Nemzeti Ujság, 1944. május (26. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-05 / 101. szám
Barangolás Budapest 100 ágyas földalatti szükségkórházában Nemzeti Újság tudósítójától.) Alatt lünk a Vérmező szélesre táruló négyszöge zöldei, fölöttünk bástyafalak komorlanak. Amerre járunk, gesztenyefák bontogatják lombukat és minden csöpp fűszálon, aprócska vadvirágon a tavasz titka rezdül. Olyan jólesik testet-lelket melengetni a vakítva, sugárzó májusi napfényben, a köteles riporteri kíváncsiság mégis a föld alá bujtat: Budapest székesfőváros légoltalmi sebészeti szükségkórházába, ebbe a Vár alatt húzódó csodálatos barlangrendszerbe. Mert a hegyoldalba vágott bejáraton túl, a tizenhat méter mélységű labirintusba leköltözött a legkorszerűbb technika és leköltözött az ezrek és százezrek egészségén őrködő orvostudomány, hogy a sziklák védelme alatt folytathassa soha véget nem érő küzdelmét a minduntalan ránk leskelődő bajokkal, a gyors operatív beavatkozást követelő emberi veszendőséggel. S ez a küzdelem itt lenn akkor is tart, amikor odafönn más harcok dúlnak, amikor a magasságból bombazápor szakad, tűzeső hull és robbanások reszkettetik meg a levegőt... Halványzöldre festett vasajtó csapódik be mögöttünk és betonfalú folyosók torka tátong előttünk, amint beérünk a Billroth-kötényes sebészek és bóbitás Vöröskeresztes ápolónők rejtelmes birodalmába. A folyosók szintje hol emelkedik, hol süllyed, a fejünk fölött futó csövek és vezetékek bozótja az egyik fordulóban ormótlanná vastagodik, a másikban egészen elvékonyul. Már az első pillanatokban érzi az idetévedt látogató, hogy ritka meglepetések várnak itt rá, ezért is járunk olyan éber figyelemmel. A kórház altisztje előbb a főorvosi cellába vezet, ahol megismerkedünk ennek az igazán korszerű intézménynek a vezetőjével, aki csupa lelkesedés, maga a megelevenült fantázia. Hiába váltotta már dédelgetett álmait valóra ezzel a „szikla-kórház“-zal a városvezetők előrelátása, mérnökök és műszaki emberek sokaságának leleménye, ő még mindig tervez, „épít“. Egyéniségének varázsát az adja meg, hogy mégis fölényesen nyugodt, szinte kimért; olyan valaki, aki a konkrét tényekről sosem feledkezik meg, sem a műtőben, sem pedig az igazgatói irodában ... Együtt indulunk útnak. Amíg a kórtermekig érünk, megtudjuk tőle, hogy eredetileg a Nemzeti Bank értékállománya számára terveztek ide biztonságos menedéket, azután fölvetődött egy nagyobb méretű nyilvános óvóhely kialakításának gondolata, végül is a légiháború sérültjeinek berendezendő sebészeti kórház ötlete győzedelmeskedett. S ez így is van jól! A „vér és arany“ csatájában vesztes maradt a pénz ördöge és diadalmaskodott a drága magyar élet megmentésének igyekezete ... A közvetlenül egymás szomszédságában elhelyezett három kórteremben kereken száz ágy feli értik patyolattisztán. Ennyi fekvőbeteget tud befogadni a kórház egyelőre. A kórtermekben csupán egy-két beteg lábbadozik még, az áprilisi légitámadások idején beszállított betegek javarésze gyógyultan elhagyta már a kórházat. Ha jószerencsénk úgy hozza magával, hogy tartósan szünetelnek a bombázások, a háború tartama alatt szüntelenül „kölcsönöznek“ majd más kórházak ide betegeket, akiken „békebeli“ operációkat hajt végre az éjjel-nappal szolgálatot teljesítő, harminc tagú orvoshadsereg Ha meg szirénák üvöltözésére riadnánk még többször, a rádió „Légoltalom vigyázz!“ parancsára két orvos és négy nővér azonnal „bemosakszik azaz előkészül a netáni műtétekre. Ugyanebben a pillanatban begyújtják a műtő sterilizálóját is, hogy orvos és szerszámai vigyázzban lessék a szervezetekre támadókat, akárcsak a légvédelmi tüzelőállásban szorgoskodó honvédek a bombázók feltűnését... A kórtermekből az ambulanciára és a műtőbe megyünk át. Az ambulancia benyílójában faragott székelyföldi kereszt ékeskedik a falon, alatta rövidke vers, Orsolyn-testvér strófája: Most segíts meg teória! !...