Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
ft£4||y / H-yrta * € Ara: 2 9c©p®8?a. I ^msütörm-. **• NEMZETTtí^fö lllllllllll!llll!iiliil!lllilllil!iUllllllllli|]!l[|||llll!lllllill!ltlllJMIII!ll!llill»!Il!tllllltfiillllllllllHlltll!l!IIIIIIIIIIIlllIlIiIIIII!llil!U:il!llilUtllIimUinill!lllllll!IIIIIIIIIIIIllll!lll!llllill!lltllillllIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIUI Szerkes£töség:Gerlőczy-n.ll.Telef.:Jözs.65,Józa.66,5-67, FF!)PS7Tt'ílV nni i T I if A I NAPI! AP Előfizetési ár» Egész évre 440 kor., félévre 220 kor« 5-58, 5-69. Éjjeli telef.» 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal» Hím tioL i GUI rUkll lAal II ArUfAi negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szára Gerlóczy-n. 11. Telefons 5-67, 5-68. Reklamáció: 19-25» Felelős szerkesztőt Tűri Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Napoleon. Maszás csatrideje, hogy Napoleon meghalt. Európa még pűvölete alatt dermed, hatása, ereje, élete, esslsz egyénisége benne ..volt azokban a határokban, melyek nélkülespém születtekvolna soha, a lelkekben ott szunnyadt egy csendes diszharmónia, valami sptet nagy erjedés, melyet ő fejeset ki, mojere, benne vált hatóerővé, diabolkus’himtimimá és ez az imperializmus volt. Népek, melyeken keresztülgázok az ő erejével védekeztek a jövendő felé, a fegyver vált szimbólumává államok és népek életének, a megalázások, melyeket hozott, az erőnek és túlhatalomnak görnyesztő érvényesítése, melyet kíméletlenül alkalmazott, megindítóivá váltak annak a történelmi folyamatnak, melynek egyik véres megállója a világháború volt. Amikor Szent Ilona sziklái alatt félárbocra csúsztak a rabőrző flották lobogói, csak a nagy Napóleon személye hanyatlott a múltba, de lelke termékenyen szállt Európa fölött, mely még ismerte gránátosait, hallotta lovasvérteseinek dübörgését és látta véreskezü vadászainak keze nyomát. A német nemzet, mely legtöbbet szenvedett vérben, tűzben ésmegaláztatásban, akkor kezdte iskoláiban kiépíteni azt a rendszert, melyet egész világ kellett, hogy letörjön, pedig csak kölcsön vette, eltanulta, magáévá tette. Napóleon hatalmas szelleme termékenyítette bele a germánságot az imperializmusba és ma az a nemzet, mely Napóleont adta a világnak, a legkíméletlenebbül sújtja ellenfelét azért, amit az ő nagy fiától vett, kapott és tanult. A francia hadak most rá készülnek gázolni letiport ellenfelükre, bukkancsaik talpával szeretnék kitaposni a német lélekből a napóleoni ideológiát, a hatalmas imperializmust, mely csak külső megjelenésében különbözött az övéktől, a napóleonitól, mert nem termett, nem választott ki magából egy hatalmas egyéniséget, aki kifejezte volna, nem adott német Napóleont. Napóleon romantikája hiányzott csupán emekből, a levert, de meg nem semmisített német imperialista gondolat nem tudja belekapcsolni tragikumát egy személy tragikumába, nem tudja egy gigászi egyéniség káprázatos életvariánsai mögé bújtatni azokat az erőket, melyek kihívták a világ féltékenységét, csakúgy, mint rettegését. A francia nemzet felszabadította az egyéniséget egy régi, egyensúlyozó és kiegyenlítéseket kereső hierarchikus rendszerből, megteremtője lett a legrombolóbb folyamatnak, melynek csak egyik megállója lett a világháború. Adta Napóleont és küldte a kapitalizmust, a demokráciát, tömegeket zúdított, tömegerőket kapcsolt az állam és társadalmi élet hajtószerkezetébe, új pályaivekre röpítette a fejlődést A német imperiális gondolat ezeknek az együtthatóknak eredménye volt és minden vád, szólam, minden politikai gazolás, mellyel a térdre kényszerített német birodalom megbénult teste mellett tartanak, ma száz esztendeje a Napoleon glóriás alakja felé szállt A reakció, mely elsöpörte nagy Napóleont kíméletesebb volt a nemzettel szemben, mely őt adta és küldte, a francia nép meg tudott menekülni a felelősségrevonástól, mert Napóleon egyéniségével tudta kifejezni a történelmi elvet mely azonban nem Napóleoné, hanem a nemzeté, a francia nemzeté volt, lelkéből sarjadzott mint vérkalász a véresőre. A mérték ma száz éve kedvezőbb