Nemzeti Ujság, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
JU / a NEMZETI ÚJSÁG 2 Kedd, 1923 május 1, ________________***••■»■„ •* •_________________________________ Horn Udvöcsön tölti és kedden valószínűleg a délutáni gyorsvonattal utazik vissza Budapestre. A cseh-magyar vegyes bizottság hétfőn este hat órakor kezdte meg az úgynevezett hidasnémeti incidensnek a megvizsgálását. Ez az eset április 12-én délelőtt 11 óra tájban történt. A hidasnémetiek állítása szerint, a csehek bosszút akartak állani Szedlacsek haláláért, aki mint ismeretes, megtámadta a magyar vámőröket és akit Horváth szakaszvezető bajonettjével leszúrt. Az eset a következőképen történt: Tóth András, a hidasnémeti 12. sz. vámőrs szakaszvezetője valakit a szabályzatban előírt módon a határra kisért, a Hidasnémetitől a megszállott területen Perény község felé vezető úton. Amidőn visszatért, észrevett két embert, akik a cseh határ felől jöttek, a 287. sz. magassági pont irányából. A két embert meg akarta kerülni és ezért letért a rendes útról, de magyar területen maradt. A csehek ekkor a 267. sz. magassági pont irányából kétlövést adtak le és megakadályozták, hogy elfogja az üldözőbe vett két embert. Tóth András a lövések hallatára beugrott egy vízmosásba, ebben a pillanatban a háta mögül a 273. sz. magassági pont irányából szintén lőttek rája és Tóth észrevette, hogy a cseh csendőrök bekerítő mozdulatokat tettek. Tóth András a csehek elől egy közelfekvő erdőbe menekült. Menekülés közben érték őt a csehek lövései. Az egyik golyó a zsebébe hatolt és pénztárcáján, amelyben 800 korona papírpénz volt, a golyó gellert kapott. A lövés összetépte Tóth András ruháját, az egyik lövéssel a fegyver gyűszegének anyacsavarját lőtték le úgy, hogy többé már nem, használhatta fegyverét, amelyet különben menekülés közben kezében tartott. A két lövés a jobb combját érte és a fegyvert ért lövés nyomán pedig a fegyver szilánkjai is behatoltak testébe. Tóth András lőtt sebeivel levánszorgott a mezőre, ahol néhány tornyosnémeti paraszt éppen szántott. Két földmíves azonnal ölébe kapta a sebesültet és levitték egy Pente nevű tornyosnémeti paraszt szekerére. Ezen a szekéren behozták a hidasnémeti állomásra, ahol első orvosi segélybe részesítették és innen rögtön a miskolci kórházba szállították. A cseh csendőrök ezen Incidensnél másfél kilométerre hatoltak be magyar területre. A határmenti magyar lakosság köreiben ismeretes, hogy a csehek ötvenezer szokott tűztek ki Tóth Ernő hidaspetri vámőrparancsnok fejére, minden egyes további vámőrre pedig 20.000 szokott. A lakosság állítása szerint a cseh csendőrök ezért pályáznak magyar vámőrre. Azt is hangoztatták, hogy a Szedlacseh eset miatt bejönnek Hidaspetnbe és egy éjjel ír mészárolják az egész őrsöt. A cseh határőrség a magyar vámőrök felett óriási túlsúlyban van. Magyar részen egy-egy őrs két, legfeljebb három emberből áll, cseh részen pedig egész szakaszok teljesílenek szolgálatot és a lakosság állítása szerint ilnen gyakran vonulnak ki még géppuskákkal is és a határ egyes pontjain ügyelő állásba helyezkednek. Hidasnémeti sztrájkolnak a vasutasok A hidasnémeti határ mentén hónapok óta igen kiélesedett a helyzet. Még a télen történt, hogy a csehek elfogták Vigl József vámőrt, aki törzsőrmester volt és tizenhárom érdemjel tulajdonosa. Bevitték baujszaruba és útközben botokkal verték. Most a tudasnémetii határállomáson a cseh vasutasok sztrájkja miatt már napok óta nem érkezik egyetlen egy cseh szerelvény se. A csehek azért határozták el a sztrájkot, mert a hidasnémetii állomáson szolgálatot teljesítő Szabó főhadnagy szerintük udvariatlanul bánt a cseh mozdonyvezetőkkel és addig, míg a Magyar főhadnagy az