Nemzeti Ujság, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-07 / 228. szám
“ YWY*. W\ // ( $ &YC& r 3 & s/fj /• i.**f'\ ) »1 \ ^IVFT! - v IV. évfolyam 228. szám. Ára 1.0 korona . Szombat, 1922 október 7. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadókiratai: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10. Telefon 127—46, 127—47,127—48, 127—48 és József 65. Fiókkiadóin Tatai: IV- Duna-u.6. Telefon: 128—08 és Teréz-körut 62. Telefon : 121—44 KERESZTELT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 200 kor., negyedéire 660 kor. Egyes szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. Tanulságok XII. Önkormányzat (Befejező közlemény.) Irta: Ferdinandy Gejza. Azt a magyar betegséget, hogy az emberek magáncéljaikat is a közéleti szereplés mezébe szeretik burkolni, hogy emelkedésüknek lépcsőit a legtöbben a nyilvános közpályán s különösen a parlamentben keresik s hogy ennélfogva mindenki igyekszik vezérré lenni, bizony nehéz gyógyítani. Történelmi fejlemény ez is, mint az alkotmány maga s csak azzal lehetne megszüntetni, ha magát az alkotmányt is megszüntetnék. De ez medicina petor morbo lenne, hiszen az alkotmányos élet hozzátartozik magához a magyar nemzeti léthez. Ezt a magyar betegséget tehát nem kipusztítani, hanem kártékony hatásaitól megfosztani kell és a köz javára kihasználni. És erre elég mód kínálkozik abban, hogy az önkormányzat nemcsak a gazdasági és az egyesületi életben, hanem magában az állami életben is megvolt és megvan ma is, a törvényhatóságokban és a községekben. Igaz, hogy ez az önkormányzat erőtlen és beteg, de nem azért, mert rossz a gépezete, hanem mert hiányzik a megfelelő tápláléka és mert életnyilvánulása csak a személyes harcokban, torzsalkodásokban válik szemlélhetővé. Önkormányzati közönségünk hatásköre inkább formai, mint érdembeli, határozati és intézkedési köre szűk, a felelősség csekély. Ahelyett, hogy a törvényhozás a megadott normák közt szabad kezet adott volna az önkormányzatnak és a felességett utólag rendelte volna érvényesíteni, de szigorúan, bizalmatlan volt iránta s az utólagos felelősségrevonás szigorúsága helyett az előzetes jóváhagyás elvi alapjára helyezkedett. Márpedig javaslatokat tenni, kezelési dolgokat végezni úgyszólván felelősség nélkül, ez nem olyan hatáskör, mely életképessé és elevenné tehetné az önkormányzati életet, így az önkormányzat csak munkát szaporító forma, de nem élő valóság. Ily önkormányzati rendszer mellett lehet fokozni a személyeskedésre való hajlamot, lehet rendezni parádés ünnepségeket, de nem lehet nevelni sem a polgári bátorságot, sem fokozni a nemzeti öntudatot, sem erősíteni gyönge, gerinctelen társadalmunkat. Márpedig erre van szükség. Régóta hallottuk ennyit emlegetni a megye magasztos nemzeti hivatását, mint halljuk napjainkban. Pedig, hát a megyegyűléseken már régóta nincs élet, vagy ha van, nincs benne köszönet. Megyéink már csak a tradíciókból élnek. A háború és forradalmak óta rendezetlen állapotban vannak, még azt sem tudjuk, választják-e tisztikarukat vagy a kormány nevezi-e ki? Ezt a zavart helyzetet rövid időn belül meg kell szüntetni, hiszen még a törvényhatósági bizottsági tagok választása sem hajtható végre, mert a törvényhatósági választói jog ma szabályozva nincsen s akiknek mandátuma lejárt, az meghosszabbítva nincs, új választás pedig nem történhet. A tisztújítást is hol megtartották, hol csak részben, hol sehogy. Szóval a legnagyobb zavar az egész vonalon. Elvégre minden józan embernek be kell látnia, hogy amikor folyton demokráciáról beszélünk, a megyét mégsem lehet a virilisták kezén hagyni, ha fentartani akarjuk. Valamint azt is rendezni kell, hogy a megye válassza-e tisztviselőit, vagy kinevezett tisztviselők végezzék-e