Nemzeti Ujság, 1929. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-29 / 296. szám
34 val, amit a kultúrának és az avant gardeja jelent, — ahogy maguk neveztek a múltkor — arányban van az a jövedelem, amit nekik az állam vagy a közületek adnak. . . . És a köztisztviselő jövedelme! Akitől most számon kérik a bürokráciát! De erről nem beszélnek ugye, hogy ez az osztály a háború kezdete óta hogy szegényedett el, hogy küldték a pénzügyminiszterek civőt talpalni, hogy magyarázták meg neki az inflációs papírhullámok tetején, hogy neki nem lehet több fizetése, mint a réginek ötödrésze, mert különben felborul az ország, hogy B-listázták meg és hogy B-osztályozták meg _ a szanáláskort És azután, mikor ez mindent eltűrt, mindent tudomásul vett és elfogadott és a legkisebb jóért is hálás volt és dolgozott, akkor most, amikor bajok vannak mindenütt, akkor a fejéhez vágják, hogy ő az oka mindennek, mert ő a bürokrácia! . . . De a miniszterek nem okai semminek, a törvényhozók nem okai semminek. A bankvezérek nem okai semminek, a monopolizált nagyipari vállalatok nem okai semminek, mert a gazdasági helyzeten, amelyik világjelenség, nem lehet változtatni idehazá. . . De mégis oka mindennek? És a bürokrácia nem világjelenség? Talán Németországban nem szidják a bürokráciát és Franciaországban és Amerikában? Vagy tán az Egyesült Államok köztisztviselői év a bírói kara, ahol a hivatalszolgának nagyobb a fizetése, mint nálunk egy kúriai bírónak s ahol Newyork város polgármestere negyvenezer dollárt kap egy ébre és ahol mégis nyakig vannak mindenütt a panamában, ahol bírókról kiderül, hogy a chicagói alvilág vezérei és magasrendű rendőrtisztviselőkről és államhivatalnokokról és városi tanácsosokról, hogy alkoholcsempészek ügynökei, azt ott nem bürokrácia? És csak ennek a szegény, lerongyolt, fotózott cipőjű, kitükrözött könyökű, rojtos , galléra, szegény magyar kistisztviselőnek, — csak ennek van felelőssége s csak ebből kell még egy pár ezret az utcára dobni? És akkor mindjárt minden rendben tesz itt? — Na hát erős túlzás van abban, amit beszél, mert ezt senki se mondja. — Túlzás, túlzás . . . senki se mondja. . . De minden beszédnek ez az alja, az értelme végeredményben. Én nem tudom, hogy milyen jó lesz az a hivatali ügyrend, amelynek szülőapja egy igen jóeszű fiatal fiskális? Lehet, hogy be fog válni, az is lehet, hogy majd csinálnak egy másikat helyette. De az mindenesetre a legnagyobb túlzás, hogy amikor az egész társadalom nyög, amikor a gazda panaszkodik, az iparos jajgat, a kereskedő kétségbeesik, az ügyvédek segítségért kiáltanak, a mérnökök sírnak, a vállalkozók ordítanak, a pénzemberek a hajukat tépik s a pénztelen ember már, haját te tépi, — akkor nekiesnek jobbról is, balról iss elkezdik püfölni a bürokráciát és nem veszik észre, hogy a bürokrácia ruhájában kékre-zöldre verik a becsületes, tisztességes, szorgalmas, nélkülöző magyar tisztviselőt? Hát akkor én azt mondom, hogy nem az túlzás, amit én mondok, hanem az, amit ezek az urak csinálnak. . . • — Hát pedig kérem, hiába bizony, ma nem népszerű a tisztviselő. _ Nem népszerűt Micsoda beszéd ezt Nincs könnyebb, mint népszerűtlenné tenni valakit. Talán a nagy Tisza István érájában miképpen viselkedik. Akárhogyan intézi is el azonban a leszámolást, nem csinál jelenetet, oda hasogat színfalat, nem ordít, nem verekszik, nem sír, nem átkozódik, hanem megrendül, magába rogyva arra az egyetlen kijelentésre szorítkozik, hogy mindannak, ami eddig volt, örökT© vége. — Az asszony gyenge, tehetetlen, sok tekintetben ki van szolgáltatva a férfinek, a sorsa, a betevő falatja függ sokszor tőle, személyes sértést lát abban, ha az embere rajta felejti véletlenül a tekintetét egy másik fehér személyen, lep leányomon kitör belőle tehát a féltékenység, mint ahogy féltékeny minden olyan férh, akinek ugyanez a helyzete. A gyenge, tehetetlen, a