Nemzeti Ujság, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-12 / 183. szám

VASÁRNAPI KRÓNIKA ■ 1. ' . ,, / Vannak tárnák, amelyek, úgy látszik, végig kisérik az embert az egész életen. Ha néha-néha némi retrospektív szemlét, tartok a­z írásaimon, észrevesze­m, hogy­­ bizonyos motívumok szinte évről-évre visszatérnek, mint egy W­agner-operában. Refrainek ezek és rímek : vannak ilye­nek az ember egész gondolkodásában, képzeletében, idegrendszerében és vér­­mérsékletében. Az egész életében. Ne mondjátok ezeket rögeszméknek. Például házépítés, pirostetős kúria, öreg fáktól árnyas park... az egyéni életemben; szép kis vidék város, városrendezés, öreg kolostorok... a közdolgokról való gondol­kodásomban. Vagy bánom is, nevezzétek ezeket rögeszmének. Azt hiszem, akinek nincsenek rögeszméi, annak lelki élete sincs. Én nem tudok a városban anélkül sétálni, hogy házakat ne bontsak, tereket ne szabályozzak, fákat ne ültessek, palo­tákat, középületeket, kutakat, szobrokat ne emeljek, hogy, ne képzeljem vissza a múltat és ne csináljak történelmi re­konstrukciókat. Történelmi rekonstrukciók..., bizonyos, hogy ez vezetett rá a történeti regények írására... ez ébresztette fel bennem a tradíciók tiszteletét, ez tett a múlt cso­­dálójává és például a középkor fanatikus rajongójává... Ha a Margitszigetet né­zem, a Nyulak szigete jut az eszembe, donjonjával, öreg kolostoraival, templo­mos lovagjaival, apácáival és a király vadaskertjével. Az egész halk, primitív, romantikus, középkori életével, idillikus szépségével és naiv bajával. Bevallom, a Margitsziget jövője kevésbbé érdekel, mint a múltja. Vagy ez csak azt jelenti, hogy már szívesebben nézek hátra, mint előre! Kissé korán volna. Nem. Már húsz­­esztendős koromban is ilyen voltam. Történelmi rekonstrukciók ! Nemcsak művészetben, de intézményekben is. Nem hiszem, hogy ez ellentétben volna a hala­dással. Nézzük meg csak az angolokat ! De ezt mindenki­ tudja. Azt már keveseb­ben, hogy a franciák sem adják alább, ha tradíciókról, még­pedig külön faji és nemzeti tradíciókról van szó. A németek­ről nem is beszélek. Salzburg, Nürn­berg... nem is kell más példa- Tradíció és nacionalizmus.. ez a két legszebb erénye minden európai népnek. Ez az, amit Amerikában például nem ismertek egész a XIX. század végéig. Most már ott is elhatalmasodott a lelkeken. Az Egyesült Államok polgára — amerikai értelemben — a legnacionalistább ember a világon. Most már Amerikában sem lehetne megcsinálni Pánamerikai, Ka­nada és Mexikó miatt lehetetlen. Történelmi rekonstrukció és nacionaliz­mus ! Ez nincs ellentétben sem a huma­nizmussal, sem a természettudományok és technikai haladás törvényeivel. Az angol külügyminiszter repülőgépen megy a Népszövetség gyűlésére, de az angol parlament határozat,­ érvénytelen, ha­ az elnök nem gyapjúzs­­on ülve hirdeti ki a határozatot. Röge ne ez ! Legyen. De ezek a rögeszmék szik a nemzeteket halhatatlanná. Nacionalizmus­a­­­inak ennek a­ prin­cípiumnak olyan sik és finom eszté­tikai és lélektani inzekvenciái, ame­lyeknek semmi köze a politikához, tár­sadalmi és gazdaság élethez, modernség­hez vagy konzerv­­izmusfooz, elvi és világnézeti harcok, erkölcsi vagy dog­matikus felfogások!­­... Vannak gyen­géd dolgok, amelye­h­z azért ragaszko­dunk csak, mert unak vagy voltak. Mert szépek és meg­hók. Mert a mienk. És ezekre a­ dolgok: gyakran heves vá­gyódással gondolni és visszakívánjuk az életünkbe, mert­­ szebbé és öntuda­tosabbá teszi és r­emel bennünket és büszkévé tesz. Még kor is, ha nekünk egyénileg nincs is b­ele más hasznunk, mint hogy egy óimá­s? beteljesedett. Mindez eszembe ott, hogy néhány napra elbújtam a idai hegyek közé s beleéltem magamat a magyar közép­korba.