Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
2 A háztulajdonosok is egyenlő jogokat kérnek- írta Kund Elemér belügyminiszteri osztálytanácsos. A háború befejezése utáni ötödik esztendőben, azt hiszem, elérkezett a végső ideje annak, hogy a háborús viszonyok által kikényszerített kivételes intézkedéseket a háztulajdon terén is megszüntessük. Lehetetlen, hogy az állam a társadalom valamelyik rétegét huzamosan arra kényszerítse, hogy vagyonát harmadik személynek megfelelő ellenérték nélkül átengedje. Jogállamban az állampolgárok ingyenes szolgálatokra csak az állammal szemben kötelezhetők, de nem kötelezhetők arra, hogy mások könnyű megélhetését vagyoni romlásukkal segítsék elő. Ha az állam a gyöngéket támogatni akarja, úgy ennek költségeit közteherviselés alapján az egész társadalommal egyenlő arányban kell viseltetnie, így van ez minden polgári társadalomban! A háztulajdon a magántulajdon integráns része, éppúgy, mint a föld, a bútor, vagy az üzleti vagyon. Megilleti tehát mindaz a jog, amely a tulajdon fogalmát meghatározza. Ennek sine qua non-ja: a szabad rendelkezés. Természetes, hogy rázkódtatások elkerülésével ezt ma már csak fokozatosan lehet visszaállítani. A normális jogrend visszaállításának azonban előre meghatározott terv szerint kell történnie, hogy a közönség és az építeni akaró tőke tudja magát mihez tartani. Mindenekelőtt azokat a helyiségeket kell felszabadítani a korlátozások alól, amelyek nem kizárólag lakás céljaira szolgálnak. Ide tartoznak az üzlethelyiségeken kívül a raktárak, műhelyek és irodák is. Ezek azok a bérlemények, amelyek bérlőiknek nem csupán hajlékot adnak, hanem megélhetésüket is biztosítják. A mezőgazdaság, kereskedelem és ipar ma már teljes belső gazdasági szabadságot élvez, nyilvánvaló tehát, hogy helyiségeik bérének a háztulajdon rovására való megkötése az egyenlő elbánás elvébe ütközik. Az üzlethelyiségek szabadforgalmának helyreállta A Nemzeti Újság mint megírtuk, állandóan felszínen akarja tartani a lakáskérdést, hogy egyfelől ennek az elsőrendű fontosságú problémának minden oldalról való objektív megvilágításával, másfelől pedig a gyakorlatban tapasztalható hibáknak és visszaéléseknek nyilvánosságra való hovatalával az illetékes köröket kétségkívül nem irigylésre, méltó munkájukban támogassa. Ez a cikk a háztulajdonosok álláspontját — a szabadforgalom felé való fokozatos átmenetet — fejti ki. (A szerk.)tásával a kereskedők nem válnak hajléktalanná, mert ma jóval több üzlethelyiség és iroda van, mint háború előtt volt Új üzlethelyiségek keletkeztek és számos lakásból lett iroda. De ettől eltekintve, már csak abból az egyszerű okból sem válhatnak hajléktalanokká, mert a háztulajdonosok a saját érdekükben is óvakodni fognak attól, hogy teljesíthetetlen bérköveteléseik folytán az üzlethelyiségek üresen maradjanak. Az üzlethelyiségek bérének szabad megállapítása a forgalmukhoz mérten indokolatlanul nagy terjedelmű helyiségek megosztásán kívül egyedül azzal a következménnyel fog járni, hogy bérük ismét abba az arányba fog jutni a forgalommal, mint amelyben a háború előtt volt, mert a kereskedő és iparos percentuális nyereségre dolgozván, haszna a korona belső értékével arányos. A kereskedők állandóan Zürich után igazodnak, összes árujuk aranyértéket képvisel, és ha koronánk külföldi értékelése a legcsekélyebb csökkenést mutatja, úgy ez árjelzéseiken nyomban érezhetővé válik. De az üzletek felszabadítása állam- és városháztartási szempontból is felette kívánatos, mert óriási adótöbbletet jelent. Szociális