Nemzeti Ujság, 1939. június (21. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-25 / 143. szám

1939 junius 25. Vasárnap I 28 NEMZETI ÚJSÁG I Magyar őstörténet Gróf Zichy István könyve a Kincses­tárban Ma az eredet s az ősök kutatásának tipikus korában nagyon időszerű ez a kis könyv, amelyben gróf Zichy István tö­mören és világosan összefoglalta mind­azt, amit őseink eredetéről és vándorlá­sairól egészen a honfoglalás koráig a tudomány mai állása mellett tudhatunk. Három szaktudomány segíti ezt az ős­történeti kutatást. Az összehasonlító nyelvtudomány, amely nyelvrokonságok alapján nyelvcsaládokat, sőt egész nyelv­rokonsági családfákat állítanak össze. E szerint a magyar nyelv s a hozzá legkö­zelebb álló obi­ugor nyelvek közös ugor ősnyelvből varináznak, amely a finn­ugor ősnyelvből eredt. Másik az össze­hasonlító néprajz, harmadik pedig a ré­gészet, amely a leletek stílusából, azonos díszítő elemeiből következtet korokra és területekre egy nép életében. Természe­tesen régi feljegyzések megfelelő szöveg­kritikai magyarázattal szintén forrásul szolgálnak. Mindezek egybevetése alap­ján alakul ki az a kép, amelyet a tudós szerző élénk valószínű eredetéről, társa­dalmi és hadi szervezetéről, vallásáról, nyelvéről, őshazájáról, vándorlásáról, szellemi és testi tulajdonságairól fest. A kis kötetet, amely kizárólag csak tudo­mányosan szigorúan bebizonyított adato­kat és valószínűsített feltevéseket közöl, a vonatkozó irodalomnak gazdag biblio­gráfiája egészíti ki. Most, amikor őstör­ténetünkről annyi ködös és képzelgő el­mélet van elterjedőben, nagyon hasznos útmutatással szolgál ez az okos, nagy­­felkészültségű tanulmány. Az Officina új képes könyvei Ma már széleskörű népszerűségre tet­tek szert az Officina kis képes könyvei, amelyek méltó formában, minden könyv­­kedvelőnek kedves, ízléses köntösben ragadnak ki egy-egy fejezetet a ma­gyar kultúrtörténet köréből. Legalább is igen szép számmal jelen­tek meg ezek a könyvecskék, hogy a távolabbi vagy közelebbi múltba ringas­sanak vissza bennünket gondosan meg­írt szövegükkel és gazdag képsoroza­tukkal. A legtávolabbi múltba a Pan­nónia című kötet nyúl, amelynek szö­vegét Kovrig Ilona írta. A dunántúli ásatásoknak római és antik keresztény műemlékeivel foglalkozik ez a kötet. Leírja a római uralom berendezkedését hazánknak ezen a darabján, az itt tá­madt kultúrát, amely­ az ősi kelta, trák, illyr eredetű írásokat felszíva, új ízt és változatot adott az itt kialakuló latin művészetnek. Somogyi Antalnak Szé­kesfehérvár művészi szépségéről szóló könyve a régmúltat és a jelent öleli egybe, megmutatva a városnak Szent István korából maradt emlékeit s mai gazdag művészi kiképzését. Fehérvár rö­vid néhány év alatt Magyarország egyik legszebb városává fejlődött át. A kis kötet képei beszédesen bizonyítják ezt. A visszatért Kassa műemlékei eleve­nednek meg előttünk Kőszegi Elemér szép könyvében. Való igaz, amit a kis tanulmány mond, hogy a Felvidék fel­­szabadulásakor a hála kitörése akkor lett a legforróbb, a büszke öröm láng­jai akkor gyúltak a legfényesebbre, az egész nemzet szive akkor dobbanta a leerősebbet, amikor Kassa városának nevét vitte el a magyar szivekhez a kormányfői szózat. Rákóczi városa nem­csak a szabadság kiinduló pontja volt. Építészet, szobrászat, festészet, ötvös­ség, bronz