Nemzeti Ujság, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
kommunistáktól való jogos félelmében az első zónában levő lakosság, melynek védelméről semmiféle katonai vagy polgári hatóság nem gondoskodik, kétségbeesetten fordul a főkormánybiztoshoz és a különböző magyar csendőrparancsnokságokhoz is, kérve a leégi határnak mielőbbi megszállását. Sigray Antal gróf főkormánybiztos ma megkérdezte a szövetségközi katonai misszió tábornokait, várjon az érdekelt lakosság kérelmére nem tartanák-e indokottnak, hogy az első kiürítési zónába tartozó területközségeibe további zavargások elkerülése céljából újból kisebb magyar csendőrerőket küldjenek ki. Akormánybiztos közlése szerint minden községbe két-két csendőr volna kiküldendő, akik az osztrák karhatalom odaérkezése esetén azonnal visszavonulnának, időközben azonban a rend fentartásáról gondoskodnának. A tervbe vett intézkedés foganatosítását a szövetségesközi katonai bizottság válaszától tették függővé. A nagykövetek tanácsa nem ül össze A Magyar Távirati Iroda a Neues Wiener Tagblattnak ahhoz a híréhez, hogy a nagykövetek tanácsa holnap összeül Paksban a nyugatmagyarországi kérdésben való döntés végett, megjegyzi hogy élénk fényt vet e hít megbízhatóságára az a körülmény, Sopron, aug. 31. (A Nemzeti Újság kiküldött munkaársának telefon jelentése.) Ha valaki megírjai a nyugatbagy arországi események összefüggő történtét, Sopron városáról úgy emlékezik meg, mint amely az egyik napon sír, a másikon nevet. Még nem tudom, hogy az eseményelámítoso akkordja melyik lesz a kettő közül, mert az én lelkem is a hullámzó események hatása alatt lankad és lelkesül, annyit azonban érzek, hogy ha ennek a városnak a sorsa erre vagy arr kildől, itt a meggördített sors meg nem áll. Ránk most egy kegyetlen szerződés súlya nehezedik, amely az adott szó erejével egyik élő tagunkat szakítja le a másik után. De az adott szó, a karunkra szorított bilincsek a szivek lappangó parazsát kioltani képtelen. Aki látta a gyászoló várost, majd hallotta a megcsillant reménysugár rövid hajnalán a határtalan felbuzdulást, annak a város ábrázata újságot nem jelent. Ez a város egy öreg aggódó magyar, amely a maga nemes módja szerint ,önmagához mindig méltó marad, és ma, amikor még a házak is visszafojtott lélegzettel lesik a ■forduló időt az elpihent zajban, a konok harag beszél. Ezt a várost nem kell félteni, de nem kell félteni Nyugat-Magyarországnak egy foltját sem. Sopron vár. Az utca csendes, s míg látszólag fásultan járnak-kelnek az emberek, mindenkit a várható események találgatása nyugtalanít, s ugyanez a fásultság ülte meg a várost a vasárnapi nagy események előtt és nem lehetetlen, hogy újabb vihar készül. A városban attól rettegnek, hogy Sopron is a vörös hordák áldozata lesz. Csendélet odaát Ez a rettegés onnan meríti forrását, hogy az éjjel újból tömegesen érkeztek menekülők, akik a kommunista bandák garázdálkodásairól szóló elbeszélésekkel panaszolják tele a várost. Legérdekesebb egy határszéli erdőkerülő elbeszélése, aki menekülését a következőképpenadta elő: — Vasárnap délben éppen otthon tartózkodtam s kinéztem az ablakon, amikor egy úgynevezett „munkászászlóalj“ nagy hűhóval, vörös lobogóval bemasírolott. Egyszer csak váratlanul kinyílik az ajtó, belép két lapossipkás alak, hogy engem keresnek. Engem? — én vagyok. Akkor már a feleségem és ötéves kisfiam is a szobában volt. Az egyik vörös kituszkolta a feleségemet, a másik pedig azt mondta, hogy: na, elvtárs, csókolja meg a fiát, mert utoljára látja. Engem elöntött a méreg, azután mert erős ember vagyok, az egyiket leütöttem, a másikat pedig, aki menekülésre fogta a dolgot, lefegyvereztem és a kamrába zártam. — Nem tudom, mi történt közben, mi nemi, de félóra múlva családommal már a hegyek közt voltam, ahol a legnagyobb rettegésben töltöttük az éjszakát, mert minduntalan hol innen, hol onnan emberek jöttek. Szerencsére valamennyien menekülök. Ezektől tudtam meg, hogy a házamat felgyújtották és a felbőszült banda elöl minden jobb ember menekülni volt kénytelen. A kommunistákat ugyanis egy Ghláki nevezetű magyar zsidó vezette, akit onnan ismerek, mert a tavasszal röpiratokat bízott rám, amiért föl- jelentettem. ‘— Másnap átlopakodtam a határon feleségemet. Már született osztrák asszony, elhelyeztem a rokonai-, hogy az antant-tanácsban résztvevő nagykövetek többheti szabadságon vannak és így a nagykövetek konventusának összeillése holnap teljesen ki van zárva. 