Nemzeti Ujság, 1925. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-03 / 2. szám

14 NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1915 január 3. A mezőgazdaság óvakodjék a rövidlej­ár­atú kölcsönöktől Van már kilátás hosszú törlesztéses hitelre A mezőgazdasági hitel kérdéséről az egyik legnagyobb altruista érdekeiket védő bank igazgatója, aki hivatalból a legszo­rosabb kapcsolatot tartja fenn a magyar földbirtokososztállyal, a következőképpen nyilatkozott a Nemzeti Újság munkatársa előtt: — A mezőgazdasági hM kérdésében ít­élhány olyan mozzanatra kell felhívni a figyelmet, amelyeket eddig figyelmen kívül hagytak, vagy amelyeknek, nem tulajdonítottak kellő fontosságot. A ma­gyar földbirtok, úgyszólva, tehermentes. Ez a most már a köztudatba átment megállapítás azonban csak oly értelem­ben áll meg, hogy, valóban, a magyar földbirtokososztálynak módjában volt a régi jelzálogos adósságokat letörlesz­­tenie. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az elmúlt egy-két esz­tendőben, de különösen ennek az évnek a folyamán, gazdáinknak jó része, föld­birtokuk értékéhez képest, elenyészően csekély összegű, rövidlejáratú kölcsönt vett fel, jobbára igen súlyos kamatteher mellett. A háborús kényszergazdálkodás ugyanis és az azzal járó árhatár­olás­ok, mezőgazdaságunkat az extensív termelés irányába szorították; az ezt követő és a mezőgazdákra nézve látszólag virágzó konjunktúra jövedelmét koronánk egyre gyorsuló romlása és az azzal járó maga­sabb közérdekű szempontokból hozott, pénzügyi természetű rendszabályok nagyrészt felemésztették vagy legalább­is igen nehézzé tették azt, hogy mező­gazdáink ezeket a jövedelmeket üzemi tőke céljaira tartalékolják, avagy terme­lési eszközeiknek racionális feljavítá­sára vagy pótlására használják fel. Még legjobban vezetett gazdaságaink is, ame­lyek ezeket a jövedelmeket saját üze­mükbe fektették be, kénytelenek voltak a mindenkor éppen kínálkozó pénzel­­­helyezési alkalmakat megragadni, de nem állott módjukban sem minőségileg válogatni, sem pedig egységesen átgon­dolt terv szerint eszközölni beruházáso­kat. Így állott elő az a helyzet, hogy bár mezőgazdaságunk általában mennyisé­gileg nem szűkölködik javakban, ezek a javak igen súlyos veszteségek árán mo­bilizálható holt tőkét képviselnek és tá­volról sem elegendőek arra, hogy azoknak a mai viszonyok között való értékesítése révén, a termelési eszközöknek immár elodázhatatlan pótlása és feljavítása eszközölhető, vagy a legszükségesebb forgótőke beszerezhető legyen.­­ Hozzájárul még mindehhez, valljuk be, az a körülmény is, hogy a korona­­romlási periódus e­rkölcsi kihatásai gaz­dáink egy rész­ét sem kerülték el telje­sen és így talán sok földbirtokos többet költött az elmúlt években improduktív célokra, mintsem helyes lett volna.­­ Mindezek a mozzanatok teremtették azt a helyzetet, amelyre már fentebb cé­loztam, azt ugyanis, hogy bár a magyar földbirtok értékéhez viszonyítva, úgy­szólva, tehermentes, mégis gazdaságilag egy igen tekintélyes része csak többé­­kevésbé súlyos kamatteherrel járó, rö­vidlejáratú kölcsön felvétele útján tudja megszerezni a nélkülözhetetlen forgó­tőkét, valamint a helyenként és egyes termelési ágakban sajnálatosan gyenge termés folytán mutatkozott hiányok pót­lására és a súlyos közterhek viselésére szükséges összegeket.