Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-08 / 9. szám
1919. október 8. NEMZETI ÚJSÁG vesztettek a kommunizmus alatt. Az értekezlet résztvevőiben mégis az az álláspont kerekedett felül, hogy egyes kapzsi szállodások elmaradt hasznát nem szabad most utólag a közönséggel megfizettetni és sürgősen, újból meg kell állapítani a szobaárakat. Elhatározta az értekezlet, hogy a kerületi elöljáróságok bevonásával bizottság fogja végigjárni a szállodákat és penziókat, mely a helyi viszonyokhoz képest állapítja meg minden egyes esetben a szobák és a mellékszolgáltatások díjait. — A vérhas. A tiszti főorvosi hivatal közlése szerint az elmúlt héten 138-an betegedtek meg a főváros területén vérhasban. A halálozások száma 22 volt. Egyéb fertőző betegségek nagyobb száríjmal nem fordultak elő. Külföldi hírek. A német feékeszerződés ratifikálása. Róma, okt. 7. A legutóbbi minisztertanács előterjesztése alapján a király rendelettel ratifikálta a versaillesi szerződést. London, okt. 7. Miután a parlament és valamennyi gyarmat elfogadta a német békeszerződést,, még e héten a király elé terjesztik aláírás végett. A japáni ratifikációt október 15-re várják. Az új német elnökjelölt: Hamburg, okt. 7. A pártok nevében felhívás jelent meg, mely a legközelebb megejtendő választásnál birodalmi elnöknek Damaschke Adolfot ajánlja, ki a nemzeti szocialista párthoz tartozik és a birtokreform ismert szakembere. Portugália elnöke. Lisszabon,, okt. 7. Almereida a törvényhozó testület előtt átvette a köztársaság elnökségét. Az angol vasutasok kapitulációja. London, okt. 7. A Reuter-iroda a következő hivatalos közlést publikálja a sztrájk befejezéséről : 1. A munkát haladéktalanul újra megkezdik. 2. A tárgyalásokat folytatják azzal, hogy azokat ez év december 31-ike előtt be kell fejezni. 3. A bérek 1920 szeptember 30-ig a mostaniak maradnak és 1920 augusztus 1-e után az akkori viszonyokhoz képest revideálhatók. 4. Egy vasúti alkalmazottnak sem lehet kevesebb fizetése heti 51 shillingnél, mindaddig, amíg a megélhetés költségei nem csökkennek annyira, hogy nem többel nagyobbak, mint 110 százalékkal a háború előtti tételeknél. 5. A munkások a szolgálatban megmaradt vagy a munkába visszatért alkalmazottakkal összhangban dolgoznak és a sztrájk miatt senki semmi irányban hátrányokat nem szenved. 6. A sztrájk következtében visszatartott béreket a munka megkezdése után kifizetik. Az orosz szovjszararoszk végnapjai. A fehérek dél felől elvágták Szentpétervárt. Berlin, okt. 8 A B. All. Z. jelenti, hogy a narvai vezérkarból Denikin tábornoktól radiogramm érkezett, amely szerint a hadsereg 50 km. távolságra van Orel állomástól a moszkvai uton. Az északnyugati hadsereg elérte a Szentpétervár—bakobi vasútvonalat. Szentpétervár dél felől ily módon teljesen el van vágva. Hetény élet a szovjetkormány ellen. Berlin, okt. 7. A moszkvai szovjetkormány ellen intézett bombamerényletet gyorsan követte újabb merénylet. Az első áldozatok temetésén, amelyen a kormány több tagja vett részt, több bombát dobtak a tömeg közé. Tíz ember nyomban meghalt, huszonöten pedig súlyosan megsebesültek. Hogy a szovjet kormány tagjai közül van-e valaki az áldozatok között és hogy kicsoda, még nem lehet tudni. Az uj török kormány. .mustaufinápoly, okt. 7. (Szikratávirat.) Az uj minisztériumi, Mi Riza basa a nagyvezér, Musztafa Resid a külügyi, Damad Ferik , basa a belügyi, Dssemal basa a hadügyi, Tevfikbej a pénzügyi tárcát vette át. HÍREK. Gsád hazugság, írja az Egyenlőség, «hogy a zsidók csinálták a kommunizmust.» És mindjárt be is bizonyítja, hogy igaza van. Magyarország lakosságának — ezt mondja — 95 százaléka keresztény. A százalék ugyan nem egészen pontos, de csak menjünk tovább. Ellenben — folytatja az Egyenlőség —statisztikai tény, hogy a kommunistáknak is