volt a franciákra, mint ma a németekre, az igazság, melynek metafizikai csengése éppen a francia forradalom hatása alatt kezdett elhalkulni, ma mást jelent, mint száz évvel ezelőtt jelentett. A százéves igazság megelégedett egy egyén tragikumával, a ma igazsága nemzeteket, sőt ártatlan nemzeteket taszít a tragédiák poklába azért a gondolatért, mely talán nem volt az övék, célokért, melyeket -- mint mi — kénytelenek voltunk szolgálni, bár nem voltak a miénk. Sir Hudson Lowe ma száz éve megszabadult hatalmas foglyától és a messzi múltból tarka rajban szállanak szivárványszín pillangószárnyon az emlékezések. Napóleon-legendák-•alvadt lámpácskái kezdik kinyitni szemüket. Az arcolei hid ivén látjuk a fiatal sápadt tábornokot, Marengo híres lovasrohama dübörög felénk. Jéna és Tilsit kezdenek beszélni és csodálatos — lelkünk megtelik forrósággal, szemünk rohamra induló zászlóaljak sziluettjét keresi az emlékezés feketekék határain. Úgy érezzük, ez az ember mindenkié, a miénk éppen úgy, mint ellenségeinké, mindenki közösséget vállal vele. Eltemetett hangok kezdenek fölfelé beszélni a mélységekből, mintha valami varázsló beszélne. Megértjük, bámuljuk mindannyian, kiket láthatatlan erők sodornak előre haragos hullámjárással, és ma száz esztendővel azután, hogy lehunyta sasszemét, megdöbbenve szólunk feléje: te a mienk vagy. Mért? Mert a történelmi elv, melyet kifejezett, mindenkié. Európáé. Az emberiségé. És ilyenkor hallgató szuronyokra gondolunk, melyeknek egykor megint nagy dolguk leszen. liffifest Anglia megváltozott közvéleményéről. A kereszténypárt vezére a külpolitika uj kilátásairól. Andrássy Gyula gróf külpolitikai beszéde volt a nemzetgyűlés mai eseménye. De nem is jól mondjuk, hogy a beszéd külpolitikával foglalkozott. Legsajátossjbb magyar ügystrrtjaképpen egész magyar jövőnk kérdése az, iginről Andrássy szólott. Andrássy az pártyfiában mutatkozó hangulatról és felfogaszott raott hű képet az angol parlamentben elhangzott beszédek alapján. Kezd felébredni a tudat Angliában, hogy a trianoni béke bűn, de, ezért a bűnért a felelősséget a nagyhatalmak még a szomszédainkra szeretnék hárítani. Ez már nagy változás a felfogásban, bevallása annak, amit mi hirdetünk, hogy kezdik belátni, hogy Keleteurópa kaotikus viszonyaiért nem Magyarországot terheli a felelősség és hogy ennek a forrongó állapotnak nem is lesz vége addig, míg népek nem tartozhatnak oda, ahová akarnak. Andrássy azonban nem állt meg a helyzet diagnózisának megrajzolásánál. Rámutatott a reálpolitika legközelebbi feladataira. Szerény keret ez, de bennük a magyarság erejének megmentése eszközölhető. A békében biztosított kisebbségi jogok révén magyar véreink megmentése, kulturális élete az első követelmény, mely nélkül még gazdasági érintkezés se képzelhető. Ez Andrássynak legfőbb tétele, melyet a magyarság kulturális integritásának nevezett. Azután a jóvátételi bizottságról, majd a határkiigazításokról beszélt annak a reménynek alapján, melyet benne Anglia megváltozott közvéleménye kelt. Andrássy reménye a nemzetgyűlésen a szomorú szemekben láthatólag egy-egy reménysugárt csillogtatott meg. A nemzetgyűlés egészében szinte csüngött Andrássy minden szaván, hogy hátha Európa mégis felfigyelmez erre a szóra, mely végtére is Európának szólt. Andrássytermészetesen tud igy beszélni s a nemzetgyűlésem egy pillanatra minden más politikai érzésen felfelkerekedett a nemzeti jövőnkért való összeműködés kötelessége. Andrássyt a nemzetgyűlés lelkesen ünnepelte jelentőségteljes beszéde után. