Nemzeti Ujság, 1943. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-13 / 257. szám
4 NEMZETI ÚJSÁG 1943 november 13. Szombat — Ideges emberek gyomor- és bélpanaszainál reggelizés előtt legalább egy órával egy félpohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz, esetleg kissé felmelegítve, gyakran igen hatásos háziszer, mert a székletétet szabályozza, az emésztést előmozdítja és az egész anyagcserét jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvosátkal, a magyar gondolattal, az mi nemzetiségi politikánkkal, de ha más eszköz nincs, meg kell tennünk. (Helyeslés.) Ez olyan eszköz, amely elöl igyekszem kitérni, s mindent megkísértek, hogy ne kerüljön rá a sor, de ha erre kényszerítenek, ha ehhez az általam — ismétlem ■— helytelennek tartott eszközhöz is kénytelen vagyok hozzányúlni, ezt nem nemzetiségi politikai szempontból teszem— Isten ments —, hanem azért, hogy ezzel igyekezzem enyhíteni azt a keserves és szörnyű létet, amiben Dél-Erdélyben, különösen véreink és testvéreink vannak, hogy sorsukon valahogyan segíteni tudjak. (Helyeslés és tanú.) — Kiejtettem az „asszimiláció“ szót. Én nem tudom, hogy a magyarországi németség ezt a kérdést miért állítja be néha oly elítélően és miért tartja a nemzetiségi kérdésnek egy általuk nem szívesen látottt problémájának? Én először is nyomát sem látom a mi történelmi múltunkban az asszimilálásnak, mert hiszen e tekintetben meg kell állapítani, hogy nálunk a németség részéről elsősorban az intelligencia volt az, és nem a népi tömegek, amely asszimilálódott. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) ■— Azok asszimilálódtak tehát, akikkel szemben semmi kényszert nem kellett és nem lehetett gyakorolni. (Helyeslés.) Ez az asszimiláció csodálatos folyamata éppen annak a magyar vonzóerőnek, amely ezt az államot alkotta és fenntartotta. Ez ellen legfeljebb mi küzdhetnénk, képviselő urak, azt mondhatnánk, hogy nem engedünk benneteket behatolni a magyar életbe, nem adjuk nektek a magas állásokat. (Helyeslés és taps.) Nem hagyjuk, hogy elfoglaljátok a pozíciókat, amelyek nekünk kellenek. Mi magunk azonban nem így gondolkodunk. Ha itt vagytok és köztünk vagytok, nyitva áll előttetek az, ami minden magyar embernek nyitva áll. (Helyeslés és taps.) Ez a különbség a felfogásban, képviselő úr! A széles néprétegekben nem látunk tírágyar asszimilációt. A kálvinista szlovákoknál és a magyar nevűeknek Erdélyben annyira hangoztatott nagy tömegében, akik ma a görögkatolikus és a görögkeleti egyházhoz, de fejezzük ki ezt egy szóval: a román egyházhoz tartoznak, mert hiszen sok nagyszerű görögkatolikus és keleti magyart ismerünk — nehogy szavaimat félreértsék — nem látunk magyar asszimilációt. Sőt: éppen talán az ellenkezőjét. Ennek is megvan a történelmi oka. Ez összefügg a nemesi rendiség alakulásával. A nemesi rendbe való bejutásnak volt meg a vonzóereje, ez idézte elő, ez hozta létre az asszimilációt, és nem igaz, amit mondanak sokan, hogy mi elnyomtuk nemzetiségeinket, elnyomtuk a szlávokat, elnyomtuk a románokat. Dehogy, ezek éppúgy kiestek a nemesi rendből, mint a mi magyar parasztságunk. Éppúgy nem részesedtek az élet ragyogásában, csak az részesedett, aki nemes volt. Nem akarok ebből most semmi konzekvenciát levonni, csak erre a megállapításra akarom a kérdést redukálni. /• ■ — Nem is tudom elképzelni a németség jövendőjét Magyarországon máskép, mint hogyha ezeket a szempontokat teljes barátságban, egy sok évszázados múltnak összefogó szellemiségében, kialakult közös karakterében és világszemléletében revízió alá vészük. Asszimilálni mi nem akarunk. Ha munkatársakat kapunk, azokat a jövőben is szívesen fogjuk fogadni. . A szórványkérdés az itthoni kissebbségi sorsnak egyik legsúlyosabb tétele. Ne méltóztassék azt hinni, hogy