legfölebb csak 5 százaléka volt zsidó, illetőleg született zsidónak és mégis az egész kommunizmust a zsidók nyakába akarják varrni! » Hát ez valóban szörnyűség. És még szomorúbb az Egyenlőség-nek az a megállapítása, hogy mindez csak hitvány ürügy a zsidóság üldözésére. De a legszomorúbb az, hogy amiért az egész cikk íródott, egyenes cáfolata annak a «galád hazugság»-nak, amely kifortyantotta az Egyenlőségből ezt a fölháborodást. Mert a «statisztikai tény», amelyre az Egyenlőség támaszkodik, veszedelmes failáciát takar. Voltaképpen ugyanis azt jelenti, hogy a vörös hadseregnek volt zsidó az 5 százaléka, ami egészen más, mint amit az Egyenlőség bizonyítani akar. Elég sajnos, hogy a zsidók — akárcsak a világháborúban — a proletárdiktatúra idején is ki bírták hozni magukat a katonai szolgálatból, noha a szovjet urai több mint 95 százalékban zsidók voltak , de ez a vezéreknek se a felelősségét, se a százalékos túlnyomó voltát nem csökkenti. A vörös hadseregben, igaz, 95 százalék volt a harcoló proletárok közt a keresztény elem, de ezek részint kényszerűségből voltak vörösek, részint pedig félrevezetett emberek voltak, akiket a zsidó vezérek, mint vak eszközöket használtak föl a saját céljaikra. De ezek a szegény «proletárok» csinálták-e a kommunizmust — ezek a hitük és hazájuk ellen uszított keresztény magyar munkások, akik vakon bíztak «vezéreikben» — avagy pedig a Zvohn Béla, és Pogány József, Vágó Béla és Számuely Tibor, Landler Jenő és Szántó Béla, meg a többi sok neves és névtelen huligán, akik mind itthon ültek és terpeszkedtek buta gőggel a hivatalokban, termelési biztosságokban, vagy bárhol másutt, ahol a terméketlen kősziklából is aranyforrást fakasztott a hatalom varázsvesszeje? ! És váljon ezek a népbiztosok, meg az uszályhordozóik ugyan magyarok és keresztények voltak-e, avagy «zsidónak születtek», ahogy az Egyenlőség kvalifikál. Erre kérünk mi statisztikát és ez lesz az a statisztikai tény, amely eldönti a kérdést, hogy jogosult-e a keresztény magyar társadalom haragja egy heterogén fajta kisebbség ellen, amely kultúrában, gazdasági életben, — sőt a vörös terrorral már a politikai hatalomban is — rá akart ülni az egész magyar nemzet nyakára, amely pedig 95 százalékkal több volt, ugyancsak az Egyenlőség megállapítása szerint. A fehér terrorról és a zsidóüldözésről pedig ne beszéljünk, mert az nincs. És ezt nem kisebb ember állapította meg, mint Horovitz Náthán amerikai tábornok, aki maga se titkolja, hogy «zsidónak született», ellenben sohase csinált kommunizmust. Amit a magyarországi zsidók nem mondhatnak magukról, ha még oly «undorral fordul is el tőlük» az Egyenlőség. Dr. Comnen seful serviciului de presa si propaganda romana a sosi la Budapesta pentru cateva zile. El a fine la dispozitiue a reprezentantilor presei maghiare, poimaine Joi 1 Octombrie la Hotel Gellért la Biroul de Presa (camera 303) intre orele 8 jum. si 9 jum. dimineata. A román sajtó és propaganda főnöke, dr. Comnen ur Budapestre érkezett néhány napra. A magyar sajtó képviselőinek dr. Comnen ur rendelkezésükre áll csütörtökön, f. hó 9-én a Gellért-szállóban (sajtóhivatal, 303. sz. szoba) délelőtt fél 9 és fél 10 között. — (A kommunizmus utófájdalmai.) Az utóbbi időben az irodalom és művészet világának néhány alakja, akik nyakig és tyúkszemükig benne voltak a kommunista világrend dicsőítésében és szolgálatában, szinte perverzus vakmerőséggel állanak ki az előtérbe és a ma is mindenre kapható üzletes sajtó harsonázása közben reklámozzák be különleges fehér, hófehér színű érdemeiket. Bródi Sándor a diktatúra legelején már cikket írt arról, hogy minő régi kommunista ő, az Otthonban nevetve mesélte, hogy a szovjettől is megkeresi a maga havi húszezer koronáját, Bródi, aki Szamuelyt Tibi két szóval ölelte férfias keblére — az