Nemzeti Ujság, 1936. április (18. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

2 UJ­un] „FLAPPER“ DIVATSZALON (Élej urileányok számára) Angol és francia modellek. Polgári árok. Tulajdonos: Leopold Edith mestervizsgát tett női szabász. Budapest, V., Báthory­ utca 5. sz. Telefon: 26—3—23. hol és gyilkol. És ki tudhatja, hol áll meg még a spanyol tűzvész, amelyet az ő kezük gyújtott fel. Vagy ki tudja, Európa melyik pontján történik egy­szerre valami váratlan robbanás. A Damokles kardja állandóan ott lebeg a társadalom feje fölött. A legkényesebb pontokon ott állnak ennek a sötét és lelkiismeretlen hatalomnak előretolt őr­sei és a lőporos hordó szájánál tartják az égő kanócot. Európaszerte lázasan dolgozik a diplomácia. Szerződésekről, szankciók­ról, megtorlásokról tárgyalnak. Mindez háttérbe szorul és másodrendű kérdés emellett a legfontosabb mellett, amely mindennél sürgősebb rendezésre vár. Európának végre be kellene látnia, hogy minden nyugodt élet, minden bé­kés fejlődés lehetetlenség addig, míg keleten állandóan ott állt ez a fenye­gető viharfelhő, amelynek villámai a mi területünkön készülnek lecsapni. Otthon már elvégezte pusztítását ez a vihar, 1917 óta 150 püspököt, 12.000 pa­pot és szerzetest­ és körülbelül másfél­­millió minden rendű és rangú embert végeztek ki. Körülbelül négymillió em­ber él száműzetésben. És félmillió sze­gény rab, köztük katolikus püspökök is szenvednek minden afrikai rabszolga­ságot megszégyenítő internáltságban. Ennek az uralomnak vérfagyasztó bar­barizmusára két eset világít rá döbbe­netes fénnyel: Charkov metropolitáját addig öntötték januári hidegben víz­zel a szabad ég alatt, míg az egész em­ber jéggé nem fagyott. Szaratov metro­politáját pedig saját templomában az oltárral szemben feszítették keresztre. Ezek a kísértő véres árnyak vonulnak fel Európa szemhatárán. Van-e idegzet, amely ezt tartósan kibírhatja? Nincs. De lehetetlen azzal az érzéssel élni, hogy Európa polgári társadalma soha nyugodtan nem hajthatja álomra a fe­jét, mert soha sem tudhatja, mikor és hol robban fel a társadalmi forradalom­nak valami kiszámított gonoszsággal tempírozott pokolgépe, amelyet bizto­san védett állásokban meghúzódó pet- Tolőrök irányítanak. Európának már volt egy ilyen válsá­gos terror időszaka. Hol itt, hol ott rob­bant fel egy bomba, vagy pokolgép. A gyilkos merényletek egymást érték. Oroszországból irányították azokat a merényleteket is. De az összeesküvők hanem egész. És a mami nem tudott olyat sütni és tele volt szórva mákkal és az óvodában mindegyik gyerek kapart le a mákból. Éppen arra gondolt, hogy ma Marcinak nem ad, mert tegnap úgyis sokat kapott és mindég piszkos a keze, amikor a nevét hallotta. — Éva! Visszanézett. Iza néni Volt, a mami barátnője és biz­tosan a piacra ment, mert egy rózsavirá­gos kosár volt a karján. — Hová mész, Éva? — Az óvodába. — Egyedül? —­ Egyedül, — ragyogott a szeme. Persze — mondta Iza néni és úgy mosolygott, hogy mind látszott a sok fehér foga —, persze, hiszen te már nagy leány vagy. —■ Igen — mondta Éva mosolyogva és megfogta Iza néni kezét — és én mon­dom a vizsgán a főverset. — A főverset? Iza néni úgy csodálkozott, hogy meg­állt és csak nézett. — Nahát — mondta —, ezt nem is tud­tam. -- Mert nem beszélek pöszén, hanem mint ti nagyok. — Hiszen már nagy vagy. Nagy vagyok — mondta Éva és fel­ágaskodott a cipője hegyére és a feje fölé tartotta a kezét —, de még ekkora leszek, meg ekkora. — Mint én — mosolygott Iza néni. Azután elmentek a kis bolt előtt és Éva nem vette észre. Már látszott az óvoda és épen a Juliska néni kocsmája elé értek, amikor hirtelen eszébe jutott. — A mákos bucim. — Otthon hagytad? — Nem. A kis boltban. — És mogt nem lesz tízóraid ? — Visszamegyek. — Ne menj vissza — mondta Iza néni menj be ide a Juliska nénihez. Ismered? . .