Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-27 / 219. szám
IV. évfolyam 219. szám, Arakorona Szerda, 1922 szeptember 27. (szeresettség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10. Telefon 127—36, 127—07, 127-48, 127—48 és József 05. Fiókkiadóhivatal: IV. Duna-u.ti. Telefon : 121—08 és Teréz-körút 02. Telefon : 121—48 ............................................................ KERESZTERY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 200 kor., negyedévre 560 kor. Egyes szén 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. A nürnbergi egységokmány Németország, az elméletek és a kísérleti tudományok hazája, amely iskolai példáit teremtette meg a szervezkedésnek s amely a Vereins- Mayerek szenvedélyességével hajszolja és korbácsolja előre önmagát a társadalmi mozgalmak útján, szociális életének fejlődésében új stációhoz érkezett: a nürnbergi szocialista kongresszuson realizálták a már hosszabb idő óta követelt szocialista egyesülést s a többségi szocialisták és a független szocialisták egyesülése ezzel valóra vált. A ..siker’“ kétségtelen s az is bizonyos, hogy az egyesülés jelentősége túlnő a német politika vonatkozásain, aminthogy a német birodalom munkásmozgalmainak hatását bizonyos törvényszerűséggel követik a többi európai államok munkásainak hasonló irányú megmozdulásai. Marx, Engels, Bebel. Kautzky jelentőségét éppen ez a tagadhatatlanul nagy hatás szabja meg s a most beállott fordulatot is, mint a világ egész szocializmusára kiható eseményt kell tekintenünk. Ám, ha elismerjük is a német szocialisták egyesülésének jelentőségét, azt túlbecsülni nem vagyunk hajlandók. Az egyesülés csak formai realizálása a tényekben hosszabb idő óta mutatkozott közösségnek s ezért a látszólag „világtörténelmi fontosságú” fordulat alig változtat, valamit az adott erőviszonyokon. Németországban nem a szocializmus nyert, erőt az egyesüléssel, hanem annak iránya tolódott el balra a független szocialisták, sőt a spartakuszok, tehát a moszkvai világtájak felé. Ebben nem a politikai erőgyarapodásban van az egyesülés jelentősége. Érdekes és nem tanulság nélkül való megfigyelni, hogy a két szocialista szárny akkor fordul vállat vállhoz vetve egymás mellé és akkor borul egymás kebelére, amikor Németország a legnagyobb termelési válságon megy keresztül. Érdekes megfigyelni, hogy amikor a különböző internacionálék német képviselői az egyesülés első hevében kezet fognak, kénytelenek beismerni, hogy a francia szociáldemokrácia cserben hagyta a német testvéreket és egy uton halad a kapitalista militarizmussal, mely a német gazdasági életet s közvetve tehát a német munkásságot akarja megfojtani. Érdekes megfigyelni Németországban, Ausztriában s itt Magyarországon is azt a párhuzamos utat, amelyet a kapitalista jellegű radikalizmus és a szociáldemokrácia politikai iránya mutat. Ennek útjelzője kell, hogy figyelmeztesse azokat a politikusokat, akik , mint széplelkek naiv képzelődéssel vélnek a radikalizmus útján más célhoz érni, mint a szociáldemokraták, hogy ez a polgári útirány nyílegyenes után a kapitalista rend felbomlásához s a szociáldemokrácia végcéljaihoz vezet. A német szociáldemokraták egyesülése és balfelé fordulása sem történhetett volna meg a radikális schengeisták szives közreműködése nélkül s csak árulva kell látnunk, hogy a politikai gyűlölet vaksága mint segítette a balra fordulás útján előre azt a szociáldemokráciát, amelynek a dolgok természetes rendjénél fogva kell most már átgázolnia a kapitalista termelési rend minden eredményén és javainak maradékán. A teoretikus német radikalizmus ezzel veszedelmes lökést adott a lejtőre, került német gazdasági életnek. Az