'y Jtusxtwia nyugat-magyarországi tartozása Magyarországnak Nyugat-Magyarország átadásával kapcsolatban Ausztriával szemben fennálló három és félmilliárdos követelése a következő tételekből tevődik össze: Kereskedelmi tárca: Közutak 206.769,000 K; egyéb ágak 35.640,000 K; ingók 435,460 K; posta: ingatlan 131.900,000 K, ingók 237.420,000 K; vasút 743.640,000 K. Igazságügyi tárca: Ingatlan 132.900,000 K, ingók 12.120,000 K. Vallás- és közoktatásügyi tárca: Ingatlan 180.000,000 K, ingók 32.400,000 K, hasznos jogok 8.100,000 K. Pénzügyi tárca: Ingatlan 191,410 K, ingók 474,600 K, fogyasztási adó-hátralék 2.950,617 K, egyenes adóhátralék és kivetés 360.856,318 K. Belügyminisztérium: 22.315,140 K. Földmivelésügyi minisztérium: 394.143,780 K. Honvédelmi minisztérium (ingatlan) 156.936,809 K. A közös osztrák-magyar javakból Magyarországot illető összeg: 1,312.480,000 K. - nál, de magam nem maradhatok ott, mert halálra keresnek. Az éjszaka szöktem át Schwarzenbachon, Fraknón és Nagymarton határán keresztül és most attól rettegek, hogy családomon töltik ki boszosokat. Osztrák mesterkedés Ma éjszaka a Sopronnal határos Bánfalván egy vakmerő banda fosztogatott. Schäffer György és Krachsler János nevű gazdálkodók házába hatoltak be, kirabolták őket, majd nyugat felé kereket oldottak. A nyomozás megindult, de kilétüket megállapítani nem lehetett s valószínűleg nem is lehet, mert minden jel szerint egy messzire elkalandozó vörös csapat munkája volt az éjszakai rablás. Erre vall az is, hogy ugyancsak az éjjel „felelőtlen elemek“ anynyira megrongálták a telefonhuzalt, hogy a soproni főszolgabíróság és a nyugati községek között az összeköttetés Ágfalva kivételével megszakadt. Általánosságban az a vélemény, hogy az antant-missziók megtévesztésére ezeket a kommunista mesterkedéseket maga az osztrák csendőrség segíti elő. Erre vall az is, hogy Sopron egész vidékén meg nem állapítható forrásból tendenciózus hírek keringenek, amelyek közül a legérdekesebb a nyugatmagyarországi általános sorozásról terjesztett mese. Annál is inkább bizonyos, hogy itt kommunista kezek keverik a kártyát, mert — mint ezt magától Huber János képviselőtől tudom — üzenetet kapott, hogy ő lesz az első, aki lógni fog. Odaát erősítések érkeztek A kismartoni osztrák csendőrség, amely eddig a hercegi kastély légmentesen elzárt falai között végezte a megszállás feladatát, mint értesülök, 150 fölfegyverzett munkás személyében megerősítést kapott. Most már kinyílott a kapu, sőt a Bezirkshauptman szája is, mert — mint kijelentette — úgy vigyázzon magára a város, hogy a legkisebb megmozdulásra két munkászászlóaljat ültet a nyakukra. Ez a legkisebb megmozdulás nyilván a hűvös fogadtatásra vonatkozott, melyben számos kommunista ábrázat feldagadt. Tudni kell ugyanis, hogy a bevonulás alkalmával a hódítók elé ujjongva járult elvtársakat a lakosság — more patria — elluzsnakolta. Megerősítést kaptak az osztrákok rígfalván is, ami úgy megnövelte odaát a virtust, hogy a tegnap még fölöttébb jámbor társaság ma reggel kisebb összeütközést provokált. Egy nyolc főből álló csendőrjárőr belekötött a mi négy főnyi csendőrjárőrünkbe, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy melyik pontosan a megállapított határvonal. A vitatkozás hevében az egyik osztrák csendőreinkre sütötte a fegyverét, a mieink feleltek és az incidens vége mindkét részről egy halott és égy sebesült. A soproni antant-misszió két személy- és tehergépkocsin mintegy húsz főnyi fegyveres olasz katonával azonnal a helyszínére ment és megindította a vizsgálatot. A beérkezett hírek szerint az osztrák csendőrséget mindenütt katonaság és munkáscsaparok váltották fel és nem egy helyen számottevő haderő érkezett. Sopron éhínség előtt Sopron szénbányája a közeli Brenberg, amely a közművek tüzelőanyagát szolgáltatja. Eddig mindennap megjelentek ott a városi teherkocsik és a szénszállítás zavartalanul folyt tovább. Annál nagyobb volt ma a város felháborodása, mikor a