Nemzeti Ujság, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1923 Július 1. lament miniszterelnöki tanácstermében értekezletet tart, amelyen dönteni fog az alelnöki állás betöltésérl. úgy értesülünk, hogy Almássy László utódja az alelnöki székben Pesthy Pál lesz. Vázsonyi úr deshuál Vázsonyi Vilmos úr a baloldali keresztfolyosó örök méregkeverője, mint a nemzetgyűlés múltkori ülésén kiderült, olyan kijelentést tett, hogy „a mentelmi jog védelme alatt kell megátemberezni a bíróságot". Eckhardt Tibor ezt az ügyet a Ház elé vitte és Vázsonyi úr be is ismerte a kiszólását és legfeljebb nüanszokban tért el attól a kifejezéstől, amit Eckhardt Tibor a szájába adott. Természetes, hogy ezzel a perfid és a destrukció minden bélyegét magán viselő támadással szemben megmozdult az egész bírói és ügyészi kar és elfogadott határozatukhoz képest az ügyet az igazságügyminiszter elé fogja terjeszteni. Remélhető, hogy az új igazságügyminiszter meg fogja találni a módját annak, hogy a bíróság megfelelő formában elégtételt kapjon ezért a példátlan sérelemért. Nem tudjuk, ez az ügy hol fog végződni, a plénumban, vagy a mentelmi bizottság előtt; egy azonban bizonyos, Vázsonyi úr újra levizsgázott és legjobban tenné, ha végképp eltűnne a politikai sülyesztőben. Az új Ausztria most tartja első katolikus nagygyűlését ünnepi keretekben folyt le a megnyitás . Harminc esztendős a „Reichspost“ Bécs, június 80. (A Nemzeti Újság rendes tudósítójától.) Harmincegy esztendővel ezelőtt Linzben tartották meg az osztrák katolikusok első nagygyűlésüket. A katolikus öntudat eme hathatós fejlesztési eszközének meg is volt a maga eredménye: a következő évben megindult az osztrák katolikusok második nagy központi orgánuma, amely a Vaterland mellett, majd annak megszűntével egyedül hatalmas munkát végzett a katolikus szervezkedés érdekében. Az első általános katolikus nagygyűlést nyomon követték évenként a többiek, melyeket felváltva tartottak az egyes osztrák tartományok főhelyein, legtöbbször azonban a császárvárosban, ahová a katolikus szervezkedés fonalai összefutottak. A háború és a nagy összeomlás óta most először jöttek össze ismét az osztrák katolikusok, hogy közös ügyeikről, szervezeteikről, sajtójukról, iskoláikról, szociális kérdéseikről tanácskozzanak. Tüntetés a monarchikus eszme mellett Micsoda ellentét van a régebbi bécsi katolikus nagygyűlések és a jelenlegi közötti Akkor az uralkodóház tagjai, az állam főméltóságai, a keresztény Bécs vezetősége ott ültek a díszhelyeken és a hallgatóság soraiban egy hatalmas, nagy kiterjedésű állam minden vidékéről ott voltak a vendégek, akik sokszor sok száz kilométer távolságból jöttek, nem is beszélve azokról, akik a külföld, Németország, Svájc, Holandia és mindenkor jelentős számban Magyarország katolikusait képviselték. Most az uralkodóház tagjai számkivetésben vannak és csak rejtett célzások történnek a nagygyűlésen a monarchikus eszmére, amely azonban ebben a formában is mindenkor percekig tartó tapsvihart vált ki a hallgatóságból, melynek túlnyomó többségét ugyanazok az érzelmek lelkesítik. Az állam részéről ugyan Leipel prelátus, birodalmi kancellár megjelent és részt vesz a tanácskozásokban, de a jelenleg „vörös“ Bécs egyáltalában nem vesz hivatalosan tudomást arról, hogy falai között a katolikusok képviselete tanácskozik a megmaradt Ausztria