és önöntés és egyéb mester­ségek is virágzottak falai közt. Beszélő köveiről s a magyar múlt más nagy emlékeiről beszédesen szól ez a kitűnő kis könyv. Rákóczi földje a cím­e Pa­­taky Mária megható könyvének, amely­ben a Ruténföldről, az Erdős -Kárpá­tokról és a beregi Tiszahátról emléke­zik meg költői szépségekben gazdagon. Minden sorát meleg szeretet fűti át, amikor ennek a hegyvidéknek színeiről, illatairól, kis fatemplom­airól, városai­nak magyar fénytől csillogó emlékei­ről beszél. Régi magyar bútorok szépsé­gét dicséri Bárányné Oberschall Magda nagykulturájú könyve. Míg Höllrigl József Régi magyar ruhák című képes könyvében a magyar úri öltözködésnek, díszruháink divatjainak változásait vázolja fel. Ruzicska Ilona külön ipar­­művészeti területre kalandozik el és a Magyar porcelán szépségeit ismerteti. A kötethez történeti bevezetést irt Mi­­halik Sándor. A köteteket természetesen gondosan készült illusztrációk gazdag sora kíséri. Minden kötet külön stílu­sos címlappal is dicsekedhetik. Ezeket Kolozsváry Sándor és Dallos Ilona ter­vezte. Új magyar szépirodalom Mese és valóság a Karrier­regényben Volt egy idő, amikor mást se játszottak a színpadokon, mint karrierregényt. Eleinte női karrierekről volt szó. A templom egere, vagyis a földhözragadt, de egyébként is tapa­­dós gépirókisasszony meghódította a dúsgaz­dag bankigazgatót, vagy részvénytársasági elnököt. Mikor ennek a tárgynak minden vál­tozata kimerült, szépen áttértek a férfi kar­rierekre. Ezen a téren még nagyobb változa­tosság kínálkozik. A színpad azonban lassan­­kint végleg elhasználta ezt a tárgyat s most a regény kezdi átvenni. Állapítsuk meg, min gjárt az elején, hogy a regény sokkal magasabb a színvonalon, irodalmibb verettel használja fel ugyanezt a témakört. Társa­dalmi problémák, mai levegő, egyéni íz is kapcsolódik bele a tárgyba s a mese mellett, amely a színpadon teljesen a filmoperett felé tolta el a karrier-darabokat, itt bizonyos fo­kig helyet kap a valóság is. Szitnyai Zoltán parasztkarrier* regénye: A bocs A kitűnő Tánc után nem mutat emel­kedést Szitnyainak ez az új regénye. Könnyebb kötésű, rövidebb lélekzetű, igénytelenebb előző munkájánál. Úgy látszik a szerző pihenőnek szánta, két ke­ményebb kötésű, mélyebb alkotása közt. Egyetlen célja volt, hogy egy érdekes jelenségre szórakoztató és bizonyos fokig mégis tanulságos formában mutasson rá. Szitnyai hódító iramú emelkedés történe­tét mondja el regényében, még­pedig parasztkarrierét. Hőse nemcsak egy­szerű, igénytelen falusi gyerek, hanem még hozzá külsejében is egészen szeren­csétlen. Valóságos törpe, tagbaszakadt, esetlen alak. Hegyes báránybőr süvegé­vel olyan lompos, mint valami kis medve­­bocs. Innen is kapja nevét. Szóval csöp­pet sem megnyerő, ami még rögesebbé teszi neki az érvényesülést. Mégis sike­rül a legmagasabb polcra feltörekednie.. A poros jegyzői irodából a hatalmat és pénzt jelentő vezérigazgatói székbe ül. Az író talán éppen azért adott neki olyan kellemetlen, szinte komikus külsőt, hogy érvényesülésével annál inkább meg­mutassa a paraszti őserő hatalmát. Mert a Bécs nagy sikereit eszének, józanságá­nak, munkabírásának, becsületességének, sokszor kissé fondorlatos óvatosságának, tehát csupa paraszti jótulajdonságának köszönheti. Ahogy