szénszétilitást az osztrák csendőrség minden ok és megokolás nélkül megtagadta. Most igazolódik be az a gazdasági abszurdum, amelyet Nyugat-Magyarország elszakítása jelent. A lezárt új határ miatt ugyanis a teherforgalom szünetel és most a várost a jövő Burgenland élelmezi. Az állapotok jellemzéséül elmondom a száraz tényeket. Kávé, iletőleg tej három nap óta nincsen. A piacon zöldség nincs. Egy étkezés szerény korcsmában három fogásos keretek között 90—100 korona, jobb helyen 130—160 korona. Baromfiról, lisztről beszélni ■nem lehet. Általában napok óta hajmeresztőnélhajmeresztőbb árak teszik tönkre az emberek idegeit. Kocsi? . . . Jobb, ha nem beszélek róla, mert a kocsis, pincér, kofa egyaránt azzal védekezik, hogy amíg a Rába vidékével nem nyílik meg a forgalom, addig csak drágulás és drágulás jyárható. A Rába vidéke pedig — talán az, antantos tudja — magyar terület. Ijr . Szilárd János. f / A csehek, és jugoszlávok fegyveres beavatkozással fenyegetőznek Hécs, aug. 34. A cseh-szlovák kormány utasította pártoli követét, hogy a legfőbb tanács előtt jelentse kia cseh-szlovák kormány állás Pontját,amely szerint a trianoni békeszerződés hiánytalan végrehajtásának kell bekövetkezni. A cseh és délszláv kormányok elhatározták, hogy abban az esetben, ha a legfőbb tanács erre vonatkozó határozatot hozna, azonnal fegyveres hatalmi eszközökkel avatkoznak be. A cseh kormánynak Párkánynál és a határ más betörésre alkalmas gyenge pontjain elégséges katonai erők állanak rendelkezésre, hogy azonnal megkezdhesse az előnyomulást Magyarország ellen. A délszláv kormány megint megszállaná Pécs környetét, hogy Magyarországot Nyugat-Magyarország teljes átadására és a trianoni szerzáskrres hiánytalan végrehajtásárakényszert isejr .Cseh légionáriusok a magyar határon Vrága. vfiz. 31. A Narodni Demokratia fert tartja a jelentését, hogy Pozsonytól délre, Samtonic-majornál magyar bandákkal összentőszijére került a sor. Ezzel szemben szemtanuk közlése szerint mindössze az történt, hogy Ligetfalunál körülbelül 20 cseh légionárius a határvonalig jött és onnan a Wacht am Rhein eléneklése után ismét visszavonult. osztrák csendőrök feladták Gyanafalvát Bécsújhely, aug. 30. Az osztrák csendőrség feladta Gyanafalvát. Gyanaföldva és Fehringvárott megakadt a vasúti forgalom, minthogy a dineket magyar felkelők tnszaggatták. Az osztrák csendőrség a kisjaurtoni kerületben megszállotta Szentmargitanyát, Vulkapordányt és Cinfalvát. Az Osztrák csapatösszevonás a határon Bécs, augusztus 31. (A Nemzeti újság tudósítójétól:)) Mienyp Neustadtból jelentik: Az éjszaka nyugodtan tért el, összeütközés sehol sem történt. Az osztár csendőrök mindenütt megmaradtak állásaikban. A soproni szövetségesközi bizottság megerősítésére több antant-tiszt érkezett Sopronba. A szövetségi hadsereg a határt megszállotta és megerősítette. Négy zászlóalj indulásra készen állt, ezeket tüzérséggel is ellátták. A csapatok azonban egyelőre még nem nyomulnak be Nyugat-Magyarországra. A Az osztrák haderő nem vonul be Nyujgat-Magyarországra Bécsl angyán.Hivatalosan közük: A soproni szövetségesközi tábornoki bizottság határozata stapján, amelyet ma hoztak az osztrák kormány tudomására, az osztrák hadsereget egyelőre nem használják fel Nyugat-Magyarországon. A bécsújhelyi helyőrséget, éss zászlóaljjal megerősítették. Ayi hadseregnk azok a részei, amelyek a nyuszatmagyarországi beavatkozásnál tekintetbe jönnek, továbbra is szigorú készenlétben maradnak, sér osztrák csendőrséget katonaság és munkáscsapatok váltották fel . ,( ' fj. ____________ NEMZETI ÚJSÁG 2 Csütörtök, 1921 szeptember 1 'Iff ■ ' ‘« %) . A felszabadult Baranya üdvözlete Pécs, alug 30. Abból az alkalomból, hogy a varmegyer kiürítése befejeződött, Nendtvich Andor polgármester és Szenge Ferenc alispán ficivilliso táviratokat küldtek a kormányzónak, a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek és a mt belügyminiszternek. Ma délelőtt az üdvözlő táviratra Szenge alispánhoz a következő távirati válasz érkezett:„A kormányzó Tízülőméltósága Baranya vármegye felszabadult lakosságának lelkes, hazafias hódolatát örömmel fogadni és megbízni méltóztatott, hogy meleg köszönetet tol,mácsoljam. Bartha, a kabinetiroda főnöke.’’