­­ Túl messzire vezetne és talán feles­leges is annak a tagolása, hogy azok a kölcsönök, amelyekre a mezőgazdaság ez idő szerint szert tehet, miért csak rövid­­lejáratúak és miért járnak néha oly sú­lyos kamatokkal? Ezek az okok sokkal ál­talánosabbak és sokkal­­ közismertebbek, mintsem arra külön ki kellene térnem.­­Ha azonban azok az előjelek, amelyek a közelmúltban mutatkoztak, nem csalnak és ha semmi zavaró momentum gazda­sági vagy politikai téren közbe nem jön, d­­ szerény nézetem szerint mégis remél­hetjük, hogy ebben az 1925-i esztendőben sikerül immár mezőgazdaságunk részére olcsóbb kamatozású és hosszabb lejáratú hiteleket szerezni.­­ Mindez természetesen csak pillanat­nyi benyomás és távolról sem akarja azt jelenteni, mintha arra számítanék, hogy ez az olcsóbb kamatozás meg fog felelni a béke­viszonyoknak, vagy a tőkeerős nyugati államokban már ez idő szerint is dívó kamattételeknek és alig hiszem, hogy az időtartam, amelyre a hitelek talán meg lesznek szerezhetők, túlságosan hosszú lenne. — Hogy ez az enyhülés — amelynek bekövetkeztét, ismétlem, egyes zavaró momentumok hosszú időre kitolhatják, vagy egyelőre lehetetlenné is tehetik — mikorra várható, e tekintetben jóslásokba bocsátkozni mindenesetre könnyelműség és lelki­ismeretlenség volna. — Mezőgazdáinknak tehát, ha nem akar­nak hazárdjátékot folytatni, a jelen pilla­natban hiteligényeiket lehetőleg le kel­lene fokozniok és terhes, rövidlejáratú kölcsöneiket,­ a lehetőséghez­­képest,á rrészi­ben vagy­ egészben,­­megtakarításuk út­ján, vagy mindennemű feleslegük értéke­sítése révén törleszteni kellene igyekez­niük, mert ha a remélhető — de elvégre még csak a távolban mutatkozó — enyhü­lés késik, a rövidlejáratú kölcsönök ré­vén, minden gazdagságuk mellett is, át­menetileg igen súlyos helyzetbe kerül­hetnek s különösen óvakodniok kellene földbirtokosainknak attól, hogy többé­­kevésbé határozott és biztató ígéretek alapján fogjanak újabb befektetésekbe, mert bár tagadhatatlan, hogy ilyen ígé­reteknek néha talán már foganatja is volt, a legtöbb esetben azonban eddig mégis csak jóhiszemű, naiv, de hiú áb­rándnak bizonyultak és csak arra voltak alkalmasak, hogy a külföldön hamis illú­ziókat keltsenek a magyar mezőgazdasági hitelekkel kapcsolatosan elérhető nyere­ség­­lehetőségek tekintetében.­­ Végeredményben tehát a csak mező­­gazdasági hitel megoldhatóságának kér­dését optimisztikusan fogom fel, de igen kívánatosnak tartanám, ha addig is, míg ez a megoldás lehetővé válik, gazdáink tiszta tudatára ébrednének annak, hogy rövidlejáratú hitelekkel a régi hosszú­­lejáratú kölcsönöket teljes mértékben he­lyettesíteni nem lehet. Ezeket a hiteleket oly célokra, mint amelyekre csak a hosszú­­lejáratú kölcsönök alkalmasak, felhasz­nálni nem szabad. dd­atot vetette fel, hogy az érdekképvi­selet olvadjon be az OMKB-ba. Ennek a csoportnak, amely a fúzió­­ mellett kar­doskodik, Rotter Zsigmond az egyik vezetője. Mivel az OMKE inkább a de­­tailkereskedők egyik érdekképviselete, érthető, hogy a Magyar Kereskedelmi Csarnok tagjainak legnagyobb része, amely nagykereskedőkből áll, hallani sem akar a tervről, annál kevésbé, mert az érdekképviselet nagy értékekkel, ki­tűnően berendezett klubhelyiségekkel és egyéb javakkal rendelkezik. Megkérdez­tük a