Nemzeti Ujság, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

2 niszter intézkedéseit s reméljük, hogy az örökségben kapott lakáskérdést a rokkantügyekkel és a munkás­­biztosító reformjával együtt sikerülni fog neki a társadalom egyetemes érdekeinek megfelelően föld alá juttatni. Tárgyalás egy balga pénz­csop­ort­tal Hx.betHAx.ak építéséről A népjóléti miniszter érdekes nyilatkozatában fel­vetette azt a gondolatot, hogy a kereskedelmi cégek és vállakozók, esetleg többen összeállva, külföldi min­tára építsenek üzletházakat, mert ezen a módon na­gyon sok lakás szabadulna föl. Mint beavatott hely­ről értesülünk, az üzletházak építése dolgában az erre illetékes körök már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytatnak egy belga pénzcsoporttal, amelynek rész­letei azonban egyelőre még nem valók a nyilvános­ság elé. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1923 február 1. Apponyi a kétségbeesettek koalíciójának veszedelméről Nagy beszéde a Nemzetek Szövetségének hivatásáról — Magyarország nyugalmat és jó szom­szédi viszonyt akar — Daruváry a külügyi helyzetről — A ta­­nolságban és részleteiben is elfogadták a Népszövetség egyezségokmányairól szóló törvényjavaslatot A nemzetgyűlés mai ülése (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirend előtt bemutatták az összeférhetetlen­ségi bizottság jelentését, amely szerint Lingauer Albin ügyében az összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Az indítvány- és interpellációskönyv fel­olvasása után elhatározta a Ház, hogy az Interpel­lációk tárgyalására fél kettőkor tér át. Ezután vita nélkül részleteiben is elfogadták Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépéséről szóló tör­vényjavaslatot. Moser Ernő ismerette ezután a Nemzetek Szövet­ségének egyezségokmányairól szóló törvényjavas­latot. Apponyi Albert gróf beszéde A javaslathoz elsőnek Apponyi Albert gróf szólalt fel. — Nem lehet kétség aziránt, — mondotta — hogy a nemzetgyűlés, mely a Nemzetek Szövetségébe való belépésről törvényt hozott, ezt a javaslatot, amely belépésünkkel szorosan összefügg, szintén törvény­erőre emeli. Mindenkor barátja volt, ann­ak, hogy Magyarország belépjen a Nemzetek Szövetségébe. Akik ellenzik a belépést, azért teszik, mert nem hisznek a Nemzetek Szövetségében, mint a nemzet­közi békét fenntartó intézményben s nem bíznak a nemzetközi bíráskodás hatályosságában sem. Ezekkel elvi ellentétben áll, mert igenis hiszi, hogy ha nem is a jelenben, de jövőben eredményes lesz a Népszövetség mű­ködése. Ezt nekünk nem szabad megakadályozni, hanem gyorsítani kell.­­ Vannak, akik azt mondják, hogy a Nemzetek Szövetsége úgy, ahogy van, nem felel meg a hiva­tásának, mert az szerintük, semmi egyéb, mint az antant szövetségnek más alakban való fenntartása és az ő akaratukat szolgáló intézmény. Ebben igen sok igazság van. De nem szabad elfelejteni, hogy az intézményen meglátszik a háborús mentalitás, de van benne fejlődési lehetőség.­­ Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, is mutatja, hogy van. Argentína azt az indítványt terjesztette a Nemzetek Szövetsége elé, hogy be kell szüntetni azt a cenzúrát, amelyet a domináló antant-hatalmak gyakorolnak a felvétel tekintetében. fia ma még vezetőszerepet játszanak is a szövetséges nagyhatalmak, mindinkább öntudatra ébrednek. Le­hetőséget lát arra nézve, hogy a Nemzetek Szövetsé­géből ki fog alakulni egy pártatlan fórum, amely a vitás kérdésekben méltányos ítéletet fog hozni. Addig amíg kétféle