magában nem bízó, az erőtlen férfi tehát ugyancsak féltékeny. De féltékeny a másik véglet, a donzsuán is, aki hiába tetszeleg magának a csábító és diadalmas férfi szerepében, végeredményében rabja a szoknyának és a szerelemnek« — Az igazi férfit Soha nem lehet féltékeny. Hogy zsargonban, de érthetően fejezzem ki magamat, nem a dolgában biztos, nem azért ismeretlen előtte a féltékenység, mert különbnek tartja magát minden más férfinél, hanem hisz a feléje karoló szerelemben és szerelmesben. Ha azután az asszony akár okot szolgáltat arra, hogy fölébressze benne a féltékenységet, ha mesterséges utón igyekszik is feltámasztani benne ezt az érzést, ezzel legfeljebb ingerli és kemény, megalkuvást nem ismerő, könyörtelen, de minden esetben utolsó szót jelentő brutalitása kényszeríti* . , , Még beszéltem volna, de a nagysága felemelkedett és elnéző, szánakozó mosolylyal hallgattatott el.. . Kedvesem, ez elmélet. Lehet, hogy maga igazi férfi, de vannak igazi asszo-nyok is. Ha majd találkozik valamikor , közülük eggyel, nos, majd akkor foly- tatjuk a csevegést. Ez a beszélgetés húsz esztendővel ezelőtt történt. Amit akkor elméletként állítottam fel, ma már igazság, pedig közben egy kicsit megöregedtem. Az akkori kijelentésemet tehát helyes-; hitenem kell: » igazi férfi sohasem lehet láttákon«. S népszerű volt? Vagy Deák Ferenc nem volt népszerűtlen valamikor, vagy Széchenyi István? Vagy Zichy Nándor talán népszerű volt az egyházpolitikai harcok idején? Ugyan kérem! ... Én különösnek találom, hogy ma már senki se beszél a hadseregszállítókról, a hadigazdagokról... — Ugyan kérem, azok már rég elvesztették a vagyonukat! — Elvesztettél? Vagy kormány főtanácsosok lettek azóta és páholybérletük van az Operában. . . És senki se beszél a konjunktúra-gazdagokról és senki se beszél az élet uzsorázóiról, a lánckereskedőkről s a gazdasági élet egyéb nagy és kicsi parazitáiról. Miért nem azokat népszerűtlenítik, miért nem azokkal foglalkoznak? Miért nem beszélnek többet a kartelekről, a hitelvizsoráról, a monopóliumokról? Miért csak a bürokráciáról divat ma beszélni, amely szó igen szép és igen finom kerülő megjelölés arra, hogy eltakarja az igazi célt és lehetővé tegye, hogy ne a nevén nevezzék a gyereket! Jól van, én nem bánom, fékezzék meg a bürokrácia kilengéseit, szüntessék meg ostobaságait, irtsák ki — ott ahol van — a korrupcióját, de ne tegyenek úgy, mintha minden bajunkért a bürokrácia, tehát a tisztviselők összessége volna a felelős. Mintha Magyarországon pont csak a miniszteri segédfogalmazókat és osztálytanácsosokat kéne megrendszabályozni vagy kicserélni és akkor mindenig rendben volna mindjárt. A parlamentarizmusban felelős a kormányzat! Tehát a minisztérium a felelős, ha eddig bürokrácia volt és felelős azért is, ha egy minisztériumban nem megy minden a rendjén. Mert a törvényalkotás sikere a hatalom fénye, a hódolat öröme, « minden miniszteri s akkor az ódium, amely egyik vagy másik ügyért vagy a bürokrácia bajaiért megjelenik, — az nem az övé. Hanem ez a tisztviselőké? Hát ez nem igazság, kedves barátom és mert nem igazság, tehát előbb-utóbb ez ki is fog majd sülni. . . Adieu! — bl. — NEMZETI UJSÁG Hajóval Európa körül Írja: Farkas István yhl A Nagara után kezdődnek azok a vidékek, melyeknek minden gyűrődésébe ves folyt a nagy csaták idején. Itt kezdődik úgy az európai, mint az ázsiai részen a vár- és erődítmény-egyedek végeláthatatlan sora. Az európai parton Kud-al- Bahr, Maidon», Namezleh, a* ázsiai tvszén pedig Bogasz-Hisszar, mellette Csanak-Kaleszi városa körül csoportosulnak a nem is valami túlságosan elrejtett erődítések. Itt mindm utat, hegyet, domb tetőt, minden talpalatnyi helyet arra «* célra rendeztek be, hogy az ellenségnek sírjává lehessen. Karabakir fölött ma is megvannak a lövészárkok, mint ahogy megvannak Kilid-Bahr alatt is. A vízber pedig ma is