Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
IV. évfolyam 141. szánt. Ára £2 korona Szombat, 1922 junius 24. NEMZETI ÚJSÁG Ilii i Mii III lilllll III Ilii il 111 III 111111 ill . HTIH IIIIII dl . . .......................... .....— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd utca 10. Telefon : 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IT* Duna u.6. Telefon: 128—98 és Teréz körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÉRT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre 280 kor., félévre 560 kor., egész évre 1100 kor. Egyes szám 5 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25 és 121—41. Tanulságok II. Intézmények és nemzeti erkölcs Irta: Ferdinandy Gejza. Amikor még fennállott a nagy Magyarország, akkor is a kis nemzetek közé tartoztunk, mert az egész ország összes lakossága alig volt valamivel több huszmilliónál s ebből az államnak nemzeti karakterét megadó magyarság csak tízmillió volt. És így a szinte minden oldalról ellenséges érzelmű népekkel körülvett magyarságnak, hogy állami létét föntarthassa, erkölcsileg és kulturális szempontból is kiválóbbnak kellett lennie, mint az őt környező népeknek. A magyar nemzeti politikának arra kellett volna tehát irányulnia, hogy népünkben az erkölcsi és értelmi erőt minden eszközzel fokozza, a magyar nemzeti érzést a lehetőségig fejlessze s ezzel a magyarságot nemcsak az itt élő idegen ajkú népekkel, hanem a szomszéd országok népeivel szemben is a tökély legnagyobb fokúra emelje. Ha ez a követelmény fennállt a nagy Magyarországra nézve, annál inkább fennáll ez ma, a Csonka-Magyarországon, mert az itt élő nemzet egész létszáma csak nyolcmillió , mert a magyarságnak jelentékeny része, három és félmillió, az elszakított részekre esik. De ha vizsgáljuk, hogy mi történt a nagy Magyarországon a nemzet erkölcsi nevelése terén 1867-től egészen a háború kitöréséig, különösen a nemzet- és államfentartó erények fejlesztése körül, bizony szomorú képet kell látnunk magunk előtt. Mert ebben az országban oly politika uralkodott, mely nem tisztázta, hanem megzavarta a nép fogalmait a hazafiságról, mert hiányzott a nemzeti élet teljessé is. Az Ausztriával fennállott közjogi kapcsolat és az a körülmény, hogy királyi házunk politikája nem ismerte föl azt a helyzetet, hogy a birodalom fennállásának az alapja az erős és erősen nemzeti független Magyarország, a magyar függetlenséget szembeállította a birodalmi egység gondolatával és ennek következtében nemzeti aspirációink is szembe kerültek a királyi háznak már 1848 előtt megrögzött és a szabadságharc következtében még inkább megrögzített törekvéseivel. A dinasztia irányadó emberei 1867 után is abban a tévedésben éltek, hogy ha Magyarországon megerősödik a magyarság és a magyar nemzeti egység s kidomborodik a független államiság, Magyarország elszakad Ausztriától s ezzel a dinasztiától. Arra törekedett tehát, hogy a magyarságnak domináló erejét, amennyire lehet, korlátozza természetes fejlődésében s útját vágja minden függetlenségi törekvésnek. Ez a bizalmatlanság a kiegyezéskor minden hátsó gondolat nélkül kibékült nemzetben szintén bizalmatlanságot szült s azt eredményezte, hogy a nemzeti társadalomban nemcsak az Ausztriához való kapcsolat vált alkalmatlan teherré, hanem, a dinasztiához való ragaszkodás is kezdett megingani. Sokan nem láttákát, hogy nekünk szükségünk van arra a dinasztiára, amely legalább nyugat felől biztosítja határainkat; mint ahogy a dinasztia vezető emberei sem akarták belátni, hogy a birodalom együttmaradása és a dinasztia hatalmi állása a nemzeti érzés szempontjából teljesen kielégített s állami létében teljesen független erős Magyarország nélkül sem az osztrák népek széthúzó törekvéseivel, sem pedig a délre és keletre fekvő szomszédállamok terjeszkedési vágyával szemben sincsen biztosítva. A kiegyezéstől egészen a nemzeti ellenállásig szereplő kormányok pedig ahelyett, hogy a kiegyezés keretében még az osztrák ellenkezéssel szemben is intranzigens magyar nemzeti politikát követeltek volna: nemcsak azt tűrték el, hogy Ausztria lecsússzék a hatvanhetes alapgondolatról (mely odaát a németség hegemóniájára volt építve) és Taffe, de különösen Badeni óta az osztrák népek önálló nemzetiségi törekvéseinek kedvezzen s a föderatív államszervezet irányában fejlődjék, hanem Magyarországon is elnyomni igyekeztek minden oly nemzeti törekvést, mely kidomborítani törekedett az állami függetlenség eszméjét. Pedig hát nyilvánvaló volt, hogy ha Ausztria tovább fejlődik a föderalizmus felé s Magyarország nem bír tágítani azokon a szoros kapcsokon, melyek Ausztriához nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is kötötték: egy erősebb európai rázkódás, mely Ausztriát elemeire bonthatja, Magyarországot is széttépheti, mint ahogy ez a háború végén be is következett. A mi kormányaink idebent (Horvátországtól eltekintve) a magyarosítást hirdették ugyan, de egyidejűleg mégis meghiúsították a