Harsányi Iván (szerk.): A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv 1993
Willy Brandt (1913 - 1992) emlékére - Susanne Miller: Willy Brandt életrajzához
Willy Brandt BRANDT Willy Brandt emlékére (1913-1992) Mindenki, aki a szocialista gondolatok iránt fogékony, jól tudta, hogy kimagaslik pályatársai közül. Halálakor nem véletlenül hangzottak el olyan jellemzések, hogy Bebel óta nem volt hasonló formátumú vezetője a német munkásmozgalomnak, s hogy az egész Szocialista Internacionáléban ő volt az "utolsó" mohikánja egy letűnő nagy nemzedéknek. Sajnos, az egész életutat, a rendkívüli teljesítményt, a sokrétű mondanivalót nem tudjuk tükröztetni — jóllehet Évkönyvünk már 1989-ben, “a nagy korszakváltás évében", megérezve a sorsfordító időket, éppen róla adott egy nagy fejezetet "Brandtól Brandtig" címmel. Ezúttal újabb adalékokat nyújtunk át olvasóinknak a brandti örökségből, illetőleg abból, hogy miként látták Brandtot kortársai. * Susanne Miller: Willy Brandt életrajzához. Az 1992. október 8-án elhúnyt Willy Brandról egy jó barátja és közeli munkatársa, Horst Ehmker , ezt írta: "Egyedi jelenségének titka ellentmondásaiban rejlett. Egyéniségének erős vonásaiért csodálták, gyengeségeiért szerették." Azt, hogy Willy Brandtot mennyire szerették és csodálták, mutatta a halálát követő általános gyász, amely messze túlterjedt saját pártjának keretein, Németország határain, de még a nyugati világ határain is. A csodálat és a szeretet hangjai csendültek ki személyes és politikai barátainak, sőt politikai ellenfeleinek a megemlékezéseiből is. Ám ugyanakkor ki merészelne világos választóvonalat húzni erős és gyenge tulajdonságai és lépései közé, amelyek egy emberben egyesültek, s ráadásul gyengeséget sem vittek mindig rossz irányba, és látszólagos keménysége sem vezetett minden esetben sikerhez. Mindenesetre tény, hogy Brandtban olyan tulajdonságok és képességek egyesültek, amelyek valóban ritkán találhatók meg egyetlen emberben: egyfajta gyakorlatiság, realitás 1 Az írás az Évkönyv számára készült 1992 novemberében. 2 Vorwärts, 1992. november. 19. o. 3