. o. az „Eidnburgh Review“ czímű angol lapban ollyan kifejezéseket olvasott a király személye ellen, mellyeket ott föl sem vesznek, itt pedig, ha törvényszék elébe kerül a dolog, mindjárt elitélnék érte a vádlottat; már pedig kívánatos, hogy ne a személyek határozzanak, hanem a törvény. Toldi: Angliában az olly iratok sensatiot nem csinálnak, ott a közélet nem tegnapról való; nálunk roszvért csinálna, ha minden oldalról gáncsoskodás alá lehetne vetni a király személyét. Megjön mindennek az ideje. Balog. Ollyat tegyünk, nehogy valaki később is azt mondhassa, hogy nem értettük a dolgot. A kihagyásban a többség megegyezett. Döbrentei a „koronás király“ nevezetet kívánná elfogadtatni, törvényeinkben is mindenhol úgy mondatik: „Princeps legitime coronatus.“ J e r n e y, az csak ollyan szokott kifejezés, mint mikor misera pleris contribuensről szól a törvény. Peregrini. Ollyformán azt is oda kellene tenni, hogy a szent István koronájával koronázott király. Elnök. Még csak lehetőségét sem akarjuk elismerni , hogy nem koronázott király is lehet. (A koronás szó nem fogadtatott el). Minthogy a 7-ik §-ban foglalt vétségre a bécsi sajtótörvény sem szab egy évnél többet, a hat évi fogság és 2000 forint birság egy évre és 1000 ftra leszállítandó lesz. — 8-ik §, az uralkodóház tagjairól szólván, a bizottmány csak a trónörököst vélné megemlítendőnek; azonban az elnök indítványára — kinek véleménye szerint a trónörökös is csak ollyan tagja az uralkodóháznak, mint a többi, s mindnyájan magánszemélyeknek tekintendők, — az egész §. kihagyatott. A 9ik §. a bizottmány véleménye szerint eképen lenne : „Ki a közbéke és csend s a hazai népségek, és vallások közti egyetértés erőszakos megzavarására lázitlsat. Döbrentei a következő szerkezetet ajánlotta: ki a magyar nemzet, s a diplomatikai nyelvveli hivatalos élés ellen izgat, vagy az országban lakó több népfajok között ellenségeskedést gerjeszt, s azokat egymás ellen bujtogatja. sat. „A köz béke és csend“ kifejezés mindent magában foglalván, az elnök, Toldi, Luczenbacher, és Balog hathatós felszólalásaira, akik §. változtatás nélkül megtartató. Döbrentei nem találja helyesnek, hogy itten nagyobb büntetés szabassék, mint a 7-ik .-ban, hol a királyi felség személye ellen elkövetendő tettekről van szó. Toldi azt feleli, hogy a közbéke és csend megzavarása súlyosabb bűn, mert közbéke nélkül társaság nem létezhetik, ellenben igenis létezhetik király nélkül. A 10-ik§-ra ezt ajánlja a bizottmány: ki rágalmak által a törvényes hatóság kellő tekintélyét csonkítani, vagy aláásni törekszik — a büntetés 2 évi fogság és 1000 forintról fél évre, és 400 frtra szállttatik, mert mint Balog mondá, nem képzelhetni ollyan rágalmazást, mellyért valaki egy évi fogságot is megérdemelne. A b-ik §-ban a büntetés 4 hónapi fogság és 300 frtra. A 12-ik S-ban pedig 3 hónapi fogság és 200 frtra lenne szálítandó. 13-ik S-ban a „kiadó“ után a „vállaló“ is megemlítendő leszen. A 16-ik §-ban ezen kifejezés helyett: „azon büntetésnél , mellyre első ízben ítéltetett“ teendő lenne, „az előbbi büntetésnél“, — mert az ismétlés többször is elkövettethetik. Folytatása e tárgynak a június 8-i ülésben. A 17-ik §-ra az esküttszéki képességre 200 forint évenkénti biztos jövedelmet ajánl a bizottmány, mert Pest városában egy favágó is megkeres 200 htot. Elnökéhez most nem kíván szólani, mert a census dolga úgy is általános elvnél fogva fog majd megállapíttatni, a lakbérfizetést ő a legjobb censusnak tartja. E szerint a 17—ik §. marad, mint van. A 23—ik §. az elnök ajánlatára eképen módosittatik: „akár a közvádló által hivatalból, akár magán panaszló fél folyamodására indittatik meg a kereset, az esat. Ezen szerkezet szerint a §. 