Nemzeti Ujság, 1936. április (18. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-12 / 85. szám
babaházhoz bibikért... Ismét ellátogatott hozzám a napokban Évité. Az a bizonyos kis hétesztendős barátnőm, akinek Sára nevű babája számára múltkoriban olyan csinos weekend-házat fabrikáltunk. „Megígérted nénike, hogy kertet is kap Sára baba“ mondta, miközben várakozásteli szemekkel pillantgatott felém. Számítottam már erre a látogatásra s ezért mindent jóelőre elkészítettem. Hamarosan előszedtük a már kész szoba-konyhás, berendezett pappendekli házacskát és odaragasztottuk az alját egy nagy négyszögletes kartondoboz födelének egyik sarkába. Erre a kartonlapra kerül majd reá a kert és miután minden valamirevaló kertet először meg kell tervezni, mi is haladéktalanul hozzáláttunk a tervezési munkálatokhoz. Ceruzával meghúztuk az utak vonalait, ragasztóval kentük be, majd sárgás homokot szórtunk reájuk. Nagyon kedvesek lettek az utacskák, de nem volt sok időnk bennük gyönyörködni, mert most már a virágágyak voltak soron. Ezeknek a kijelölt helyére az előbbihez hasonló eljárással fekete homokot ragasztottunk. És most kezdődött a dolog mulatságos része, hiszen be is K curCíKoáo^irdJí.ífí,öt- - kellett ültetni a virágágyakat... Fényes zöld papírból levélkéket, piros, sárga, kék papírból virágokat vágtunk ki és azokat beragasztottuk a fekete homok közé. A kertnek egyes helyeire pázsitos részeket is terveztünk. Ide vékony szálakra felvagdalt zöld selyempapír (mint amilyenek közé cukorkákat és egyéb finom, törékeny holmit szokás csomagolni az üzletekben) rétegeket ragasztottunk. Néhány fára is szükség volt. Sára baba hadd menekülhessen árnyékba a nyári hőség elől. Kis dobozból előszedegettük az erre a célra gyűjtögetett apró ágacskákat. Csöpp lyukakat fúrtunk a karton „talajba“ és ezekbe ragasztottuk be őket. Persze nem meredezhettek száraz kóréként, miért is gyorsan nyári díszbe öltöztettük ezeket a fácskákat, úgy hogy megint csak zöld papirosból lombos koronát ragasztattunk rájuk. Azok a fák, amelyek ügyes elágazású ágacskákból készültek, igazán helyesek és élethűek lettek. Valami regényes jelleget is szerettünk volna adni Sára baba kertjének. Talán ha egy kis patak csörgedezne keresztül... Mi sem volt egyszerűbb. Hosszú ezüstpapir-csíkot ragasz belíljal ! íváe tettünk át a kerten, ez volt a patak, két partjára pedig parafa-darabkákból (dugókat vagdaltunk szét) ragasztottunk kavicsokat. Erről jutott eszünkbe, hogy kutat is csinálunk. Miért is ne? Hiszen nem kell hozzá kutfuró-mester, mint az igazi kutakhoz, csupán egy kerek, kis bádogdoboz. Mindjárt találtunk is egy kiszolgált, kisebbfajta cipőpasztadobozt, annak fedelét belülről jól kifényesítettük, azután odaragasztottuk a kút számára kijelölt helyre. Úgy csillogott, mintha valódi víz lett volna a fenéken. Köröskörül parafából kivágott, négyszögletes „kövekkel" raktuk ki, hogy még szebb legyen. „Jaj de jó, már készen van a kert!“ ujjongott Évike. „Nem látod, hogy két virágágy még üresen áll?“ válaszoltam. „Ültessünk hát bele virágokat, azt úgyis úgy szeretem csinálni“ kiáltotta örömmel Évi, de én nem osztottam elhatározását. „Sára baba praktikus háziaszszony és igy bizonyára hasznát venné egy kis főzelékfélének is a szép virágok mellett. Meglásd, ezeknek a fabrikálása sem unalmas meg-Kopott aranykeretben fekete papírból kivágott finomvonalu fejecske . . . Ódivatú szalonokban meg régiségkereskedők kirakataiban látni még ilyesmit . . . Valamikor, dédanyáink idejében árnyképek kivágásával laikusok és művészek egyaránt foglalkoztak. A dolog elég egyszerű volt: a modell profiljának árnyékát a lámpafény függőlegesen álló fehér lapra vetette s a művész pontosan utánarajzolta a fej körvonalait. A modellnek persze nem volt szabad mozognia! A kész rajzot azután éles ollóval, gondosan kivágták, egy gólyacsőrnek nevezett műszer segítségével pengőnagyságura kicsinyítették s végül fekete papirból készítették el. Némelyek az arcéi után szabadon vágták ki ollóval a fejet, de ehhez már természetesen nagy gyakorlat kellett. Az árnyképek divatja ázsiai eredetű. Kínában, Japánban, Jáva-szigetén és az izlám országaiban már a legrégibb idők óta foglalkoznak árnyképek kivágásával. Vannak úgynevezett árny színházaik is. Kínában és Törökországban festett pergamenternyő mögött színes árnyak mozognak. Az árnyképek különösen a középkori Perzsiában voltak elterjedve. Konstantinápolyban a XVI. században a rendszeresen dolgozó árnyképkivágók már céhbe is tömörültek. Az árnyképek az európai országok közüli először Németországban jöttek divatba, a XVII. században. 