­­ Az hiszem, többé hasem megyek át Pestre. A fülledt, sz­arű, sötét és pisz­kos utcáktól irtózom, négyemeletes, hul­­ladozó vakolatú, sár ablakos börtönök­től félek, meggyűlöl­i a liftet, a gáz szagú előszobákat, a kávéházak gőzölgő, penetráns levegőjét... bizonyos­, hogy most már örökre itt maradok Budán, a hegyek között, ahol királyok és királynék nyaraltak hajdanra s magyar szerzete­seknek s török nagyuraknak volt paradi­cslmkertje szanaszét a hárshegyi, óbudai, sassadi, nyéki dombokon. Igen, itt maradok a­­.Badorhegyen, ahol valamikor a pálosok kolostora volt... A pálosok! Ez az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend. Királyok, főurak, egy­szerű iparos- meg kereskedőcsaládok be­­cézgették, megemlékeztek róla végrende­letükben, elhalmozták alapítványokkal, ajándékokkal, ide temetkeztek ájtatos fő­emberek és ide jártak a mindig zugó, vi­gasztaló hús hárserdők közé gyónni és vezekelni a bűnösök. Ők a könnyeiket és fájdalmaikat ajándékozták a magyar ba­rátoknak. Mátyás király korában, a XV. század végén egész város volt ez a Szent Lőrinc­­kolostor. Ma is elérzékenyülök, ahogy ezt a vidéket járom. Oda képzelem a Béla kútját r­agam elé, szemben a vörös hárs­hegyi mészkővel épült zárdatemplommal. A kút körül, amelynek néhány kőtörme­léke még ma is látható, Dénes testvér, a legrégibb magyar szobrász foglalatosko­dik vésővel és kalapácscsal. Körülötte olasz és dalmata szobrászlegények, kő­faragók, festők és kőmívesek serényked­nek. És hallgatom a beszélgetéseiket... Nem is megyek vissza többé soha Pestre... ... Most veszem észre, hogy három vagy négy esztendővel ezelőtt csaknem szó szerint ezt írtam egy budai nyaralá­som után. A hangulatok visszatérnek, — refrainek és rímek — az ember nem vál­tozik, vannak az embernek örök illúziói, amelyek végig kísérik az egész életen, így jutottak eszembe újra a magyar pálos-szerzetesek. III. Volt időm ott fenn a királyok és ki­rálynék régi nyaralóhelyén régi köny­vekben böngészni a pálosok után. Régi, primitív, dadogó írások, tele vég­telen szeretettel, vágyával a történelmi rekonstrukcióknak és a világegyház kere­tén belül is érvényesülő nacionalizmus­sal. Íme, néhány sor: A pálosrend ha­zánkban keletkezett és csakhamar elter­jedt egész Magyarországon. Kolostorok kolostorok után emelkedtek részére s a rend részint speciális magyar jellegénél fogva, részint tagjainak kiváló vallásos buzgalma és tudományossága révén oly népszerűségre tett szert, amilyennel e honban sem azelőtt, sem azután egyetlen más szerzet sem dicsekedhetett. Rendhá­zaik szellemi életünk gócpontjaivá vál­tak, melyekben a tudományosság mindig tisztán nemzeties, hazafias szellemben je­­gecesedett. Hazánkból, az anyakaptárból rajzottak Czenstochówába a pálosok, hogy a szív égi és földi emelkedettségének, a vallá­sosságnak és hazafiasságnak élő minta­képei, lelkes bajnokai és hirdetői legye­nek. Az anyakaptár lakóit irgalmatlanul­kiölte a részvétlenség, a fölvilágosodást fitogtató abszolutizmus, a kibocsátott raj azonban csodálatos módon ép maradt, még a szabadság­gyilkos orosz zsarnok­ság uralma alatt, is. S megtörtént, az a hihetetlen dolog, hogy a magyar szerze­tet mi magyarok csak az orosz földön, Czenstochówában mindmáig fönnálló anyakolostorból vagy a tőle függő krak­kói lengyel kolostorból telepíthettük visz­­sza hazánkba, ahol egykor bölcsője állott és századokon át kegyeltje volt szegény­nek, gazdagnak egyaránt. Aztán arról van szó, hogy az ége­etlen magyar szerzetesrend hogyan lengyelese­­dett, el és hogy él ott Lengyelországban. Ez mindig izgatta a magyar fantáziát. Különösen az írókét, íróink közül némelyek személyesen el­zarándokoltak a pálosok ez ősi kolosto­rába s akik ott megfordultak, mind lelke­sedéssel telve írták le ott szerzett tapasz­talataikat. Zalka János dr.