- cim ez a burc '.-bajnak Eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, A te erőd nem törik meg. Repesztől és szilánkoktól megsebzett test vonaglott néhány nappal ezelőtt ebben a mélybeszállt vizsgálóban és „Orsi nővér“ ezt a két rimpárt suttogta félhangon a megkínzott beteg fülébe, mire kiderült az arca és a Mindenható akaratában való mennyugvás békéje szállt a szivébe . 1 . Az ambulanciával szsrak“" fc’'Tön c' -sze’ő vá~ja a végtagok sérü’t •eit, oő'-' b nc^’g a fél?’*srfc?.n úszó mfi'~ az onerV'’Skat. A műtő hőmérsékletét az p '""7 yrk zérókezes.sorfősű, a gépházból távhőmérővel mért és különleges szerkezettel adagolt komprimált levegő szabályozza, amely az ember makk be és a falak lábánál elhelyezett szitákon tódul ki. Hatalmas exhauszor végzi ezt a „lélegzést“ és két rugókba ágyazott Ganz—Jendrassik-nyersolajmotorral még akkor is fújtat, illetve szív levegőt, amikor a városi hálózatot és áramszolgáltatást esetleg bombatalálat érné. Ki meri tagadni, hogy a technika, századunknak ez a lassan, de biztosan fejünkre növő szörnye, csak rombolni tud és sosem menteni?! . . . A folyosókon körülbelül méteres magasságig zöldre festett ajtócskák burkolják a falakat; ezek mögött, a térkihasználás szellemes megoldásaként, élelmiszertároló szekrények húzódnak, a kórház féltve őrzött szükségkamrája, amelyből csak akkor szednék elő a gondos rendben elraktározott konzerveket, kekszeket és a villanyerőre berendezett konyha sok más „nyersanyagát“, ha az élelmezést ellátó Szent János-kórházzal bármiféle okból megszakadna az összeköttetés. A röntgenszobába lépünk, a kvarc szürkéskék fénye vibrál a helyiségben s a kórház egyik alkalmazottja épp most helyezkedik el a lámpa előtt. A röntgenkezelő orvosnő kérdezetlenül is elmondja, hogy a földalatti kórház személyzete naponként átesik a kötelező kvarcbesugárzáson. A napfény hiányát így küszöbölik ki és így érik el azt, hogy a bőr foltosodásával járó „bunker-betegség“ nem harapódzik el. Persze a betegek is kapnak rendszeresen kvarcolást; némelyikük olyan barnán kerül haza a szikla-kórházból, mintha legalábbis az egyenlítő tájékán tett volna hosszabb kirándulást . . . A barlang-rendszer „emeletén“ elhegyezett miniatűr gyógyszertárba, a budai oldal szirénáinak pontos működésére felügyelő légó-riasztófülkébe, a pazarló modernséggel berendezett mellékhelyiségekbe, az orvos- és ápolószemélyzet karikatúrákkal teleaggatott pihenőszobáiba bukkantunk még ha körútunk során, azután az egyik szükség-kórterembe megyünk, ahová érkezésünkig szikrázó fényű kézi-reflektort cipeltek. Nyomott ajtó nyílik s mint egy elátkozott földalatti kastély félelmes bejáróján, úgy lépünk át rajta, hogy az Úri-utca, a Szentháromság utca és a Lovas-út alatti vájatokat végigjárjuk. Az első barlangban szabályos időközökben csöppek hullanak s ez a furcsa csöppenés csak fokozza a barlang rejtelmességét. Cseppkövek, mésztufák és sziklák között botorkálunk és megkísért bennünket a törökvilág misztikuma, amiről annyi legenda, szépséges és borzalmas történet szállt, éppen ennek a barlangrendszernek a titokzatossága folytán. Az egyik vájatban szédítő mélységű kútra találunk, a másikban vagy tizenötméter magas „toronyra"; ez nem más, mint ennek a hajdani kazamatának egyik szellőzője, amelyen keresztül alig hunyorog be a májusi koradélután. A gépházból mellénk szegődött vezető ajkán meglepetésszerűen, kivirágzik a romantikába ködösített múlt mesefája és amíg óvatos léptekkel kerülgetjük a barlangok hepehupáit, bűbájos históriákba kezd, amelyek egy elevenen befalazott budai birólány és egy gőgjében telhetetlen