a közigazgatást, mert a mai helyzet teljes fogalomzavart okoz az elmékben is. A megyei s általában a törvényhatósági reform mikéntjére ezúttal nem kívánok kitérni s csak azt kívánom kiemelni, hogy bár a megye vezetését az értelmiség számára kell biztosítani, de a népet is jobban bele kell vonni a megyei életbe, mint volt eddig, hogy belenevelődjék ezzel is a közéleti kérdések helyes fölismerésébe s ezzel fölvérteződjék a demagógia káros hatása ellen. Az értelmiség azonban vezessen és tanítson, amit ma nem tesz és ne akarjon grasszálni és uralkodni, miként még ma is akar. Napjainkban azonban sokkal fontosabb mind nemzetnevelési, mind pedig közigazgatási szempontból a másik önkormányzati közönség, a község. Azokat a feladatokat, amelyeket a megye végez, legnagyobbrészt állami kinevezett közigazgatási szervek is végezhetik. De a községi feladatok legnagyobb része oly szoros összefüggésben van a helyi érdekekkel és viszonyokkal, hogy azokat önkormányzat nélkül jól megoldani nem lehet. És mivel az a hatóság, mely az egyes emberrel a legközvetetlenebbül érintkezik, a község, a nemzet nagy tömegeire is ennek van legnagyobb nevelő hatása. Ezenkívül a község önkormányzati hatásköre önmagában is fejlődésre képes, mert nemcsak közigazgatási, hanem kulturális és gazdasági kérdésekre is kiterjedhet s a község bizonyos normákon belül adminisztratív szervezetét, mondjuk, alkotmányát is a szükséghez képest maga készítheti és fejlesztheti. Ezek után a községi reformnak nem szabad merevnek lennie, mint amilyen a mai községi szervezet, hanem olyannak, mely lehetővé teszi a községek szabad szervezkedését a község értelmi, vagyoni, kulturális és gazdasági képességeihez és szükségleteihez képest. A valóság az,, hogy igen sok községi típus van, mely a községi törvényben foglalt típusok egyikébe sem fér bele s a keret neki vagy szűk, vagy tág. A községi önkormányzat helyes megszervezése nemcsak a községi élet szempontjából, hanem nemzetnevelési szempontból is fölötte fontos. Mert ha van egészséges községi élet, akkor a társadalom is tudatosabb és erősebb, az osztályérdek-ellentétek is tompulnak, a demagógiának is kisebb tere van s az országos képviselőválasztások lefolyása is simábbá s iránya is a közérdeknek megfelelőbbé válik. Szervezni és jól szervezni kell tehát nemcsak a közigazgatást, hanem az önkormányzatot is, hogy valahára normális viszonyok alakulhassanak ki, megkezdődjék az igazi munka és maga a nemzet is nemzeti létre és öntudatra neveltessék. Éppen ezért félre kell itt tenni minden pártszempontot s magasabb szaktudományi szempontból kell nézni azt a reformkérdést, amelyet mivel kodifikációval megoldani nehéz, kisebb terjedelmű törvényekkel is lehetne előbbre vinni. A genfi megegyezések csapást mérnek az osztrák szocialistákra Ss Lehetetlen politikai helyzetbe kerültek Bécs, október 6. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) A nemzetgyűlés pártjai közül elsőnek a szociáldemokraták nyilatkoznak a genfi megegyezések felől. A pártvezetőség szombatra pártgyűlést hív össze, amely az újonnan támadt helyzettel fog foglalkozni. A szociáldemokraták láthatólag érzik, hogy most közeledik számukra az óra, amelyben „mindenáron“politikájuk következménye gyanánt lehetetlen helyzetbe kerültek. A számbelileg még mindig nagy párt számára igen kényes kérdés, hogy minő ürügy alatt utasítsanak el olyan megegyezést, amely végre is nagy kilátást mutat Ausztria végleges szanálására. Másrészről számukra mint ellenzéki, párt számára, lehetetlen a kancellár tényleges sikerét elismerni, mert ez a polgári világfelfogás pénzügyi vezetésének elvein épült. Ha most végrehajtják Ausztria tényleges szanálását, ez a bécsi szociáldemokraták számára halálos csapást jelent és az állam