egyesülés látszólagos erőgyarapodása a mindig túlzásra, hajló munkásmozgalmat a sztrájkok, a kíméletlen osztályharc iránya felé fordította s noha a mérsékeltebb Kautzky csinálja a programot. _ mégsem kell nagy találékonyság annak megjóslására, hogy a német ipari termelés a rohamos bukás ingoványára jutott. Hiszen Kautzky régen megjelölte ezt a programot „A szociális forradalom" című munkájában. — Az eljövendő forradalmakról, azt hiszem, csak egyet lehet már ma is egész bizonyossággal állítani: egészen más minő lesz, mint elődjei. A forradalmároknak és ellenfeleiknek gyakran elkövetett tévedése az, hogy az eljövendő forradalmakat a múlt forradalmainak a mintájára képzelik el. Az ilyen forradalmak már lehetetlenek . . . Pénzügyi válságnál, vagy fegyveres lázadásnál nagyobb jelentőséget nyert az előhad miatt kapitalista társa (Iidomban a proletársság sajátos kényszerítő és harci eszköze a sztrájk, a szervezett munkamegtagadás. Mind tovább fejlődik a kapitalista termelőmód és központosul a tőke, annál óriásibb méreteket félthetnek a sztrájkok. És minél inkább szorítja ki a kapitalista, termelőmód a kispolgárit, annál inkább függ az egész társadalom a kapitalista termelés zavartalanságától, annál inkább válik ennek minden olyan komoly megzavarása, — amilyenné nagy tömegek sztrájkja lehet — országos bajjá, politikai eseménnyé. — A jövendő forradalmi harcaiban a sztrájkok kétségtelenül nagy szerepet fognak játszani. Ludendorff ama nyilatkozatára kell most visszaemlékeznünk, hogy a bolsevizmus nem jelentkezik mindenütt szükségképp ugyanazon formában, de Németországban már ott van. A független szocialisták fölülkerekedése nem jelent kevesebbet, mint német kiadását az „egység okmányainak”, amely logikusan ugyanazon eredményhez, a polgári társadalom leigázásához, a gazdasági rend pilléreinek kidőléséhez, az állami és a társadalmi rend megbolygatásához vezetne, ha a német polgári társadalom is annyira gyönge, szervezetlen és mozdulatlan volna, mint a forradalmak idején a magyar. A szocialista egység előtt azonban kemény fal emelkedik: a német polgári társadalom sokkal erősebb, öntudatosabb és szervezettebb, semhogy azt le tudná igázni végképp az egységtől elkapatott szocialista ipari munkásság mai vezetőinek törpe kisebbsége. A német kultúra, a német öncélúság tudata, a német polgári szervezettség beláthatatlanul hatalmas erő. Túl fogja élni a forradalmat, melynek a legveszedelmesebb tűzfészke láthatólag most ég ki. A német polgári erő nem alszik, hanem dolgozik és a köztársasággal s a pacifistadefetizmussal végzetesen kompromittált szociáldemokráciát minden forradalmi vívmányaival együtt el fogja söpörni az események mélyén forrongó s csak az igazi nagy fordulatra készülő ereje. A Rathenau-gyilkosság óta erőteljes kommunistaizgatás folyik a birodalmi védőőrségben Részletek egy elfojtott lázadásból Berlin, szeptember 28. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése.) A Rothe Fahne részleteket, közöl egy katonai zendülésről, amely még június 10-én folyt le a Lötzen várában lévő katonai csapatok között. Az eseményeket katonai körökben sem titkolják el, sőt a birodalmi őrséghez annak idején napiparancsot adtak ki, amely elmondotta, hogy a 2. gyalogezred egyik századának legénysége gyűlést tartott, amely után részben fegyveresen a kaszárnyába vonult, hogy követeléseinek érvényt szerezzen. A követelések között voltak az altisztek letétele és a hátralékos drágasági pótlékok kifizetése. Mivel azonban a többi katona megőrizte a fegyelmet, a lázadók ellenállás nélkül engedték magukat lefegyverezni. Az egyik vezetőnél programpontokat találtak, melyek követelik többek között a monarchista