szempont pedig az üzlet- és irodahelyiségek bérkorlátozásának megszüntetésénél szóba sem jöhet, legfeljebb a háztulajdonosok javára, mert ebben az országban egyetlen üzletes sincs, akinek jövedelmi viszonyai az utolsó nyolc esztendőben öszszehasonlíthatatlanul kedvezőbbek ne lettek volna, mint bármely háztulajdonosé. Az üzlethelyiségek szabadforgalmának helyreállítása az árak kialakulását az Országos Árvizsgáló Bizottság elnökének kijelentése szerint legfeljebb egy százalék erejéig befolyásolhatná, bár a gyakorlat még ezt is megcáfolja, mert az új épületekben szabad megegyezés alapján bérbevett üzletek tulajdonosai áruikat egy fillérrel sem adják drágábban,, mint a szomszédos régi házak jelentéktelen bért fizető üzletesei. Békében az üzletesek forgalmuknak 5—6 százalékát fizették üzletbér fejében. A szabadkézből kiadott bérleteknél az arány ma is ugyanez. Ennél magasabbra tehát szabad forgalom esetén sem mehetnek a bérek egyszerűen azért, mert nem akad majd bérlő, aki azt megadja. Ez üzleti kalkuláció! A kereskedők magatartása ebben a kérdésben egyenesen visszatetsző, mert ez a kapitalista társadalmi osztály a legkevésbbé jogosult arra, hogy forradalmi eszközökhöz nyúljon akkor, amidőn a magántulajdon elismerése és a forgalom szabadságának visszaállítása céloztatik. Ez a normális jogrend, amelynek az egész vonalon való mielőbbi helyreállítását a társadalmi és gazdasági élet konszolidációja egyaránt szükségessé teszi. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1122 december 1. A nemzetgyűlés elfogadta az Akadémiáról szóló javaslatot Klebelsberg beszéde a tudománypolitikáról . Elhalasztják a törvényhatósági választásokat (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök féltizenegy órakor nyitotta meg. Az Akadémia segélyezéséről szóló javaslathoz elsőnek Szakács Andor szólal fel. A javaslatot elfogadja, a segélyt kevésnek tartja. Jánossy Zoltán örömmel üdvözli a javaslatot, de a 32 milliót kevésnek tartja, indítványozza, hogy emeljék föl az évi segélyt 24 millióra. A kultuszminiszter beszéde a tudományról Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter. A pártok ■Szónokai megkönnyítették a helyzetet, mert mindannyian elfogadták a javaslatot. De mégis válaszolnia kell több momentumra. Szakács Andor nem vele, hanem felsőbükki Nagy Pállal polemizált, így hát neki nem is válaszolhat. Jánossy Zoltánnak a renaissance kultúrával kapcsolatban tett kijelentéseire válaszol és azt mondja, hogy jó katolikus, de egyetlen egy felekezettel sem elfogult. Kéri, hogy ugyanezt az elfogulatlanságot a katolikusokkal szemben is tanúsítsák. Az Akadémiát állandóan és több oldalról támadják, de a támadók nem tudják, hogy mekkora nehézségekkel küzd az Akadémia. Vázolja a tudományos munkásság nagy nehézségeit és felsorolja azokat a kiadásokat, amelyeket a különböző kulturális intézmények működésének fenntartásáért kellett vállalni. Nagy köszönettel tartozik a pénzügyminiszternek, hogy lehetővé tette a tudományos munkák kiadását azzal, hogy 10 millió koronát utalványozott papiros beszerzésére. Több képviselő figyelmébe ajánlotta a Szent István Akadémiát és a többi irodalmi társaságot. A legnagyobb örömmel hajlandó erre vonatkozólag előzetes tárgyalásokba bocsátkozni és már most készségét jelenti ki a tudományos intézetek állami támogatásra. Ezután rátért az ifjúságnak a Városi Színházban Az áldozat előadásán tanúsított magaviseletére. Hangsúlyozta, hogy nem szabad rögtön pálcát törni az ifjúság felett, meg kell gondolni, mi minden történt