nem történt sok ebben a tekintetben. A szórványterületen folyó munka talán egyike azoknak a munkáknak, amelyekben sokat lehet termi és keveset beszélni Nagyon szépen lehet egyes témát, amely igaz magyar és népszerű, felkapni és azt elméletileg és különböző más vonalakon felépíteni. A prakszisban kéréstülvinni nagyon nehéz és veszélyes is. Veszélyes olyan mértékben nyúlni egy kérdéshez, amely talán még nem érett meg arra, hogy olyan átfogó eszközökkel valósítsuk meg, amilyenek a cél teljes elérését lehetővé tennék. Mindenesetre kötelességgém kijelenteni, hogy a kormány mindent megesz ezen a téren, amit helyesnek és szükségesnek lát. iztos a siker, ha a NEMZETI JUSJfr ! hírtfef Zökkenők és nehézségek — A nemzetiségekkel való bánásmód-ban természetesen vannak zökkenőink és ■ nehézségeink. Ennek tulajdonképpen két nagy alapodottsága van. Az egyik az, hogy nemzetiségi tömbjeink a háború alatt tértek vissza hozzánk és a háborúelőtti állapotaikat hasonlítják össze azzal, ami most nálunk van. Nem látják, hogy ez ugyanígy van az egész világon — talán nem is érdekli ez őket — ők a maguk egyszerű, primitív logikájával csak azt látják, hogy a Bata-cipő korszaka jobb volt, mint a mai. Erről nem tehetünk. (Egy hang: Most vegyenek!) — Ez az egyik. A másik alapvető tézis az, hogy mi nem vettük eléggé tudomásul, hogy a nemzetiségeket ma nem lehet olyan szemmel nézni, mint ahogyan huszonöt évvel ezelőtt néztük, amikor elszakadtak tőlünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez is igaz!) Ők egy más világban nőttek fel, egy más fejlődésen mentek keresztül. Azt hiszem, hogy a mi közigazgatási hatóságaink és más szerveink ezt még nem értik meg kellően. Szerintem ez a hiba egyik forrása, amely miatt ezek a súrlódások előfordulnak. Ha azonban végignézzük, amint én végigvizsgáltam, nemzetiségeink panaszfelsorolását, azt kell látnunk, hogy lényegében bagatel dolgokról van szó. (Úgy van! Úgy van!) Méltóztassanak összeállítani egyszer ezeket a panaszokat — ki-ki a maga ismeretségi körében — és akkor meg méltóztatnak látni, milyen kevés az a konkrét panasz, amelyet egy nemzetiségi vidékről össze lehet szedni. — De az elégedetlenség itt-ott mégis megvan. Ennek egyik oka az, amit az előbb mondottam. (Egy hang: A háború!) Másik oka az agitáció, amely ezeken a vidékeken állandóan folyik. Harmadik ok pedig a részünkről néha megnyilvánuló türelmetlenség. Ezeken a bajokon segíteni kell és segíteni fogunk. — Én Teleki Pál nemzetiségi politikáját vallom magaménak. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem tagadom azonban az események néha belekényszerítenek bennünket abba, hogy erősebb eszközökhöz is nyúljunk. Ennek előidézei, ennek provokálói azonban sohasem mi magyarok vagyunk. (Úgy van! Úgy van!) A sajtó és a cenzúra A másik nagy kérdés, amelyről mél:eiát nem adni neki. (Általános helyeslés.) Józtattak beszélni, a sajtó és a cenzúra kérdése. A cenzúrával én személyesen nem foglalkozom. Én még egyetlen egy utasítást sem adtam ki, nem ismerem a cenzúra-utasításokat. Most újabban talán intenzívebben és többet fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni. A cenzúra háborús intézmény és igaza van az egyik képviselő úrnak, hogy abban az utasítástengerben a cenzor egészen természetesen nem mindig találja el a legjobb megoldásokat . Ez természetes. Sajnálom azokat az eseteket, amelyeket Nagy László képviselő úr felhozott. Magam is furcsának találom például, hogy ne jelenhessék meg egy jogi fejtegetés a Ház elnapolásáról Valószínűleg az volt az utasítás, hogy ezt azért nem lehet kritika tárgyává tenni, mert a Ház elnapolása államfői ténykedés volt. Ilyen félremagyarázás lehetett az oka annak, hogy ez az egyszerű jogi fejtegtés nem jelenhetett meg. Nagyon nehéz eltalálni a