­­— Ismerem. Már­­voltam itt egyszer apival. — Félsz egyedül? Bemenjek veled? — Nem, nem félek. Iza néni megsimogatta a haját. — Hát akkor szervusz, Éva­— Kezét csókolom Kicsit tekintgetett jobbra-balra. Kl is komolyodott És szívesebben visszafutott volna. Aztán mégis benyitott. A kocsmában két bácsi ült és hangosan beszéltek. A pult mögött meg a sok po­hár között a Juliska néni. Kis, bizonytalan lépéssel mozdult fe­léje. — Kérek egy mákos bucit — Mákos bucit? Juliska néni keresgélni kezdett a sok kifli, meg zsemlye között a kosárban. — Na nézd, találtam egyet. Milyen szép piros. És papiros után nyúlt hogy becsoma­golja és megkérdezte, hogy aki már el­ment-e a hivatalba. — El. — mondta Éva. Már mosolygós volt a szeme és a két bácsira is mosolygott — Öt fillér *— mondta Juliska néni —, öt fillér a buci. — De nekem... Éva ijedten fordította ki a tenyerét Aztán nyomban megnyugodva, igen ko­molyan. — A kis boltban már ki van fizetve az ára. És megindult kifelé, komolykésan, sietve, hogy el ne késsék. És nem értette, hogy miért nevet fel hangosan a Juliska néni. És a két bácsi az asztal mellett miért iszik egyszerre és nevet Amikor ő, Éva biztosan tudta, éppen úgy tett, mint a nagyok. Egészen úgy. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1936 április 1. akkor a társadalom kivetettjei, minden állam rendőrségétől hajszolt, vogelsrei politikai gonosztevők voltak. Ma egy egész állam az összeesküvő. Ma a világ egyhatodrésze, egy uj, kegyetlen, ázsiai deszpotizmus küldi ki bombavetőit s útjukat még diplomáciai menlevelekkel is egyengeti. Európának végre magára kell esz­mélnie. Keleten egyre tornyosul az a veszedelem, amely a legesküdtebb ellen­sége a ker­eszténységnek s a keresztény­ség alapjain nyugvó nyugati civilizá­ciónak. A Dzsingisz kánok, Satuk és Tamerlánok utóda a mai Szovjet, nem Európa, hanem Ázsia s Európa úgy lát­szik csak akkor fogja meglátni a most is elmaradhatatlan koponyapiramiso­kat, ha már az ő fejét akarják a csú­csára tenni. A felsőház ülése Támadták és védték az ipari novellát „A liberalizmus súlyos hibát követett el a kézműipar ellen!“ Gróf Széchenyi Bertalan elnöklésével kedden délelőtt tíz órakor kezdte meg a felsőház az ipari novella tárgyalását. Varsányi Emil előadó ismertette a ja­vaslatot, amely a kisemberek védelmé­ben készült. Vázolta a magyar iparoso­dás történetét és az 1872. évi VIII. tör­vénycikktől kezdve az ipari kérdésekre vonatkozó jogszabályalkotásokat. Han­goztatta, hogy a kisipar minden kultur­­államban az állami létnek egyik legfon­tosabb rétege. A technika minden hala­dása és a nagyipar minden fejlődése mellett még mindig megvan a kisipar fontossága. És ha a kézműipar helyzete ma súlyos is, ez nem életképtelenségét mutatja, hanem ennek magyarázata az, hogy mindenütt nehéz a kisember hely­zete, mert a hitel- és pénzforrások hiá­nya leginkább a szegény néprétegeket sorvasztja el. Modern államban a kul­­túrélet követelményei folytán szükség van a kézműiparra és a nagyiparra és egyik sem lehet meg a másik nélkül. A kisiparnak is megvan a létjogosultsága, hivatása és szerepe a nemzet életében. Foglalkozott a tanonckérdéssel és ki­emelte a javaslatnak a tanoncokra ked­vező intézkedéseit. Az élet azt kívánja, hogy a kormányzat kapjon lehetőséget egy törvény keretén belül olyan­ rendsza­bályok meghozatalára, amelyeket az élet parancsol. Ezért helyes ez a kerettör­vény. Azok a rendelkezések, amelyek a végrehajtási utasításban lesznek s azon­kívül jelennek meg, főképpen adminisz­tratív természetűek. A képesítés tekinte­tében is haladást jelent a javaslat. A mestervizsgára szükség van, hogy az ipa­ros nívója emelkedjék. A javaslat védi a gyengébbeket, a kisiparosokat és nagy súlyt helyez az iparosság szellemi és erkölcsi színvonalának emelésére. Láng Lajos szólt elsőnek