Nemzeti Ujság, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-12 / 183. szám
VASÁRNAPI KRÓNIKA ■ 1. ' . ,, / Vannak tárnák, amelyek, úgy látszik, végig kisérik az embert az egész életen. Ha néha-néha némi retrospektív szemlét, tartok az írásaimon, észreveszem, hogy bizonyos motívumok szinte évről-évre visszatérnek, mint egy Wagner-operában. Refrainek ezek és rímek : vannak ilyenek az ember egész gondolkodásában, képzeletében, idegrendszerében és vérmérsékletében. Az egész életében. Ne mondjátok ezeket rögeszméknek. Például házépítés, pirostetős kúria, öreg fáktól árnyas park... az egyéni életemben; szép kis vidék város, városrendezés, öreg kolostorok... a közdolgokról való gondolkodásomban. Vagy bánom is, nevezzétek ezeket rögeszmének. Azt hiszem, akinek nincsenek rögeszméi, annak lelki élete sincs. Én nem tudok a városban anélkül sétálni, hogy házakat ne bontsak, tereket ne szabályozzak, fákat ne ültessek, palotákat, középületeket, kutakat, szobrokat ne emeljek, hogy, ne képzeljem vissza a múltat és ne csináljak történelmi rekonstrukciókat. Történelmi rekonstrukciók..., bizonyos, hogy ez vezetett rá a történeti regények írására... ez ébresztette fel bennem a tradíciók tiszteletét, ez tett a múlt csodálójává és például a középkor fanatikus rajongójává... Ha a Margitszigetet nézem, a Nyulak szigete jut az eszembe, donjonjával, öreg kolostoraival, templomos lovagjaival, apácáival és a király vadaskertjével. Az egész halk, primitív, romantikus, középkori életével, idillikus szépségével és naiv bajával. Bevallom, a Margitsziget jövője kevésbbé érdekel, mint a múltja. Vagy ez csak azt jelenti, hogy már szívesebben nézek hátra, mint előre! Kissé korán volna. Nem. Már húszesztendős koromban is ilyen voltam. Történelmi rekonstrukciók ! Nemcsak művészetben, de intézményekben is. Nem hiszem, hogy ez ellentétben volna a haladással. Nézzük meg csak az angolokat ! De ezt mindenki tudja. Azt már kevesebben, hogy a franciák sem adják alább, ha tradíciókról, mégpedig külön faji és nemzeti tradíciókról van szó. A németekről nem is beszélek. Salzburg, Nürnberg... nem is kell más példa- Tradíció és nacionalizmus.. ez a két legszebb erénye minden európai népnek. Ez az, amit Amerikában például nem ismertek egész a XIX. század végéig. Most már ott is elhatalmasodott a lelkeken. Az Egyesült Államok polgára — amerikai értelemben — a legnacionalistább ember a világon. Most már Amerikában sem lehetne megcsinálni Pánamerikai, Kanada és Mexikó miatt lehetetlen. Történelmi rekonstrukció és nacionalizmus ! Ez nincs ellentétben sem a humanizmussal, sem a természettudományok és technikai haladás törvényeivel. Az angol külügyminiszter repülőgépen megy a Népszövetség gyűlésére, de az angol parlament határozat, érvénytelen, ha az elnök nem gyapjúzson ülve hirdeti ki a határozatot. Röge ne ez ! Legyen. De ezek a rögeszmék szik a nemzeteket halhatatlanná. Nacionalizmusainak ennek a princípiumnak olyan sik és finom esztétikai és lélektani inzekvenciái, amelyeknek semmi köze a politikához, társadalmi és gazdaság élethez, modernséghez vagy konzervizmusfooz, elvi és világnézeti harcok, erkölcsi vagy dogmatikus felfogások!... Vannak gyengéd dolgok, amelyehz azért ragaszkodunk csak, mert unak vagy voltak. Mert szépek és meghók. Mert a mienk. És ezekre a dolgok: gyakran heves vágyódással gondolni és visszakívánjuk az életünkbe, mert szebbé és öntudatosabbá teszi és remel bennünket és büszkévé tesz. Még kor is, ha nekünk egyénileg nincs is bele más hasznunk, mint hogy egy óimás? beteljesedett. Mindez eszembe ott, hogy néhány napra elbújtam a idai hegyek közé s beleéltem magamat a magyar középkorba. Az