legjobb megoldást, mert minden szót minden oldalról rettenetesen megnéznek, amelyet itt ebben az országban leírunk. Fokozottan kell figyelni és vigyázni, kiadtam azonban az utasítást, hogy a magyar közélet olyan prominens vezető tagjainak cikkeit, akik hivatottak arra, hogy maguk bírálják el és maguk vállaljanak felelősséget azért, amit írnak, ha kifogás van ellenünk, először nekem mutassák be s csak azután cenzúrázzák. A harmadik kérdés, amellyel tüzetesebben és többször méltóztattak foglalkozni, a hadigondozás kérdése. Ez még nincs véglegesen megoldva. Ma az egész kérdést egy polgári hadigondozó hivatal keretébe beosztani nagyon nehéz lett volna, mert hiszen az az ember még katona, amikor a kórházba kerül, katona, amikor onnét kikerül és csak akkor érett meg a polgári gondozásra, amikor mint katona már leszerelt. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezzel a hatáskörrel a Hadigondozó Hivatal most már azon lesz, hogy ezeknek elhelyezkedése, ezeknek istápolása és figyelemmel kísérése minden tekintetben megfeleljen azoknak az szociális gondolatoknak és hazafias kötelességnek, amelyet a képviselő urak kivétel nélkül hangoztattak. (Helyeslés.) — A képviselő urak szóvátették a tárca nélküli miniszter urak munkakörei és azt, hogy Lukács Béla miniszter úr miért nem vené át a Hadigondozó Hivatal vezetését. Ő a kormánypárt elnöke; talán nem lett volna helyes, ha a hadigondozásnak is ő volna a kizárólagos vezetője, mert ez mindenesetre félreértésekre adhatott volna okot. Meg vagyok róla győződve, ha valaki a saját véleménye szerint nem megfelelő elbánásban részesült volna, mindjárt valamelyik párthoz szaladt volna és azt mondta volna, hogy a pártállása miatt van ez így. (Kojniss Ferenc: Nagyon helyes.) — Különben is, amikor ő excellenciáját felkértem a miniszterség vállalására, az a gondolat vezetett, hogy ő pártszervezetei és képviselőtársai révén a legjobban öszszeköttetésben van az élettel s mivel mi annak a pártnak vagyunk a kormánya és a miniszterei, ő jelen legyen a minisztertanácson, informáljon bennünket, viszont pártján és szervezetein keresztül az országot is informálja a folytatott munkáról és az intenciókról. • Kifogásolni méltóztatták a propagandaminiszter úr hatáskörét. A propagandaminiszter úrnakminden hatáskör rendelkezésére áll, amely az ő nemzeti propagandájának az előrevítele céljából szükséges. Méltóztattak említeni, hogy vándorszíntársulatokat kitűnő munkát végez, méltóztatnak tudni, hogy a film terén máris milyen eredményes munkára tekinthet vissza, méltóztatnak ismerni azt a munkát,, amelyet könyvben v • " ■ -tv) F,f?fí»Vrá -Mert ha őt bürokráciával megterheltük volna, ha neki mindezeknek a kérdéseknek az adminisztratív részét is intéznie kellett volna, akkor feltétlenül mégis csak szűkíteni kellett Volna hatáskörét, mondjuk, a színházra, mozira, sajtóra és egyebekre, amiket említeni méltóztattak, de az élet számos egyéb vonatkozásában nem lett volna módja és ideje, hogy a dolgokba beleszóljon. *— A propaganda vezetőjének mindenütt ott kell lennie, mindent látnia kell, mindenre fel kell hívnia a figyelmet, a kormányt mindenről tájékoztatnia kell és mindenütt meg kell jelennie, ahol úgy látja, hogy az ő nemzeti propagandájára szükség van. Ezért van neki szabadkeze. Propaganda minisztérium nincs, de Antal Istvánnak itt mondok köszönetet azért, hogy van és ezt a rendkívüli munkát nagy sikerrel végzi. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Kállay Miklós miniszterelnök befejezésül a következőket mondotta: Pártunk vezérszónokáról, Padányi GulyásJenő barátomról kell megemlékeznem. Abból a sok értékes gondolatból, amelyeket felvetett, kiragadok egyet, amely ez ő kedvenc gondolata és szintén a nemzetiségi kérdéssel függ össze. Ennek lényege azt, hogy az nemzetiségi problémát elsősorban a maga tudományos, azután társadalmi és más vonatkozásaiban fel kellene dolgozni. Ez a munka nagyon értékes lenne. Csináljuk is bizonyos vonatkozásban, de tulajdonképpen értéke csak akkor lesz, ha munkatársakat kapunk hozzá a nemzetiségek vonaláról, mert akkor jön ki belőle olyan szintézis, amelyet tényleg hasznosítani tudunk az ország érdekében. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) I —* köszönetet mondok az előadó úrnak, aki előadásában olyan tökéletesen foglalta össze azokat a kérdéseket, amelyek a miniszterelnöki tárcát illetik, hogy azért, azt hiszem, csak mindnyájunknak köszönetét és elismerését tolmácsolhatom. Meg kell jegyeznem, hogy több képviselő úr a bizottságban is szóvá tette, hogy rövid az idő a miniszterelnöki tárca tárgyalására. Igaz. Azt is méltóztatták mondani — közben javaslatok hangzottak el —■, hogy a propaganda minisztériumot a miniszterelnökséghez kellett volna csatolni. Nézetem szerint a miniszterelnöki tárcához nem kell konkrét feladatokat kapcsolni. Konkrét feladatoknak miniszteriális elintézése nem tartozik a miniszterelnök feladatkörébe. Sajnos, az események hozzák magukkal, hogy össze kell fogni a különböző tárcák kérdéseit, de én mindezt átmenetinek tartom. Mindannak, ami ma a miniszterelnökséghez tartozik, tulajdonképpen a kifejezetten politikai vonatkozásokon kívül nem lenne szabad a miniszterelnökséghez tartoznia, ez csak átmeneti megoldás, ezeknek inkább leépítésére lenne szükség. Ha azonban így marad, biztosíthatom arról a 1. képviselőházat, hogy más, megfelelő költségvetési indokolással fogom megkönnyíteni as áttekintést a képviselő uraknak tárcája ügykörét illetően. Ezekben voltam bátor az elhangzott konkrét felszólalásokra válaszolni. Mai bevezető beszédemmel nem akartam mást, mint a magam gondolatvilágát, a magam szívét idehozni a képviselőház elé. Ha visszhangt kapok, azt hálásait meg fogom köszönni, különben pedig méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy minden más oldalról jövő lojális megnyilatkozást kötelességem ebben a gondolatban, amelyet ma délelőtt kifejtettem, a nemzet érdekében elfogadni és a nemzet szolgálatába állítani. — Kérem tárcám költségvetésének elfogadását. Az egész jobboldal és a közép nagy lelkesedéssel, tapssal és étrenddel ünnep vette beszédének elhangzása után Kállay Miklós miniszterelnököt, akit a kormány tagjain kívül a képviselők is igen nagy számban üdvözöltek. Lukács Béla miniszter válasza Lukács Béla tárcanélküli miniszter válaszolt ezután a személyével foglalkozó felszólalásokra. Hivatkozott arra, hogy a hadigondozás terén a hivatalos és a társadalmi segítség között a szükséges összhang megteremtésére kezdeményező lépéseket tett. Az új Hadigondozó Hivatal és a Hadigondozó Szövetség között megvan a legteljesebb együttműködés. Elismeréssel szólott ebben a vonatkozásban a miniszterelnök hitvesének odaadó munkájáról. Azzal a kifogással kapcsolatban, hogy ő pártelnök és miniszter egyszemélyben, a miniszterelnök már válaszolt. Kijelentette, nem szólítja fel a főispánokat és a főpolgármestert, hogy a MÉP- szervezetek elnökségéről lemondjanak, mert a kormányhatalom irányítása a MÉP kezében van és a helyzet megkívánja, hogy a szervezetek élén a kormány bizalmi pozíciójában álló férfiak legyenek. Kérte költség-,vetésének elfogadását Antal István a magyarság lelki és társadalmi frontjáról Ezután Antal látván nemzetvédelmi propaganda m.miszter valas-uu, a sel kapcsolatban elhangzott észrevételekre. Ismertette a nemzetvédelmi propaganda Célját: őrködni a magyarság Llac. és L.rs..dalr.i frontjának épsége és helytállása fölött, erősíteni a belső arcvonal egységét, ellenálló erejét, kiáltását, fenntartani és fokozni a magyarságnak a jövőbe és igazságos