Nemzeti Ujság, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
8 NEMZETI ÚJSÁG 1839 márciusa Szerda különbség jelentőségében a háború utáni első és a mostani visszahatás között, annak ellenére, hogy a vezetők közül sokan már akkor látták ezt a helyzetet, csak az világ nem látta. Ez a különösen a két időszak között és egyben ez a jellemzése annak az új keresztény lendületnek, amelyben most vagyunk és amely nem a világháborúra, hanem a XIX. és XX. század elejei egész liberalizmusra és materializmusra való reakció. (Hosszantartó helyeslés.) — Ezzel összefügg az, amit szintén Csilléry András barátom mondott, hogy ez utolsó küzdelmünk a zsidósággal. Utolsó, de nem könnyű, nem három hónap alatt, nem hat hónap alatt, de nem is egy, vagy két év alatt lefolyó küzdelem, hanem nagy és hosszú, méreteiben is annak megfelelő küzdelem, amire válasz. Már a zsidójavaslat indokolása is kiemeli, de azóta is mondották többen, így Kmédy Béla őexcellenciája s magam is és még sokan mások, hogy itt évtizedes vagy majdnem évszázados mulasztásokat teszünk jóvá. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy abban az időben tökéletesen fel lehetett ismerni a helyzetet, hiszen hetven évvel ezelőtt élt embertől nem követelhetjük azt, hogy a mai helyzetet előre lássa. De az eredmény, amely rövid évszázad alatt kialakult, nyilvánvalóan olyan állapotot teremtett meg, amelyet ma már csak nagyon radikális rendezéssel lehet orvosolni. Mi nem tehetünk erről. Nem állítom azt sem, hogy azok tehetnek róla, akik ötven évvel ezelőtt éltek, de a probléma itt van, ezt rendezni kell,akár tehet róla valaki, akár nem. Minthogy radikálisan kell belenyúlni a dolgokba, ennek következtében világos atz is, hogy az, amire vállalkoztunk, nagy dolog. Nagy dologra vállalkoztunk és keményen állni kell ezt a harcot. Nehézséggel fog talán járni ez a harc, ezt sohasem titkoltuk és mindig nyíltan megmondottuk. Meg is kell mondani, mert ha a keresztény társadalom ezt nem érzi át, nem volna képes azt megvívni. Át kell érezni a harcnak a nehézségeit, de minden harc, minden háború nehéz, minden háború nélkülözésekkel jár. A katonákra nézve sokszor éhséggel, szomjúsággal, a felelősek részére bajokkal, másokra nézve sebesüléssel és még másokra nézve halállal is. Mindezt számbavéve is, seréd katona megy és megvívja a harcát. JoJ*«! — Tehát nekünk is tisztában kell lenn .Ö nünk azzal, hogy ha nem is a katonáékéval azonos veszedelmekkel, de igen sok tekintetben nagy nehézségekkel és küzdelmekkel kell számolnunk, amelyek ránk e harc során várnak. Ezt a harcot azonban állni kell. — S az, hogy itt olyanok találkozunk, ■«— mégpedig ma olyan helyzetben, hogy az országnak az ügyeit elsősorban mi irányítjuk — akik húsz évvel ezelőtt már ugyanebben a harcban állottunk, mindenesetre záloga annak, hogy ehhez a harchoz az erő, az elszántság megvan és ■meg is marad.. (Lelkes taps és éljenzés)• Az elmúlt húsz év alatt már mi is átéltünk nehezebb időket, olyanokat is, amikor eszméink diadalát már-már foszladozni láttuk. De nem csüggedtünk, nem engedtünk belőle, együtt maradtunk Wolff Károly zászlaja alatt, tovább harcoltunk, a zászlót soha el nem hagytuk s most ismét itt vagyunk. Itt vagyunk ma cselekvő módon és cselekvőképesen (Nagy taps és éljenzés.). Ez adhat nekünk mindnyájunknak bizalmat arra, hogy igenis, meg tudjuk majd vívni ezt a küzdelmet. Azok a reformok, amelyeket hozunk, részei, elemei ennek az egész küzdelemnek. — Nem akarok most itt