Szitnyai nehéz és bo­nyolult helyzetekben gyorsan rendet, vilá­gos áttekintést teremtő eszejárását elénk villantja, az mindig regényének legsike­rültebb részei közé tartozik. Ez a kis tatárképű­ Bocs, akit különben Bathó Pál­nak hívnak, legtöbbször túljár a körmön­font városiak eszén, vasszorgalmával, edzett kitartásával felülkerekedik rajtuk és józan paraszti értelmével jobban a dolgok lényegére lát, mint azok. Míg Szitnyai ezeknek a tulajdonságainak segítségével viszi előre, addig a valóság körében marad és regénye el is hihető. De a véletlent is sokszor hívja segítségül és ugyancsak megolajozza Bathó Pál sorsának felfelé száguldó kerekeit- Ha olykor jön egy-egy összeroppanás, úgy érezzük, ezt is csak a mese bonyodalmas­­sága és érdekes továbbtűzésének új lehe­tősége kívánta meg. A szerző nagyon is malmára hajtja hősének a vizet. De hát végeredményében így is történhetik. Leg­feljebb a szerelmek terén sokaljuk meg kissé a Bocs sikereit. Itt egészen film­szerűvé válik a mese s nem is csodálkoz­nánk rajta, ha a Bocs témáját rövidesen filmen látnák viszont. Különben az egész regény nagyon for­dulatos meséjű, gyors lendületű, határo­zottan magával ragadó, nagy lendülettel irt jó olvasmány. Hunyady Sándor regénye Jancsi és Juliska Hunyady Sándor új regénye egy írói kar­rier története, azt meséli el kedves szatírá­val, hogy válik a finomabb újságíróból külső behatások egymásba kapcsolódó láncán szín­padi szerző. Igaz, itt szinte fordított a kar­rier útja. Kezdeti lendülettel sokkal erősebb, mint a szinte már csak kényszerű célbaérke­­zés. A politikai újságíró mikor szerencsétlen szakállpenésze révén elhatározza, hogy szín­padi szerző lesz, még sokkal magasabbra lán­goló elhatározásokat táplál, mint mikor da­rabját a végkimerülésig megnőtt előlegek nyomása alatt megírja. Akkor még újat, ere­detit akar, valami egészen mást mint az örökös színpadi sablont, hogy Jancsi el­veszi Juliskát. Mire azonban a darab elké­szül, a legalaposabb és legjellegzetesebb Jancsi és Juliska-történet lesz belőle. A hős viszont elveszi a lassan, de biztosan öregedő hősnőt és mindezt azért, mert egyszer nem egészen higiénikusan borotválkozott. Kissé tragikus alapízó kettős sorsvígjáték tehát Hunyady új regénye. Itt-ott kissé élet­rajz és némi önvallomás ize van. Az átala­kuló darabtárgyban ráismerünk különböző színpadi sikereire. Olykor éppen szóról-szóra is idéz belőlük. Regényét nem szánta nagy­­igényű írásnak. Könnyed szórakoztató olvas­mányt akart, amelyet azonban kedves köz­vetlen humora olykor önkéntelenül irodal­mivá emelt s a színházak körül kavargó vi­lág sikerült szatírájává tett. Mélyebb nyomo­kat nem igen hagy, et olvasás közben zavar­talan élvezettel szolgál. Kállay Miklós. Ami az országgyűlésnek igazi nyilvánosságot ad Dr. Siklóssy lászló megírta a parlamenti gyorsírás történetét Kevés élvezetesebb magyar könyv van, mint a Régi Budapest erkölcse. Szellemes, ízes, ele­ven a legjobb szépirodalom és a leggondosabb kultúrtörténet együtt. Mindaz, ami ennek a munkának három kötetét olyan kitűnő olvas­mánnyá teszi, jellemző dr. Siklóssy László legújabb művére is, amelynek címe: Az or­szággyűlési beszéd útja. Siklóssy ebben a vastag könyvében azt írta meg, hogy jut el az országgyűlésen elhangzott szó az ország legszélesebb