Nemzeti Ujság, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

kommunistáktól való jogos félelmében az első zóná­ban levő lakosság, melynek védelméről semmiféle katonai vagy polgári hatóság nem gondoskodik, két­ségbeesetten fordul a főkormánybiztoshoz és a külön­böző magyar csendőrparancsnokságokhoz is, kérve a leégi határnak mielőbbi megszállását. Sigray Antal gróf főkormánybiztos ma megkérdezte a szövetségközi katonai misszió tábornokait, várjon az érdekelt lakosság kérelmére nem tartanák-e indo­­kottnak, hogy az első kiürítési zónába tartozó terület­­községeibe további zavargások elkerülése céljából újból kisebb magyar csendőrerőket küldjenek ki. A­­­kormánybiztos közlése szerint minden községbe két-két csendőr volna kiküldendő, akik az osztrák karhatalom odaérkezése esetén azonnal visszavonul­nának, időközben azonban a rend fentartásáról gon­doskodnának. A tervbe vett intézkedés foganatosí­tását a szövetségesközi katonai bizottság válaszától tették függővé. A nagykövetek tanácsa­­ nem ül össze A Magyar Távirati Iroda a Neues Wiener Tagblatt­nak ahhoz a híréhez, hogy a nagykövetek tanácsa holnap összeül Pak­sban a nyugatmagyarországi kér­désben való döntés végett, megjegyzi hogy élénk fényt vet e hít megbízhatóságára az­ a körülmény, Sopr­on, aug. 31. (A Nemzeti Újság kiküldött munka­ársának telefon jelentése.) Ha valaki megírja­i a nyuga­tb­agy arországi események összefü­­ggő történtét, Sopron városáról úgy emléke­zik meg, mint amely az egyik napon sír, a másikon nevet. Még nem tudom, hogy az ese­­ményelámítoso akkordja melyik lesz a kettő kö­zül, mert az én lelkem is a hullámzó események hatása alatt lankad és lelkesül, annyit azon­ban érzek, hogy ha ennek a városnak a sorsa erre vagy arr­ kildől, itt a meg­gördített sors meg nem áll. Ránk most egy kegyetlen szerző­dés súlya nehezedik, amely az adott szó erejé­vel egyik élő tagunkat szakítja le a másik után. De az adott szó, a karunkra szorított bi­lincsek a szivek lappangó parazsát kioltani képtelen. Aki látta a gyászoló várost, majd hallotta a megcsillant reménysugár rövid hajnalán a ha­tártalan felbuzdulást, annak a város ábrázata újságot nem jelent. Ez a város egy öreg aggódó magyar, amely a maga nemes módja szerint ,önmagához mindig méltó marad, és ma, amikor még a házak is visszafojtott lélegzettel lesik a ■forduló időt az elpihent zajban, a konok harag beszél. Ezt a várost nem kell félteni, de nem kell félteni Nyugat-Magyar­or­szág­nak egy folt­ját sem. Sopron vár. Az utca csendes, s míg látszólag­­ fásultan járnak-kelnek az emberek, mindenkit a várható események találgatása nyugtalanít, s ugyanez a fásultság ülte meg a várost a va­sárnapi nagy események előtt és nem lehetet­len, hogy újabb vihar készül. A városban attól rettegnek, hogy Sopron is a vörös hordák áldo­zata lesz. Csendélet odaát Ez a rettegés onnan meríti forrását, hogy az éjjel újból tömegesen érkeztek menekülők, akik a kommunista bandák garázdálkodásairól szóló elbeszélésekkel panaszolják tele a várost. Legérdekesebb egy határszéli erdőkerülő elbe­szélése, aki menekülését a következőképpen­­adta elő: — Vasárnap délben éppen otthon tartózkodtam s ki­néztem az ablakon, amikor egy úgynevezett „munkás­zászlóalj“ nagy hűhóval, vörös lobogóval bemasíro­­lott. Egyszer csak váratlanul kinyílik az ajtó, belép két lapossipkás alak, hogy engem keresnek. Engem? — én vagyok. Akkor már a feleségem és ötéves kis­fiam is a szobában volt. Az egyik vörös kituszkolta a feleségemet, a másik pedig azt mondta, hogy: na, elvtárs, csókolja meg a fiát, mert utoljára látja. En­gem elöntött a méreg, azután mert erős ember va­­­gyok, az egyiket leütöttem, a másikat pedig, aki menekülésre fogta a dolgot, lefegyvereztem és a kam­rába zártam. — Nem tudom, mi történt közben, mi nemi, de fél­óra múlva családommal már a hegyek közt voltam,­­ ahol a legnagyobb rettegésben töltöttük az éjszakát, mert minduntalan hol innen, hol onnan emberek jöt­tek. Szerencsére valamennyien menekülök. Ezektől tudtam meg, hogy a házamat felgyújtották és a fel­­­­bőszült banda elöl minden jobb ember menekülni volt kénytelen. A kommunistákat ugyanis egy Ghláki­­ nevezetű magyar zsidó vezette, akit onnan ismerek, mert a tavasszal röpiratokat bízott rám, amiért föl-­­ jelentettem. ‘— Másnap átlopakodtam a határon feleségemet. Már született osztrák asszony, elhelyeztem a rokonai-, hogy az antant-tanácsban résztvevő nagykövetek többheti szabadságon vannak és így a nagykövetek konventusának összeillése holnap teljesen ki van zárva. '­y Jtusxtwia nyugat-magyarországi tartozása Magyarországnak Nyugat-Magyarország átadásá­val kapcsolatban Ausztriával szemben fennálló há­rom és félmilliárdos követelése a következő tételek­ből tevődik össze: Kereskedelmi tárca: Közutak 206.769,000 K; egyéb ágak 3­5.640,000 K; ingók 435,460 K; posta: ingatlan 131.900,000 K, ingók 237.420,000 K; vasút 743.640,000 K. Igazságügyi tárca: Ingatlan 132.900,000 K, ingók 12.120,000 K. Vallás- és közoktatásügyi tárca: Ingatlan 180.000,000 K, ingók 32.400,000 K, hasznos jogok 8.100,000 K. Pénzügyi tárca: Ingatlan 191,410 K,­ ingók 474,600 K, fogyasztási adó-hátralék 2.950,617 K, egyenes adó­hátralék és kivetés 360.856,318 K. Belügyminiszté­rium: 22.315,140 K. Földmivelésügyi minisztérium: 394.143,780 K. Honvédelmi minisztérium (ingatlan) 156.936,809 K. A közös osztrák-magyar javakból Magyarországot illető összeg: 1,312.480,000 K. - nál, de magam nem maradhatok ott, mert halálra keresnek. Az éjszaka szöktem át Schwarzenbachon, Fraknón és Nagymarton határán keresztül és most attól rettegek, hogy családomon töltik ki boszosokat. Osztrák mesterkedés Ma éjszaka a Sopronnal határos Bánfalván egy vakmerő banda fosztogatott. Schäffer György és Krachsler János nevű gazdálkodók házába hatoltak be, kirabolták őket, majd nyugat felé kereket­ oldot­tak. A nyomozás megindult, de kilétüket megállapí­tani nem lehetett s valószínűleg nem is lehet, mert minden jel szerint egy messzire elkalandozó vörös csapat munkája volt az éjszakai rablás. Erre vall az is, hogy ugyancsak az éjjel „felelőtlen elemek“ any­­nyira megrongálták a telefonhuzalt, hogy a soproni főszolgabíróság és a nyugati községek között az összeköttetés Ágfalva kivételével megszakadt. Álta­lánosságban az a vélemény, hogy az antant-missziók megtévesztésére ezeket a kommunista mesterkedése­ket maga az osztrák csendőrség segíti elő. Erre vall az is, hogy