hiszem, többé hasem megyek át Pestre. A fülledt, szarű, sötét és piszkos utcáktól irtózom, négyemeletes, hulladozó vakolatú, sár ablakos börtönöktől félek, meggyűlöli a liftet, a gáz szagú előszobákat, a kávéházak gőzölgő, penetráns levegőjét... bizonyos, hogy most már örökre itt maradok Budán, a hegyek között, ahol királyok és királynék nyaraltak hajdanra s magyar szerzeteseknek s török nagyuraknak volt paradicslmkertje szanaszét a hárshegyi, óbudai, sassadi, nyéki dombokon. Igen, itt maradok a.Badorhegyen, ahol valamikor a pálosok kolostora volt... A pálosok! Ez az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend. Királyok, főurak, egyszerű iparos- meg kereskedőcsaládok becézgették, megemlékeztek róla végrendeletükben, elhalmozták alapítványokkal, ajándékokkal, ide temetkeztek ájtatos főemberek és ide jártak a mindig zugó, vigasztaló hús hárserdők közé gyónni és vezekelni a bűnösök. Ők a könnyeiket és fájdalmaikat ajándékozták a magyar barátoknak. Mátyás király korában, a XV. század végén egész város volt ez a Szent Lőrinckolostor. Ma is elérzékenyülök, ahogy ezt a vidéket járom. Oda képzelem a Béla kútját ragam elé, szemben a vörös hárshegyi mészkővel épült zárdatemplommal. A kút körül, amelynek néhány kőtörmeléke még ma is látható, Dénes testvér, a legrégibb magyar szobrász foglalatoskodik vésővel és kalapácscsal. Körülötte olasz és dalmata szobrászlegények, kőfaragók, festők és kőmívesek serénykednek. És hallgatom a beszélgetéseiket... Nem is megyek vissza többé soha Pestre... ... Most veszem észre, hogy három vagy négy esztendővel ezelőtt csaknem szó szerint ezt írtam egy budai nyaralásom után. A hangulatok visszatérnek, — refrainek és rímek — az ember nem változik, vannak az embernek örök illúziói, amelyek végig kísérik az egész életen, így jutottak eszembe újra a magyar pálos-szerzetesek. III. Volt időm ott fenn a királyok és királynék régi nyaralóhelyén régi könyvekben böngészni a pálosok után. Régi, primitív, dadogó írások, tele végtelen szeretettel, vágyával a történelmi rekonstrukcióknak és a világegyház keretén belül is érvényesülő nacionalizmussal. Íme, néhány sor: A pálosrend hazánkban keletkezett és csakhamar elterjedt egész Magyarországon. Kolostorok kolostorok után emelkedtek részére s a rend részint speciális magyar jellegénél fogva, részint tagjainak kiváló vallásos buzgalma és tudományossága révén oly népszerűségre tett szert, amilyennel e honban sem azelőtt, sem azután egyetlen más szerzet sem dicsekedhetett. Rendházaik szellemi életünk gócpontjaivá váltak, melyekben a tudományosság mindig tisztán nemzeties, hazafias szellemben jegecesedett. Hazánkból, az anyakaptárból rajzottak Czenstochówába a pálosok, hogy a szív égi és földi emelkedettségének, a vallásosságnak és hazafiasságnak élő mintaképei, lelkes bajnokai és hirdetői legyenek. Az anyakaptár lakóit irgalmatlanulkiölte a részvétlenség, a fölvilágosodást fitogtató abszolutizmus, a kibocsátott raj azonban csodálatos módon ép maradt, még a szabadsággyilkos orosz zsarnokság uralma alatt, is. S megtörtént, az a hihetetlen dolog, hogy a magyar szerzetet mi magyarok csak az orosz földön, Czenstochówában mindmáig fönnálló anyakolostorból vagy a tőle függő krakkói lengyel kolostorból telepíthettük viszsza hazánkba, ahol egykor bölcsője állott és századokon át kegyeltje volt szegénynek, gazdagnak egyaránt. Aztán arról van szó, hogy az égeetlen magyar szerzetesrend hogyan lengyelesedett, el és hogy él ott Lengyelországban. Ez mindig izgatta a magyar fantáziát. Különösen az írókét, íróink közül némelyek személyesen elzarándokoltak a pálosok ez ősi kolostorába s akik ott