látható, két helyen is, a tengerből kiálló árboc, vagy egy hajórovler fekete fatömege, amit féltékeny gonddal hagytak ott a törökök, az idegenek, de főként az angolok okulására. Érdekes az ellentét, ami a két part között a Dardanellák egész hosszában érvényre jut. Míg az európai part annyira kopár, mintha valami emberfeletti erő tisztára beretválta volna a sziklákat, addig az ázsiai partokon szinte túltengően virul az Élet. Mintha egy kéz elvitte volna az innenső partról a virányokat, a mezőt, a fákat, hogy egyszerűen beültesse vele a túlsót. Kedves faluk lapulnak a zöld dombok alatt, pirosrezes törökök tarkítják a sokféle szint. Barátságos aszszonyok kereskednek a Csanaki-öbölben, ahol a hajók megszoktak állni. Ezzel szemben az európai part a stratégáké! Egyetlen pillantásra megállapíthatja az is, aki soha katona nem volt, hogy ez a föld a csatákra rendezkedett be! Széles országutak kacskaringóznak a fehér talajban, vasútvonal vezet a Gallipoli-félsziget egész hosszában, itt-ott barátság, talán drótsövények láthatók, néhol meg hatalmas kaszárnyák emelkednek a magasban.., Itt már szélesedik a szoros és érezhetővé lesz az Égei- vagy Görög-tenger hullámverése. Igaz ugyan, hogy az áramlat elszorítja a nagy hullámokat a part mellől, de azért itt már más a víz, mint beljebb. Negyedóra múlva már benne ma vagyunk a kijáratban. Balról az ázsiai parton még egy kedves falucska, Kum- Kale fehér házai világítanak felénk, jobbról pedig hegyes csúcsban végződik a sivár és rideg félsziget. Egyik magas csúcson hatalmas fehér obeliszk hirdeti a török katonák, az elesett és a halálban testvérré lett angolok meg törökök dicsőségét. Most még az ázsiai részen Sedd-al- Bahr-Kaleszi falu következik óriási világítótornyával és ezzel a hajó máris künn van a nyílt vizeken. A Dardanellák erődei most is teljesen jó állapotban vannak és természetesen egytől-egyig az Égei-tenger felé vannak építve. Nem csoda tehát és a laikus is megérti, ha látja ezt a vidéket, hogy a harcászatban az angolokhoz nem is hasonlítható törökök oly nagy sikerrel álltak ellent a felvonult óriási angol flottáknak, melynek tüze sokkal erősebb katonai támpontokat is megsemmisített volna, mint a Gallipoli erődöket, feltéve, ha azokat mások védik és nem a törökök. Csakhogy ez a nép olyan óriási előnynyel rendelkezik minden európai nemzettel szemben, hogy az mindenkor biztosítani fogja fölényét, ha harcra kerül a sor. A török nép egységessége és vallásossága képezi ezt a hallatlan előnyt és fölényt! Allah átfogóképessége és ama erkölcsi keret, melybe népei beilleszkedtek, soha el nem múló erővel fogják felszínen tartani azokat a népeket, melyek nem európai mintára vallásosak és nem ismerik ebben az érinthetetlen dologban is az átkos széthúzást. Ők nem tudják, hogy úgyis lehet: testvéri ölelés közben kész döfni az átölelt hátába! Az ÉgeMengeren Ezzel a megállapítással vettünk búcsút a török földtől, amikor hajónk délnek fordult és kitörtetett a görög tengerre. Valahogyan úgy éreztük, hogy testvéreinket hagytuk el, hogy ezentúl vadidegen embereket keresünk fel, elhagytuk azt a közösséget, mely a magyart a történelmi idők folyamán a törökökkel egybeforrasztotta. A kék görög ég alatt új látnivalók akadtak, új földek, új szigetek tűntek fel a sima tengerből, a nagyszerű görög Limnosz maradt el mögöttünk jobbról. Majd mintegy hétórai út után a szigeteknek valóságos útvesztőjébe kerültünk. A tengeren hatalmas háromérbocos vitorlások keresztezték utunkat, apró görög szénszállítók között suhant tova a mi gőzösünk kolosszális teste. A levegő balzsamos volt, édes illatú és tiszta, mint a kristály. Az égen egyetlen felhőfoszlány sem mutatkozott ugyanakkor, mikor a még százszor szelídebb természetű Márvány-tengeren irtózatos erejű vihar dühöngött. Az Égei-tenger vihar idején talán a Föld legveszélyesebb vízterülete. A Sporádok és Kikládok