a javaslathoz. Hangoztatta, helyesli azt a törekvést, hogy az iparososztály értelmi nívóját emeljék. Helyesli a miniszter kijelentését is, hogy a javaslat hátterében nincs po­litikum és nem irányul egy foglalkozási ág és társadalmi osztály ellen, mégis ellene van, mert a miniszteri intenciók megvalósítására nem alkalmas. Azt hiszi, hogy a javaslat végszavazása után sem lesz több munkaalkalom a kisiparosok számára, őt pedig csak az érdekli, hogy nagyobb lesz-e a kisiparosok forgalma mint ma, vagy nem. A törvényjavaslat megfosztja a kisiparosokat attól, hogy tőke­­ bekapcsolásával önálló egziszten­ciává váljanak. Kifogásolja, hogy a ja­vaslat szerint nem kaphat iparigazol­ványt az, aki vizsgálat alatt áll. Ez nem méltányos, mert a vizsgálat még nem el­ítélés. Magyarországon egy tekintély érintetlen még: a bírói tekintély, de a bírói büntetésen kívül pótbüntetéssel súj­tani valakit, az méltánytalan. A 12. sza­kasszal kapcsolatban kijelentette, hogy helyteleníti a numerus clausust és ha a szakasz életbe lép, akkor az ország nem lesz más, mint a numerus claususok szö­vevénye. A numerus clausus ki fogja termelni a kontárokat és lesz mester­vizsgát tett kontár is. A javaslatot nem fogadja el. Belating-Braum Artur rámutatott arra, hogy a gyáripar fejlődése miatt a kézmű­ipar­ munkaterületének jelentékeny ré­szét elvesztette, viszont a gyáripar tér­foglalása­ új szükségleteket is teremtett. A javaslat a magasabb szakképzés gon­dolatából indul ki és átfogó rendelkezé­­seivel a kézműipar szellemi és erkölcsi színvonalának emelését tűzte ki céljául. Előnye a javaslatnak, hogy kihatása nemcsak hosszabb idő után egy új ipa­rosgeneráció térfoglalása idejében, ha­nem a továbbképző tanfolyamok révén sokkal hamarabb fog mutatkozni. Fontos, hogy a továbbképző tanfolyamok, ame­­lyeknek fokozottabb tevékenysége iránt a miniszter az intézkedéseket már meg­tette, kellő felszereléssel és megfelelő vezetés mellett a megkívánt számban rendelkezésre is álljanak. Különös súlyt kell helyezni a kereskedelmi ismeretek terjesztésére. Nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a javaslatba lefektetett elvek tel­­jesen­ érvényesüljenek, mert ez fogja lehetővé tenni, hogy a kézműipar termé­szetes fejlődése révén egészséges közép­ipar keletkezhessék. A múlt hibáit jó­­részt a szakképzettség hiányossága­ okozta. Ezután a javaslat részleteivel foglalkozott és kívánatosnak mondotta a szerzett jogok tiszteletben tartását. A javaslatot elfogadja. Székács Antal is a kézművesipar kér­désével foglalkozott. Ebben a javaslat­ban a k­ézművesipar olyan ajándékot kap, amellyel nem tud mit kezdeni. Hely­teleníti, hogy a javaslat felhatalmazza a minisztert egyes iparágaknál a zárt lét­szám bevezetésére. Általában ellene van a zárt számnak, mert félni lehet, hogy késhegyig menő verseny fog kifejlődni az iparágak között a zárt létszám beve­zetése körül. Ebbe a harcba, bele fog szólni a politika és a demagógia is, és esetleg olyan kívánságokat lesz kényte­len teljesíteni a miniszter, amik egyálta­lában nem egyeztethetők össze a köz­érdekkel Kifogásolja, hogy az ifjúság elől minden érvényesülési lehetőséget el­zárnak. Végül aggodalmait hangoztatta a megbízhatatlansági szakasszal kapcso­latban. Nem fogadja el a novellát Báró Szterényi József elfogadja a ja­vaslatot. Helyesli a miniszter megállapí­tását, hogy a javaslatnak semmi köze' sínes sem világnézethez, sem nagy gaz­dasági rendszerekhez, mert gyakoria!' szükségletet kíván kielégíteni. A kissfi­út több évtizedes kívánságait honorálja s az angol törvényhozás mintájára, amely nem egy kódexet kodifikál, hanem rész­letekben dolgozta fel az anyagot, rész­törvényt alkotott. Nem osztja azok felfo­gását, akik szerint minden bajnak a li­beralizmus az oka. Szerinte, tévedés, hogy, a liberalizmus el van temetve. Súlyos hi­bát követett el azonban a liberalizmus a kézművesiparral szemben és helytelen volna ezt a hibát el nem ismerni. 