nemzetközi jog van, a győzőké és a legyőzötteké, addig nincs béke még akkor sem, ha a vérontást ideiglenesen be is szüntették. Mégis nagy előnynek tartja, hogy a Nemzetek­­Szövetségének tagjai vagyunk. Rámutatott arra, hogy ez a körülmény lehetővé teszi, hogy az államok bé­kéjét veszélyeztető kérdések elhárítására megteheti a meg­fel­elő in­tézkedéseket. A lefegyverzés­­ Európa legnagyobb botránya Ezután a lefegyverzés kérdéséről beszélt. Daruváry külügyminiszter állásához kötött felelőssége tudatá­ban olyan kijelentést tett, hogy nálunk keresztülvit­ték a lefegyverzést, a többi államokban azonban csak elkezdték. Véleménye szerint az, ami a lefegyverzés terén történt, az új európai érának legnagyobb botránya. Rendszeres szabotálás folyik ezen a téren. A nemze­tek egy része oly fokig van le­fegyverezve, hogy a belső rend fentartására sincs elég ereje, másik ré­sze pedig a bék­eálla­potokhoz képest is erősebben fegyverkezik. Ez újabb veszélyt rejt magában és amint Parisban mondotta a hatalmak megteremtik a megalázottság és az igazságtalanság révén a kétségbeesettek koalícióját, ami igen nagy veszedelem, bármilyen nagyhatalom álljon is vele szemben. A magyar lefegyverzés tekintetében a trianoni diktátum volt irányadó eddig. Most azonban már nem­es a mérvadó, hanem a Nemzetek Szövetségének az a megegyezése, amely ezt a kérdést az egyes államok földrajzi fekvésének tekintetbe vételével oldja meg. Magyarország fegyverkezésének kérdése belépésünk­kel új stádiumba jutott, amelyet az egyezségokmány nyolcadik cikke szerint kell eldönteni. Lehetséges, hogy igazságosnak fogják tartani a lefegyverzés je­lenlegi fokát, de mindenesetre módunkban van legá­lis uton követelni a Magyarországot a lefegyverzéssel ért sérelmeknek orvoslását. A kisebbségek védelme szempontjából is előnyt nyújt a Népszövetségbe való belépésünk, mert jogunk van intézkedéseket követelni. Bár mindezen előnyök dacára is a Nemzetek Szövetségébe való belépő, mintegy szentesíteni látszik az elszakított területek sorsát, van azonban az alapokmánynak egy pontja, amely a­­szerződések revíziójának lehetőségét tartal­mazza. Igaz, hogy nagyon szűk ez az ajtó, de megvan benne a mód, hogy ilyen irányú lépéseket tehessünk. Minden beavatkozás ellen állást fogl­alunk A kisantant diplomáciai lépéséről szólva, kifejti annak teljes alaptalanságát és hangoztatja, hogy abban Magyarország ellen irányuló rendszeres akció tüneteit látja. A lefegyverzés ellenőrzése tekintetében pedig kijelenti, hogy a főhatalmak bizottságának s a Nemzetek Szövetségének bizottságán kívü­l senkinek sem áll jogában belügyeinkbe beavatkozni. Minden más oldalról jövő beavatkozás ellen a legerélyesebb állást foglalunk. Magyarország feltétlenül nyugalmat akar és remél­jük, hogy hasonló a hangulat szomszédainknál is. Mi nem dobunk irritáló anyagot a helyzetbe. És an­nál erősebb lesz pozíciónk úgy kifelé, mint befelé, ha akaratunk ellenére mégis ilyen helyzetbe kényszerí­tenek bennünket. A javaslatot elfogadja. (Általános helyeslés, élénk taps a Ház minden oldalán.) A kereskedelmi szerződések Következett az egyes külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződésekről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Mózer Ernő előadó ismerteti a javaslatot. Görgey István, az első felszólaló, új vámrendszert sürgetett, mert a legtöbb állam már felemelte valu­táját és mi ezzel szemben lényegesen kedvezőtle­nebb helyzetben vagyunk. A kereskedelmi tárgya­lásoknál a politikát teljesen mellőzni kell