Sopron egész vidékén meg nem állapít­ható forrásból tendenciózus hírek keringenek, ame­lyek közül a legérdekesebb a nyugatmagyarországi általános sorozásról terjesztett mese. Annál is in­kább bizonyos, hogy itt kommunista kezek keverik a kártyát, mert — mint ezt magától Huber János­­ képviselőtől tudom — üzenetet kapott, hogy ő lesz­­ az első, aki lógni fog. Odaát erősítések érkeztek A kismartoni osztrák csendőrség, amely ed­dig a hercegi kastély légmentesen elzárt falai között végezte a megszállás feladatát, mint ér­tesülök, 150 fölfegyverzett munkás személyében megerősítést kapott. Most már kinyílott a kapu, sőt a Bezirkshauptman szája is, mert — mint kijelentette — úgy vigyázzon magára a város, hogy a legkisebb megmozdulásra két munkászászlóaljat ültet a nyakukra. Ez a leg­kisebb megmozdulás nyilván a hűvös fogadta­tásra vonatkozott, melyben számos kommu­nista ábrázat feldagadt. Tudni kell ugyanis, hogy a bevonulás alkalmával a hódítók elé ujjongva járult elvtársakat a lakosság — more patria — elluzsnakolta. Megerősítést kaptak az osztrákok rígfalván is, ami úgy megnövelte odaát a virtust, hogy a tegnap még fölöttébb jámbor társaság ma reggel kisebb összeütközést provokált. Egy nyolc főből álló csendőrjárőr belekötött a mi négy főnyi csendőrjárőrünkbe, mert nem tud­tak megegyezni abban, hogy melyik pontosan a megállapított határvonal. A vitatkozás hevé­ben az egyik osztrák csendőreinkre sütötte a fegyverét, a mieink feleltek és az incidens vége mindkét részről egy halott és égy sebesült. A soproni antant-misszió két személy- és teher­gépkocsin mintegy húsz főnyi fegyveres olasz katonával azonnal a helyszínére ment és meg­indította a vizsgálatot. A beérkezett hírek sze­rint az osztrák csendőrséget mindenütt katona­ság és munkáscsaparok váltották fel és nem egy helyen számottevő haderő érkezett. Sopron éhínség előtt Sopron szénbányája a közeli Brenberg, amely a közművek tüzelőanyagát szolgáltatja. Eddig minden­nap megjelentek ott a városi teherkocsik és a szén­szállítás zavartalanul folyt tovább. Annál nagyobb volt ma a város felháborodása, mikor a szénszétilitást­­ az osztrák csendőrség minden ok és megokolás nél­kül megtagadta. Most igazolódik be az a gazdasági abszurdum, amelyet Nyugat-Magyarország elszakítása jelent. A lezárt új határ miatt ugyanis a teherforgalom szüne­tel és most a várost a jövő Burgenland élelmezi. Az állapotok jellemzéséül elmondom a száraz tényeket. Kávé, iletőleg tej három nap óta nincsen. A piacon zöldség nincs. Egy étkezés szerény korcsmában három fogásos keretek között 90—100 korona, jobb helyen 130—160 korona. Baromfiról, lisztről beszélni ■nem lehet. Általában napok óta hajmeresztőnél­­hajmeresztőbb árak teszik tönkre az emberek idegeit. Kocsi? . . . Jobb, ha nem beszélek róla, mert a ko­csis, pincér, kofa egyaránt azzal védekezik, hogy amíg a Rába­ vidékével nem nyílik meg a forgalom, addig csak drágulás és drágulás jyárható. A Rába vidéke pedig — talán az, antantos tudja — magyar terület. Ijr . Szilárd János. f / A csehek, és ju­goszlávok fegyveres beavatkozással fenyegetőznek H­écs, aug. 34. A cseh-szlovák kormány uta­sította pártoli követét, hogy a legfőbb tanács előtt­ jelentse ki­­a