2-ik része kimaradna, mert valóságos botrány, hogy a vádlott a panaszló fél hatósága elébe idéztethessék, s talán faggatásból az országba szüntelen utazni tartozzék; a váltóadóst is miért nem lehet máshol megidéztetni, mint a hol lakik. Továbbá hiba ezen törvényekben az, hogy világosan nincs kimondva, van-e a magán panaszlóknak felperességük, vagy a közvádló — kiben nem is lehet mindig megbízni — működik az ő nevükben. Az elsőt ugyan e §§-ból lehet értelmezni, de azért szükséges a maga helyén világosan kifejezni. A 24. § e kép állna: A megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állítások bebizonyítása sajtóvétségek fölött ítélő esküttszék előtt nem engedtetik meg. A 28-ik §-ban az elidősülési 2 év 1 évre szállítandó. A 29-ik §, kimaradván, helyébe ezen it ajánltatik: „Ha a vádlott vagy vádlandó meghalna, az ítéletnek meg kell hozatni, de az örökösöket büntetni nem lehet, a kár megtérítése magában értetik, mert az öröködés teherrel jár. 30-ikára a bizottmány 5 és 3000 forintot ajánl biztosíték gyanánt , s a biztosíték okát Toldi nem abban keresi, hogy az előfizetők biztosíttassanak, mert ez a szépirodalmi lapoknál nincsen, hanem abban, hogy megszoríttassék azoknak száma, kik a status publicust bajba keverhetik. Tudjuk, hogy nálunk minden kicsiség csoportozásokat idéz elő, míg az angol, olvasson bármit, mosolyog rajta, s azzal vége a hatásnak is. Elnök. E szerint a német skót lapok számát szaporította a törvény, magyar lap pedig alig támadhat, mert épen a magyarnak nincs pénze. Ha már kell cautiona lenni, tegyünk olyant, hogy ne legyen megszorítás. Toldi: Kinek legkisebb pártja sincs, és nem talál segélyt, nem veszteség, ha lapot nem indíthat. A lapkiadóra nézve első morális megkívántatóság, hogy bizonyos véleményfelekezetnek képviselője legyen. Képzelhető-e olly politikai párt, melly egy embernek tehetségében megbízva, ne volna képes érette a cautiot letenni. Hosszabb vita után a cautio különbség nélkül minden politicai lapokra nézve 1000 ftban állapíttatott meg, akár naponkint, akár ritkábban jelenjenek meg. 31. §-ban. A lap elkobzásán kívül a büntetés 200 forint, vagy egy évi fogság leend. 33- ik §ban megemlítendő, hogy cáfolás végett büntetésre méltó czikkeket is szabad átvenni más lapoknak. 34- ik §• kimarad. 37- ik §-ra. A nyomdába és kőnyomdába beruházott tőke roppant költség lévén, maga a nyomda elegendő cautio, s azért minden egyéb biztosítás felesleges. De bejelenteni magukat az eddigi nyomdák is tartoznak. 38- ik §-ra. A büntetés 1000 ftra szállítandó. 40-ik §, a képen bővítendő, hogy a nyomtatványokból egy példány az academiát, és egy az egyetem könyvtárát illesse. 