körű nyilvánossá­gáig s ami ezzel szorosan összefügg, hogyan rögzítődik meg az elröppenő beszéd a történe­lem számára. A magyar országgyűlésnek ősi elve a nyil­vánosság. Ez az elv abban jut kifejezésre, hogy az országgyűlés üléseit a karzatokon bárki meghallgathatja. De végeredményében csak jelkép, és nem gyakorlati nyilvánosság ez, hiszen a karzatokra az ország nagy nyil­vánosságának csak csekély töredéke juthat be. Az országgyűlés akkor kap igazi nyilvános­ságot, amikor az újságok száz meg százezer példányban röpítik szét az egész országban az ott elhangzott beszédeket s amikor az ország­gyűlési napló hiteles szövegüket a teljes nyil­vánosság és az utókor részére is megörökíti. Az országgyűlés nyilvánosságának útját, mód­ját írta meg most Siklóssy László, még­pedig a kezdet kezdetétől, azaz a legrégibb nyomok­tól napjainkig tökéletesített eszközéig, a par­lamenti gyorsírásig. Műve tehát lényegileg a parlamenti gyorsírás története. Ami ezt megelőzi, az rövid történelmi vissza­pillantás a múltra, de már ez is bizonyítja, hogy az országgyűlési beszéd feljegyzésének szükségességét már a legrégibb időben belát­ták. Szerafin, Szent László király udvari káp­lánja, később esztergomi érsek már mintasze­rűen feljegyeztette a tarcali zsinat lefolyását. Fiatalabb éveiben ő maga is részt vett ebben munkában, később hűséges famulusára, Albe­­rik bencésre bízta. A középkor vége felé már sebesirással jegyezték az országgyűlésen el­hangzott beszédeket. Mátyás királynak kitű­nően szervezett kancelláriájában voltak sebes­­irói. Verancsics Antal pécsi püspök maga is sebesiró volt, figyelmes lett a régi székely ro­vásírásra és kora diplomatáival egyetemben értett a titkos íráshoz is. A középkori gyors­írásból ízelítőt adnak a latin okmányok rövi­dítései, betű­kihagyásai. De ismerte a közép­kor a számgyorsírást és az egyéni rövidítése­ket is. A történelmi nyomokon érdekfeszítő elő­adással szalad végig Siklóssy és így jut el a reformkorszakig. Ekkor a megválasztott kö­vetek mellé sebesítő ifjakat adtak, akik csak­ ugyan megbízható naplószerű­ tudósításokat tudtak hazaküldeni. Ezek a kísérő sebesírók alkották a híres országgyűlési ifjúságot, so­raikban azonban nemcsak sebesírók voltak, hanem olyan írók is, akik itt akarták tanulni a politikai élet iskoláját, aminthogy később is jeles politikusok, nagynevű közéleti férfiak kerültek ki a parlamenti gyorsírók közül. Az országgyűlési kurátorok sorából került ki az első igazi, mai értelemben vett gyorsíró, Hajnik Károly, aki egy emberöltőn át jófor­mán maga stenografálta a magyar diétákat. A teljes parlamenti nyilvánosságot Orosz József és Kossuth Lajos hívta életre. Orosz József először könyvben számolt be az 1830-as országgyűlés történetéről kivonatosan, de első személyben közölte a beszédeket és összegyűj­tötte az országgyűlés legfontosabb szakait is. Kossuth, akit ez a tudósítás már valósággal megihletett, az 1832—33-as országgyűlésen ta­lálkozott vele s ketten alapították meg az Országgyűlési Tudósításokat. Izgalmas, szinte drámai erejű annak a küz­delemnek leírása, amelyet Wesselényi az or­szággyűlés sajtónyilvánosságáért folytatott. Ezután a gyorsírás történeti valósággal össze­olvad a magyar alkotmányosságért és a nép­képviseletért vívott harcéval. A múlt század magyar