Nemzeti Ujság, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-195. szám)
1927-08-02 / 173. szám
2 ------- ~ '/, lapokat, meggyőződhetett...még azok a sajtóorgánumok is, amelyek föltétlen barátai a kisamtaint-alakulásnak, nem vonják kétségbe a trianoni béke igazságtalanságait és a lord Rothermere által leszögezett tényeket, hanem csakis a béke fenntartása okából ellenzik a revíziót. Szerintük Európa jelenlegi viszonyai közt opportunusabb változatlanul hagyni a meglevő helyzetet, mint hozzányúlni a határok kiigazításához. Így okoskodott a „Times“ is, amelynek a fejtegetését Prága riadó örömmel reprodukálta, de óvatosan kihagyta belőle azokat a sorokat, amelyek az utódállamokat hibáikra figyelmeztetik, többek közt arra, hogy Csehszlovákia nem tudta megnyerni a magyar kisebbséget és túlteng nála a militarizmus, mely semmiesetre sem előnyös az állam hitelére. Ha Benest és a cseheket kielégíti az európai közvélemény magatartása, készséggel állapítjuk meg, hogy most az egyszer feltűnően kisigényűek. Mi másképp látjuk lord Rothermere akciójának a hatását. Látjuk, hogy egész Európában fölébredt a figyelem a trianoni szerződés következményei és a nemzeti kisebbségek helyzete iránt. Látjuk az igazságérzés megmozdulását és egyúttal a jövő eshetőségeinek komoly mérlegelését. És mindezek láttára megerősödik bennünk a meggyőződés, hogy végül az egész európai közvélemény csatlakozni fog nemes angol barátunknak az igazi béke és a nyugalom biztosítása érdekében megindított akciójához. Ki is és mennyit keresztett a bécsi fiorrontásokon? Bécs, augusztus 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A vasárnapi bécsi lapok érdekes adatokat közölnek arról, hogy a bécsi véres események idején, kik voltak azok, akiknek sikerült hasznot húzni az eseményekből. Ezekből az adatokból kiderül, hogy az egyetlen lap, amely az izgalmas napokban megjelenhetett, a szociáldemokraták „Mitteilungsblatt“-ja volt, amely ötször jelent meg, mindannyiszor 500 ezer példányban és mindannyiszor hamarosan elkelt. A kiadóhivatal ingyen adta át a lapot a rikkancsoknak, akik négy garast szedtek a terjesztésért. Bevételük 1CO.OOO schilling volt. Minthogy autót sehol sem lehetett kapni, egy-egy autó, amely vállalkozott arra, hogy magával vigye azokat, akik Bécsből menekülni akartak, óriási árat követelt. A külföldiek, akik július 15-én éjszaka autón menekültek a Semmeringre, a szokásos 200 schillig helyett 5000 schillinget fizettek az útért. Pozsonyba az út 60 helyett 200—300 schillingbe került. A véres események szép keresethez juttatták a virágkereskedőket is. Az 57 polgári áldozat temetésén 466, a rendőrség áldozatainak temetésén 58 koszorút helyeztek a sírokra. A virágkereskedők bevétele körülbelül 50.000 schillingre becsülhető. Rekordbevételük volt a temetést megelőző napokban a koporsót készítőknek is, akik körülbelül 25.000 schilling áru koporsót szállítottak. KÍIAdIÉHÍIÍ kötetei a katolikus hit tudományos megalapozását korszerű, könnyen érthető és mégis szakszerű módon ismertetik. Eddig megjelentek : III. Bangha Béla S. J.: Jézus istenségének bizonyítékai Műveit olvasóknak és hitvédőknek való. Ara____1.70 IV. Bangha Béla S. J.: A katolikus egyház krisztusi eredete Megkapón s érdekesen fejtegeti az Egyház krisztusi alapításának érveit. Ara fűzve____2.30 Kötve _ _ 2.501 Rendelhető a Központi Sajtóvélglatnál. Honvéd-2. 10.8 NEMZETI ÚJSÁG Kezd, 1927. augusztus 1. _ Az utolsó adómentes építkezések A főváros magánépítési bizottsága még szombaton délben összeült, hogy az építkezési engedély iránti kérelmeik felett döntsön. A bizottság ezúttal kivételesen szombaton tartotta meg ülését kedd helyett. Kedd ugyanis már augusztusban van és július 31-én járt le az a terminus, ameddig a kormány harminc évi adómentességet biztosított új építkezésekre. Több mint 300 kérvény várt még elintézésre és nem is sikerült mind elintézni. Akiknek a szombati ülésen a bizottság az építési engedélyt megszavazta, azok ideiglenes építési engedélyt az elöljáróságokon soron kívül kaptak, hogy az építkezést megkezdhessék és így az adókedvezménytől el ne essenek. A bizottság a szombati ülésen a következő építési engedélyeket adta ki: Irányi Lajosnak a Mária Terézia tér 15. szám alatt hatemeletes házra, a Budapesti Ingatlanforgalmi rt.