Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-01 / 3. szám
Censurat: Minerva. Szerda, 1019. október 1. * I. évf. 3. szám. Szerkesztőség: Budapest, Vill., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal: IV. ker., Gerlóczy-utca 11. Telefon: 75-09. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP „ * , /,(;« Felelős szerkesztő: Túri Béla. / Előfizetési ár : Egész évre 220 kor., félévre 110 kor., tíz~6 negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám (80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A keresztény sajtó Hatalmas lendülettel indult el történelmi útjára.* Százezrek filléreiből fakadtak anyagi forrásai és az egész nemzet élkenergiája lángos meggyőződésében, nagyszerű programmjában. E sajtó szolgálatában minden ember a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban vagy az utcai terjesztésben olyan feladatot teljesít,mely nemes odaadást, áldozatkészséget jelent a keresztény munka versenyében. Ezzel az erkölcsi erővel szemben tehetetlenek azok, kik üzletnek nézték az egész világot. A megmozdult szellemi és erkölcsi erők keresztültörnek az összehordott milliók drótsövényein. A keresztény magyar népnek keresztény sajtó kell és ezt a fordulatot nem fogja megakadd, ■yozni semmiféle aknamunka. Az üzletes lapok újra elárasztották az utcát, kínálják magukat a járókelőknek, sőt a magyar vidékekre is ki akarnak menni, de a keresztény öntudat, a mételytől való egészséges undor visszautasítja ezeket a kísérleteket. A fővárosban a régi időkből megmaradt különböző szervek, üzleti érdekességek különböző eszközökkel, praktikákkal próbálják a keresztény sajtót megakadályozni terjeszkedésében. Olvasóink, párthíveink figyeljék meg a lapártusítókat, a trafikokat és minden ellenséges aknamunkát közöljenek velünk. 14 Dunántúl. — A Nemzeti Újság tárcája. — Irta: Pethő Sándor. Ha a külföldi ember fülébe ez a szó hangzott: Magyarország, akkor, ha még az átlagtájékozottságot meghaladó ismerettel rendelkezett is Magyarországról, a magyarság faji és tájképi fogalmát az Alföldről szerzett romantikus és zavaros képeiből és benyomásaiból szerkesztette meg. Petőfi, Kossuth, a puszta, a csárda, a Hortobágy, a csikós, a szegénylegény : Íme ezek voltak azok a fogalmi vagy képzeti egységek, amelyekrek ereműiből, színeiből és vonásaiból megalkotta magának azt az olajnyomatot, amit a magyarság és Magyarország egyéniségének képe gyanánt vitt haza magával. Ha egy-egy külföldi író témakereső útjában Magyarországra is eltévedt, ha lankagó képzelmét egy kis vadregényességgel akarta felfrissíteni; ha udvarias vendégek felületes ismereteiket akarták fitogtatni vagy decens 1.okokkal kedveskedni, akkor hallhattuk az unalomig csépelni a lovagias magyarságról absztehált, tájképi, fajii és lélektani fogalmakat, melyek az alföldiességnek, mint a magyarság vadi és hit letéteményesének és perszonifikációjának elismerésében kulmináltak. Még magyar írnék is találkoztak, akik az Alföld volklorejában keresték a magyar psziché legtökéletesebb, egyetlen önleleplezését. Beöthy Zsolt szeme előtt az alföldi táj pusztai vagy tanyai magyarjának alakja lebegett, mikor a magyar lélek történeti oknyomozását és a magyar irodalmi géniusz problémájának megoldását a volgai lovasból vezette le, aki nyugodtan, szemét a puszta végtelenjébe mélyesztve ül paripáján. Gyulai Pál a nemzeti irodalomnak azt az alföldi népiességből felmozduló, túlnyomóan alföldi motívumokkal zsúfolt termőkorát tekintette a magyar szellem legősibb és legmélyebb megnyilatkozásának. Ítéletében annyira egyoldalú volt, hogy a dunántúli Vörösmartyt Petőfi és Arany mellett csaknem a második osztályba fokozta le s Vörösmarty megbántott műneszét éppen napjaink irodalmi értékelése engesztelte ki (Szabó Dezső, Babits Mihály). Az alföldi ember egyetlen és igazi magyar fajisága különben annyira tudatos és kizárólagos, mintha más erős és nagy érzése nem volna, csak a magyarság hatalmas faji igazsága, kevély és rendíthetetlen érzése. Pedig egészen más magyar nap mosolyog a kék Dunántúlon, mint a Nyírség forró homokján, más magyar lélek atomjai szállonganak a vágvölgyi várromok körül, mint ahogy más szellem borong az erdélyi hegyek roppant árnyéka alatt. A tő, a gyökér egy, de más a talaj, más az égalj, más a levegő. A történelem botanikusát tehát nem lepheti meg, hogy az egy tőről fakadt növénynek más lett a virága s a különböző hajtásokra más gyümölcsök értek. Magyar bor terem Tokajon, de magyar bort szüretelnek Badacsonyban, az