fúzió hírével kapcsolatban a Ke­reskedelmi Csarnok vezetőségének egyik tagját, aki a következőket mondotta ne­künk: — Hallottunk mi is erről a fúziós hír­ről, amelyet azonban csak egy kicsiny csoport lanszíroz, anélkül, ahogy komo­lyabb alapja volna a dolognak. A Keres­kedelmi Csarnoknak kitűnően beszerve­zett tisztviselői kara van, az érdekkép­viselet minden tekintetben megállta a helyét, sok akciót küzdött ki eredmény­nyel és így semmilyen momentum nem indokolja az Omkébe való beolvadást. Sőt ellenkezőleg, érdekeink egészen má­sok, hiszen éppen ezért alakítottuk meg mi magunk annak idején az Omkét. Meg­nyugtathatom az érdeklődőket, a Keres­kedelmi Csarnok többsége nem lát semmi okot fennforogni, hogy az eddigi helyze­ten változtasson. Ez különben ki fog de­rülni a csarnok áprilisi közgyűlésein, amelynek állásfoglalása egészen bizo­nyosan egyöntetű lesz. Több nyilvánosságot a külföldi kölcsöntárgyalásoknál Mit akar ez Ethelbarga Sindicate' — A kül­földi tőke érdeke a nyilvánosság A mezőgazdasági többtermelés céljait szolgáló hosszúlejáratú kölcsönök ügyé­ben most vannak folyamatban igen fon­tos tárgyalások. Agrárország lévén, döntő kérdés ránk nézve, hogy milyen kölcsönt hívunk, milyen kamatot fize­tünk utána és milyenek a feltételek. Zsákba­macskát nem vehetünk, ismeret­len terhekkel nem akarunk számolni és ezért a legfontosabb az, hogy megbízható kezekbe legyen letéve a kölcsönök ügye­l és a magyar mezőgazdaság érdeke az egész vonalon biztosíttassék. Több kedvező angol ajánlat érkezett Magyarországba. Egyik intézetünk, a Magyar Földhitel­intézet egyenesen Londonnal kérésért kapcsolatot és Koós Zoltán vezérigazgató kedvező eredménnyel érkezett vissza. De jött egy újabb ajánlat a napokban Ethelburga Sindikate Ltd. részéről is. Előrebocsátva azt, hogy az angol tőke jelentőségét reánk nézve mindenképpen elismerjük, mégis tudni kell, úgy gon­doljuk, a­­tárgyalások előtt azt, hogy ennek az Ethelburga Sindikate nevű társaságnak kik a londoni partnerei, milyen társaságban akarja megkötni az üzletét a magyar mezőgazdákkal. Nem akarjuk megnehezíteni, sőt megkönnyíteni szeretnénk az angol tőke útját szegény országunkba, éppen ezért azt hisszük, már az üzlet realizálása érdekében is nem lehet értelme a titkolódzásnak, amelybe ez a társaság ajánlatát burkolja. Hír a Kereskedelmi Csarnok és az OMKE fúziójáról A Kereskedelmi Csarnok többsége a fúzió ellen A Magyar Kereskedelmi Csarnok fő­titkárának hirtelen elhunyta a csarnok egy kis csoportjának körében azt a gon­ Ausztriában legalább 30 schilling névértékűnek kell lenni a részvényeknek A részvények kötelező összevonása nagy­­fialmat kelt az osztrák gazdasági életben Az osztrák kormány most bocsátotta a nyil­vánosság elé az arany mérleg bevezetéséről szóló törvényjavaslatot, amelynek egyes ren­delkezései nagy izgalmat keltettek az osztrák gazdasági körökben. Különösen az a leglénye­gesebb intézkedés okozta az izgalmat, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése után Ausz­triában minden részvénynek legalább 39 shil­ling vagyis 300.000 korona névértékűnek kell lennie. Ez annyit jelent, hogy minden rész­vénytársaságnak nagymértékű részvényössze­vonást kell végrehajtania, ha vagyonának fel­­értékelése után nem tud akkora vagyont fel­mutatni, hogy abból a részvények