1872- ben elkövették azt a hibát, hogy az ami­kor addig kötött céhrendszerből hirtelen, minden átmenet nélkül áttértek a gazda­sági szabadság rendszerére, olyan osz­tályt tettek ezáltal teljesen szabaddá, amelynek nem voltak meg a hozzá szük­séges feltételei. Súlyos aggodalmai van­nak a javaslatnak a reáljogi iparok meg­szüntetésére vonatkozó intézkedéseivel szemben. Ez a rendelkezés már a magán­­tulajdon elvébe vág bele. Ez a dolog más, ellentétes társadalmi berendezéshez ve­zethet, amivel szemben mindannyian küzdünk. Morvay István volt az utolsó szónok. Örömmel hallotta az előadó szavait, mert amióta a felsőházba került, ott kevés szó esett a kézművesiparosokról. Ma már igazán szép eredményt látunk ezen a téren, mert most valóban sokat foglal­kozunk a kisiparosság kérdéseivel. Ma már van tanonciskola is, ami ötvenöt esztendővel ezelőtt, amikor ő még különc­ködött, nem volt. Van továbbképző és a javaslat szerint lesz mestervizsga is. Az állam igazán segítségére van a kisipa­rosságnak gépekkel és előadókkal. A kézműiparosok jólesik, hogy az ő kér­déseivel behatóan foglalkoznak. Ügyelni kell arra, hogy a mestervizsga se részre­hajló, se mellőző ne legyen, ott semmi­féle rendellenesség ne történjék, mert ez kényes kérdés. Szólt a mezőgazdaságban foglalkoztatott kisiparosokról. Ma már a kovácsnak és a bognárnak is többet kell tudnia, mint régen. Reméli, hogy a magasabb képzettségű iparosok több munkaalkalmat fognak kapni. Ha az iparjavaslat tíz évvel előbb jött volna, azt hiszi, nagyon sok iparost meg lehe­tett volna menteni a tönkrejutástól. He­lyesli, hogy a tanulás mindenre módot ad most már majd az iparosnak, aki megtanulhatja a könyvelést, a kalkulá­ciót és az árelemzést is. Ezáltal a kéz­­mű­­ves iparosok előbbre fognak jutni én előbb juthatnak majd kenyérhez is. A javaslatot elfogadja. A felsőház ülése két órakor ért véget. Szerdán folytatják az iparjavaslat álta­lános vitáját. A VÁDTANÁCS Bokor Ernőt és társait vád alá helyezte a Vásár­­pénztár- ügyben Emlékezetes még az a bűnvádi eljárás, amely a Vásárpénztár ügyében indult meg és amelynek során a királyi ügyész­ség vádiratot is adott ki a Vásárpénz­tár vezetőségének, illetve tisztikarának több tagja ellen. A gyanúsítottak a vád­irat ellen kifogásokkal éltek, amelyeket a vádtanács dr. Jankovich Tibor vádta­nácsi elnök elnöklete és dr. Kassay Gyula törvényszéki bíró előadásában, három napon keresztül tárgyalt a nyil­vánosság kizárása mellett. Szerdán hir­dette ki az érdekeltek előtt Janko­vics elnök a vádtanács végzését. Eszerint Bo­kor Ernő vezérigazgatóhelyettest hűtlen kezelés büntette, Fekete Lajos és Almási Imre volt vásárpénztá­ri tisztviselőket hat, illetve háromrendbeli csalás és ma­­gánokirathamisítás büntette címén vád alá helyezte. Darai Ernő pénzbeszedő ügyével, akit az ügyészség sikkasztás bűntettével vádolt meg, a vádtanács nem foglalkozott, mivel az 5 esetében kifogá­soltnak helye nincs. Az ügyészség vád­iratában még egy ötödik vádlott is sze­repel, a Vásárpénztárnak egy volt fő­tisztviselője, akit ugyancsak hűtlen ke­zelés bűntettével vádolt meg az ügyész­ség. Ezzel szemben azonban a vádtanács az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. Képes krónikgi egy hónapra csak 89 fillér a hölgyek lepje NYILATKOZAT A debreceni adócsalásról és borosem-­i eszésről a Nemzeti Újság 1935 augusztus­áb-­­n megjelent számában közölt cikkem­mel kapcsolatban megállapítom, hogy annak tartalma téves és valótlan. A név­telen levél alapján indított vizsgálat ter­helő adatok hiányában eredménytelen maradt .Szekere Emil főkönyvelő urat bűncselekmények elkövetésével nem is gyanúsították■, így őrizetbe sem vették. Liszt Nándor.

Next