cseh-szlovák kormány állás­ Pontját,amely szerint a trianoni békeszerződés hiánytalan végrehajtásának kell bekövetkez­­ni. A cseh és délszláv kormányok elhatároz­ták, hogy abban az esetben, ha a legfőbb tanács erre vonatkozó határozatot hozna, azonnal fegyveres hatalmi eszközökkel avatkoznak be. A cseh kormánynak Párkánynál és a határ más betörésre alkalmas gyenge pontjain elég­séges katonai erők állanak rendelkezésre, hogy azonnal megkezdhesse az előnyomulást Ma­gyarország ellen. A délszláv kormány megint megszállaná Pécs környe­tét, hogy Magyaror­szágot Ny­ugat-Magyarország teljes átadására és a trianoni szerzáskrres hiánytalan végrehajtás­­ár­a­­kén­y­szert isejr .Cseh légionáriusok a magyar határon Vrága. vfiz. 31. A Narodni Demokratia fert­ tartja a jelentését, hogy Pozsonytól délre, Samtonic-m­ajornál magyar bandákkal összent­­őszijére került a sor. Ezzel szemben szemtanuk közlése szerint mindössze az történt, hogy Li­getfalunál körülbelül 20 cseh légionárius a határvonalig jött és onnan a Wacht am Rhein eléneklése után ismét visszavonult. osztrák csendőrök feladták Gyanafalvát­ ­ Bécsújhely, aug. 30. Az osztrák csendőrség feladta Gyanafalvát. Gyanaföldva és Fehring­­várott megakadt a vasúti forgalom, minthogy a dineket magyar felkelők tnszaggatták. Az osz­trák csendőrség a kisjaurtoni kerületben meg­szállotta Szentmargitanyát, Vulkapordányt és Cinfalvát. Az Osztrák csapatösszevonás a határon Bécs, augusztus 31. (A Nemzeti újság tu­dósítójé­­tól:)) M­ienyp Neustadtból jelentik: Az éjszaka nyu­godtan tért el, összeütközés sehol sem történt. Az osztár csendőrök mindenütt megmaradtak állásaik­ban. A soproni szövetségesközi bizottság megerősí­tésére több antant-tiszt érkezett Sopronba. A szövet­ségi hadsereg a határt megszállotta és megerősítette. Négy zászlóalj indulásra készen állt, ezeket tüzér­séggel is ellátták. A csapatok azonban egyelőre még nem nyomulnak be Nyu­gat-Magy­arországra. A Az osztrák haderő nem vonul be­­ Nyujgat-Magyarország­ra Bécsl angyán.­­Hivatalosan közük: A sop­roni szövetségesközi tábornoki bizottság hatá­rozata stapján, amelyet ma hoztak az osztrák kormány tudomására, az osztrák hadsereget egyelőre nem használ­­­­ják fel Nyugat-Magyarországon. A bécsújhelyi helyőrséget, éss zászlóaljjal meg­erősítették. Ayi hadseregn­­k azok a részei, ame­lyek a­ nyuszatm­agyarországi beavatkozásnál tekintetbe jönnek, továbbra is szigorú készen­létben maradnak, sé­r osztrák csendőrséget katonaság és munkáscsapatok­­­ váltották fel . ,( ' fj. ____________ NEMZETI ÚJSÁG 2 Csütörtök, 1921 szeptember 1 'Iff ■ ' ‘­­« %) . A felszabadult Baranya üdvözlete Pécs, alug 30. Abból az alkalomból, hogy a v­armegyer kiürítése befejeződött, Nendtvich Andor­ polgármester és Szenge Ferenc alispán ficivilliso táviratokat küldtek a kormányzónak, a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek és a mt belü­­gyminiszternek. Ma délelőtt az üdvözlő táviratra Szenge al­ispánhoz a következő távirati válasz érkezett:­„A kormányzó Tíz­ülőméltósága Baranya vármegye felszabadult lakosságának lelkes, hazafias hódolatát örömmel fogadni és meg­bízni méltóztatott, hogy meleg köszönetet tol­,­mácsoljam. Bartha, a kabinetiroda főnöke.’’

Next