1631-ből egy német emlékkönyv maradt fönn, tele fehér papírból kivágott és színes lapokra ragasztott árnyképekkel. A XVII. és XVIII. század apácazárdáiban is készítettek árnyképeket, ezek azonban legtöbbnyire valami szentkép keretdíszeül szolgáltak. Egy különösen szép ex votot a linzi múzeumban őriznek és a bajor nemzeti múzeumban egy érdekes árnykép látható, mely erdei szarvasvadászatot ábrázol. 1699-ben egy Pyburg nevű ollóművésznő Vilmos angol király és Mary királyné arcmásait készítette el. Szvift, a híres angol költő is írt árnyképek alá verseket. A XVIII. század elején Hamburgban, később Parisban működtek árnyképszínházak, bábukkal. A XVIII. század folyamán egyre jobban elterjedt Európában az árnykép kivágás divatja. Akkor nevezték el silhouettenek is. Etienne de Silhouette Pompadour márkinénak, XV. Lajos francia király barátnőjének pártfogoltja volt. 1759-ben a francia pénzügyek ellenőre lett. Ma pénzügyminiszternek neveznék. Ezen állás már abban az időben se lehetett valami kényelmes. A kincstár üres volt és Silhouette az államháztartásba a takarékosságot próbálta bevezetni. Eleinte igen népszerű volt, de a francia állam hitelezői, a tőkepénzesek és a nyugdíjasok csakhamar megunták és nyolc hónapi működés után csúfosan megbukott. Egy akkori író, Mercier szerint ő volt az, ki takarékossági szempontból a festett arcképek helyett az árnyképkivágást ajánlotta a franciáknak és saját, a Marne melletti kastélyának több szobáját is ilyenekkel díszítette. A rossznyelvű párisiak, hogy nevetségessé tegyék, róla nevezték el az árnyképeket. Karolina hesseni őrgrófné is így ír egy levelében: .......A silhouetteket a szűkság hozta létre, azért hívjuk igy őket...“ Az emberek tréfásan mondták egymásnak: — Lefestetem magam Silhouette módra! E divat az 1768. évben érte el tetőpontját. Az árnyképeket úgy gyűjtötték és cserélték, mint ma a bélyeget. Szerelmesek azt ajándékozták egymásnak. Sok művész abból élt, hogy ide-oda utazgatott és silhouetteket készített. Némelyik fél Európát is bejárta. Bécsben valóságos silhouette-gyár működött. A szentpétervári származású Hessel gépe segítségével már nappal is tudtak árnyképeket készíteni. Eleinte csupán mellképeket, majd egész alakokat vágtak ki. Ez utóbbi természetesen sokkal nehezebb volt. Később már a hajat, ruhát és ékszereket is odarajzolták fehér festékkel a fekete képre. Végre több alakú silhouetteket is készítettek. Ilyen két árnyképet őriznek Bécsben: az egyik Mária Terézia királyné halálát, a másik a prateisterni sétányt ábrázolja. Ezeken az alakok ruháit s a környezetet teljesen kidolgozták, míg a fejek feketén maradtak. Ezt a kivitelt főleg családi képeknél kedvelték. Divatban voltak az úgynevezett silhouette-rejtvények is: az árnyképen egy másik alak körvonalait rejtették el. Pl. Párisban a rémuralom alatt egy fa, silhouettejének ágai között úz meggyilkolt királyi párnak és gyermekeinek arcvonásait, lehetett fölismerni. Később hasonlóképpen ábrázolták Napóleont. Némelyek e kivágott képet színes vagy aranyalapra ragasztották föl. Voltak fehér silhouettek is fekete alapon. Ilyen Byron árnyképe, melyet Pisában két évvel a nagy költő halála előtt egy angol hölgy, mrs. Leigh Hunt készített. Az árnyképek népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult Lavater, a zürichi író és filozófus, kinek elmélete szerint az emberek arcvonásaiból és fejformájából jellemükre lehet következtetni. Könyvet is írt erről, melyhez arcképeket, főleg silhouetteket gyűjtött, mert szerinte az árnykép a leghűbb és legjellemzőbb arcmás. Lavater százszámra kapta a silhouetteket. Lavater elmélete még Goethét is magával ragadta, ki szintén rávetette magát az árnyképek készítésére. Lavater rajzolójával, Schmollal meg is látogatta Goethét és levették az egész család silhouettjeit. Goethe élete nagy szerelmének, Steinnénak először csupán az árnyképét látta. Mégis így ír róla: „...Nagy élvezet lenne megfigyelni, hogy a lélekben miképpen tükröződik a világ. E lélek az életet úgy látja, mint aminő és mégis a szereteten keresztül. Azért az arcról az általános benyomás a szelidség...