és Orosz­országgal is gazdasági kapcsolatokat kell teremte­nünk. A javaslatot elfogadja. Sándor Pál támadta ezután a kormányt azért a mulasztásért, hogy mindeddig nem kötött kereske­delmi szerződéseket. Rossz a kiviteli politikánk s a kiviteli engedélyek kiosztása körül is hibák történ­tek. Szabadság kell a kereskedelemnek, mert ha mindenképpen hozzájárul az ország gazdasági fej­lődésének előmozdításához. Magyarország az egyet­len állam, melynek egyetlen kereskedelmi szerző­dése sincs. A drágaságnak is részben ez az oka. Ma már nem mondhatják a külföldiek, hogy nincsen nálunk jogbiztonság, éppen ezért szívesen jönnének hozzánk vásárolni. Végül a vámtételek magas tarifá­ját kifogásolja. A javaslatot egyébként elfogadja. Szabó István földmivelésügyi miniszter válaszá­ban kijelentette, hogy a kiviteli engedélyeket nem­csak a régi cégeknek, hanem most alakult szövetke­zeteknek és magáncégeknek is megadták. Felkiáltások: Grófoknak! Szabó István földmivelésügyi miniszter: Nagyon szeretem azt a grófot, aki dolgozik. (Ellentmondások a szocialistáknál.) Andrássy Gyula gróf: Felveszem a versenyt akár­melyikükkel. Szabó István földmivelésügyi miniszter. Ha valaki kiváltja a kiviteli engedélyt és azzal üzérkedik, akkor közönséges vétséget követ el és azonnal meg­indítjuk ellene az eljárást. Bizonyos, hogy az több ilyen engdélyt nem kap. Sándor Pál válasza után Lers Vilmos báró polemizált Sándor Pállal. Nem baj — mondta —, ha új elemek jönnek a kereske­delembe, csak visszaélések ne történjenek. A trianoni béke egy gazdasági hármasszövetségbe, Ausztria, Magyarország és Csehország hármasszövetségébe akart bennünket szorítani. A trianoni béke csak 1921 július 20-án lépett életbe, és csak azóta tárgyal­hatunk kereskedelmi szerződésekről. Még mindig a tilalmi idők korát éljük és így a kormányt felelőssé tenni nem lehet. Dénes István azzal kezdte beszédjét, hogy kül­kereskedelmi mérlegünk nem is passzív, sőt aktív. (Felkiáltások: Ez egészen új dolog.) Az ország kö­zönségének behozatalra van szüksége. A határt el­zárták és aranyparitásos vámokkal sújtják a beho­zott­ árucikkeket. Nem ez a helyes gazdasági polit t­tika. A törvényjavaslatot egyébként elfogadja. Az elnök ezután javasolta, hogy a nemzetgyűlés leg­közelebbi ülését február 1-én délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére a ma tárgyalt javaslat harmadszori olvasását, a Nemzetek Szövetségébe való belépés egyezségokmányának módosítására vo­natkozó törvény­javaslat harmadszori olvasását, to­vábbá az egyes kü­lállamokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó, a Duna-kérdést véglegesen szabályozó s végül az állatforgalmi szavatosságra vonatkozó törvényjavaslatot tűzte ki. Az elnök javaslatát elfogadták. Ezután öt perc szünet volt. Daruváry külügyminiszter a külpolitikai helyzetről Ezután Daruváry Géza külügyminiszter emelkedett szólásra. Apponyi Albert gróf igen érdekes s rend­kívül fontos fejtegetéseinek csak egy részéhez akar megjegyzéseket fűzni és ezek a politikai aktualitá­sokra vonatkoznak. Mindenekelőtt kijelenti, hogy az az óhaja, mintha a kisantant a katonai ellenőrző bizottságban képviseltetni akarta volna magát, nem merült fel. De különben is lehetetlennek tartja ezt az óhajt. A cseh külügyminiszter tegnap elhangzott beszédéről az a nézete, hogy ezt lehet úgy felfogni, hogy az atmoszféra enyhült. Kénytelen a kisantant sajtójában fölmerült vádakra is reflektálni. A vádak között a legsúlyosabb, hogy a magyar-román határon nyugtalanság