megfordultak, mind lelkesedéssel telve írták le ott szerzett tapasztalataikat. Zalka János dr.győri püspök, még mint széplaki apát és esztergomi kanonok kereste fel 1862 augusztus havában Czenstochówát, hogy ott a szent Szűz kegyképénél ájtatosságát végezze és a pálosrend állapotáról magának némi tudomást szerezzen. Észleleteit közzétette: „A pálosok jelen állapota Lengyelországban“ című cikkében a „Magyar Sion“ 1863-iki évfolyamában, cikkéhez mellékelve a czenstochówai kolostor látképét. Bunyitay Vince váradmegyebeli szentszéki ülnök, Magyar Tudomány Akadémia tag neve is olvasható a kolostor könyvtárában őrzött vendégkönyvben. Bunyitay levéltári adatokat keresve, volt három napig Czenstochówában. 1888-ban Ballagi Aladár egyetemi tanár ismertette Czenstochówát, vonzó előadásban a „Búcsújáróhelyek Oroszországban“ című érdekes felolvasásában. Ballagitól már 1887-ben megjelent a Magyar Könyvszemlében „A czenstochówai pálosnyomda magyar tárgyú emlékei“ címü közlemény. Dedek Crescens Lajos kedves fejezetet szentel Czenstochowának „Kolostorból kolostorba“ címü, Budapesten 1897-ben megjelent művében. 1901-ben pedig Bubics Zsigmond, Kassa tudós püspökének megbízásából és kívánságára irta meg és tette közzé Nyári Sándor dr. műegyetemi tanár, az országos képtár őre, Czenstochówáról tárgyaló művét, amely Budapesten az Athenaeum kiadásában, számos képpel diszítve, magyar és francia nyelven jelent meg e címmel: „A czenstochówai páloskolostor és magyar műemlékei“. „Le couvent des ermites de St. Paul a Czewstochowa et ses monuments d’art hongrois.“ IV. Az embernek önként eszébe jut, hogy ez a természetes és leküzdhetetlen érdeklődés milyen tettekben nyilvánult meg a magyar katolicizmus részéről. Erre is megfelel Páner László, a tudós jezsuita, a Katolikus Szemle egyik régebbi évfolyamában. „Komoly, tetterős egyházfejedelmek "-T... írja a jezsuita tudós — újabb időben sokat foglalkoztak a pálosrend viszszaállításának tervével és a legmagasabb helyekről hangzott el a szózat: „Hazánk kilencszázéves katolicizmusának jubileumi programjában a legszebb pont a pálosok visszaállításának kedves terve.“ Kár, hogy csak terv maradt. Biztos tudomásom van arról, hogy a boldogult pécsi püspök, Hettyei Samu komolyan gondolt a pálosrend visszatelepítésére, amelynek egykori pécsi kolostora még mai nap is lakható állapotban és temploma szintén elég jó karban van. Zalka János győri püspök a kertesi (Baugarten, Sopron m.) hajdani páloskolostort akarta a rendnek visszaadni és megígérte, hogy alapítványról is fog gondoskodni. Zalkát terve kivitelében megakadályozta a lengyel pálosoknak Scitovszky prímás halála után Lengyelhonba való visszatérése, Hettyei tervét pedig egyéb nagyszabású terveivel együtt korán bekövetkezett halála hiúsította meg. Végre mégis tetté vált a pálosok visszatelepítésének terve. Wenckheim István gróf és Melisek Adolf nagylévárdi plébános buzgólkodásának sikerült 1902-ben Nagy-Lévárdon pálos rendházat alapítani, amelyben P. Federovicz Ambrus, a krakkói páloskolostor priorja az említett év őszén vezette be az első pálosatyát, Muzsinszky Lajost. Az új rendháznak csakhamar akadtak tagjai. Két ifjú levitája az esztergomi szemináriumban hallgatta a theológiát, míg a harmadikat, P. Salkovszky Pált 1903 június 21-én Nagy- Lévárdon szentelte pappá Kohl Medárd püspök nagy ünnepségek keretében. Ez volt Magyarországon hosszú idő óta az első pálos pappá szentelése. Ennyit tudok a pálosokról. S ezen felül annyit, hogy az egyetlen magyar szerzetesrendet még mindig nem telepítették vissza Magyarországba. Pálos szerzetest is csak kettőt láttam életemben. Azokat is néhány évvel ezelőtt, egy dunántúli