egész területiről és minden vidékéről. Természetesen amilyen mértékben megcsökkent ez a terület, olyan mértékben kevesebb a nagygyűlés résztvevőinek száma is, ha azonban jól nézzük a sorokat, azt látjuk, hogy aránylag ez a nagygyűlés jobban látogatott,, mint elődei a béke boldog időiben, talán azért, mert a közösen átélt szenvedések jobban megerősítették sokakban az összetartás szükségességének érzését. . . , És eljöttek a megcsonkult Ausztria kis területének minden vidékéről. Mint mindig, most is a hithű Tirol vezet, amely aránylag a legtöbb képviselőt küldötte, akik jellegzetes szint kölcsönöznek festői nemzeti viseletükben a nagygyűlésnek és akiknek ajakéról ma is csak a régi erővel hangzik fel őseiknek dala, melyben az ősei hegyén felajánlották országukat Jézus Szivének: „D’rum geloben unt auf’s neue Jésu Herz dir ewige Treue." lés tagja, lett, alelnökök pedig az egyes tartományok képviselői — a bécsi nuncius, Mgre Sybilig és Seipel szövetségi kancellár üdvözlő beszédei. A kancellár a kormány nevében üdvözölte a nagygyűlést és azt fejtegette, hogy a katolikus hagyományokban kell az újjáépítés munkájában részt venni. Megemlékezett a legújabb pápai szózatról is és rámutatott arra, hogy az abban kifejtett engesztelékeny szellemnek át kell minden katolikust hatnia. A család és az iskola A tulajdonképpeni tanácskozások pénteken vették kezdetüket. Délelőtt volt az első általános gyűlés, mely a család kérdésének volt szentelve és ennek megfelelően ezen nő, Stahremberg hercegnő elnökölt és főképpen nők, pedagógusok és orvosok voltak szónokai. A délutáni nyilvános ülést az iskola kérdésének szentelték és azon Ressegnier grófon kivül egy iskolaigazgató elnökölt. Végül az esti ünnepi ülést főképpen a szociális kérdéseknek szentelték. Ennek szónokai voltak Brauer németországi egyetemi tanár, Kunschak képviselő, a bécsiek szeretett keresztény munkásvezére és az elnöklő Miklas képviselő. A díszgyűlés programját művészi előadások tették élénkebbé. A nyilvános üléseken kívül már ezen a napon is több katolikus szervezet, így a katolikus főiskolai hallgatóság is tartott üléseket. Az erkélyen írta: Jurij Szolovjev A lét édes múlásban ázik. Lombtalan futnak venyiték fel. Hűvös furalmu szél cikázik Pár holt levéllel. Dermedt az erdő. Bazilálja. A köd fenékig szánt az érbe. Villan szerelmek síri árnya S örök — a béke. Mért éljek még s hordjam keresztem? Az est oly kék. Fagyos jutalmak Kisértetétől félre rezzen A puszta ablak. Kültag Miklós. Fordította. Az életmentő írta: Harsányi Zsolt Az életmentő gimnazista volt, Czege Károly, a vármegyei várnagy fia. Izmos, fehér homlokú nagy, szőke fiú volt, aki erős tekintélyt tartott a többiek között, mert bizalmatlan, pedáns természete távol tartotta, nagy testi ereje peddig megfélemlítette őket. A könyveit kék borítékba takarta és tisztán tartotta, sohasem késett ,- és mikor beíratták a tánciskolába, ott éppen olyan szorgalmasan, zárkózottan dolgozott, mint a tornaórán. Sinkovics pedig elenyésző, csenevész fiúcska volt, csúf kis arcában nagyon szép, fekete szemek ragyogtak, mint két meleg vágy. Az apja fuvaros volt. Ott álldogált az öreg Sinkovics a nagytemplom háta mögött a poros taligájával és szürke gebéjével; szürke csomó a rengeteg sárga fal tövében. Mikor tizenhárom évesek voltak, egyszer tízperc alatt valaki hátulról vonalzóval nagyot ütött a Czege Károly fejére, aztán elugrott- Mire Czege dühösen felnézett, a tettes már nem volt sehol és Czege csak a kis Sinkovicsot látta maga mellett. Nekiesett és pofonvágta. — Nem ért voltam !