a sornyi apró, de a víz felszíne alatt gyakran mértföldekre la sziklazátonyokat alkotó szárazain mennyi hajó ment már tönkre! Mennyi tengerész lelte sírját azokon a helyeken, ahol a régiek, a hajdani nagy és régen a megsemmisülésbe vitt népek örök időkre szóló életüket folytatták lel Szamos, Nikaria, Naxos, Khíosz, Mirelini: oly nevek, melyek mellett a ledöntött mértföldköveket keresi minden intelligens ember. A hajdani kultúra mértföldköveit, melyeknél hatalmasabbakat a mai kor sem képes emelni technikai csodáinak. Azokat a köveket, amiket a tudás és hősiesség mezején emeltek a világ legnagyobb úttörői, melyeknél ma is megilletődve áll meg a legkisebb diák is, mert nélkülük nem tökéletes az emberi tudás!... Szmirna magasságában haladtunk, mikor a gépházban egy kis baleset történt. A hajó, az utasok legnagyobb rémületére, nyílt vizen megállt és az első árbocra felröpült a géphibát jelző két fekete gömb. Érdekes, hogy ugyanezen a vidéken ugyanezzel a hajóval már két ízben történt szerencsétlenség. Egyszer beleszaladt egy jókora halászbárkába, mely úgy repült szét, mintha papírból készült volna, majd egy évreiá beleütközött egy közvetlenül a víz alatt úszó roncsba. Ekkor annyira megsérült a gőzös, hogy be kellett szaladnia Pireuszba. Most egy gőzcső repedt meg, a kiáradó gőz összeégetett egy gépésztisztet, aki egy órára rá meg is halt. Mivel két napi távolságra voltunk Jaffa kikötőjétől, az utasközönség elesett egy hajótemetés látványának érdekességeitől. A hibát hamarosan kijavították, a hullát egy külön erre a célra szolgáló jégkamrában felravatalozták egy óriási lobogóra és a kolosszus prüszkölve, fújva, füstöt okádva iramodott tova a gyászos helyről. Rhodosz szigete előtt váratlanul megélénkült a tenger. Az utasok szájtátva bámulták a száz és száz vitorlást. Ezek a kis hajók hatalmas távolságokról jönnek erre a vidékre, mely egyike a világ legjobb halászó vizeinek. Valóságos művészetnek látszott elsurranni a hajók között, melyek mozdulatlanul álltak, mélyre engedett hálóik központjaiban, mint a pókok a hálóik közepében. Egy negyedfordulat a kormánykeréken és a kolosszus udvariasan kikerülte a vitorlásokat, nehogy kárt tegyen a hálókban, ami e szegény hajósok egyetlen vagyonát jelenti. A President Grant II. itt irányt változtatott Keleti irányt vett fel és egy emre irányban Palesztina felé tartott A személyzeten és utasokon Ciprus szigetének magasságában erőt vett egy új érzés, mm a Szentföld közelsége. A langyos levegőben mintha közelebb és mindig közelebb ért volna hozzánk az isteni megnyilatkozás örök ereje, mely benne foglaltatik a földi valóságokban is és megihleti az ember lelkét, amikor azokhoz a rögökhöz közeledik, melyekre Krisztus vére hullt. Az Égei-tengerről nincs mit megjegyezni, hacsak azt nem, hogy északi és északkeleti szelek járása idején, különösen késő tavasszal, rendkívül viharos és kellemetlen tenger tud lenni. Helyenként a mélysége meghaladja a kétezerkétszáz métert de nyomban e nagy mélységek mellett húszméteres vizet is találni. Ez a körülmény aztán döntő szerepet visz a viharban. Nincs az a hajó, melyet nagyobb tengermozgás, de különösen erősebb, hetes fokozatnál nagyobb szél kissé el ne lódítana a helyéről. Míg az óceánokon ez nem számít semmit, addig ebben a szigettengerben a kompassz kétfokos elhajlása, ha hamarosan nem korrigálják, végzetes következményekkel járhat Sehol annyi hajó zátonyra nem szalad, mint itt és a Fekete-tenger nyugati szélein. A görög vizeken oly csekély a hely a hajózásra, hogy a legkisebb eltérés az irány számítása körül a sötét éjszakákban és a kevés világító, útbaigazító fény következtében egy-kettőre meghozza a katasztrófát ▼ számap.nti ivermhm BL —vinni «warvnrwH—■reiniiinii ■■ i inreriu«aB«eMi»««nmngiT iwnii— t JUJ M gJ fsarrap&„1' *‚S«*penz,Art«k Stf“ i £ 130 in 4 nfcrt rasiletr* i C&LiiflJllt «?“&. “eiasv.