Nemzeti Ujság, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-07 / 228. szám

“ YWY*. W\ // ( $ &YC& r 3 & s/f­j /• i.**f'\ ) »1 \ ^IVFT! - v­­ IV. évfolyam 228. szám. Ára 1.0 korona . Szombat, 1922 október 7. NEMZETI Ú­JSÁG Szerkesztőség és kiadókiratai: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10. Telefon 127—46, 127—47,127—48, 127—48 és József 65. Fiókkiadóin Tatai: IV- Duna-u.6. Telefon: 128—08 és Teréz-körut 62. Telefon : 121—44 KERESZTELT POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 200 kor., negyedéire 660 kor. Egyes szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. Tanulságok XII. Önkormányzat (Befejező közlemény.) Irta: Ferdinandy Gejza. Azt a magyar betegséget, hogy az emberek magáncéljaikat is a közéleti szereplés mezébe szeretik burkolni, hogy emelkedésüknek lép­csőit a legtöbben a nyilvános közpályán s kü­lönösen a parlamentben keresik s hogy ennél­fogva mindenki igyekszik vezérré lenni, bi­zony nehéz gyógyítani. Történelmi fejlemény ez is, mint az alkotmány maga s csak azzal lehetne megszüntetni, ha magát az alkotmányt is megszüntetnék. De ez medicina petor m­orbo lenne, hiszen az alkotmányos élet hozzátarto­zik magához a magyar nemzeti léthez. Ezt a magyar betegséget tehát nem kipusztítani, ha­nem kártékony hatásaitól megfosztani kell és a köz javára kihasználni. És erre elég mód kínálkozik abban, hogy az önkormányzat nem­csak a gazdasági és az egyesületi életben, ha­nem magában az állami életben is megvolt és megvan ma is, a törvényhatóságokban és a községekben. Igaz, hogy ez az önkormányzat erőtlen és be­teg, de nem azért, mert rossz a gépezete, ha­nem mert hiányzik a megfelelő tápláléka és mert életnyilvánulása csak a személyes har­cokban, torzsalkodásokban válik szemlélhe­­tővé. Önkormányzati közönségünk hatásköre inkább formai, mint érdembeli, határozati és intézkedési köre szűk, a felelősség csekély. Ahelyett, hogy a törvényhozás a megadott nor­mák közt szabad kezet adott volna az önkor­mányzatnak és a felességett utólag rendelte volna érvényesíteni, de szigorúan, bizalmatlan volt iránta s az utólagos felelősségrevonás szi­gorúsága helyett az előzetes jóváhagyás elvi alapjára helyezkedett. Már­pedig javaslatokat tenni, kezelési dolgokat végezni úgyszólván fe­lelősség nélkül, ez nem olyan hatáskör, mely életképessé és elevenné tehetné az önkormány­zati életet, így az önkormányzat csak munkát szaporító forma, de nem élő valóság. Ily ön­­kormányzati rendszer mellett lehet fokozni a személyeskedésre való hajlamot, lehet rendezni parádés ünnepségeket, de nem lehet nevelni sem a polgári bátorságot­, sem fokozni a nem­zeti öntudatot, sem erősíteni gyönge, gerincte­len társadalmunkat. Már­pedig erre van szükség. Régóta hallottuk ennyit emlegetni a megye magasztos nemzeti hivatását, mint halljuk napjainkban. Pedig, hát a megyegyűléseken már régóta nincs élet, vagy ha van, nincs benne köszönet. Megyéink már csak a tradí­ciókból élnek. A háború és forradalmak óta rendezetlen állapotban vannak, még azt sem tudjuk, választják-e tisztikarukat vagy a kor­mány nevezi-e ki? Ezt a zavart helyzetet rö­vid időn belül meg kell szüntetni, hiszen még a törvényhatósági bizottsági tagok választása sem hajtható végre, mert a törvényhatósági választói jog ma szabályozva nincsen s akik­nek mandátuma lejárt, az meghosszabbítva nincs, új választás pedig nem történhet. A tisztújítást is hol megtartották, hol csak rész­ben, hol sehogy. Szóval a legnagyobb zavar az egész vonalon. Elvégre minden józan ember­nek be kell látnia, hogy amikor folyton de­mokráciáról beszélünk, a megyét még­sem le­het a virilisták kezén hagyni, ha fen­tar­tani akarjuk. Valamint azt is rendezni kell, hogy a megye válassza-e tisztviselőit, vagy kinevezett tisztviselők végezzék-e a