névértékét 80 schillingre fölemelheti. A fölértékelt vagyont úgy kell alaptőkére és tartalékalapra osztani, hogy a bankok és biztosítóintézetek a vagyon­nak legföljebb a felét, a többi vállalatok pe­dig a vagyon egyharmadát fordíthatják tarta­lékalapra. A felértékelés kötelező és a shilling­­valuta életbeléptetésekor ezen az alapon meg­nyitó leltárt és mérleget kell készíteni. A rész­vénytőke 90.090 shillingnél nem lehet kisebb. Ha a felértékelés után egy részvényre több jut 150 shillingnél, új részvényeket kell ki­bocsátani és a részvényesek között ingyen szétosztani. Más esetben új részvényeket kibo­csátani nem szabad. A kisebbségek védelmére a javaslat azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az alaptőke negyedrészének tulajdonosai a postatakarékpénztártól a sérelmes határozat felülvizsgálását kérhetik. A javaslatot, amely sok izgalmat keltett, azért tették közzé, hogy az érdekeltségek megjegyzéseiket megtehessék. Nincs vásárló az értéktőzsdén Az új esztendő sem hozott változást a tőzsde forgalmában, sőt az üzleti tevékenységben az elmúlt év utolsó napjához képest határozott visszaesés mutatkozott. Bár az alaphangokat jó volt, a kötések száma a spekulációnak az üzlettől való tartózkodása miatt a minimumra csökkent, olyannyira hogy még a favorizált vezetőértékek piacát is csaknem teljesen el­hanyagolták. A külföldi piacokról szintén ü­z­­lettelenséget jelentettek s emiatt a spekuláció még tartózkodóbb lett. A tőzsdeidő vége felé rövid időre megélénkült a kereslet, azonban ez kizárólagosan csak néhány értékpapírra szorítkozott. A tőzsde közönsége nagy figye­lemmel kísérte a Körösbányai fa piacát, ahol ma 4000 koronával jegyezték már az össze­vonás idején százezer koronával jegyzett rész­vényt. Feltűnést keltett a tőzsdén a textil­vállalatok piacának üzlettelensége. A pénz­piacon a fizetés és a rendezési nap egybeesése élénkséget idézett elő és a kora délelőtti órák­ban a pénz iránt meglehetősen élénk volt a kereslet, később azonban, amikor a giróban minden fennakadás nélkül megtörtént a lebo­nyolítás a pénz kamata olcsóbbodott, de akkor már olcsóbb kamat mellett sem lehetett a pénzt elhelyezni. A giróban mintegy 120 mil­liárdnyi forgalmat bonyolítottak le. Az utótőzsdén a forgalom rendkívül szűk keretek között mozgott. A prolongált és az azonnali átvételre szóló üzletek között alig volt különbség. Élő­ Külföldön tovább javult a magyar korona A külföldi pénzpiacokon a magyar­ok javulása folytatódott. Zürichben negyedre javult a magyar korona, úgy hogy m­ás osztrák korona már csak egy és fél ,pe drágább a magyar koronánál. Bécsben szá­­ronánkint 40 osztrák fillérrel javult a­­ pesti kifizetés, amely most 2,30 osztalék kői­val áll 100 osztrák korona árnivója felett, Mában a budapesti kifizetés kissé csökken effektív korona azonban javult. Zürich, január 2. (Zárlat.) Budapest 0.06 (nyitás 0.0070%), Berlin 122.25, Bécs 0 Prága 15.45, Varsó 99.—, Belgrád 7.92%, S 3.75, Bukarest 2.65, Milano 21.65, Madrid Paris 27.85, Brüsszel 25.62%, London 24 Newyork 513.