nemzeti eggyéolvadást, mely minden erőszak nélkül lefolyhatott volna, ha azt, amit az iskola és a gazdasági élet fölépített, a közös hadsereg germanizáló iránya le nem rontja. Amikor az állam polgárainak azt kellett látniok, hogy még a szinmagyar ezredek is telve vannak osztrák-német tisztek- Német-Ausztria havi ötvenezer hektoliter magyar bort enged be vámmentesen A nagy osztrák készletek miatt nem remélnek nálunk jelentősebb export-üzleteket (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A most folyó magyar-osztrák gazdasági tárgyalások során tegnap nagyfontosságú megállapodás jött létre, amely ismét utat teremt a magyar bornak Német-Ausztria piacaira. Az osztrák kormány hosszas huzavona után, végre hozzájárult, hogy havonta ötvenezer hektoliter bort vihessünk ki Német-Ausztriába. Az osztrák kormány elengedte a vámot, is, amely 900 koronát tesz ki és így a magyar bor versenyképessége jobban fog érvényesülni. Szakkörökben azonban azt hiszik, hogy még így is nehezen lehet kivinni a magyar bort Német-Ausztriába, mert ott a spekuláció roppant monmennyiségű bort vásárolt össze és a szabadraktárak tele vannak külföldi borkészlettel. Alitalac: Német-Ausztria iiért két hónapra el van látva borral, úgy hogy borászati körökben egyelőre nagyobb exportra nem számítanak. n Kállay pénzügyminiszter a fedezetlen bankjegykibocsátás veszedelméről Ez az egyik oka a korona árhullámzásának . Meg kell javítani kereskedelmi mérlegünket (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A pénzügyi és kereskedelmi világban igen nagy izgalmat váltott ki a korona szertelen árhullámzása. Az elmúlt héten tudvalévően 0.60-ról 0.60-re esett le a magyar korona Zűriekben, amely tehát elvesztette öt-hat nap alatt árfolyamértékének egyhatodát. Ezen idő alatt Budapesten nagy drágulási hullám indult meg, amely hirtelen egy katasztrofális áresésbe csapott át kedden, mert"ekkor a korona ismét javulni kezdett és azóta elérte Zürichben a 0,54-es árfolyamot is. Az Új Nemzedék mai számában mutat rá azokra a milliárdos károkra, amelyeket az ország gazdasági élete a korona áringadozásából kifolyóan újból elszenvedett. Hegedűs pénzügyminisztersége idején sem voltak ilyen kilengések, mint most tíz napon belül és a vagyonoknak ilyen pusztulását az állam nem nézheti tétlenül, mert ez még nagyobb tőkeszegénységre és leromlásra vezethet. De megakasztja a normális termelési munkát is a labilis koronaárfolyam, mert ilyen viszonyok mellett sem gyártani, sem exportálni nem lehet. A mai viszonyok mellett, a legfontosabb és a legsürgősebb teendő, mint a fentebbi körülményekből is adódik, a korona árfolyamának stabilizálása, illetőleg megjavítása. E nagyfontosságú kérdésről alkalmunk volt ma beszélni Kállay Tibor pénzügyminiszterrel, aki többek között a következő érdekes kijelentéseket tette a Nemzeti Újság számára: — A korona folytonos árhullámzásának megakadályozására az első és legfontosabb feltétel az államháztartás rendbehozatala. Ez a stabilizálás, illetőleg az árfolyamjavítás elemi feltétele, mert e téren addig nem lehet semmit sem csinálni, amíg államháztartásunk nincsen rendben. Éppen ez a kérdés képezi a most összeült nemzetgyűlés legelső feladatát, hogy az államházháztartás rendbehozatala, tekintetében gondoskodjék a törvényes lehetőségekről. Mihelyt rendezett államháztartással fogunk szemben állani, akkor a korona kurzusa tekintetében is más lesz a helyzet, mert ekkor nem kell folytonosan újabb tömegű fedezetlen bankjegykibocsátással szaporítani az állam jegy készletet. Véleményenk szerint a korona árfolyamesés meggátlásának ez a legelső és legfontosabb feltétele. A másik fő dolog a kereskedelmi és pénzügyi mérleg alakutása, mert eddig kereskedelmi mérlegünk, sajnos, állandóan passzíve zárult, márpedig Magyarországnak, mint agrárállamnak nem szabad, passzív kereskedelmi mérleggel bírtnsa. A kabinetet állandóan foglalkoztatja a korona stabilizálásának, illetőleg árfolyam javításának kérdése, a most megalakult bizottságban is minden e körül forog, én magam is a parlamentben, amely előtt szintén napirenden lesz a kérdés, expozém során nyilatkozni fogok erről a kérdésről is. Mi csak helyesléssel vehetjük tudomásul a pénzügyminiszter kijelentését, amelyről kiderül, hogy a kormány is gondol e nagyfontosságú kérdése, megoldására, melytől az egész gazdasági élet vérkeringése függ. A kérdés azonban most már tovább nem szenvedhet halasztást, mert a magánjavak nem bírják ki a további kockázatot és az állam maga alatt vágja a fát, mert a legjobb adóalanyai pusztulnak el a korona ideges kilengései következtében. Mi a gazdasági élet biztonsága és folytonossága érdekében nyilvántartjuk Kállay pénzügyminiszter ígéretét és ellenőrizni fogjuk, hogy a Bethlen-kormány beváltja-e adott szavát, és lesz-e annyi ereje, hogy végre stabilizálja, — amennyire lehet — a magyar koronát Zürichben. Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 970, márka 297, szokol 18,85, osztrák korona 5,61