észlel­hető. Ez a nyugtalanság azonban nem a mi, hanem a román fegyverkezés folytán állott elő. A román fegyverkezést s­enki kétségbe nem vonta, a mi állítólagos fegyverkezésünket az arra hivatott fórum, katonai ellenőrző bizottság megvizsgálta és teljesen alaptalannak találta. Ezt az ellenőrző bizott­ságot nem lehet azzal vádolni, hogy pártos volna. A határincidenseket mértéktelenül felfújják. Seemmi egyéb nem történt, minthogy idegen terület­ről lőttek a mi határőreinkre, akik a tüzelést egyszer viszonozták. Azt is állítják, hogy indokolatlanul bántjuk és üldözzük a kisantant államainak polgá­rait. Erre nézve az a megjegyzése, hogy mi mindig hajlandók voltunk és vagyunk a politikai foglyok kicserélésére. Mi az igazság tiszta fegyvereivel küzdünk s ennek folytán nem kerüljük, hanem egyene­sen keressük az európai nyilvánosságot. Ebben az országban csak egy külpolitika van és ez a magyar kormány külpolitikája. A mi politikánk teljesen békés, senkit nem provokálunk, de másrészt a­ szerződésekre hivatkozva, minden provokációt kénytelenek volnánk visszautasítani. Békés szándé­kainkat igazoljuk azzal is, hogy a szomszédos álla­mokkal gazdasági és egyéb kérdésekben egyezséget óhajtunk kötni. Most is folynak ilyen tárgyalások a cseh kormánnyal. Annak a reményének adott kifeje­zést ezután, hogy rövidesen egy olyan at­litoszféra fog jönni, amely éltetővé teszi is normális szomszédos élet előfeltételeinek megteremtését. A javaslat elfo­gadását kérte. (Általános élénk helyeslés.) Ezután a törvény­javaslatot általánosságban és rész­leteiben egyhangúlag elfogadták. Az interpellációk Szünet után a nemzetgyűlés áttért az interpellációk meghallgatá­sára. Rupert Rezső volt­­ az első interpelláló, aki a földreform végrehajtásáról mondotta el észrevételeit és kifogásait. A több mint másfélórás, terjengős be­szédet a nemzetgyűlés eleinte csöndes unalommal, majd élénk türelmetlenséggel hallgatta. Nagy Emil végre közbeszólt: — Tíz perc is elég az ilyen szamárságokból! Huszár Károly alelnök ezért Nagy Emilt rendre­­utasította. Nagy Emil: Tökéletlen beszéd! így jó lesz? (De­rültség.) Szabó István földmivelésügyi miniszter nyomban válaszolván, arra kérte az interpelláló képviselőt, hogy észrevételeit és megjegyzéseit írásba foglalja és terjessze be hozzá s ő azt a földreform novelláris módosításának elkészítésénél figyelembe fogja venni. Rupert Rezső viszonválasza után Várnai Dániel in­terpellált a Független Szemle című­ folyóirat betil­tása ügyében és kérte, hogy a betiltó rendeletet vonják vissza. Forgács Miklós, a következő interpelláló arra kérte a pénzügyi és a­ kereskedelemügyi minisztert, hogy a háború alatt elrekvirált és most újonnan beszerzett harangok után az egyházközségeket mentesítsék a vasúti tarifa és a forgalmi adó megfizetése alól. Utolsó fillérjeiket is szívesen adják — mondotta — erre a szent célra, de lehetetlen a harangok beszer­zése, ha a vasúti szállítás maga tízezrekbe kerül. Meggyőződése, hogy ha visszatér a nemzet Istenéhez­, a haza is vissza fog térni hozzá. Fábián Béla a pénzügyminisztert és a kereskede­lemügyi minisztert kérte, hogy a Devizaközpont meg­felelő mennyiségű idegen valutát bocsásson a keres­kedők rendelkezésére. Meskó Zoltán a szerb megszállás alól felszabadult területek lakossága számára kért igazságos meg­adóztatást. Az interpellációkat kiadták a resszort miniszterek­­n­ek. Az ülés negyedül órakor ért véget. * A nemzetgyűlés csütörtöki üléséről az Új Nemzedék közli az első részletes tudósítást.

Next