állomáson marad, nem állanak a munkába. Ezzel szemben a tényállás az, hogy Szabó főhadnagy néhányszor rajta fogta a cseh vasutasokat, amikor magyar területről dohányt akartak magukkal átcsempészni. Szabó Tivadar az utazást ellenőrző főhadnagy, az hétről a következőképp nyilatkozott: " A magyar és cseh kormány között megegyezés történt, hogy a cseh vasutasokat a nagyar kormány tőzegei mindenképpen támogatják munkájukban. Mi törvények és szabályok szerint jártunk el. Igaz ugyan, hogy nem adtunk nekik pezsgős vacsorákat. De nem ez az oka annak, ami arra készteti őket, hogy a hidasnémeti forgalmat a megszállt területtel elzárják, hanem nagyon kellemetlen nekik az, hogy olyan ember teljesít itt szolgálatot, aki tökéletesen ismeri a terepet. 1920 óta vagyok ugyanis itt. Egy ízben elhelyeztek már, de ismét visszarendeltek a hidas németii állomásra. A csehek azon dolgoznak, hogy ismét elhelyezzenek, pedig nehezen teljesülhet ez a kívánságuk. Egyébként a forgalom még ezen a héten megindul. A hidasnémetii állomáson, amely eddig elég mozgalmas volt, most alig fordul meg utas. A ma délutáni budapesti gyorsvonaton csak 8 első és másodosztályú utas érkezett a határállomásra. A magyar hatóságok most nagyszabású határállomást rendeznek be. Három teljesen modern barakk épül a határőrség és a vámkezelés részére. Az állomásépülettel szemben szállót építenek és ugyancsak itt épül a hidasnémetit vámőrszakasz modern laktanyája is. A vámőrszakaszt ugyanis csak a legnagyobb nehézségekkel tudták elhelyezni. A szakasz emberei a környező községekben laknak, egyes magánházaknál, amely körülmény csak megnehezíti a szolgálatot. Hidasnémeti községből, amely nem is olyan régen csak egy kis jelentéktelen kisközség volt, ma egy igen nevezetes hely lett. A külföld nem ad igazat a cseheknek A külföldi sajtó, mint eddig is, újabban szintén foglalkozik a határincidensek ügyével és megállapítható, hogy általában objektíve tárgyalja meg a helyzetet és a magyar álláspontnak ad igazat. A párisi Homme Libre hosszabb cikkben foglalkozik a cseh-magyar határincidens ügyével. A lap rámutat arra, hogy Prága és Budapest között sikerrel biztató tárgyalások indultak meg a kereskedelmi viszony helyreállítása és a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában. Ezeket a tárgyalásokat egy köznapi határincidens most félbeszakította. Annál sajnálatosabb ez, mert azoknak az eszmecseréknek során, amelyeket Budapest legutóbb a szövetséges fővárosokkal folytatott, a magyar kormány a legjobb akaratot mutatta az ország talpraállítása érdekében. Az egyetemi hallgatók és a határzár Prága, április 30. A budapesti egyetemről a húsvéti ünnepekre viszszatérő egyetemi hallgatóktól — mint a ,,Kassai, Napló“ ungvári tudósítója jelenti — a rendőrigazgatóság elvette útleveleiket és azok visszaadását megtagadta. A rendőrigazgató erről a következő információt adta: — Az egyetemi hallgatóknak, akik Budapestre akarnak menni, nem adnak útlevelet, akiknek volt, azoktól megvonják. Ezzel elejét akarják venni annak, hogy a pesti egyetemen uralkodó szellem megfertőzze az egyetemi hallgatókat. (MTI.) A főváros Andrássy-ünnepe Apponyi Albert hatalmas beszédet mondott Andrássy jelentőségéről (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Lélekemelő külsőségek között folyt le a főváros rendezésében vasárnap délelőtt a képviselőház kupolacsarnokában Andrássy Gyula gróf centenáriumának ünnepsége. A képviselőház előtt díszbe öltözött rendőrök állottak sorfalat, az Andrássy-szobor körül pedig koca gúnyos városi hajdúk roskadoztak a koszorúk tömege alatt, melyek mind a szoborra voltak elhelyezettdők. Tizenegy órakor kezdődött az ünnepség, amelyen megjelentek: a kormányzó képviseletében