effendi szerelméről regélnek, majd hirtelen Mária Teréziára fordul a történet; ő az egyik barlanglépcsőn megpihenve álmodott csodálatos dolgokat... Bégek és basák felidézett árnyai járnak velünk a fogyhatatlan képzeletű gépész jóvoltából s minek is tagadjuk: ebben a hűvös, nyirkos rengetegben valóban stílusos ez a mondóka. A reflektor imbolygó fénye bevilágítja a zegzugokat s árnyékunkat a görcsös falakon komikussá torzítja. Mintha egy szemünk láttára feléledő álomvilágból ébrednénk, amikor kikerülünk ebből a szakértők szerint legalább tíz-tizenkét kilométerre elkígyózó labirintusból . . . Búcsúzóul a főorvosi szobácskában beszélgetünk megint. — Elképzeléseink és a kiadott rendelkezések szerint — mondja többek közt a fáradhatatlanul felvilágosító vezetőorvos — kizárólag a bombatámadás alatt szerencsétlenül járt sérültek kerülhetnek a sziklakórházba, valószínű azonban, hogy a jövőben a légoltalmi riadó alatti szüléseket is itt vezetjük le. Ehhez a teljes felszerelés és a kitűnő szakorvosi gárda rendelkezésre áll. Betegeink jól érzik itt magunkat, ami különösen a kibombázottaknál érthető, hiszen szörnyű élmények után nálunk a teljes és tökéletes pszichikus nyugalmat találják meg és azt a biztonságot, amit odafönt nem éreznének. A titi szlkya-kfirk&zort:ha a vijjogó sz'rébuspia •'em hallatázik be, egyedül a rsdiótud kik hvn/ od»kirt re»*el. Műtőnkben a le*vf*'*sebb komM'zás ideán is nyugodtan lehet emekni* s hogy ez mit jelent mind * beter mind pedig az orvos szempontjából, azt, ugy hiszem, mondanom sem kell. A meg-' operált és idegileg, lelkileg is helyrejött, nap múltán más kórházakba szállíttatjuk el, nálunk ugyanis állandóan elegendő helyet kell biztosítanunk az esetleg tömegesen érkező bombasérülteknek. „Kísérleti“ betegeink és általában az eddig itt járt betegek kivétel nélkül kibírták a napfény hiányával járó természetes hátrányokat, sőt a kórházban érezhető kisfokú atmoszférikus túlnyomás kedvezően befolyásolta például hurutos megbetegedéseiket. Bennünket a háborus idők kívánalma hivott életre s amig a veszély el nem múlik felőlünk, mi helyt is fogunk állni, — ezt nyugodtan ígérhetem. Mosolygós arcú Vöröskeresztes ápolónővérke kalauzol ki bennünket az idegen számára bizony eltévedéssel fenyegető folyosó-labirintuson. Már járt kint a fronton, ismeri a modern háború okozta emberi szenvedéseket, arcán nyoma sincs a megrökönyödésnek, bizakodva mosolyog, sugárzó értelemmel figyel és egész lelkével a segítés és a szeretetteljes ápolás gondjain csüng. Maga a tavasz — NEMZETI ÚJSÁG 5 1944 május S. Péntek lisztvinil gazdasági könyvelésben, számvevői teendőkben, bankszakmában jártasakat felvesz fővárosi nagyobb intézet. Ajánlatokat .Azonnal elfoglalható a jeligére Filippinyi hirdetőirodába Budapest, Deák Ferenc-u. 17 kérjük, tizenhat méterre a föld alatt. A sebeket heggesztő, szent tavasz, az életigenlőstül harsogó „ver sacrum"*... Pontosan olyan, mint itt kinn ez a virágos budai május. TÁRNOK LÁSZLÓ [ Ne járjon ellenzővel a szemén ! A világ manapság tele van látnivalókkal. Annak, aki ma boldogulni akar, mindent látnia és mindent tudnia kell! Hanghullámok rezegnek körülöttünk az űrben, éteri finomságú hullámok érkeznek ezer és ezer kilométeres messzeségből. Amíg az éter hullámait láthatóvá, hallhatóvá nem tesszük, nem tudhatunk eleget a világról. Rádiókészülékünk egy gombnyomásra megszólaltatja a szférák hangját. Talán klasszikus mesterek muzsikája, talán fegyvercsörgés távoli visszhangja zúg fel a készülékben, de mindenképpen Németország üzen a magyar bajtársnak! Soha még nemzetnek annyi mondanivalója nem volt más népek számára, mint most, a világháború ötödik esztendejében a német nemzetnek. Nem akarjuk az elavult, rosszul berendezett régi világot, újat