­győri püspök, még mint széplaki apát és esztergomi kano­nok kereste fel 1862 augusztus havában Czenstochówát, hogy ott a szent Szűz kegyképénél ájtatosságát végezze és a pálosrend állapotáról magának némi tu­domást szerezzen. Észleleteit közzétette: „A pálosok jelen állapota Lengyelország­ban“ című cikkében a „Magyar Sion“ 1863-iki évfolyamában, cikkéhez mellé­kelve a czenstochówai kolostor látképét. Bunyitay Vince váradmegyebeli szent­széki ülnök, Magyar Tudomány Akadé­mia­ tag neve is­ olvasható a kolostor könyvtárában őrzött vendégkönyvben. Bunyitay levéltári adatokat keresve, volt három napig Czenstochówában. 1888-ban Ballagi Aladár egyetemi tanár ismertette Czenstochówát, vonzó előadás­ban a „Búcsújáróhelyek Oroszországban“ című érdekes felolvasásában. Ballagitól már 1887-ben megjelent a Magyar Könyv­szemlében „A czenstochówai pálosnyomda magyar tárgyú emlékei“ címü közlemény. Dedek Crescens Lajos kedves fejezetet szentel Czenstochowának „Kolostorból kolostorba“ címü, Budapesten 1897-ben megjelent művében. 1901-ben pedig Bu­­bics Zsigmond, Kassa tudós püspökének megbízásából és kívánságára irta meg és tette közzé Nyári Sándor dr. műegye­temi tanár, az országos képtár őre, Czenstochówáról tárgyaló művét, amely Budapesten az Athenaeum kiadásában, számos képpel diszítve, magyar és fran­cia nyelven jelent meg e címmel: „A czenstochówai páloskolostor és magyar műemlékei“. „Le couvent des ermites de St. Paul a Czewstochowa et ses monu­ments d’art hongrois.“ IV. Az embernek önként eszébe jut, hogy ez a természetes és leküzdhetetlen érdeklő­dés milyen tettekben nyilvánult­ meg a magyar katolicizmus részéről. Erre is megfelel Páner László, a tudós jezsuita, a Katolikus Szemle egyik régebbi évfo­lyamában. „Komoly, tetterős egyházfejedelmek "-T­... írja a jezsuita tudós — újabb idő­ben sokat foglalkoztak a pálosrend visz­­szaállításának tervével és a legmagasabb helyekről hangzott el a szózat: „Hazánk kilencszázéves katolicizmusának jubi­leumi programjában a legszebb pont a pálosok visszaállításának kedves terve.“ Kár, hogy csak terv maradt. Biztos tudomásom van arról, hogy a boldogult pécsi püspök, Hettyei Samu komolyan gondolt a pálosrend visszatele­pítésére, amelynek egykori pécsi kolos­tora még mai nap is lakható állapotban és temploma szintén elég jó karban van. Zalka János győri püspök a kertesi (Baugarten, Sopron m.) hajdani pálos­kolostort akarta a rendnek visszaadni és megígérte, hogy alapítványról is fog gondoskodni. Zalkát terve kivitelében megakadályozta a lengyel pálosoknak Scitovszky prímás halála után Lengyel­honba való visszatérése, Hettyei tervét pedig egyéb nagyszabású terveivel együtt korán bekövetkezett halála hiúsította meg. Végre mégis tetté vált a pálosok vissza­telepítésének terve. Wenckheim István gróf és Melisek Adolf nagylévárdi plébá­nos buzgólkodásának sikerült 1902-ben Nagy-Lévárdon pálos rendházat alapí­tani, amelyben P. Federovicz Ambrus, a krakkói páloskolostor priorja az említett év őszén vezette be az első pálosatyát, Muzsinszky Lajost. Az új rendháznak csakhamar akadtak tagjai. Két ifjú levi­tája az esztergomi szemináriumban hall­gatta a theológiát, míg a­ harmadikat, P. Salkovszky Pált 1903 június 21-én Nagy- Lévárdon szentelte pappá Kohl Medárd püspök nagy ünnepségek keretében. Ez volt Magyarországon hosszú idő óta az első pálos pappá szentelése. Ennyit tudok a pálosokról. S ezen felül annyit, hogy az egyetlen magyar szerze­tesrendet még mindig nem telepítették vissza Magyarországba. Pálos szerzetest is csak kettőt láttam életemben. Azokat is néhány évvel eze­lőtt, egy dunántúli