hosszú, nagy programot adni, hiszen programomat elmondottam a Házban. Elmondotta előttem Imrédy Béla is akkor, amikor programot adott. Sőt elmondották már mindkettőnk elődei is. Mert hiszen mindez egymásból folyik, legfeljebb gazdagodik a program, ahogyan haladunk s változnak a részletei, aszerint, amint az ember más és más helyzetekkel áll szemben a küzdelemben. De lényegileg ugyanazt a harcot vívjuk. A program lényegileg bennünk van és benne van abban a húsz esztendőben, amelyet harcban és munkában együtt töltöttünk. Tehát ebben a húsz esztendőben magában megvan a program s amikor azt mondom, hogy mi, vagy közvetlen elődeink ezt a programot már kifejtették, visszanyúlhatok odáig, amikor Wolff Károly először lépett a mi körünkbe, akik itt vagyunk s először mondott be,szédet s azután újra és újra szólott itt és nálunk, a Keresztény Nemzeti Ligában, de másutt is mindenfelé. A program maga a mi állandó összetartásunk a keresztény eszme mellett, a mi állandó küzdelmünk, hogy ezt Magyarországon véglegesen diadalra juttassuk. — Természetesen nagyon nehéz a feladat, mert — amint a törvényjavaslat indokolásában magunk is kifejtettük — Európának talán nincs egyetlen országa, ahol a zsidókérdés olyan súlyos volna, olyan nagyméretű a tömegeknél és az arányszámnál fogva is és a zsidóságnak a keresztény társadalomba való beszövődése miatt is. Sokkal könnyebb a probléma például Lengyelországban, ahol éles válaszfal volt a keresztény társadalom és a zsidóság között s nincs olyan összeszövődés, mint amilyen nálunk tapasztalható. — Sokkal könnyebb a probléma olyan országban is, ahol — bár az arányszám nagyon kicsiny —, ha az összeszövődés maga aránylag nagy is, de az arányszámhoz képest, számbelileg csekély. Nálunk éppen az összeszövődés a legnehezebb probléma s ez az, amit még magunk is túl kevéssé realizálunk, de amit a külföld például egyáltalán nem ismer. S ebben van a mi törekvéseink külföldön való megismertetésének nehézsége, mert külföldön igen kevesen vannak olyanok, akik személyes tapasztalat alapján ismernék a mi állapotainkat. Ezért ez a munka nemcsak a megoldásra irányuló belső munka, hanem felvilágosító munka is kifelé, hogy a külföld is megismerje és megértse helyzetünket. Erre törekedtek elődeim is és törekedni fogok magam is. És látom is, hogy ha idegenek jönnek ide közénk, megértik ezt. Éppen ma volt nálam két fiatal angol. Munkácson jártak és onnan jöttek Budapestre. Azt mondották, hogy a látottak és tapasztaltak után sokkal jobban értik most a helyzetet, mint azon a napon, amikor határunkat átlépték. Nagy erőre és nagy akaraterőre van szükség, hogy átjussunk a küzdelmen. De én bízom abban, hogy a magyar nemzet ezt a küzdelmet győzelmesen fogja megvívni, éppen úgy, mint számtalan más küzdelmet megvívott és hogy éppen a székesfővárosban, ahol minden szála az országnak összefut -e ahol mindnyájunk akaraterejéből, de végeredményben mégis elsősorban vezérünk Wolff Károly gyűjtő szavai és gyújtó egyénisége alapján, ez az erő igen összekovácsolódott, ez az erő megvárt, erre az erőre bátran lehet építeni. Azt hiszem, hogy erre az erőre a keresztény politika olyan biztonsággal építhet, hogy nyugodtan mehet a maga útján és biztonsággal remélheti a keresztény magyar politika célkitűzéseinek elérését. — Hosszú az út, fáradságos, de nem hiszem, hogy ehhez kitartást, összetartást, bizalmat kellene kérnem, mert mindig összetartottunk, mindig bíztunk egymásban. Tovább fogjuk végezni munkánkat, úgy, ahogy eddig végeztük, s ha kézről-kézre adjuk is a kormánykerekét, kezünkből nem adjuk ki, hanem visszük a hajót tovább. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Csilléry András elnök hálás köszönetet mondott a miniszterelnök lélekből lélekhez szóló szavaiért. Biztosította a miniszterelnököt arról, hogy itt kemény, elszánt katonák vannak, akik húsz esztendő küzdelmeiben megedződtek és akik nem fognak sohasem visszariadni, ha nehézségek tornyosulnak eléjük és a városházán, ahol örökké a keresztény nemzeti politikának kell megmaradnia, minden körülmények között biztosítják helyüket. Hálás köszönetet mondott Csilléry András a miniszterelnöknek azért is, hogy elfogadta a párt vezéri tisztét és kérte a miniszterelnök további jóindulatú támogatását. vak, vállalta a pártvezérséget nemcsak a városban, hanem az országban is, s ezért azt hiszem, minden hazafinak hálája illeti meg. — Amikor néhány nappal ezelőtt átadtam a vezetést, teljes megnyugvással tettem, mert tudtam, hogy gróf Teleki Pál személyében a magyar keresztény gondolatnak olyan harcosa veszi át a vezéri pálcát, aki nemcsak húsz év küzdelmeiben megedződött, tapasztalatokban, tudásban gazdag ember, hanem olyan törhetetlen akarattal is rendelkezik, akelylyel egyedül lehet ezeket az eszményeket, győzelemre vinni. Teljes szivvel kívánom, hogy ez a törekvése sikerrel járjon s a magam erejét is e törekvés szolgálatában rendelkezésére bocsátom. (Viharos taps és éljenzés.) — Arra kérem az összes jelenlévőket, hogy azt a szeretetet és ragaszkodást, amelyet irántam tanúsítottak e rövid időn keresztül, amely alatt együtt dolgoztunk, vigyék át rá teljes egészében s fegyelmezett és hűséges katonái legyenek, mint amilyenek voltak húsz éven keresztül a keresztény nemzeti gondolatnak.• Azt hiszem, a keresztény főváros megalapozásában a most egyesült két pártnak nagy része volt és szívből kívánom, hogy a két pártnak a mai napon létrejött egyesülése hozza meg a végső döntő lökést ahhoz, hogy a keresztény Budapest élő valósággá váljék. (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés.) Ezzel a szívbéli kívánsággal köszönöm meg mégegyszer az elnök úr kedves üdvözlő szavait. "Vitéz Imrédy Béla beszédét a pártértekezlet résztvevői lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták. Csilléry András elnök zárószavaiban hangsúlyozta, hogy a párt vitéz Imrédy Bélát is visszavárja a küzdők sorába, mert kemény, elszánt katonákra és vezetőkre van szükség ahhoz, hogy a keresztény gondolatot érvényesíteni tudják. A párt munkásságára Isten áldását kérte. Ezzel a pártértekezlet véget ért. A tagok igen nagy számban maradtak együtt vacsorán a klubhelyiségben. VAK VÉLETLEN — REGÉNY - 14 IRTA: TARTALLY ILONA Erre valami kis lelkiismeretfurdalás féle motoszkált benne. Önző volna? Nem igazi anya?... Kicsit eliszomorodott. Az uj kis élet megmozdult, mintha életjelt akarna adni s figyelmeztetni anyját a mellőzésre. Azonban mihamar túltette magát a gondolatokon s gyönyörködött a „Paraszt szobában“. A cifra párnavégek, a cseréptányárok, a képek s a komód csüngős csipketérítőjével, kis szobrokkal ékesen... És az asztal, egyszerűen s üvegpohárral a közepén. A padkán főkötős menyecske ült a gyerekével. Szögletesek kicsit, de elevenek, mintha itt a képen is eleven vér keringene bennük. Színes és ragyog fajta az élet forrósága... Heves cipősarokkopogás az előszobában , utána Márta ront be a szobába, mintha eszét vesztette volna. Noémit megriasztja szemlélődő