tisztek és legénység elbocsátását. A politkai izgatás mellett főképen a kis keletporoszországi helyőrségben uralkodó unalom járult ahhoz hozzá, hogy a többnyire Középnémetországból származó legénység között elégedetlenség keletkezzék. A kommunista lap közléseivel kapcsolatban a birodalmi hadügyminiszter kijelenti, hogy tudomása szerint, a Rathenau-gyilkosság óta erőteljes kommunista agitációt kíséreltek meg a birodalmi őrség soraiban. Módosítják a lakásrendeletet Lényegesen korlátozzák a lakásátruházást és a háztulajdonos kijelölési jogát — Rekvirálás helyett lakáscserékkel kénytelen foglalkozni a Lakáshivatal — A népjóléti minisztérium nem tudatta a fővárossal a rendelet kibocsátását (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az új lakásrende- let, mellyel annak idején Kernolák Nándor népjóléti miniszter orvosolniakarta a lakásínséget, nem vált be. A rosszul végrehajtott béremelés a perek egész lavináját indította meg, az a tágítás pedig, amelyet az új lakásrendelet a megüresedő lakásokra vonatkozólag a háziurak számára engedélyezett, a visszaélések és zsarolások tengerébe fúlt Az új lakásrendeletnek az átruházásokra vonatkozó paragrafusa az, amely a legtöbb lehetőséget nyújtja a visszaélések számára. Hiszen csak pénz kell, áram lakást, tud valaki vásárolni, az új lakásrendelet mindenkit biztosít arról, hogy törvényes formák között birtokába is léphet a lakásnak. Nincs semmi csodálni való tehát, hogy ha valaha volt lakásiikolás és adásvétel Budapesten, akkor az ma virágkorát éli. Elég rámutatnunk arra a megdöbbentő adatra, hogy az elmúlt hónapban a budapesti Lakáshivatalnál több mint háromszázra rúgott a lakásátruházások száma, ezzel szemben alig négyöt lakás volt az, amit a Lakáshivatal eltelt, vitathatott és annak rendje és módja szerint szétoszthatott az igényjogosultak között. Valóságos börzéje van ma a lakásoknak, melyen úgy cserélik bérelik a lakásokat, mint az értékpapírokat. Kétszobás lakást már három-négyszázezer koronáért lehet vásárolni, háromszobás lakásnak minőség és fekvés szerint ötszázezer-egymillió korona az ára, négy öt szobás lakás ára a lakás beosztása és utca szerint egy - két és félmillió között váltakozik. Ebben az összegben rendesen benne van a háztulajdonost illető rész is, mert tudni kell, hogy ma kevés háztulajdonos van Budapesten, aki ne nyerészkednék a házában véletlenül vagy átruházás útján megüresedő lakással, illetőleg az új lakásrendeletben biztosított kijelölési jogát nem bocsátaná busás haszonért áruba, mert a haziári beleegyezésnek is megvan a díja, amely a lakások mineműsége szerint ötvenezertőlháromszázezer koronáig terjed. Ennek a sok visszásságnak az új lakásrendelet az oka. Bebizonyosodott, hogy Budapest még korántsem érett meg a szabad lakóforgalom számára és ezért csak helyeselni tudjuk Vass József dr. népjóléti miniszter intencióját, amely a háztulajdonosi jogkör visszaszorításait igyekszik megjavítani a mai lehetetlen helyzetet. Értesülésünk szerint a népjóléti minisztérium lakásügyi főosztálya ebben a szellemben átdolgozta a legutóbbmegjelent lakásrendeletet, különösen annak a lakásátruházásra vonatkozó részét, az átruházás lehetőségét lényegesen megszorították, nemkülönben megfelelő béklyókat tettek a háztulajdonos kijelölési joga elé. Az erre vonatkozó rendelet, értesülésünk szerint, a hivatalos lap csütörtöki számában fog megjelenni. A városházán megütközést keltett, hogy a népjóléti minisztérium az eddigi szokástól eltérően, a rendelet módosításáról nem értesítette a fővárost, úgy annyira, hogy azt a Nemzeti Újság munkatársa tu- A NEMZETI UJSAG legújabb eredeti kMr&idt hírei az utolsó oldalon Moróhiirdetéseink a 7. oldalon