előterek előterében áll. A Pesti Hírlap drága Színházi rovatában, hol pedig félszáz korona a sorok ára, majd félhasábon zeng odát Bródi hősiességéről, ki a vígszínházi Tanítónő-előadáson az ellene tüntetőket félkarral emelte fel. A Pesti Hírlap jobbkeze aligha tudja, hogy mit csinál a többi bal. Egyik oldalán rajongva rajong a csúnya kommunisták ellen, a másik oldalán belehazudja a világba, hogy a Paulay ellen tüntető tiszteket megverték. Jajong a csúnya kommunisták ellen és védi nyakra-főre a véres haramiának, Tibikének a barátját, Bródit. És miután ragyogó elokvenciájú kommünikében irta meg a szép tavaszon, hogy mint toboroz bely só katonát Fedák Sári, most fehér ártatlansággal töri a fejét azon, hogy ki rágalmazta meg a nagy Zsuzsát. Tekintettel arra, hogy a Színházi rovatsorainak ára bizonyára egyre drágább lesz, a kommunizmus művészi likvidatúrája tekintélyes pénzt fog hozni az üzletes sajtó konyhájára — (A «Move» Budapesti Nőcsoportja) meghívja az összes tagokat (tiszteket, stb.) és az értesített egyesületeket, hogy okt. hó 8-ikán, (szerdán) délután 5 órakor mennél nagyobb számban jelenjenek meg a régi képviselőházban (Főherceg Sándorutca), ahol Szabó Dezső aktuális kérdésekről tart előadást. — («Az entente barátai») mi vagyunk — döngette a mellét gróf Károlyi Mihály, már jóval az októberi forradalom előtt, sajtóban és parlamentben egyaránt. Sajnos, hogy az entente viszont egy szóval sem mondta, hogy ő is barátja Károlyinak. Sőt ellenkezőleg, egyáltalában szóba sem állott vele s amikor Diner-Dénes József — a nagykalapos «külügyminiszter» kiküldte Bédy-Schuimmer Rózsikat a magyar érdekek képviseletére, a nagy nővel csak a divatárusnők, szabók és maitre d’hotelek tárgyaltak, de ezek sem diplomáciai dolgokról. Viszont azok, akikről azt harsogta Károlyi, hogy hazaárulók — mert másképpen akarták menteni, ami még menthető volt a forradalom után — sokkal közelebbi érintkezésben álltak az entente vezető köreivel és sokkal inkább dolgoztak az ország javán, mint ő és későbbi népbiztos társai Mindenki emlékszik arra a durva, személyes hajszára, melyet éppen Károlyi indított herceg Windischgraetz Lajos ellen, akit milliós panamákkal és országárulással vádoltatott sajtójában. Hát ennek a «hazaáruló » hercegnek a szereplésére érdekes világot vet a párisi Le Pays 1919. április 2-iki száma, amely a vezércikke egekyebek közt ezeket írja : — Mindaz, amit Windischgraetz Lajos közölt az Intrasignant tudósítójával, szóról-szóra igaz, ami a háború alatt vállalt szerepét illeti. — Ezt a szerepet jól ismerem, abból állott, hogy utóbbi időben megmentse Ausztriát a német gyámságtól és az entennehoz közelítse. Semmi okunk sincs, hogy kétségbevonjuk igazmondását. Többek között ezt mondja : «Ily szellemben közeledtem Franciaország képviselőihez, hogy magyar-francia megértést létesítsek. Ezek a megbeszélések több ízben Franciaországban történtek 1913. nyarán és 1914 áprilisában.» «Lehetséges lett volna — folytatja tovább a vezércikkíró — hogy a kettős monarchia politikáját az érdekeink szerint irányítsuk és nem tudtunk semmit sem ! Szóval élnek Párisban olyan emberek, akik sok mindenről tudnak és hallgatnak. Windischgraetz esete az ismeretlen tények láncolatában csak egy őjláncszem, de megvan a maga fontossága.» így cáfol rá a históriai igazság azokra az alkalim ludításokra, amelyekről már Cromwell megmondta hogy an political lieelges often its service is believer but for an hourn: a politikai hazugság gyakran megteszi szolgálatát, ha csak egy órára elhiszik is így tette meg szolgálatát az a hazugság is, hogy az entente barátja Károlyinak, mert ez a gaz hazugság hozta nyakunkra a proletárdiktatúrát. Budapest, okt. 7. 0 Minden trafikban, kávéházban, vendéglőben, vasúti és nyilvános elárusító helyen követeljük a Nemzeti Újságot.