az elmúlt években és mi mindenen mentek át a gyermekek. Gondja lesz rá, hogy akik az előadáson vidámak voltak, az érettségin is vidámak legyenek. Kijelentette, hogy amint befejezte a tudománypolitikai javaslatokat, azonnal előáll az oktatásügyi javaslatokkal, amelyeknek gerince a népoktatás lesz. A külföldön levő magyar tudományos kutató intézteket támogatni akarja. A kultuszminiszter beszédét zajosan megtapsolták, majd egyhangúlag elfogadták általánosságban a javaslatot. Jánossy indítványát mellőzték. Vita a törvényhatósági választásokról Farkas Tibor személyes kérdésben szólal fel. Foglalkozik Rakovszky Iván belügyminiszternek a személyére vonatkozó hírlapi nyilatkozatával. Rakovszky Iván válasza után Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Almássy László elnök szünet után újból megnyitja az ülést. Következik a vármegyei alkalmazottak létszámviszonyaira vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az elnök felolvastatja Fáy Gyula indítványa értelmében beiktatandó két új szakaszt, amelyek a törvényhatósági választásoknak a közigazgatási reformig való elhalasztását célozzák. Szilágyi Lajos visszautasítja Fáy Gyula indítványát. Felhasználja az alkalmat, hogy Bihar vármegye közállapotairól megemlékezzék. Nem akarja az ottani szégyenteljes állapotokat a nyilvánosság elé hozni, de kéri a belügyminisztert, akinél feljelentést is tett, hogy döntsön igazságosan ezekben az ügyekben. Rothenstein Mór is ellenzi Fáy Gyula indítványát. Kéri a nemzetgyűlést, hogy ne fogadja el azt. Rakovszky belügyminiszter azt bizonyítja, hogy minden képviselőnek joga van indítványt beterjeszteni. Nincs szó egyébről, minthogy a fennálló helyzetet meghosszabbítsuk. Készséggel hozzájárul ahhoz, hogy az indítványt a bizottságokhoz utalják, hogy az ellenzék tanulmányozhassa. Szilágyi Lajosnak azt válaszolja, hogy nem vállalkozik arra, hogy forradalmi rendszer alapján az elébe került panaszt rögtönösen, egy kézjeggyel elintézze. Ezt csak rendes vizsgálat után teheti meg. Az elnök ezután szavazásra tette fel a szakaszt, melyet a nemzetgyűlés elfogadott. György Imre a 20. szakasznál, amelynél ismét Fáy ajánlott módosítást, kifogásolta, hogy incidentálitól hoznak ide javaslatokat. Rassay Károly azt hangoztatja, hogy a törvényhatósági és képviselői választás törvénybe van iktatva és a kormány csak a választás időpontjára intézkedhetik. A módosító indítvány a választások megtartását akarja elodázni a közigazgatás reformjáig. Mi lesz akkor, ha 23 évig nem csinálják meg a reformot. Kéri a belügyminisztert szögezze le álláspontját e tekintetben a törvényes rendelkezéseknek megfelelően. Szilágyi Lajos kéri a belügyminisztert, nyilatkoz. zék abban a tekintetben, elismeri-e a nemzetgyűlés kompetenciáját a közigazgatási reform megvalósítására, vagy sem. Szakács Andor azt mondja, hogy a mai törvényhatósági bizottságokat fel kell oszlatni és új választásokat kell kiírni. Rakovszky Iván jövőre ígéri a közigazgatás reformját Rakovszky Iván csak röviden akar válaszolni. A leghelyesebb megoldásnak azt tartaná, ha a törvényhozás intézkedne, hogy zavar ne álljon elő. Az 1915. évi VI. t.c. imperative intézkedik a törvényhatósági választásokról. A fővárosról külön törvény intézkedik. Lehetetlennek tartja, hogy az 1914-iki alapon válasszanak ma is. Hiszi és reméli, hogy 1923-ban elkészül a közigazgatási reform. Szilágyi Lajosnak azt válaszolja, hogy a kérdésben azzal, hogy itt ül, elismeri a nemzetgyűlés teljes jogkörét. Az elnök ezután szavazásra tette fel az eredeti szöveget, amelyet