-nak a Margit-körúton hatemeletes házra, a Horthy telepnek a Böszörményiutón társasházra Kari Bélánénak a Tátrai utcában négyemeletes házra, Budai Goldberger Leónak a Vörösmiarty tér 4. szám alatt hatemeletes házra, Sebő Simonnak a Fillér utcában emeletes bérvillára és még több földszintes családi házra, ráépítésre és átalakításra. A le nem tárgyalt kérvények ügyében úgy döntött a bizottság, hogy ezeknek a kérvényeknek későbbi tárgyalása után is, ha a bizottság az építési engedélyt kiadja, július 30-iki dátummal fogják keltezni az engedélyt. A háború óta felére csökkent Budapest tejfogyasztásának fejadagja Írta: Dréhl Imre népjóléti államtitkár A drágaság elleni akció, illetve az ezzel kapcsolatos vizsgálódások során egy szomorú bizonyságra vagyunk kénytelenek szert tenni: arra a tapasztalásra, hogy a háború óta Magyarországon a tömegek táplálkozása úgy minőség, mint főképpen mennyiség tekintetében alaposan leromlott és ezen a téren még ma sem helyezkedtünk vissza a korábbi keretek közé. A fogyasztóképesség csökkenését mi sem mutatja jobban, mint az egyik igen fontos cikk, a tej fogyasztásának hanyatlása, holott az orvostudomány modern irányzata egyre nagyobb teret óhajtana juttatni a tej és tejtermékek fogyasztásának, főképpen azok gazdag vitamin-tartalma miatt. Verzár professzor szerint „az alföldi nagy gyermekhalandóság, a sok angolkóros megbetegedés, a feltűnően csúnya, rossz növésű, görbelábú ember alkalmasint azzal függ össze, hogy az Alföldön sem az anya nem kap bőven vitaminokat, sem a gyermek a csecsemőkor után tejet. A társadalompolitikai értekezlet, melyet Vass József népjóléti miniszter úr az elmúlt év őszén összehívott, a tejkérdést éppen az én elnöklésemmel tárgyalta és ekkor bőven volt alkalmunk, hogy az idevágó, meggondolásra késztető adatokat a legkiválóbb szakemberek előadásában megismerjük. Megtudtuk, hogy bár orvosi szaktekintélyek általában megegyeznek abban, hogy gyermekeknek napi egy liter, felnőtteknek körülbelül félliter tejet kellene fogyasztaniuk, ez időszerint Magyarországon csupán 0,2 liter esik egy főre naponként, alig fele a háború előtti fogyasztásnak, Budapesten pedig csak valamivel több. Ennek a csökkenésnek nyilván ugyanaz az oka, mint általában a fogyasztás minőségi és mennyiségben hanyatlásának: a jövedelmek csökkenése semmiesetre sem az, hogy a tejtermékek feldolgozói elvonják a tejet. Ennek semmi értelme nem volna, mert hiszen sokkal célszerűbb és kifizetődőbb a tejet eladni, mint a tejtermékeket. Semmi kétség, hogy tejfölös mennyiségben kerül a piacra és áll egyébként is rendelkezésre, nagyobb mennyiségben, mint amennyit a közönség fölvenni képes, sőt a Fővárosi Tejhivatal adatai szerint a tejfelhozatal nemcsak eléri, hanem meghaladja a háború előttit. Ezzel szemben, mint mondottam, a tejfogyasztás fejenkénti átlagban a fele annak, ami a háború előtt volt. Egészen kétségtelennek látszik ezek után, hogy a tejfogyasztás a kívánatos mértékben azért nem emelkedik, mert most az emberek nagyobb tömege nem tudja megfizetni a tej árát. Amilyen mértékben olcsóbbá válnék a tej, olyan mértékben növekednék a fogyasztás, a tejkérdés ezen a ponton kapcsolódik bele a drágaság ellen most folyó kormányakcióba, amely éppen most érkezett el ennek a kérdésnek a megvitatásához is.Az akció egész folyamán többször kellett azzal a szervezetlenséggel találkozni, mely egyes cikkek piacát