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra előtt nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az indítvány-és interpellációs könyvek felolvasása után elnök megállapítja, hogy Andaházi Kastiga Béla indítványát írásban nem terjesztette be, ezért figyelembe nem vehető. Az interpellációkra egy órakor térnek át. Bartos János bizottsági előadó a postai díjszabásról, Karafiáth Jenő a védjegyek oltalmáról tesz jelentést. Ezután folytatják a költségvetés vitáját. Az első szónek egri Nagy János elpanaszolja, hogy a nemji felgyűlés nem tudja valóra váltani azokat a naagy reményeket, melyeket a nemzet hozzá fűzött. Fejtegeti ennek okait, majd a királykérdés kiélezése ellen Részeit. Alig be kell gombolkoznunk ebben iklzcesben, hogy azután minden külső befolyástermenten dönthessünk. A másik mérgező tünet, hogy a felekezeti kérdéseket is kezdik sokat hánytorgatni. A liberalizmus kérdésével is sokan izgatnak. Sötét középkort emlegetnek, pedig ez nem is volt olyan sötét. Ott volt idealizmus. Csizmadia Sándor: Menjünk vissza a középkorba! Úgy látszik, nekik ez a legjobb. Nagy János: Ilyen izgató szer a sokszor hangoztatott jogrend kérdése is. Kérdi, van-e jogrend Írországban, Angliában, Németországban, az oroszoknál, Baranyában, Szerbiában és másutt? Kasnya Béla: Menjen Orgoványba! Nagy János: Miért nem követelték a jogrendet, mikor a körmeneteket meggátolták? A Károlyikormány bűnöseit még nem vonták felelősségre. Ki kell venni a nemzet testéből a mérget. Olaszországban már régen kommunizmus volna, ha a fascisták nem lennének. A zsidókérdést nem lehet kivételes törvényekkel megoldani, mert a zsidó faj olyan mimikri, mely mindent a maga hasznára tud fordítani. Maguknak a tisztességes zsidóknak kell a bűnösöket megbüntetni. A megbocsájtás keresztény erény. De hogy ha folyton megbocsájtunk, az hülyeség! A költségvetést egyébként elfogadja. Andrássy Gyula nagy beszéde. Ezután a Ház osztatlanfigyelme^mhellen Andrássy Gyula gróf emelked&^JiflfljRra: — Nem kívánok a belpolitikai EWiffsekkel foglalkozni. Ezt már megtettem a kormánybemutatkozás alkalmával. A tekinteteket szeretném újból ráterelni a külpolitikára, anélkül azonban, hogy Európát néznék. Alkalmat ad erre a felszólalásra egy kedvező eset is. A londoni parlament vitája, amely az első örvendetes jelet mutatja Európában. Ebben a vitában sok olyan dolgot hoztak fel, amely nem felel meg teljesen a magyar álláspontnak, de nem szabad elfelejteni, hogy" oly parlamentben folyt le ez a vita, mellyel hosszú ideig ellenséges viszonyban állottunk. A kisantant felelős Középeurópai bomlásáért.uk ezt a vitát, azt látjuk, s hang vonult át rajta Mivel ezelőtt már Newton és vetették a magyar kérdést HW!- rólunk. Akkor a külügyminiszter nevében felszólalt egy államtitkár és az uralkodó kaotikus közgazdasági viszonyokat Magyarországnak tulajdonította. Most már ugyanez az államtitkár egészen másképp nyilatkozott. Most már nem Magyarországban keresi a hibát, hanem a kisantantban. Azt mondja, hogy a gazdasági kibontakozás akadálya az, hogy Magyaror- szag szomszédai ellenséges érzülettel viseltetnek Magyarország iránt. Ez a kijelentés óriási haladás. Jele annak, hogy belátják, hogy Magyarország nem akarja veszélyeztetni az európai békét, csak a saját életfentartásához szükséges viszonyokat akarja csendes, békés munkával megteremteni. A bajok oka a kis antant, amely rossz lelkiismeretének hatása alatt reánk tör, ki akar bennünket irtani, akiket mások fegyverével győzöttle. Mikor az államtitkár megindokolja ezt a kegyetlen békét, elismeréssel nyilatkozik Magyarországról. Anglia és Károly király látogatása. — Magyarországról Károly király látogatásával kapcsolatban is azt momjuk az angol parlamentben, hogy bámulattal rujátsznak azért a bölcseségért és önizalomért,miiényet Magyarország tanúsított ez alkalommal. Egyes szónokok olyan melegséggel nyilatkoztak Magyarországról, mintha ők maguk is magyarok volnának. Helyesnek tartanám, ha ezeknek az uraknak tudomására jutna, hogy itt a nyivánosság előtt a magyar nemzet nevében köszönetet mondanak nekik. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Az igazságtalan trianoni béke. — A békéről senki sem szólott, mint igazságos békéről, soron inkább a célszerűségről ás az enyhítő körülnmmekremoltak, amelyek megmagyarázták, hogy miért kellett ilyen szigorú feltételeket hozni. Próbert Cecil arra mutatott rá beszédében, hogy Magyarországot nem Trianonban törték darabokra, hanem Magyarország nemzetiségei voltak azok, amelyek előzetes állásfoglalással ezt a helyzetet megteremtették s ígít a feresség ezért ”... // m*