Daruváry külügyminiszter, Schioppa Lőrinc pápai nonelus, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, a hercegprímás képviseletében Csiszárik János püspök, az Andrássy-, Zichy- és Batthyány-családok tagjai nagy számban és igen számosan a közélet kiválóságai közül. Az ünnepély a magyar Hiszekegy eléneklésével kezdődött, melyet a főváros énekkara adott elő, majd a külföldön levő Sipőcz polgármester helyett Folkusházy alpolgármester mondott beszédet. _ — Nemzetünk legsanyarúbb éveiben egymást érik a magyarság európai jelentőségű nagyjainak emlékünnepei — mondotta —, hirdetvén, hogy az a nemzet, amely a legutolsó száz esztendőben is ennyi kiváló embert tud felmutatni, méltán követelhet magának helyet a civilizált nemzetek legelőkelőbbjei sorában. Az énekkar a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi magyar egyházi dalt énekelte el, majd Apponyi Albert gróf mondott nemesveretü, mélyenjáró gondolatokban gazdag beszédet. — Idősebb Andrássy Gyula gróf jelentőségének méltatásánál az a kérdés kerül előtérbe, hogy mi maradt meg belőle élő valóságnak, miután korszakos műve már romokban hever. Hol van a kiegyezés, hol a német szövetség, hol a Balkán félszigeten elfoglalt hatalmi állás. Mindez a múlté, mely legalább, régi alakjában vissza nem tér, a jelent olyan fejlemények választják el tőle, amelyek új irányt szabnak a nemzet életének. Andrássy Gyula művének csak az alakja enyészett el vagy változott meg, de lényege és belső tartalma, nemcsak megmaradt, hanem éppen a nemzet külső körülményeinek átalakulása folytán ma még nagyobb jelentőséget mutat fel, mint Andrássy életében. Apponyi ezután rámutatott a kiegyezés létrehozásának körülményeire, amelynek fejlesztésében és felhasználásában Andrássy és Deák szerencsésen egészítették ki egymást. A magyar géniusz kilépése a világpolitika területére, egy nagyhatalom politikájának irányításába, fényes eredménnyel járt. Andrássy európai tekintélyének talán legbiztosabb fokmérője az a viszony, amelyben ama kor leghatalmasabb államférfiai egyéniségéhez, Bismarckhoz állott. Andrássy történelmi hivatásának lényegét abban látja, hogy a nemzetet évszázadokon át megszokott deffenzív és negatív gondolatköréből az aktív térfoglaló, alkotó eszmevilágba vezette át. Zúgó taps fogadta Apponyi beszédét, mely után a különböző hatóságok és testületek megkoszorúzták Andrássy gyönyörű lovasszobrát. A lélekemelő Ünnepség, melynek kiváló rendezése Lobmayer tanácsos érdeme, a Szózat eléneklésével végződött. Talpra állott a dán Landmandsban, 41 állam vállalt Kórságot a bankárt, amely visszaszerezte az általános bizalmat Kopenhága, április 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Három héttel ezelőtt beszámoltam arról az izgalomról, amelyet egész Dániában az a hír keltett, hogy az ország legnagyobb pénzintézete, a Sandmandsbank fizetésképtelenné vált. Azóta köztudomású lett, hogy a dán kormány az egész közgazdasági világ közreműködésével újra talpra állolta ezt a nagy bankot és a szanálás befejezett művéről a dán külügyminisztériumtól a következő információt kaptam: — Ez év januárjának végén derült ki, hogy a dán Landmandsbank múlt év szeptemberében történt rekonstrukciója, amikor a bank százmillió dán korona új tőkéhez jutott, nem volt kielégítő. Az újjászervezés megkezdésekor ISO— ISO millió dán koronára becsülték a bank veszteségét, amelynek teljes összegét csak az öszszes tételek pontos megvizsgálása után állapíthatták meg és amikor a felülvizsgálatot január végén befejezték, kiderült, hogy a veszteség 232 millió dán koronára rúgott. Állami kezesség — Ennek a veszteségnek leírása nemcsak a régi alaptőkét és a tartalékalapot emésztette föl, hanem az új alaptőkének