közigazgatást, mert a mai helyzet teljes fogalomzavart okoz az el­mékben is. A megyei s általában a törvényhatósági re­form mikéntjére ezúttal nem kívánok kitérni s csak azt kívánom kiemelni, hogy bár a megye vezetését az értelmiség számára kell biztosítani, de a népet is jobban bele kell vonni a megyei életbe, mint volt eddig, hogy bele­nevelődjék ezzel is a közéleti kérdések helyes fölismerésébe s ezzel fölvérteződjék a demagó­gia káros hatása ellen. Az értelmiség azonban vezessen és tanítson, amit ma nem tesz és ne akarjon grasszálni és uralkodni, miként még ma is akar. Napjainkban azonban sokkal fontosabb mind nemzetnevelési, mind pedig közigazgatási szem­pontból a másik önkormányzati közönség, a község. Azokat a feladatokat, amelyeket a megye végez, legnagyobbrészt állami kineve­zett közigazgatási szervek is végezhetik. De a községi feladatok legnagyobb része oly szoros összefüggésben van a helyi érdekekkel és vi­szonyokkal, hogy azokat önkormányzat nélkül jól megoldani nem lehet. És mivel az a ható­ság, mely az egyes emberrel a legközvetetle­­nebbü­l érintkezik, a község, a nemzet nagy tö­megeire is ennek van legnagyobb nevelő ha­tása. Ezenkívül a község önkormányzati hatás­köre önmagában is fejlődésre képes, mert nemcsak közigazgatási, hanem kulturális és gazdasági kérdésekre is kiterjedhet s a község bizonyos normákon belül adminisztratív szer­vezetét, mondjuk, alkotmányát is a szükséghez képest maga készítheti és fejlesztheti. Ezek után a községi reformnak nem szabad merevnek lennie, mint amilyen a mai községi szervezet, hanem olyannak, mely lehetővé teszi a községek szabad szervezkedését a község ér­telmi, vagyoni, kulturális és gazdasági képes­ségeihez és szükségleteihez képest. A valóság az,, hogy igen sok községi típus van, mely a községi törvényben foglalt típusok egyikébe sem fér bele s a keret neki vagy szűk, vagy tág. A községi önkormányzat helyes megszerve­zése nemcsak a községi élet szempontjából, ha­nem nemzetnevelési szempontból is fölötte fon­tos. Mert ha van egészséges községi élet, akkor a­ társadalom is tudatosabb és erősebb, az osz­­tályérdek-ellentétek is tompulnak, a demagó­giának is kisebb tere van s az országos képvi­selőválasztások lefolyása is simábbá s iránya is a közérdeknek megfelelőbbé válik. Szervezni és jól szervezni kell tehát nemcsak a közigazgatást, hanem az önkormányzatot is, hogy valahára normális viszonyok alakulhas­sanak ki, megkezdődjék az igazi munka és maga a nemzet is nemzeti létre és öntudatra neveltessék. Éppen ezért félre kell itt tenni minden pártszempontot s magasabb szaktudo­mányi szempontból kell nézni azt a reformkér­­dést, amelyet mivel kodifikációval megoldani nehéz, kisebb terjedelmű törvényekkel is le­hetne előbbre vinni. A genfi megegyezések csapást mérnek az osztrák szocialistákra Ss Lehetetlen politikai helyzetbe kerültek Bécs, október 6. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) A nemzetgyűlés pártjai közül elsőnek a szociáldemo­kraták nyilatkoznak a genfi megegyezések felől. A pártvezetőség szombatra pártgyűlést hív össze, amely az újonnan támadt helyzettel fog foglalkozni. A szo­ciáldemokraták láthatólag érzik, hogy most közeledik számukra az óra, amelyben „mindenáron“­politikájuk kö­vetkezménye gyanánt lehetetlen helyzetbe kerültek. A számbelileg még mindig nagy párt számára igen kényes kérdés, hogy minő ürügy alatt utasítsanak el olyan megegyezést, amely végre is nagy kilátást mutat Ausztria végleges szanálására. Másrészről szá­mukra mint ellenzéki, párt számára, lehetetlen a kan­cellár tényleges sikerét elismerni, mert ez a polgári világfelfogás pénzügyi vezetésének elvein épült. Ha most végrehajtják Ausztria tényleges szanálását, ez a bécsi szociáldemokraták számára halálos csapást jelent és az állam új irányá­val