jellemzi és drágítja az élelmiszereket anélkül, hogy ebből akár a termelőnek is haszna volna. A legfeltűnőbb az a távolság, mely a termelőt, a közvetítőt és a fogyasztót egymástól elválasztja és ezzel megnehezíti az árak egyszerű és természetes kialakulását. A drágító okok között szerepel elsősorban az a körülmény, hogy maga, a tejtermelés mennyiségileg meglehetősen nagy ingadozásoknak van alávetve. Nyáron gyakran erős túltermelés mutatkozik, télen nem egyszer lényeges visszaesés. Egy előterjesztett javaslat szerint ezeket az ingadozásokat, illetve azoknak hatását csupán a tejtermelő gazdaságoknak országos szervezésével lehetne ellensúlyozni, amint hogy a tej értékesítésében mutatkozó aránytalanságok és szélsőségek is csupán a szervezetlenségre vezethetők vissza. Azok a módok, ahogyan a gazdáknak a szempontjából sem megfelelő és megfosztja őket attól, hogy áraik megszabásánál szilárd bázison mozogjanak, akár ha évi kötésre adják el termékeiket, akár ha a budapesti vásárcsarnok árjegyzéseit veszik alapul, vagy ha egész évi tejtermelésüket úgynevezett árverésen értékesítik. Még helytelenebb az a rendszer, amely szerint a termelőknek fizetendő tejárat a Budapsten eladott értékesítési árának egy bizonyos hányadában állapítják meg. . . Ugyanez a szervezetlenség mutatkozik bizonyos tekintetben az értékesítés tekintetében is. Mihelyt valamivel kevesebb tejet hoznak Budapestre, a piac máris rendkívüli érzékenységgel reagál erre és az árak felszöknek, mihelyt pedig némi árufelesleg mutatkozik, a gyengébb kezek mértéktelen árleszállítása teszi a helyzetet bizonytalanná és ingadozóvá. Károsan hat Budapesten főképpen a tej eladásával foglalkozó vállalkozások nemcsak szervezetlensége, hanem kiélesedett versenyei is, holott általában azt hihetnők, hogy az éles konkurencia csak olcsóbbodást idézhet föl. A valóságban a tejüzem viszontelárusítójának magasabb eladási jutalékot fizet, mint amennyi rendes körülmények közt indokolt volna. Versenyeznek abban, hogy viszontelárusítóiknak kamatmentes készpénzkölcsönöket folyósítanak, bolt-, házbémegtérítéseket adnak stb. Csupa olyan ok, mely közrejátszik a tejárak kialakulásánál, holott, mint mondottuk, igazán mindent el kellene követnünk, hogy főképpen a tejet minél nagyobb tömegek számára tegyük minél nagyobb mennyiségben történő fogyasztásra hozzáférhetővé. Kezdenek kibontakozni egy olyan elgondolásnak a körvonalai, amely főképpen úgy a termelőknél, mint audapesti kereskedelemben és a kettőnek egymáshoz való viszonyában mutatkozó szervezetlenséget volna hivatott kiküszöbölni és ezzel együtt ennek az árak alakulására gyakorolt hátrányos befolyását. Bennünket a tejtermelés és értékesítése csupán a drágaság problémájának szempontjából érdekelhet és ebből a szempontból óhajtanánk mindent elkövetni, hogy a mai, gyászos 0,2 liter napi tejátlag a jövőben vigasztalóbb eredménynek adjon helyet. Csak azok a levelek vesznek el, melyekre feladó saját címét nem irta fel és így azokat a posta mint kézbesithetetleneket vissza nem adhatta. — Ajánlott levelét felbélyegezve levélszekrénybe is bedobhatja. Feladóvevényt utólag díjtalanul kaphat annál a postahivatalnál, mely a levélszekrényt kiüríti. Egy ember, akinek jó orra volt... Nem cyranói értelemben, hanem úgy, hogy előre megérzett bizonyos bekövetkezendő eseményeket és ennek megfelelően cselekedett. H. J. magasrangu postafőtisztviselő még a háború előtt kiházasítási biztosítást kötött újszülött leánykája javára. A díjakat mindenkor a legpontosabban befizette a háború alatt, sőt a forradalmi időkben is, amikor pedig nagyon sokan a „most már úgyis minden mindegy“ álláspontra helyezkedve, ilyen természetű kötelezettségeiket elhanyagolták. H. J. azonban teljes mértékben méltányolta a biztosítás óriási jelentőségét és szeretett leánykájának sorsát minden eshetőségre