- mondta sírva és rémülten a kis Sinkovics —, becsületemre, nem ér voltam. — Még hazudsz is? Az erős Czege rettenetesen megverte a kis Sinkovicsot. Az apró fekete gyerek már nem is sírt, csak behunyta a szemét és tűrte megadóan a borzasztó ütéseket. Utána szép csendesen sirdogált sajgó daganataival, nem szólt semmit, de egész életére meggyűlölte Czegét. Két évig aztán nem történt köztük semmi. Két év múlva, mikor tizenötévesek voltak, egy vasárnap reggel az uszodában Czege Károly, a legjobb úszó, a búvárúszásban gyakorolta magát. Messzire bedobott egy ezüstkoronát, beugrott és a tiszta víz homokos fenekéről felhozta. A gyerekek idegenül nézték, a békésen mosakodó felnőttek mosolyogva bólogattak. De egyszer Czege retentően eltorzult arc- deal bukkant fel a vízből. Dadogva, csorgó szájjal kiáltotta el magát: — Egy halott van a víz alatt! Mindjárt felhozom! Jöjjenek segíteni. Az úszómester a nagy riadalomban káromkorba oldozta a csónakot. Az uszoda kőfalán behajló ecetfa ágain hangos békével csicseregtek a madarak és a nap szépen sütött. Czege kisvártatva felmerült azon a ponton, ahol lebukott volt. Nagy üggyel-hajjal, nyögve emelt egy testet Segítettek neki, beemelték a csónakba. A kis Sinkovics volt. Hamar jött az orvos, a parteli izgalmas csoport közepén élesztgette. Az úszómester, hogy lásson, félre tolta Czegét. A fiú visszalökte. — Mit lökdös? Engem ne lökdüssön. Én húztam ki. Aznap délben Czegéékhez beköszöntött egy siró asszony, a kis Sinkovics édesanyja. Bevezették az ebédlőbe, mert az életmentő burficskát akartak látni. Ott leborult az ebédelő Károly, előtt és a zokogástól nem tudott be-’ szólni.. Az apa Czége ,rákacsintott a nagyapára, aki rezkető fejjel kanalazta a levest. Károly pedig csak ennyit mondott: — Csak a kötelességemet teljesítettem. Egy hét alatt a kis Sinkovics felépült. Az osztályban félénken, lesütött szemmel felelt a kérdésekre és félszemmel az ajtót leste, jön-e már a Czege. Mikor pedig az erős fiú hosszú alakja föltűnt az ajtónyitásban, megszédülve, reszketve és megaláztatva odalépett hozzá, hogy megköszönje neki az életét, ahogy otthon megtanították. Czege meglepően nyájas volt hozzá. Bizonyos apád hangon kérdezte: --- Csakhogy jól vagy, nem fáj a tüdőd? — Nem fáj — felelte halkan a kicsi. — Hát ha éhes leszel a második tizpercem, csak szólj, kapsz tőlem vajaskenyeret. Aztán helyrementek. Sinkovics ugyan nem szólt a második tizpercben, de Czege önként odament hozzá, vajaskenyeret erőszakolt rá és kedvesért, nyájas nézéssel nézte, mint a gazda a moslékoló malacokat. Ettől kezdve Czege nyilvánvalóan kedvelte a kis Sinkovicsot. A kis Sinkovics pedig valósággal félt ettől a kedveléstől. Az volt a viszony kettejük között, mintha Czege egy olyan apai szeretetét akart volna Sinkovicsra erőltetni, amelytől megmagyarázhatatlanul irtózott. Az érettségi banketten Sinkovics pár percreodaült Czege mellé, néhány zavarodott szóval kötelességszerűen szóbahozta az életmentést, egy darabig idegesen fészkelődve ott ült, aztán gyors ürügyet keresett és elment az asztal másik végére. Aztán évekig nem találkoztak. Czege minisztériumi ember lett, Sinkovics pedig nem