Érmelléken, Egerben és az erdélyi Hegyalja tőkéiről is. Csokonay, Petőfi, Amny művészete a magyar szellemnek ihletése, de — bármennyire más zamata nektárt csorgattak a dunántúli Helikon hullámos lankáin — a Zrinyi, a Kisfaludyak, Berzsenyi, Vörösmarty poézise nem kevésbbé mélyen és forrón magyar, mint amazoké. A fajnak, a tájképi hatásnak, a couleur locale-nak oly rejtelmes determinusai dolgoznak a géniusz termőföldjében, amelyeknek erejét, szerepét és értékét csakis eredményeiben, illetve jelenvalóságában ellenőrizhetjük. A magyar szellemi élet hegyláncában mintha a dunántúliak képviselték a fajta kulturális teljességét, elegáns formaérzékét, a nyugati szellem orográfiájával való folytonos összefüggést : sem folyó, sem magas hegy nem állta útját a Nyugattal való állandó gazdasági, politikai és szellemi összekapcsolódásnak. Dunártól az egyensúlyozott elmék és kedélyek világa, a szellem aranyos derűjével, a minden irányban nyílt szemmel vizsgálódó józan ésszel. Képzeld csak egymás mellé a dunántúli íróknak, Eötvösnek (mind akettőnek) és Jókainak derűs humortól zománcos irodalmi arcképét és a nagy erdélyieknek : Kemény Zsigmondnak és Szabó Dezsőnek zord, humortalan, titáni alakját — s megérted azt a kozmikus különbséget,ami elválasztja a magyar Nyugatot a magyar "Kelettől. * Nincs másképp a történetimben sem. A magyar história avarján ha jársz ,lehetetlen észre nem venned, hogy egy időszakon a Felvidék, a másikon Erdély és az Alföld karakterologiai pecsétje van. A szent királyok kora majdnem egészen a Dunántúlé, a 16. és 17. század túl „Keresztény Blokk — Keresztény Magyarország“. — A miniszterelnök nyilatkozata a «Nemzeti Ujság» részére. — Budapest, szept. 30. (’Ib) Lapunk tudósítójának alkalma volt ma Friedrich István miniszterelnöknél ama hírek felől érdeklődni, amelyek bizonyos felekezeti tárgyalásokról — állítólag Vázsonyi Vilmos égisze alatt — szólanak. Szóba került, hogy a miniszterelnöknél járt Vázsonyi Vilmos, hogy a keresztény és egy liberális blokk között közvetítsen, a liberális blokknak későbbi esetleges részvételével a kabinetben is. Fent jártak az izraelita hitközség elöljárói is, részben szervezeti ügyekben, részben talán felesleges oltalomért fenyegető veszedelmek ellen, belekapcsolva ide az izraelitaelemnek egyes fontos közigazgatási pozíciókban erősebb részeltetése iránti kívánságát is. Ezek a közbenjárások reméljük olyan megoldást fognak nyerni, amelyek semmiesetre sem kerülnek ellentétbe a kormánynak nyíltan vallott és ismert politikájával. A miniszterelnök úr ezeket mondotta : — A közbenjárók szavaiból bizonyos izgatottság olvasható ki jövőjüket illetőleg. Vannak, akik túlzott aggodalmukban személyi biztonságukat féltik veszélyeztető zavaroktól. Holott mondhatom, hogy a polgári támogatás igénybevételére sem fog sor kerülni. S így igazán nem volna értelme semmiféle egyoldalú karhatalmi berendezkedésnek, amelyet csak a rémlátás igazolna. Azután így folytatta : — Nagyon szívesen látom természetesen az erők tömörítése szempontjából, bármelyik sőt legszívesebben valamennyi úgynevezett liberális csoportnak támogatását, amilyen céltalan dolognak tartom azoknak a nap-nap után támadó pártoknak és csoportocskáknak a felburjánzását. Nagyot téved, aki azzal áltatja vagy vigasztalja magát, hogy az úgynevezett «keresztény blokk» veszélyben volna. — Egy nagyon életerős és komoly alakulásnak tartom azt, amelyet Polónyi Géza kezdeményezett s amely ha nem fog a kontárok akadékoskodásába fulni, erős és hatalmas politikai tényezőnek ígérkezik. Ha jól tudom, «Egyesült Polgári Párt» lesz a neve s nagy mozgalommal indul meg. — Szerintem Keresztény Blokk ma aequale Keresztény Magyarország. És ebből a tételből tágítani soha nem fogok. Én nem indulhatok Budapest után, én Magyarország után indulhatok csak. Én nem üzenhetek Budapestről a vidékre, én a vidékről üzenek Budapestre. — Százával kapom a Dunántúlról a sürgönyöket. Kitartás a keresztény politikában! — Bizonyos, hogy nagy ellentétek várnak elsimításra még. És nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy tárt karokkal fogadom minden nemzeti alapon álló pártnak és csoportnak támogatását és hogyha ezekkel karöltve tudnék haladni, ez korántsem jelenthetné kitűzött programmom : a nemzeti keresztény iránynak feladását. Ettől a programmal semmiféle alku, semmiféle egyezkedés soha el nem tántoríthat. Nagy megnyugvással közöljük ezt a férfias megnyilatkozást, már csak megcáfolásául egyes elterjedt mendemondának.