nyugalmában— Mi van veled?! Márta liheg, nyeldes nagyokat s már szemei izgatottan beszélnek. Látszik, hogy valami nagy dolog történt vele. — Csak gondold el, a Faun jött be korrigálni! Aki volt éppen. A Juli lánya. Megnézegette a képeket s korrigált. Nem tudom, hogy mi ez? Ezután ő fog bejárni? Pallay utálatos volt néha, de azért mégisc csak közülünk való! Itt hagyom az iskolát! —‘ Ne idegeskedj, Márta. Azt hittem, személyeddel történt valami hallatlan sérelem. S íme, egy szép ember igy meg- s ijesztett. Ne idegeskedj, kicsikém. Lásd be, hogy a művészet univerzális... S különben is... meg kell kérdezni a Mestert. A növendékek között is vannak regátbérlők s letértem... az volna csoda, ha ezt a területet egészen nekünk hagynák. — Pedig békében hagyhatnának! Legalább itt volnánk a magunkéban, mert mindenütt mindent betöltenek, elárasztanak. Fuldoklunk bennük, mint a patkányos árvízben. — Csendesedj, Mártonkám. Meghallhatják. Te idevaló vagy, de engem kidobhatnak. Háromszáz fejembe került a meghosszabbítás, meg kétnapi lógásba. Nem akarom elveszteni ezt az utolsó hetet — Hamar begyülez. — Ez nem begyülás, hanem reális megfontolása a dolgoknak. Én repülhetek innen, ők azonban azért tovább is itt maradnak. Kezükben a hatalom. — Minél engedékenyebbek vagyunk, annál rosszabb. Szerzett jogaiink vannak. Fütyülnek ők minden jogra s különösen a szerzett jogokra. Csak semmi ellentállás. Mi nem tehetünk semmit. — Jól van, hát hagyjuk. Hanem... te, Noémi... mikor megyünk fel Pallayhoz? Szeretném látni a gnómot barlangjában. — Talán a medvét odújában. — Túl szép a medve ahhoz... — Márta! Hogy lehetsz ilyen! Szegény Pallay! — Ne sajnáld. Több képet elad, mint tíz szép fiú együttvéve — Innen láthatod, hogy a művésznek képeiben van a varázsa s semmi köze hozzá holmi egyéni megnyilatkozásnak. Ám a kép is egyéni megnyilakozás. Lehet azonban,hogy kevesebb sikerrel beérné, ha kicsit szerb fiú lehetne. —» Ezt éppen te mértlöd, Noémi? Lehetetlen».« . -*■ Én mondom mégis. Látom rajta, hogy a művészetén túlon szeretne lenni Valaki. — Ennek ellenére tehetségéből nem adna oda egy jottányit sem, semmiért. Kérdezzük meg tőle, hogy mikor mehetünk fel hozzá. Ha ott leszünk, Valamiképpen vallontásra hitjük. Annyi igaz, hogy minket meg sem lát. Mint nők, nem érdekeljük. Legjobban észreveszem ezt az iskolában — A művésznövendékek nem érdeklik. A férfi, ha riválist sejt a nőben, átnéz rajta — Bennem riválist?! Pallay? Hol vagyok én még attól. S érzem, hogy nem is lesz belőlem semmi. Nem tudok lelkesedni. Túl hidegen nézem a dolgokat. — Néha-néha visszatérnek a tavaszi álmok... — dúdolta Noémi tompa, falu hangon. Márta befogta a fülét Csak csúfolódj! Te nem éltél át ilyesmit, de lassan-lassan felejtek. Ezt abból is láthatod, hogy már érdekel a más sorsa. A gnórné, például. Érdekesen fát. Irtózom tőle, mégis vonz vitelt ugyan. Képzelődés. Nem vonz. Csak szeretnéd elhitetni magaddal, hogy már vonz Valaki „azon“ kívül. Különben ... miért nem beszélsz te arról soha? Talán könyítyébben elmúlna már... — Nem, nem lehet, Noémi! így olyan tisztán és elevenen látok mindent, ami volt. Ha beszélnék róla, olyanná válna, mint értéktelen kópia, mely vásári holmiként kézről-kézre jár. Úgy megrögződtek bennnem a szavak, pillantások, apró jelenetek... s mindez az enyém, csak az enyém, Noémi! — Éppen azért. Jobb volna, ha fakulna és egyszerűsödne az, ami volt. Széthullana a mindennapjaidban. » Lelhet.