ügye fölülkerekedésébe vetett hitét. A nemzeti célok tudatosítását, az álamvezető iránti bizalom felkeltését, a nemzeti törekvések elérésére, a helytállásra és az igazságos magyar ügy érvényesülésére való hit ébrentartását kell szolgálnunk. De védekeznünk kell a nemzet lelki erejének meggyengítésére, a belső front szétválasztására irányuló idején szellemi behatások ellen. A háborús nehézségek, a katonai front eseményei — amelyek a háború örök törvényei szerint nem konzekvens egyenes vonalban, hanem változatos hullámtörések képét mutatva, törnek a kibontakozás felé, — sokszor teherpróbárá teszik a közvéleményt. A feladatok súlyát még az is növeli, hogy országunk alkotmányos állam lévén, közhatalmi eszközökkel nem akadályozza meg a különböző vágnézeti és politikai felfogások propagandáját s így a nemzetvédelmi propaganda által kifejtett felvilágosító és tájékoztató munka szinte egyenlő feltételek mellett folyik, de mindenesetre nélkülözi azokat a hatalmi eszközöke , amelyek más országokban az államvezetés rendelkezésére állnak. — Megnehezíti mondotta Antal István miniszter — a nemzetvédelmi munkát az országnak csaknem egymilliónyi zsidósága is, amelynek a háborúval s az ország belső félkípi és IV kancselafí,s' álláspontja és a közhangulat befolyásolására alalmas magatartása közismert. A nemzetvédelmi propaganda élménye a józanak telességében levő egységes és függelen Magyarország amely élesülöttséd ionánál és Középek-Óra népeiért kifejtett történelmi teljesítményeinél fogva az ennek megfelelő helyet akarja elfoglalni a Kárpok Medencéjében, amely a maga belső állami és nemzeti életét a keresztény erkölcsök és a szociális igazságosság fundamentumára kívánja felépíteni. Ezt a célt csak akkor tudja eredménnyel szolgálni, ha ebben a háborúban, amelynek sem a kitöréséért, sem pedig az elfajulásáért bennünket felelősség nem terhel, mindvégig erősek, higgadtak, józanok és magabízók maradunk, ha megőrizzük az ország rendjét, fegyemát és nyugalmát, ha vezető princípiumként tartjuk a hősi élő szemléletet, az egységet, és a jó vitézi rezoluciót. A miniszter a továbbiakban bejelentette, hogy az úgynevezett közvéleménykutatást neki egy egészen sajátos rendszer bevezetésével sikerült megszerveznie. Az ország közhangulatának állandó és rendszeres figyeléséből lehet esetenként megállapítani a konkrét feladatot, amelyet a propagandának végeznie kell. Minisztériuma keretében külön csoportot létesített, amelyet az egyesületi élet legkitűnőbb vezetői vezetnek. A különböző irodalmi és művészeti formációkat is bekapcsolta. E téren katonai vezetéssel karöltve jelentős kezdeményezés történt: a tábori színház szervezésével, amely az országnak főként peremvidékein óriási szolgálatot tett a magyar nemzetvédelem ügyének. Rövid kis filmek gyártásával a társadalombontó törekvések ellen folyik a harc. A gazdasági közhangulatról is mindig a leghívebb helyzetképet kell látnunk. A nemzetvédelmi propaganda olyan funkció az állami feladatok sorában, amelyhez sok hit, elszántság, lemondás és meggyőződés kell. A küzdelemre, s az áldozatvállalásra fejezte be beszédét Antal miniszter — az elkövetkezendő időkben talán még nagyobb szüksége lesz a nemzetnek, mint eddig. Túl sok a nemzet elensége odakint és sajnos, idebent is és túl nagy a tét, amely kockán forog. Tasnádi Nagy András elnököt nemzetvédelmi és propagandaminiszter felszólalása után berekesztette a vitát, majd a képviselőház általánosságban elfogadta a miniszterelnökségnek és a vele kapcsolt többi címeknek költségvetését is. Elfogadták az elnök napirendi indítványát, amelynek értelmében a képviselőház október 16-án, kedden délelőtt tíz órakor folytatja tanácskozását a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásával. Az ülés hét órakor ért véget