akarunk és minden erőnkkel harcolunk érte. Akarjuk az új Európát, a szabadon fejlődő, egyéniségük-nek megfelelően élő nemzetek szövetségét? § önnek is tudnia kell, új eszméknek milyen hatalmasan hömpölygő áradata alakítja ki a világ jövőjét. Állítsa be rádiókészülékét és hallgassa meg Németország hangját Jamasi, imm. mm tadfer. Mummt mmfM mmf. eszmék hatása alól és mindenkinek éreznie kell az új idők új szellemét. Rádiókészüléke mellett tekintsen szét a világban és győződjék meg arról, hogy a szellem Szabadságáért, az ősi kultúráért harcoló magyar honvéd nem áll egyedül a küzdelemben . A százmilliós Német Birodalom áll hű bajtársai mögött és ércfalat épít fegyvereiből a kultúra őshazája, Európa földje köré. Hallgassa meg a német rádiót, amely új erőt, bizalmat és rendíthetetlen hitet sugároz a bátrak szívébe! A Német Birodalmi Rádió „Donau állomása“ (Donau Sender) minden nap magyarul ad híreket a 325.4/922 kHz hullámhosszon. 7.15—7.30-ig (DXO 49.92 m: 6.010 kHz rövidhullámhosszon is.) 11.00—11.10-ig 16.30—16.40-ig 23.15—23.30-ig 1.00— 1.10-ig 20.15—21.00-ig bő szórakoztató és tanító műsor, sok zenével. Vasárnapon: Délkeleti rádiószemle és hallgatók kívánsághangversenye. Hétfőn: Hírmagyarázónk beszél. Kedden: Művelődés adás. Szerdán: Európai közadás. .,A világba tekintünk.“ Csütörtökön: A „Donau állomás“ a birodalomban fő magyar munkásokhoz szól. Pénteken: Berlini posta. Szombaton: Fényszóró. Ezenkivül minden adásban híres, aktuális rísek és helyzetjelentés, figyelem! Hlvassa a „Német mesterek hallhatatlan zenéje" c. adássorozatot minden vasárnap 13—19 óráig (MEZ) az összes német birodalmi állomásokon, a „Deutschlandsender“ és az „Alpen" állomáson a 338,6 m. hullámhosszon. Lemondott a MÉP elnöksége Hármas bizottság viszi tovább az ügyeket A Magyar Élet Pártja vitéz Lukács Béla országos elnök vezetésével szerdán délután értekezletet tartott, amelyen báró Vay László beszámolt a kormányt támogató pártokkal folytatott tárgyalásáról. A párt a beszámolót köszönettel és megnyugvással vette tudomásul és felkérte báró Vay Lászlót, hogy a tárgyalásokat a jobboldali egység megteremtése érdekében tovább folytassa. Az országos elnök ezután bejelentette, hogy ő, valamint Bárczay Ferenc pártvezérhelyettes és a párt alelnökei tisztségükről lemondottak és lemondásukat a miniszterelnök elfogadta. Az ügyek vitelére a párt háromtagú bizottságot választott, amelynek elnöke vitéz gróf Teleki Mihály, tagjai pedig: vitéz Marton Béla és Bocsáry Kálmán országgyűlési képviselők. Ez a bizottság a párt összes alkotmányos szerveinek jogkörét a nemzet nagy érdekeinek szolgálatában gyakorolja. „A régi pártkeretek a megváltozott v Ez alatt a cím alatt az Esti Újság csütörtöki száma a Magyar Élet Pártjában történteket a következő megjegyzésekkel kíséri: „A Magyar Élet Pártjában szerdán este lejátszódott események azt igazolják, hogy a párt igyekszik megtalálni a kibontakozás módját a tökéletesen megváltozott politikai viszony figyelembevételével. Országos szempontból is szükség van a helyzet tisztázására, mert nyilvánvaló, hogy azokat a célokat, amelyeket a kormányzat és a jobboldali közvélemény maga elé tűzött, a régi pártkere nem tarthatók fenn iszonyok között 64 ek merev fenntartásával megvalósítani, munkálni és szilárd keretek közé fogni nem lehet. A közvélemény érzi, hogy a régi pártkeretek szűknek bizonyulnak ahhoz a roppant munkához, amelynek elvégzése halaszthatatlanul szükséges. Ez az érzés fiajtja az összes jobboldali ám baloldali jellegű pártokat az új kibontakozás keresése felé. Az elmúlt évtizedekben a reakció is a zsidóság határtalanul önző, elsősorban kiváltságaikat védelmező politikája nem engedte meg a normális fejlődést a magyar politikai életben. Enélkül a pusztító