« — mondta Márta csendesen s maga elé meredt. Sóhajtott. Majd felállt s a munkába kezdő Noémitől elköszönve, kiment a szobából. Noémi, bármennyire elfoglalta a kép, amint dolgozott, hallotta a lány lassú lépteit s hogy nyitja szobájának ajtaját. Azután semmi. Csend. Hangtalanul és mozdulatlanul maradt bent a lány. Mozdulatlan volt, mert a díványon feküdt, az olcsó, kemény, kreténhuzatú díványon, mely egyetlen kényelmi tárgy volt a szobában. A mennyezetet nézte rendületlenül. Tegnap egy autót látott elsuhanni a park mellett, nagy Fiath volt, éppen olyan, mint az övé... És a markáns sziluettje is olyan... Igen, mind erősebben érezte, hogy csakis ő lehetett. Mit keres itt? Utána jött volna?... Gőgös, vad tépettségében, véres-zöld szívével ... Nem, ha ő volt is, nem Utána jött. Valami más hajtotta ide. Talán... valaki?... Dehát akármi hajtotta, neki nem szabad törődnie vele. Csak szeressen... szeressen mást... ha tud. Hiszen itt-ott egy éve már, hogy szakítottak. Lezárta a szemét. Előjött a férfi, féltékenyen, díjban s száján remegő-rekedt kérdésekkel: — Miért teszi ezt velem, Márta? Kik azok magának? ... Megtiltom ... megtiltom még azt is, hogy szóba álljon a mérnökkel, vagy akár az orvossal is! Ne férkőzzenek közel magához az érdeklődésükkel, a kézfogásukba beleélt örömükkel! Nem látja a szemüket? Tapadnak magához a pillantásukkal s végeredményben is: mit keresnek maga körül? Szerelmes hülyék! Minek mennék mindig oda, ahol maga van? — Maga megőrült... megőrült... — dadogta akkor fellázadva. (Folytatása következik ) Ezután az értekezlet résztvevőinek sürgető tapsára általános éljenzés közepette vitéz Imrédy Béla szólalt fel. — Valóban nem tudom — mondotta — milyen jogon szólalok itt fel, legfeljebb vendég jogon, mert hiszen nem vagyok a párt tagja. Úgy érzem azonban, ennek a mai napnak, a két párt formális egyesülésének létrejöttéhez van valami közöm, amint ez kifejezésre is jutott az elnök úr megnyitó szavaiban is, amelyekért hálás köszönetet mondok , amelyekben érdemeimet és munkásságomat mértéken felül honorálta. — Gróf Teleki Pál miniszterelnök úr felszólalása mindnyájunk szívében igazán mély nyomokat hagyott, mert hiszen a keresztény gondolatnak egyik legrégibb harcosa ebben az országban. A tapasztalatok birtokában, amelyeket húsz évi küzdelem folyamán szerzett, teljes tudatában a nehézségeknek, amelyek előttünk áll. A miniszterelnök az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligában Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga vezetőségének a körében megjelent gróf Teleki Pál miniszterelnök, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke. A miniszterelnököt Makay Dezső kúriai bíró, a főudvarnagyi bíróság elnöke, a liga ügyvezető elnöke üdvözölte, a miniszterelnök pedig megköszönve az üdvözlést, közvetlen szavakkal ismertette kormányának eszmei célkitűzését. Ezután az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga közgazdasági és nemzetpolitikai szakosztálya tartott ülést, amelyen dr. Birkád Géza bejelentette, hogy a ligának ebbe az újonnan alakult körébe a miniszterelnök rövidesen szintén ellátogat. Ismertette azután, azokat a törekvéseket, amelyek a liga szabad pályán mozgó, az ipari, a kereskedelmi és pénzügyi világban elhelyezkedett tagjait foglalja össze közös munkaköreibe a magyar nemzeti gondolat illúzióktól mentes, de ideális szolgálatára. Az újonnan alakult kört ezután a liga központja nevében Makay Dezső elnök üdvözölte meleg szavakkal. Imrédy nyilatkozata a Telekikormányról