42- ik §-ban , nehogy a könyvárus boltnyithatási engedelemért tartozzék folyamodni, — a szövegben ezen szavak után: „a kereskedőkre nézve fenálló“ jönne egyéb törvényes szabályok sal. 43- ik §-ban kifejtendő lenne, hogy a könyvárusoknak az elmarasztó ítélet által sújtott könyveket „az ítéletnek a kormány lapjában tett kihirdetése után“ árulni, 1000 forint s minden ismétlés esetében kettős büntetés terhe alatt nem szabad. E javaslatok a következő összes academiai ülés elébe terjesztendők lesznek. *) Véleményünk szerint igen helyesen. Szükségesnek látjuk megemlíteni itten Dupoty az ,,Ami de peuple“ czimű lap szerkesztőjének esetét, ki azért,mert a gyilkos Quessinet vallomásában azt találta mondani, hogy a nevezett lap is lelkének egyik tápszeréül szolgáit, a szolgalelkü pakkamara által 1840 ben gályarabságra ítéltetett. 107 Vidéki mozgalmak, Középszolnok, Junius 2. Megyénk az első forradalmi időponttól kezdve, egészen a jelen ideig, a legnagyobb rendzavarásoknak volt színhelye, s hogy mind a mellett is vad jelenetekben nem tört ki, az azon erkölcsi érzetnek köszönhető, melly miveletlensége daczára is e nép jellemében szilárdan gyökeret vert. Az oláh vad, kemény, és kegyetlen is tud lenni, de soha nem elvetemedett. Elnyomott állapotjából ébredezve, földet, és kenyeret rabolt; ezt, mert éhezett; amazt, mert azt hivé, hogy mint eddig fáradalmas munkája után, ezentúl is éhezni fog, de még ezt is azon értetlenség és félrevezetések következtében téve, mellyel naponta gazlelkű izgatók bujtogatták. Lelkészeik közöl nehányan — kik néptanítói dicső tisztüket visszaélésekre használva, az ördöggel csaptak lélek— vásárt, a vallási fanalismus hathatós fegyverével vezették részra a népet, — mások, a múltnak gyeruságos képeit a legsötétebb színekben rajzolók elérék, s a törvénytelenség mezején ígértek az éhező népnek boldogságot, és mégis mindezen kártékony befolyás sem volt képes őket a rend útjától annyira eltéríteni, hogy később a jóakaratú felvilágosításnak s a törvény józan szavának a nagyobb része engedelmeskedett volna. Ez világos bizonysága annak, hogy itt a nép erkölcsi érzetét, habár a gazesábitok megrontására semmi módot használatlanul nem hagytak is, megóvta, és hogy erre a törvény végrehajtóinak mindenkor számítniuk lehet. Ha jobb sorsba helyeztetnek, nevelésükre kihatóbb figyelem fordítatik, és egynémelly részlelkű papjaik megrontó befolyása alól fölmentetnek, — az oláhfaj a magyar néppel minden érdekeiben — fölismerhetlenül összeolvad.— Erdélyből Szilágy-Cseh városába 85 főből álló gyalogkatonaság érkezett a Turszki ezredből; e város határos szomszédságában fekszik Völcsök helysége, hol Vajda György megyei esküdt hivatalos eljárása közben ugyanezen helység lakosai által elfogatott, rabbá tétetett és megveretett, — az e részben tett bűnvizsgálatból a tettesek mindeddig föl nem fedeztethettek , minthogy a helység lakosai összeesküdvén, a bűnösöket kiadni vonakodtak, és ellenükben megyei karhatalommal valamit végbevinni lehetlen volt; most azonban a bűnvizsgáló széknek katonai erő is lévén hatalmában, a nyomozás a lázongók ellenében sikeresben folytathatik; az eredményt közleni el nem nulasztandom. Egyébiránt a nép, melly a törvények jótékonyságát mindinkább érteni kezdi, a rend korlátai közé tér vissza, physical erejét nem törvénytelen s lázongó összecsapásokra pazarolja többé, hanem földeinek mivelésére fordítja, látván, hogy a föld, habár talpalatnyi is, immár törvényesen sajátja, s izzadáscseppei után gyümölcsöt önmagának terem. Az aratás közel. És én hiszem , hogy minden gabnakéve, melly a picziny termés után eddig dézmába ment, újabb és újabb ösztönt ébresztend a népben hálaérzetre nemeskebk földesuraik irányában. Torontál. Junius 2. Nagybecskerekről, hol a lakosság szeleme naponta