új irányával mindazok elpártolnak tőlök, akik az utolsó négy év folyamán többé-kevésbbé szocialista irányzatúak lettek. Ha azonban a szociáldemokrata párt az állampolitikai vezetést végérvényesen elveszti, számítani lehet arra, hogy a súlyos kudarc után annál nagyobb erélylyel veti magát bizonyos szociális és etikai problémákra és így Ausztria kultúrharc előestéjén áll. A szultánnak választania kell lemondás vagy detronizáció közt A kormány és a nemzetgyűlés jövőre nem Konstantinápolyban fog székelni — A görögök ismét fezt hordanak — A volt nagyvezér megszökött — A szenátust megszüntetik Konstantinápoly, szeptember 30. (A Nemzeti Újság rendes levelezőjétől.) A távirati jelentésekhez, amelyek már hítül adták, hogy Harrington tábornok rendeletére a Dardanelláknál állomásozó angol csapatok gondosan elkerültek minden összeütközést, hozzáfűzhetem, hogy itt Konstantinápolyban is megváltozott az angolok magatartása. Most már kevésbbé dölyfösek és csendőri meg rendőri közegeik lehetőleg alig mutatkoznak az utcákon. A hangulat a mohamedán lakosság körében örömteli és bizakodó, mert többé nem kétséges, hogy Konstantinápoly rövidesen felszabadul az idegen megszállás alól és a görögök ki fognak takarodni Keleti Trákiából. Az egyetlen vitás pont Anglia és az angolai kormány között a tengerszorosok kérdése. A nacionalisták is óhajtják a Dardanellák internacionalizálását, csak abban nem akarnak megnyugodni, hogy idegen csapatok tartsák megszállva a partok erődítéseit. Hámid bej, az angolai kormány itteni képviselője, erre vonatkozólag a következő megjegyzést tette előttem: — A Duna is nemzetközi, anélkül, hogy idegen katonai vagy közigazgatási adminisztráció akadályozná meg szuverenitásukban a közvetlenül érdekelt országokat. Ha megalakul a tengerszorosok nemzetközi bizottsága, abban Törökországon és a hármas antant hatalmain kívül képviselve kell lenniök Oroszországnak, Bulgáriának, Romániának és a kaukázusi köztársaságoknak is. Ellentétben a török lakossággal, az itteni görögök és örmények rendkívül le vannak venő, különösen amióta az utolsó görög hadihajó, az Averoff is kénytelen volt elhagyni Konstantinápolyt. (A Dardanellák kijárásáig francia cirkálók kísérték.) A görög intelligencia az 1010-iki fegyverszünet óta példátlanul arrogánsan viselkedett a törökökkel szemben, úgyszintén az örmények legnagyobb része. Kemal basa diadalai után beállott a gyors változás: elővették az eldobott fezt, s újból törökösen, mégpedig undorító alázatossággal köszöntik török ismerőseiket. Az eddig nagyszájú görög pátriárka egyszerre elhallgatott, s elrendelte a felesszámu egyházi ezüstneműek eladását, hogy azok árával segítse a nyomorban levő görög menekülteket. A vagyonosabb görög és örmény famíliák jobbnak vélik távozni s eddig több ezren utaztak külföldre. A kis-ázsiai felszabadított területeket a görögség és örménység jóformán teljesen elhagyta. Mint Hamdibejtől értesülök, az angolai kormány a menekült elemeket többé nem engedi vissza az országba, hanem azon lesz, hogy a Görögországgal még a világháború előtt kötött egyezményt életbeléptesse. E szerződés értelmében a törökországi keresztények kicserélendők a Balkánon lakó mohamedánokkal. A görögök a kisázsiai területek kiürítése előtt rémséges pusztításokat és kegyetlenségeket követtek el. Hivatalosan meg lett állapítva, hogy csupán Usak városban 1200 törököt, köztük sok asszonyt is, gyilkoltak le, Eszki-Sehirt porig égették és Szmirnát is ők gyújtották fel, hogy csak mint romhalom, legyen a törököké. A vizsgálat kiderítette, hogy a bevonult török csapatok ellen összeesküvés volt, amelynek élén Krizosztomosz metropolita állott, akit A NEMZETI ÚJSÁG legújabb eredeti külföldi hírei az utolsó oldalon J Apróhirdetéseink a 7. oldalon