—, Amsterdam 207.90, Bécs, január 2. Devizapiac. (Zárlat.) B­pest 0.9730—0.9710, Berlin 16855—16955, P 2143—2153, Belgrád 1101—1105, Bukarest 366, Milánó 2992—3004, Paris 3857—3873, Zi 13840—13890, London 336900—337S00, New 70935—71185. — Valutapiac: magyar ke 0.95—0.S62 Prága, január 2. Devizapiac (Zárlat­) : pest 0.0159—0.0179, Bécs 0.0468—-0.0488Wél­­in 807—811, Bukarest 17.10—17.70, Belgrád —52.70, Milanó 143—144.50, Zürich 66.25—­ Paris 184.25—145.75, London 16080—16220, york 3390—3420. — Valutapiac: magyar ke 0.04571 %—0.0477%. fordult jegyzések: (Zárójelben a profot jegyzések): Magyar Hitel 512 (517), Új Magyar 40 (41), Hazai 147 (147), Ingatlan (250), Leszámítoló 70 (71), Osztrák Hitel (102), Kereskedelmi Bank 1215 (1225), Ál­mos Bank 15, Általános Takarék 138 (140), Hazai 3480—3490 (3500), Borsod-miskolci (220), Első Budapesti Gőz 148 (150), Pesti tória 280 (285), Kohó 415—420 (110), Által Kőszén 3350 (3375), Salgó 558 (564), Úrik 935 (940), Athenaeum 98 (100), Pallas 8 (89), Fegyver 1080 (1100), Ganz-Danubius (3615), Ganz Villamos 1620 (1650), Lant (142), Magyar Acél 220 (225), Rimámul 141-142 (142-143), Lámpa 150 (152), Ma Cukor 2550—2560 (2575), Georgia 415 (418), 900 (910), Részvénysör 385 (390), Kartor (108), Danica 104 (105), Német Mezőgazdi 150 (132), őstermelő 235, Gumi 286—287 , Nasici 2325-2330 (2350), Búr 150 (152), Növi (172), Tröszt 172.5 (173.5), MFTB 255 (257) Este a bankközi magánforgalomban teljesen is tolt az üzleti tevékenység, sőt még név­árfolyamok is csak egy-két vezetőértéknél bukák ki. A Magyar Hitelt 515, a Fér­­halmi Bankot 1220, a Földhitelbankot 26­ Ingatlanbankot 244, a Festi Hazait 348. Általános f1 őszénél 3355, a Salgót 562, a­­ Danubiust 3590, a Ganz Villamosságit 16­ Fegyvert 1075, a Georgiát 416, a Magyar rőt 2572, az Egyesült Izzót 900, az Ostert 330, a Nasicit 2330, a Levantét 200, a Nevdi ,a Trösztöt 173 koronával jegyeztél­. Hivatalos valuta- és deviza árfolyamok Január 2. A Magyar Nemzeti Bank jele­ a deviza-lilíringről: Osztrák korona, Bécs 3 —1,0260, cseh korona 2174—2194, Prága 2 2206, dinár 1106—1126, Belgrád 1126—1132, 527—533, Szófia 532—534, lei, Bukarest 376- lira 3048-3078, Milano 3068-3084, fri frank, Paris 3954—3974, belga frank, 3612­ Brü­sszel 3642—3660, svájci frank 14.085—1 Zürich 14.185—14.255, angol font 344.000—34 London 345.000—347.000, dollár* 72.320—7 Newyork 72.770—73.150, holland forint 29. 29.410, Amsterdam 29.490—29.640, dán­ia 12.635—12.765, Kopenhága 12.835—12.905, korona 19.360—19.510, Stockholm 19.610—1 norvég korona 10.815—10.975, Krisztiánia 3 —11.075, Billió­n. márka 17.110—17.260,­­ 17.310-17.400. * 5 dolláros bankjegynél kisebb dolláré­tek 72 220—72.900. Egy aranykorona (a londoni de pénzárfolyamán számítva) 15583­4 pirkorona (a dollár pénzárfolyamán mltva) 14.759­­/1 papírkorona. Külföldi értékpapírpiacok Bécs, január 2. A heti zárlat és az él miatt a spekuláció realizált s ennek kere­tében az irányzat ellanyhult. Néhány ma és cseh érték erősen ellenállott a lanyhí­nak. (Záróárfolyamok): Wiener Bank­ 113­5, Pesti Kereskedelmi Bank 1180, Os­hitel 167, Magyar Hitel 498, Magyar Jel­ 69, Magyar Leszámítoló 68, Áramvasút Déli vasút 56.4, Koburg 47.5, Rima 138,­­ 549, Általános Kőszén 3260, Magyar Hof 128, Magyar Vagon 56, Magyar Cukor Magyar Vasutforgalmi 233. A Körösbányai nagy áresése. A tőzsde is nagy izgalommal leste a Körösbányai á­rulását, mert attól tartottak, hogy újabb zuhanás következik be. Tényleg így is mert ma sem jelentkezett vásárló köri nyaka és csak nagynehezen volt egy pár !

Next