“ Goethe akkor se hagyta abba a silhouette-készítést, midőn már nem volt Lavater hive. 1792-iki franciaországi táborozásából írja: „Itt mindenki jártas az árnyképrajzolásban és egy idegen se távozhat innét anélkül, hogy képét este a falra ne vettetnénk. A gólyacsőr sohasem pihenhet". Goethe még öregkorában is foglalkozott az árnyképekkel. Egyik szobájának egész falát növények silhouette-jei borították. Egy fiatal leányt, Schopenhauer Adélt versben többizben megdicsért, hogy olyan ügyesen tud árnyképeket kivágni, egy másik hölgy ismerősének, Willemer Mariannenak pedig albumot ajándékozott, melyben az egész weimari udvar silhouette-jeit állította össze. Goethéről több, fejet és egész alakját ábrázoló árnykép maradt reánk. Ő maga is rengeteget vágott ki. Közismertek Anna Amália és Lujza szász-weimari hercegnőkről, Schillerről stb. készült silhouettejei. Később, a biedermeier-korban az árnyképeket már legyezőkre, medaillonokba, gyűrűkbe, üvegnemükre, burnótszelencékre, könyvekre, pipafejekre, sőt bútorokra is alkalmazták. Bécsben a görög feketeábrás edények mintájára porcellánt készítettek, a Worcesteri edényeket az angol uralkodók, a francia sévres-i porcellánt pedig Mirabeau silhouetteje díszítette. II. Frigyes Vilmos porosz király kávéskészletet rendelt, melynek minden darabján az uralkodó család egy-egy tagjának árnyképe volt. A fényképezés feltalálása azután hamarosan véget vetett a silhouette-divatnak. Kár, mert egy jól megrajzolt és jól kivágott árnykép bájos és előállításához nem kell egyéb, mint papír, ceruza, olló, no meg lámpafény — ezek pedig még a mai rossz világban is rendelkezésünkre állanak. Madarassy Erzsébet. • ÁRNYKÉPEK tercég. Előkerült a plasztelines doboz és nemsokára roppantul csinos holmik hevertek az asztalon. Krumplik barna, paradicsomok piros, uborkák zöld, retkek fehér és répák sárga plasztelinből gyúrva. Amit nem lehetett jól plasztelinből elkészíteni, mint pld. a salátát, azt zöld selyempapírból csináltuk. Mire mindezek a színes dolgok is bekerültek a helyükre, igazán csodaszépen tarkállott Sára baba kertje. És mégis, még mindig hiányzott valami. Valami igen-igen fontos: a kerítés. Ehhez egy szivarosdobozt használtunk fel, mégpedig úgy, hogy vékony léceket hasítottunk belőle s ezeket egyenként odaragasztottuk a kertet képező kartondoboz tetejének széleire. Ezeket a széleket előbb kívülről zöldre festettük, hogy úgy nézzen ki, mintha lombok zöldelnének a kerítés mögül! Nagy munka volt a kerítés, mert sok lécet kellett ragasztani és még minden két lécecske közé egy kis keresztlécet is. De amikor ez is készen állott, nyugodt lelkiismerettel láttuk, hogy Sára baba remekül nyaralhat, mivelhogy most már nemcsak weekend-háza, hanem a hozzávaló tökéletes kertje is van. Évike boldogan számította haza a liliputinyaralót és még visszaszólt az ajtóból: „hogy örül majd neki Sára baba, ez lesz aztán a húsvéti meglepetés!“ Heti étrend Húsvét hétfő Ebéd: Karfiol-leves, vesepecsenye rizs és burgonya körettel. Roccoco szelet. — Vacsora: Gombapástétom, gyümölcs, sajt. Kedd Ebéd: Sárgaborsóleves, disznósült káposztával, darkeli. — Vacsora: Sült burgonya vajjal, narancs. Szerda Ebéd: Zöldségleves, borjúpörkölt tarhonyával, dióspalacsinta. — Vacsora: Füstölt kolbász tormával, apró tészta. Csütörtök Ebéd: Paradicsomleves, burgonya főzelék felsál-szelettel, liszttelfújt. — Vacsora: Rakott karfiol, gyümölcs. Péntek Ebéd: Daraleves, töltött tojás rizzsel ördögpirula. — Vacsora: Juhturós galuska, gyümölcs. Szombat Ebéd: Húsleves, hús, burgonya, sóskar mártás, pozsonyi kifli. — Vacsora: Tejben rizs, linzer. Vasárnap Ebéd: Spárgaleves, rántott bárány, burgonyasaláta, diókrémtorta. — Vacsora: Sonka, szalámi, sajt, retek, tea, tortamaradék. """" " .