mindazok elpártolnak tőlök, akik az utolsó négy év folyamán többé-kevésbbé szocialista irányzatúak lettek. Ha azonban a szociáldemokrata párt az állampoliti­kai vezetést végérvényesen elveszti, számítani lehet arra, hogy a súlyos kudarc után annál nagyobb erély­­lyel veti magát bizonyos szociális és etikai problé­mákra és így Ausztria kultúrharc előestéjén áll. A szultánnak választania kell lemondás vagy detronizáció közt A kormány és a nemzetgyűlés jövőre nem Konstantinápolyban fog székelni — A görögök ismét fezt hordanak — A volt nagyvezér megszökött — A szenátust megszüntetik Konstantinápoly, szeptember 30. (A Nemzeti Újság rendes levelezőjétől.) A távirati jelentésekhez, amelyek már hítül adták, hogy Har­rington tábornok rendeletére a Dardanelláknál állo­másozó angol csapatok gondosan elkerültek minden összeütközést, hozzáfűzhetem, hogy itt Konstanti­nápolyban is megváltozott az angolok magatartása. Most már kevésbbé dölyfösek és csendőri meg rend­őri közegeik lehetőleg alig mutatkoznak az utcákon. A hangulat a mohamedán lakosság körében örömteli és bizakodó, mert többé nem kétséges, hogy Kon­stantinápoly rövidesen felszabadul az idegen meg­szállás alól és a görögök ki fognak takarodni Keleti Trákiából. Az egyetlen vitás pont Anglia és az an­­golai kormány között a tengerszorosok kérdése. A nacionalisták is óhajtják a Dardanellák internacio­­nalizálását, csak abban nem akarnak megnyugodni, hogy idegen csapatok tartsák megszállva a partok erődítéseit. Hámid bej, az angolai kormány itteni képviselője, erre vonatkozólag a következő megjegy­zést tette előttem: — A Duna is nemzetközi, anélkül, hogy idegen katonai vagy közigazgatási adminisz­tráció akadályozná meg szuverenitásukban a közvetlenül érdekelt országokat. Ha megala­kul a tengerszorosok nemzetközi bizottsága, abban Törökországon és a hármas­ antant hatalmain kívül képviselve kell lenniök Oroszországnak, Bulgáriának, Romániának és a kaukázusi köztársaságoknak is. Ellentétben a török lakossággal, az itteni görögök és örmények rendkívül le vannak ven­ő, különösen amióta az utolsó görög hadihajó, az Averoff is kény­telen volt elhagyni Konstantinápolyt. (A Dardanellák kijárásáig francia cirkálók kísérték.) A görög intel­ligencia az 101­0-iki fegyverszünet óta példátlanul arrogánsan viselkedett a törökökkel szemben, úgy­szintén az örmények legnagyobb része. Kemal basa diadalai után beállott a gyors változás: elővették az eldobott fezt, s újból törökösen, még­pedig undorító alázatossággal köszöntik török ismerőseiket. Az ed­dig nagyszájú görög pátriárka egyszerre elhallga­tott, s elrendelte a felesszámu egyházi ezüstneműek eladását, hogy azok árával segítse a nyomorban levő görög menekülteket. A vagyonosabb görög és ör­mény famíliák jobbnak vélik távozni s eddig több ezren utaztak külföldre. A kis-ázsiai felszabadított területeket a görögség és örménység jóformán telje­sen elhagyta. Mint Hamdi­­bejtől értesülök, az angolai kormány a menekült elemeket többé nem engedi vissza az országba, hanem azon lesz, hogy a Görögországgal még a vi­lágháború előtt kötött egyezményt életbe­léptesse. E szerződés értelmében a törökor­szági keresztények kicserélendők a Balká­non lakó mohamedánokkal. A görögök a kisázsiai területek kiürítése előtt rémséges pusztításokat és kegyetlenségeket követtek el. Hivatalosan meg lett állapítva, hogy csupán Usak városban 1200 törököt, köztük sok asszonyt is, gyil­koltak le, Eszki-Sehirt porig égették és Szmirnát is ők gyújtották fel, hogy csak mint romhalom, legyen a törököké. A vizs­gálat kiderítette, hogy a bevonult török csapatok ellen összeesküvés volt, amelynek élén Krizosztomosz metropolita állott, akit A NEMZETI ÚJSÁG legújabb eredeti külföldi hírei az utolsó oldalon J Apróhirdetéseink a 7. oldalon

Next