egy részét is. Ilyen körülmények között célszerűnek tartották újabb intézkedésekkel biztosítani a bankot s ez az állami kezesség formájában történt meg. Ez az állami kezesség abban áll, hogy" a dán állam 1928 április haváig korlátlan kezességet vállal a bank minden kötelezettségéért és pedig úgy az eddigiekért, mint a jövendőkért. Nagyobb biztosítékot az ország egyetlen bankja sem tud nyújtani és már érezhető is, hogy ennek a biztosítéknak meg van a kívánt hatása nemcsak Dániában, hanem a külföldön is. Azok a külföldi üzletfelek, kik akkor, amikor a bank nehézségekkel küzdött, egyszerre tartózkodó magaviseletet kezdtek tanúsítani, ismétfölvették a Lansmandsbankkal a normális öszszeköttetést, a belföldön pedig a bankbetétek — és nem utolsó sorban a takarékpénztári könyvecskékre elhelyezett betétek — emelkedése igazolja, hogy a bank visszaszerezte az általános bizalmat. Sokban hozzájárult ehhez az a körülmény is, hogy a bank egész előző vezetősége, az igazgatóság, a felügyelő bizottság, majd a végreajtó bizottság is lemondott és a gazdasági és pénzügyi világ olyan alakjval helyettesítették őket, akiknek neve az új irányzat biztoszáloga. Az ő munkájuk tisztázta a bank összes viszonyait és az egész ügykezelésben új, egészséges gazdasági rendszert vezetett be. Tíz millió dán korona fölösleg — A banknak most közzétett 1922. évi jelentése már tízmillió dán koronánál nagyobb fölösleget mutat ki, amelyet az említett leírásokra fordítottak. Ez az eredmény, amelyet olyan hallatlanul nehéz körülmények között értek, el, igazolja, hogy a bank, mint banküzlet egészséges. Azok a nagy veszteségek, amelyeket a bank szenvedett, nem is írhatók az általános banküzlet rovására, hanem azokat a fejetlen, vak spekuláció okozta a háborús idők forgatagában, így például a bank által a háború folyamán alapított „Transatlantisk Kompagni” fiókalapításaival együtt 132 millió dán korona veszteséget szenvedett. Most már a banknak összes kétes vállalkozásait kiküszöbölték és a megmaradt üzletágak mind az egészséges és jól megalapozott dán gazdasági élettel vannak öszszeköttetésben, ami a banknak nyugodt forgalmat és tekintélyes nyereséget biztosít. Az 1923. márciusáról szóló bankmérsn, amely a banknak az összes leírások utáni helyzetét tünteti föl, mintegy 1109 millió dán korong forgalmat mutat fel. Ebből következik, hogy a Landmandsbank még mindig igen nagy intézet. Ebből az összegből 863 millió dán korona esik különböző betétekre és ez az összeg 5 millió dán koronával nagyobb, mint február végén. A bank helyzetének megítélésénél igen nagy jelentőségű, hogy a vezetőség az 1922. évi status kidolgozásánál a lehető legpesszimisztikusabban becsülte összes értékeit. Ennek következtében a bank nyerési esélyei igen nagyok és a részvények árfolyamának az az emelkedése amely a kopenhágai tőzsdén legutóbb előállott szintén igen sokat jelentett a bank számára. Természetes, hogy a landmandsbank nagy veszteségei az ország szempontjából is komoly jelentőségűek voltak, azonban semmiképpen sem voltak katasztrofálisak a nemzeti gazdaságra. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy 1922. évben Dánia összes bevételeit mintegy 4000 millió jen koronára, Dánia nemzeti vagyonát pedig 20.000 millió dán koronára becsülték. A Landmandsbank a legnagyobb dán pénzintézet ugyan, azonban mégis csak egyik tagja a dán pénzrendszer hatalmasan megalapozott épületének és bebizonyult, hogy Dánia közgazdasága elég erős ahhoz, hogy a veszteségeket semlegesítse és hogy annak a nagy, jólszervezett pénzügyi intézménynek alapjaira, amilyen a Landmandsbank volt, egy új Landmansbankot alapítson olyan formák között, amelyek az intézet megbízhatóságát kétségtelenné teszik.