városban, amelynek keskeny, hegyről - völgybe, völgyből hegyre szaladó, vízmosásos, kavicsos öreg utcáiról már olyan sokat írtam életemben, Pécsett. Ketten voltak, az egyik öreg, a másik fiatal, fürgén és lelkesen jártakkeltek ott, török időkből való műemlékek, középkori és bárori templomok, neoklaszszikus stílben épült komor kanonokházak s a hegyoldalba tapasztott vityillók között és úgy éreztem, hogy soha stílusosabb történelmi figurákat nem láttam Pécsett, mint amilyenek ők. Aztán megtudtam, hogy ez a két pálos Pécs finom és gyengédlelkű arisztokrata püspökének, Zichy Gyula grófnak kegyelméből van ott s a püspök már a pécsi szőlőhegyek között szép kis villát is vásárolt számukra, hogy barátságos otthonuk legyen. Volt Pécsett valamikor pálostemplom és kolostor is, a püspök azokat bizonyára rekonstruálni fogja, ha majd a pálosrend hivatalosan is megtelepedik Magyarországon. Engem meghatott a történelmi rekonstrukció eszméje. Pompás és méltó gondolat egy arisztokratához és püspökhöz, és én, regényíró létemre, ezt a gesztust nyomban hozzákapcsoltam a gróf törékeny és kifinomodott, tradíciókkal, vallásossággal és művészettel átitatott mágnásegyéniségéhez, aki a püspöki palota padlásának lim-lomjai közül kiválogatott néhány molyette és elrongyolódott szőnyegdarabot s azokból nagy művészi gonddal és költséggel kijavíttatta s rekonstruálta azokat a gyönyörű goblineket, amelyek most a palota ebédlő termét ékesítik. Eszembe juttatta a püspököt, aki a pécsi szőlőhegyek alatt gimnáziumot és internátust építtetett, hasonlót az angol középiskolai nevelőintézetekhez, jezsuiták felügyelete alatt, valóságos földi paradicsomot varázsolván a domboldalra, a legmodernebb paradicsomot, az örök fiatalság boldog szigetét, a legszebbet, amelyek képzelni lehet. Senki sem veheti rossznéven tőlem, hogy a stílus rajongója vagyok s ezt a földi paradicsomot, a restaurált régi gobelineket s a város utcáin bolyongó pálos barátokat nem tudom szétválasztani a grófi püspök személye körül kialakult fantáziámban. Zichy Gyula gróf azóta elhagyta Pécsett, kalocsai érsek lett s magával vitte legbizalmasabb emberét, Mosonyi Dénes prelátus kanonokot is, aki főpásztora mellett legékesebb híve és maecenása a visszatelepítés gondolatának. Ezt a gondolatot Kalocsán sem ejtették el ők. Úgy látszik, a dolog nem megy könnyen. Vannak talán, akik nem tartják időszerűnek, vagy nem tartják éppen szükségesnek. Ehhez nem tudok hozzászólni, én csak azt tudom, hogy történelmi, nacionalista és tradicionális szempontból megható és stílszerű gondolat. A magyar katolikus egyház olyan előkelő helyet foglal el a világegyház egyetemében, hogy nem mondhatunk le az egyetlen, magyar szerzetesrend dicsőségéről. «Illöh. csipkeszftyefeh. .... T . , FffigplilISZCyefCfti 5“‘önle nessé^^mín ft] 16SffGfli ■ den szélességben) Deák Ferenc utca 23. Legnagyobb választék klöpi-, varancsetv és illecsipkékben. „meteor“ csillár* UjjK» olcsóságban és minőségben T VEZET* A Bronz csillár , 4 lángu..................... .. .. 32.—i _ ^ 6 lángu...................... 67.METEOR RT. AW .earnest, rodmar/ic Ky-... 27. / / Jak M \ \ (Körút sarkán. OrtSSi U2I3SZISS! —rt_J um. Ki’e átírása I Kairo 1928 december 15-22. CRuasi VILAGKONGRESSZIIS Orvosi műszerek és készítmények nemzetközi kiállítása. A résztvevők a következő kedvezményeket élvezik: Féláru hajójegyek Egyptomba és vissza Ingyen különvonat Alexandriaból Kairóba. Feláru vasútjegyek Felső-Egyptom és Szudánba. Szabad belépőjegyek a műemlékekhez. Fériáru ellátás minden szállodában. Részletes felvilágosítással szolgál: Liodoriestino, Budapest VH., Thököly út 2. Telefon : 1. 303 —84 és 314—13.