biztosítani kívánta. Mikor hazajött a harctérről és látta az itthoni felfordult állapotokat, rosszat sejtett. Attól tartott — és amint a következmények megmutatták, teljes joggal — hogy a lábrakapott és a minden józan álláspontot kíméletlenül letaposó demagóg politika erősen, meg fogja rázkódtatni a magyar gazdasági életet is. Látta, hogy a drágaság napról-napra emelkedik, a pénz vásárló ereje pedig csökken. Félt, hogy a leánya javára kötött biztosítás értéke devalválódik és így a kitűzött cél — leánya jövőjének biztosítása — nem lesz megvalósítható, dacára annak, hogy a befizetések nagy része még teljes értékű aranykoronában történt. Nem habozott tehát, hanem nyomban felkereste a Gazdák Biztosító Szövetkezetét (IX., Üllői út 1.) és tanácsot kért. Az intézetnél azt javasolták, hogy amennyiben aggályai vannak a magyar valuta sorsát illetőleg, változtassa át a koronában megkötött ügyletet dollár biztosításra. A főtisztviselő szót fogadott és ettől az időtől kezdve ennek megfelelően fizette a díjakat is, amelyek egyébként csak egészen lényegtelenül tértek el a korábban fizetett díjtól. Rossz sejtelmei — amint tudjuk — valóra váltak, mert a korona értéke irtózatos mélységbe zuhant. Nem tudott eléggé örvendezni azon, hogy okos előrelátással sikerült idejekorán elhárítania családjáról a leselkedő veszedelmet. Az öröm annál nagyobb volt, mert leánya ebben az időben már menyasszony volt, egy kiváló fiatal orvos márkája és az intézet által kifizetett dollár-biztosításból futotta bőven lakásra, kelengyére, berendezésre. Ki tudja, hogy a rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között meddig kellett volna várnia a fiataloknak, vagy egyáltalában lett volna-e valami a házasságból, ha a főtisztviselő úgy, mint a legtöbben ebben az időben, elhanyagolja leánya biztosítási ügyét. Bekövetkezett a szörnyű devalváció és ezzel kapcsolatban az életbiztosítások elértéktelenedése, ami olyan sok családnak szerzett és szerez keserű perceket, de amely épannyi gondot és kellemetlenséget okozott és okoz a biztosítási vállalatoknak is, mert az egész ügy ódiumát elsősorban beleik kell viselniük, holott nyilvánvaló, hogy époly szenvedő alanyai a nagy gazdasági debacle-nak, mint a magánfelek, hiszen tőkéiknek jelentékeny részét kénytelenek voltak hadikölcsönbe fektetni. Németországban a biztosított felek nem elégedtek meg azzal, hogy vagyonuk roncsain keseregtek és a valorizációt sürgették, amire természetesen szükség van, hanem a márka stabilizálásával egyidejűleg biztosított tőkéiket a tényleges helyzetnek megfelelően felemelték. Mussolini ellenzi az osztrák „Abschluss ”-t és a dunai konföderációt Róma, augusztus 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mussolini a minisztertanács mai ülésén hoszszabb nyilatkozatban vázolta a hivatalos olasz álláspontot a legutóbbi bécsi forradalmi eseményekkel szemben. Többek közt ezeket mondotta: — A bécsi forradalom ismét aktuálissá tette azt a kérdést, vájjon Ausztriának tényleg meg van-e a létjogosultsága ahhoz, hogy független állam legyen. Ez a kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Ismét felvetődtek a régóta ismert javaslatok, a dunai konföderáció, valamint a csatlakozás terve.. Kézenfekvő, hogy a két megoldás közül egyik sem egyeztethető össze a fennálló szerződések tiszteletben tartásával s egészen világos, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása Európa térképét óriási mértékben megváltoztatná s lerombolná a versaillesi és a st. germaini békeszerződésekben kijelölt politikai határokat. Olaszország mindezekkel a tényekkel szemben egy jottányit sem változtat eddigi álláspontján. (1.) Éj Strandra megy ! Hs használja a valódi világhírű Dr. Morisson raja szőrteRenStőt ! mely kiirtja a kellemetlen és felesleges haj- M ípg szálait 1 ^ Ara P 2.40 Kapható patikában, drogériában IBS