elfogadtak. A napirendi indítvány elfogása után az ülés 2 órakor véget ért. A világpolitika helyzete és eseményei A lausannei békekonferencia a tengerszorosok ügyét holnap veszi tárgyalás alá. A hármasantakt tegnap éjjel juttatta el az orosz küldöttséghez Rakovski jegyzékére a választ, amely szerint a küldöttség a tengerszorosokat illetően nemcsak a tanácskozásban, hanem a döntésben is résztvehet és a tengerszorosokkal kapcsolatos kérdésekben kifejtheti nézeteit. Az oroszok, akik szombatra várják Csicserin külügyi népbiztos megérkezését, kétségkívül bőven fognak élni e felhatalmazással. Egyes külföldi lapoknak az a híresztelése, hogy a konferencia tanácskozásait előreláthatóan meg fogják szakítani, börzespekulációra vezethető vissza. • A balkáni szövetség létrejötte meghiúsultnak tekinthető. A Lausanneban időző Benes, akit a terv apjának lehet tekinteni, kijelentette a Reuter-ügynökség tudósítója előtt, hogy nagy jelentősége van a balkáni államok megegyezésének, de ebből nem következik, hogy politikai szövetséget alkossanak. Az, akadályokat e szerint nem sikerült elhárítani az érdekelt államok között. Benes megnyugtatásul hozzátette, hogy „a kisantant nagyon erős, tehát Közép- Európában semmi kedvezőtlen esemény nem jöhet közbe.“ • A görögországi volt miniszterek kivégzése, amely — Szovjet-Oroszországot kivéve — példátlan az újabb kor történetében, az egész művelt világon megdöbbenést keltett. Az atoni forradalmi kormány eljárásában tíz a felháborító, hogy a megvádolt államférfiakat nem a rendes bíróság elé állította, ahol a védelem jogaival élhettek volna, hanem katonai bíróság által ítéltette halálra. Bollati szenátor az olasz felsőházban joggal nevezte ezt a kivégzést igazi gyilkosságnak, s az egész sajtó egyhangúlag kárhoztatja a görög kormány eljárását, amelyet a képviselőházban is szóvá fognak tenni. A megbotránkozott Európa azonban tehetetlen az aténi kormánnyal szemben, mert ami Görögországban történt, az a nemzetközi jog szempontjából belügy. A franciák rögtön erre az álláspontra helyezkedtek és így Anglia diplomáciai megtorló akciója (az angol követ, mint már említettük, kivette útlevelét és elhagyta Atont) valószínűleg izoláltan marad. Bonar Law miniszterelnök, akit az alsóházban emiatt meginterpelláltak, kijelentette, hogy ezt az intézkedést az angol kormány alaposan megfontolta és jogosnak tartja, mert a kivégzés nem egy kormánynak, hanem egy forradalmi komiténak volt a ténykedése. Londonban nyugtalansággal tekintenek András görög herceg, György király nagybátyjának sorsa elé, akit szintén letartóztattak és néhány nap múlva haditörvényszék elé állítanak. A herceg, mint Battenberg Alice hercegnő férje, közelrokonságban áll az angol királyi családdal. Venizelosz, akinek a hívei ülnek most a hatalmi polcon Görögországban, Pilátusként a kezeit mossa és óvakodik nyilatkozni a Tausanneban levő hírlaptudósítók előtt. • Clemenceau amerikai útja kudarcot vallott, s az öreg „tigris“ csalódottan lesz kénytelen visszatérni Franciaországba. Azt az egyébként is csekély kilátást, hogy Amerika megköti a garanciaszerződést Franciaországgal, Clemenceau kihívó föllépése semmivé tette. Egyes kijelentései, így például, hogy Angliát a francia militarizmus mentette meg, a londoni politikai körökben kellemetlen benyomást keltettek. Azt az állítását, hogy Anglia már teljes biztonságot szerzett magának a német flotta elsülyesztésével, a washingtoni brit nagykövetség megcáfolta azzal, hogy a német hadihajókat maga a német személyzet sülyesztette el