közéletének ismert vagy már elfele­dett érdekes alakjai beszédes képvonásokban vonulnak fel Siklóssy kitűnő könyvében. Az abszolutizmus utolsó éveire esik a magyar gyorsírás fiataljainak előretörése s a Gabels­­berger-féle rendszer magyar átdolgozójának, Markovits Ivánnak fellépése. Az ő tervei alap­ján létesült 1868 végén az állandó országgyű­lési gyorsiroda. Siklóssy könyve ettől kezdve ennek a gyorsirodának érdekes, változatos tör­ténete nálainkoi. Érdekes, változatos, lebilin­cselő az ő előadásában az a történet. Egy ré­szét már a mai idősebb nemzedékek is át­élték, de Siklósi a legbeavatottabbnak is tartogat ismeretlen adatokat, meglepő részle­teket. A könyv mindvégig kitűnő olvasmány s amellett egy darab komoly politikai és mű­velődéstörténet. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda páratlan bőkezűséggel állította ki, tele érdekes szövegközi ábrákkal és műnyomó papíron készült mellékletekkel. _______ K. M. Maria A. Loschi Scrittrici d’Ungheria Magyar írónők ; Maria A. Loschi, ez a mozgékony, nagykul­turájú, sokat utazó és sok idegen nyelvet be­szélő írónő olyan gondosan összegyűjtött és kiállításában is díszes gyűjteményt adott a magyar írónők műveiből, aminővel mi itthon sem dicsekedhetünk. Szinte azt mondhatnók teljes és kimerítő antológiája ez az igen gaz­dag magyar női irodalomnak, amely a leg­régibb írónőtől, Ráskai Lea domokosrendi apá­cától, a Margit-legenda átírójától egészen a ma divatos írónőkig, 78 magyar nőszerző ki­tűnő jellemzését tartalmazza és legtöbbnek művéből szemelvényt is közöl legtöbbnyire olasz, olykor francia fordításban. A szemel­vények egy részét ő maga fordította, nagy se­gítségére volt a fordításokban Márffy Oszkár s ha valamelyik magyar írónő műveiből iro­dalmi értékű fordítások voltak, úgy azt kö­zölte. Megtaláljuk például a kötetben Tar­­may Cécile két remek novellájának, a Fuvola és a drachma és a Miasszonyunk Árkádiában címűeknek d’Annunziótól való fordítását. Az antológia különböző csoportokba osztja az író­nőket. A termékeny múlt című fejezetben azo­kat vette fel, akik már nincsenek az élők so­rában. Külön foglalkozik költőnőkkel és próza­­írókkal, ifjúsági írókkal és újságírónőkkel. Egy csoportban a tudományos irodalom mun­kásait gyűjtötte össze. Végül külön csoportba került a legfiatalabb nemzedék. Nagyon kevés kivétellel közli a kötetben szereplő Írónők arcképét is és a kötet végén bibliográfiát ad az írónők olasz nyelven meg­jelent műveiből. Magyar írónőknek ilyen elő­kelő és reprezentatív gyűjteménye eddig még nem jelent meg . Maria A. Loschi fáradságos, körültekintő és magas színvonalon álló mun­kája valóban nagy hálára kötelezheti le kor­­társait. Ő természetesen a leggondosabban törekedett a teljességre s ennek kedvéért sok­szor kevésbbé jelentős neveket is felvett gyűj­teményébe. Nem az ő hibája, hogy néhány ne­ves és népszerű írónő mégis kimaradt. Talán egy új kiadás pótolhatja majd ezt a hiányt. A kötetet, amelyet az olasz írónő az első­­m­agyar asszonynak, Horthy Miklós kormányzó feleségének ajánlott, báró Villani Frigyes római magyar követnek hozzá intézett levele vezeti be. A díszes kiállítású könyv Torinó­ban jelent meg a Pozzo testvérek grafikus műveinek kiadásában. is. Állványok Állványok G­elyemernyők 1-3­-57 Krychäffer Béláné Jríf

Next