városban, amelynek keskeny, hegyről - völgybe, völgyből hegyre szaladó, vízmosásos, kavicsos öreg utcáiról már olyan sokat írtam életem­ben, Pécsett. Ketten voltak, az egyik öreg, a másik fiatal, fürgén és lelkesen jártak­­keltek ott, török időkből való műemlékek, középkori és bárori templomok, neoklasz­­szikus stílben épült komor kanonokházak s a hegyoldalba tapasztott vityillók kö­zött és úgy éreztem, hogy soha stíluso­sabb történelmi figurákat nem láttam Pécsett, mint a­milyenek ők. Aztán meg­tudtam, hogy ez a két pálos Pécs finom és gyengédlelkű arisztokrata püspökének, Zichy Gyula grófnak kegyelméből van ott s a püspök már a pécsi szőlőhegyek között szép kis villát is vásárolt szá­mukra, hogy barátságos otthonuk legyen. Volt Pécsett valamikor pálostemplom és kolostor is, a püspök azokat bizonyára rekonstruálni fogja, ha majd a pálosrend hivatalosan is megtelepedik Magyar­­országon. Engem meghatott a történelmi rekon­strukció eszméje. Pompás és méltó gon­dolat egy arisztokratához és püspökhöz, és én, regényíró létemre, ezt a gesztust nyomban hozzákapcsoltam a gróf töré­keny és kifinomodott, tradíciókkal, val­lásossággal és művészettel átitatott mág­násegyéniségéhez, aki a püspöki palota padlásának lim-lomjai közül kiválogatott néhány molyette és elrongyolódott sző­nyegdarabot s azokból nagy művészi gonddal és költséggel kijavíttatta s rekon­struálta azokat a gyönyörű goblineket, amelyek most a palota ebédlő termét éke­sítik. Eszembe juttatta a püspököt, aki a pécsi szőlőhegyek alatt gimnáziumot és internátust építtetett, hasonlót az angol középiskolai nevelőintézetekhez, jezsuiták felügyelete alatt, valóságos földi para­dicsomot varázsolván a domboldalra, a legmodernebb paradicsomot, az örök fiatalság boldog szigetét, a legszebbet, amelyek képzelni lehet. Senki sem veheti rossznéven tőlem, hogy a stílus rajongója vagyok s ezt a földi paradicsomot, a res­taurált régi gobelineket s a város utcáin bolyongó pálos barátokat nem tudom szétválasztani a grófi püspök személye körül kialakult fantáziámban. Zichy Gyula gróf azóta elhagyta Pécsett, kalocsai érsek lett s magával vitte legbizalmasabb emberét, Mosonyi Dénes prelátus kanonokot is, aki főpász­tora mellett legékesebb híve és maece­­nása a visszatelepítés gondolatának. Ezt a gondolatot Kalocsán sem ejtették el ők. Úgy látszik, a dolog nem megy könnyen. Vannak talán, akik nem tartják időszerű­nek, vagy nem tartják éppen szükséges­nek. Ehhez nem tudok hozzászólni, én csak azt tudom, hogy történelmi, naciona­lista és tradicionális szempontból meg­ható és stílszerű­ gondolat. A magyar katolikus egyház olyan előkelő helyet foglal el a világegyház egyetemében, hogy nem mondhatunk le az egyetlen, magyar szerzetesrend dicsőségéről. «Illöh. csipkeszftyefeh. .... T .­­ , FffigplilISZCyefCfti 5“‘önle­ nessé^^mín ft] 16SffGfli ■ den szélességben) Deák Ferenc­ utca 23. Legnagyobb választék klöpi-, varancsetv és illecsipkékben. „meteor“ csillár* UjjK» olcsóságban és minőségben T VEZET* A Bronz csillár , 4 lángu..................... .. .. 32.—i _ ^ 6 lángu...................... 67.­METEOR RT. AW .earnest, rodmar/ic Ky-... 27. / / Jak M \ \ (Körút sarkán. OrtSSi U2I3SZISS! —rt_J um. Ki’e átírás­a I Kairo 1928 december 15-22. CRuasi VILAGKONGRESSZIIS Orvosi műszerek és készítmények nemzetközi kiállítása. A résztvevők a következő kedvezményeket élvezik: Féláru hajójegyek Egypt­omba és vissza Ingyen különvonat Alexandriab­ól Kairóba. Feláru vasútjegyek Felső-Egyptom és Szu­dánba. Szabad belépőjegyek a műemlékek­hez. Fériáru ellátás minden szállodában. Részletes felvilágosítással szolgál: Lio­­d­oriestino, Budapest VH., Thököly­ út 2. Telefon : 1. 303 —84 és 314—13.

Next