győzvén az egyetemet, egy kölcsönkönyvtár vezetője lett fix fizetéssel. Meg is házasodott, elvette a könyvkereskedő egy vidéki rokonát. Egyszer Sinkovicsék orfeumban voltak és a kis fekete ember egy hatalmas szőke úrral találkozott szembe szünet alatt. Nagy kavargás vett erőt a lelkén, diákköri emlékeinek kedvességét egyszerre érezte valami különös, névtelen tiltakozással együtt. Hangosan üdvözölték egymást. Sinkovics bemutatta Czegét a feleségének. A Reichspost jubileuma A nagygyűlés összeesik — mint már említettem — az osztrák katolikus sajtó vezető orgánumának, a Reichspost-nak, harminc éves jubileumával. A nagygyűlés minden tanácskozásánál ott sürögnek a fürge rikkancsok, akik hatalmas kötegeket szorongatnak hónuk alatt: a Reichspost ünnepi számát, melyet a nagygyűlésnek szentel és amelyben egyúttal visszapillantást vet a saját harmincéves történetére is. A hatalmas 112 oldalas jubileumi számnak magyar szempontból érdekessége, hogy mindjárt az elején Csernoch János dr., Magyarország bíboros hercegprímásának nevével találkozunk, aki a kettős ünnep alkalmával a magyar katolikusok üdvözletét tolmácsolja és kifejti, hogy Ausztria és Bécs számára a nehéz helyzetből való gyógyulás útját régi katolikus szellemében találhatja. Magyarország főpapján kívül üdvözletet mondanak a lap hasábjain a külföld egyéb képviselői is, a világegyház feje pedig, XI. Pius pápa hosszabb levélben fejezi ki elismerését a lap harmincévesmunkássága fölött. A megnyitó ünnepségek Maga a nagygyűlés a Sophiehsaalban, ebben a klaszszikus szépségű teremben folyt le legnagyobb részben. Itt voltak a nyilvános nagygyűlések, a szakosztályi tanácskozásokat pedig más és más helyiségekben tartották. Csütörtökön este volt az üdvözlő estély, melynek kiemelkedő momentuma volt a pápa levelének felolvasása, majd az elnökség megalakítása után — elnök Miklós volt államtitkár, a nemzetgyá Az egyesületeit napja A nagygyűlés mai szombati napján délelőtt 0 órakor a Zsófia-teremben volt a harmadik főgyűlés, amelyen Monsignore Handless Károly az egyházi közösség gondolatának áthevítéséről, Schmidt Vilmos dr. páter, főiskolai tanár, a katolicizmus és intelligencia viszonyáról, Monsignora Walterbach Károly müncheni szövetségi elnök pedig a tömeg vallási kríziséről tartott nagyszabású előadást. A délután folyamán a különböző egyesületek, szövetségek, ifjúsági és papi testületek tartottak gyűlést, így a Mária kongregáció, amelynek szónoka Boiss páter, jezsuita atya volt, azután az osztrák „Helmat“misszió, amelynek gyűlésén Metzger Miksa dr. és Bruckner Ferdinánd páter voltak a szónokok, az osztrák katolikus népszövetség, a katolikus ifjúsági egyesület, a katolikus legényegyesületek, a Pax című papi egyesület, a katolikus keresztszövetség, a Leótársaság, a Rátinion nevű továbbképző egyesület, stb. Rendkívül nagy közönség jelenlétében zajlott le este 7 órakor a Zsófia-teremben a harmadik ünnepi nagygyűlés, amelyen Huszarek Heinlein Miksa dr. volt miniszterelnök a katolicizmus és a modern szellemi élet címen, Kronfeder Frigyes jezsuita atya pedig a katolikus egyház világfeladatairól tartott roppant nagyhatású beszédet- Igen jelentős gyűlése volt még a szombati napnak az ausztriai katolikus főnemesek egyesületének ünnepi gyűlése, amely a Schwartzenberg-palota termeiben az osztrák mágnásvilág nagy érdeklődése mellett folyt le..