rosszabb szinben mutatkozik, Joannovics Tivadar tanácsnok, Stoics lelkész és Szávics kir. táblai jegyző a csehek nagygyűlésében résztveendők, már elutaztak. Kisérje utjokban azon tiszta magyar kebelből fakadt igéretünk, hogy mi is minden erőnkből azon leszünk, hogy minden dolgaik csehül menjenek! Hont. Június 3.Itt a földek egy része vetetlenül maradt, kormányrendelet következtében az illető községek már fölszólították, hogy ezek, az idő későre haladván, répa, tengeri és egyéb tápláló veteményekkel ültettessenek be. E fölszólitások a szántóvetőknél sikerre találtak, a többi eredmény isten kezében van. — A követkijelölések és választások kebelszerte folyamatban vannak. A váczi választó kerületben. Hannik Pál belügy-rendőrosztályi tanácsos és Podmaniczki Frigyes neveiket hangoztatják, meglássuk: az árvalányhaj vagy a zöld ágé lesz-e a diadal. Mi a választók hangulatából ítélve az elsőnek jóslunk győzelmet. Gödöllőn Fényes vetélytársául Beniczai Ödön lépett föl. Bács,mint legújabban halljuk,Jámbor Pálta,vízcseppek” czimű fájdalom dalok költőjét választá el egyik követének. Rajta tisztelendő urak, a nép kebelétől jőve, már competens helyük van önöknek a zöld asztal mellett; nem kárhoztatom önöket kizárólag a templomi szónokszékbe korántsem , csakhogy midőn mennyországot ígérnek önök , Magyarországról meg ne feledkezzenek ! Nyílt levél Szabolcsból a „Nemzeti“ szerkesztőjéhez. Kálló, nyárelő 7. Édes barátom! — Mióta veled voltam, azon időtől csak tegnapelőtt kerülhettem maradandólag az egykori határőr vár „Kálló“ homokbuczkái közé. — Mert haza jöttem ugyan előbb, azonban elnök alispánunk kiparancsolt rendes nemzetőrsereg toborzására; — szinte gondolhatod melly vidékre? — oda,hol a szív először kezdett dobogni; — s hol utósót óhajt dobbantani ! Elmondani toborzásomat, elmondanék mindent, ezeret, ezenfelül; — csak tudnám: jut e hely lapjaidban soraimnak. — Mielőtt azonban ezek elbeszéléséhez fognék; — azokért, kik talán tiszai gőzhajón járni kénytelenek, vagy a rajta utazást tudni érdeklettek, felemlítem, hogy Szolnok gőzösön múlt hó 25k én regg. 4. órakor Szolnoktól megindulván, éjjelre Csegéig értünk, ott meghalván , én másnap reggeli 9. ór. tájban száltam ki Polgárnál. A gőzös pedig mint hallom d. u. 1—2 ór. tájban ért Tokajba. Szép a gőzösi utazás! — az örök fűzű Tisza partjai közt es elmerültem imádott hazám e kizárólag egyedüli folyama szemléletén; — eszembe jutott „múltja“ eszembe tolult ,jövődje — és én istenemre! jövőjén cseppet sem aggódtam; — kormányunk derék kezekben, — a középkor hűbéri lánczai széttörve. Tiszánk két partján az eredeti még nem romlott nép ezrei, kik elszokva bár kardtól, jól emlékeznek rá, hogy apáik annyiszor és mindig szent zászlók alatt, harczoljanak; — aristocratiánk naponkint inkább érezve az „egyesülés,“ és „feledés“ szükségességét — illy körülmények közt, miként ne remélném én szent hazám jövőjét? — a gondolatok közt Tiszánk rónáin sokszor eszembe jutott kedves ,Kathyáak fellengző pusztai leírása s igazolva lett bennem állítása — mert végre is elfáradtan a gondolatban — kénytelen is de örömmel is a „magyarok Istenéhez“ kellett jutni gondolatim végpontjának. Tegnapelőtt voltadik bizottmányi ülésünk. — Nép s hallgatók meglehetős számmal. — Nevezetesebb határozataink: — gr. Dégenfeld, leköszönvén főispánságáról, leköszönésének visszavételére küldöttségileg megkérdett, s